Naplókról-három részben sorozatom 2. része. A naplókról naplószerűen írok nektek. Az előző részben említett angol szingliregény sorozatról és annak írójáról Helen Fieldingről értekeztünk. A Bridget Jones őrület után természetes volt, hogy megjelenjen egy magyar író hasonló regénnyel, ám azt meg kell jegyeznem, hogy a magyar „Bridget” nem hasonlít az angol Bridgethez. De hogy ne rébuszokban írjak, nevezzük nevén a dolgokat. A magyar szingliregény anyja Rácz Zsuzsa. Az ő tollából született az Állítsátok meg Terézanyut című könyv, jobban mondva könyvsorozat.
Sajnos itt is párhuzamba kell állítanom a könyvet és a regényt alapul vevő filmet, hisz sokan csak az utóbbit ismerik, mely valljuk be kultuszfilm lett. Szóval Rácz Zsuzsától kaptunk egy Kéki Katát, akit megszerettünk. A könyv közel másfél éves elszánt állás- és pasi-kereséséről szól, Kata kalandjai során mindenféle fickóval összeakad, a Hajóskapitánnyal, a Vajákos fejvadásszal és a Hentessel, sőt még izgalmas nőket is megismerünk Kata révén. Kiemelve a fő-gonoszt, aki megtestesíti mindegyikünk életében jelenlévő sátáni női karaktert, aki a munkahelyen megpróbál keresztbe tenni, és ezt a klisékkel felruházott ördögi nőt azóta is Fatehénnek hívjunk, mint ahogy a Bridget Jones könyvekből ismert nádszálvékony lányokat Botsáskáknak. A legnagyobb különbség a könyv és a film között, hogy a könyv sokkal mélyebb tartalmú dilemmákat boncolgat, mint azt a film során érzékeljük. Amennyiben utána nézünk az írónő ezen könyv előtti életének, láthatjuk, hogy nem a semmiből született a regény. Rácz Zsuzsa rutinos újságírónak számított, hisz a média több területén is kipróbálta magát. Pályafutását a Magyar Rádió szerkesztőjeként, riportereként kezdte. Évekig szerkesztette a Drogéria című műsort a Petőfi rádióban, ami annak idején egyedülálló volt, hisz sehol máshol nem foglalkoztak ilyen mélységig a drogproblémákkal. A Terézanyu-regények előtt megjelent Kábítószeretetet című könyv megírását küldetésnek érezte, hisz a testvére drogfüggősége révén komolyan érintett volt a témában. Számtalan családnak segítséget nyújtott ezzel a riportkötettel, amelyben többnyire kábítószerfüggők vallanak őszintén helyzetükről. Zsuzsa személyiségéből adódóan a segíteni vágyás és a hasonló szemléletű nők összefogása alapfeladatnak bizonyult az élete során. A könyv sikere után Terázanyu klubbot kezdett működtetni, ahol számtalan nőt arra sarkallt, hogy merjen kiállni saját magáért és írja meg a történetét kizárólag egyes szám első személyben, ahogyan egy naplót is írunk. A mai napig az írói pályázat legjobbjait honlapján közzétéve bárki megismerheti, és garantálom, hogy erőt meríthet belőlük.
De térjünk vissza a könyvhöz. Szóval a mi Kéki Katánk története hatalmas sikereket ért el, 150.000 példányban fogyott és 2010-ben megkapta a Libri Aranykönyv díját, mellyel egyben az évtized legjobb szórakoztató regényének választották, bekerült a Nagy Könyv 50 legjobb regénye közé. Sikerét azóta is sokan kutatják, és bár nem mai könyv azért még van mit fejlődnie a társadalmunknak, hisz még mindig aktuális témákat feszeget, mint például, azt hogy egy nő feladata vajon tényleg az, hogy menjen férjhez, szüljön gyerekeket és támogassa a férfit, akit választott?! Kéki Kata ugyan folyamatosan párt keres, de talán azért is sikertelen ez ügyben, mert ez mellett szeretne karriert építeni, önmegvalósítani és önmagáért boldog lenni. Ez még sajnos ma is vita tárgya, hogy vajon helyesen cselekszenek-e a nők, ha nem a „hagyományos” utat választják. Talán ez volt közel 20 éve a siker kulcsa, sokunk elhitte, hogy ezt meg lehet tenni, s mindezt vicces és irodalmilag is élvezhető formában kaptuk magunkra szabva attól a hiteles írótól, aki ebben a helyzetben nem tudott mást tenni, csak írt és írt. Mi meg azóta is együtt sírunk-írunk és nevetünk. A könyv és a film között talán a legnagyobb különbség, hogy a filmalkotók nem bízták a véletlenre a sikerességet, mintaszerű hollywoodi alkotást kreáltak belőle és a romantikus szálra építve az egész forgatókönyvet egy szirupos, de Balatonnal fűszerezett extrakedves filmet készítettek nekünk. Minden írásomban kiemelem a filmszereplőket és a magyar filmmel sincs ez másképp, Hámori Gabriella olyan Kéki Kata volt, mint amilyen Scarlett volt Vivien Leight. Róla is írtam már. A férfi szerepek is parádésra sikeredtek: László Zsolt, Csányi Sándor, na és Nagy Ervin azóta is hozza a szívtipró szerepekben a maximumot.
Csak hálával tartozunk Rácz Zsuzsának, hogy megírta ezt a könyvet. Biztos vagyok benne, hogy aki szerette az első regényt alig várta a folytatást. Kicsit más ez, de mégis visszaköszön a mi Katánk, talán még „magyarabb”, még „katásabb”, mint az első rész. A Nesze neked Terézanyu egy öniróniával fűszerezett történet 2002-2005 között játszódik és még mindig az útkeresésről szól. Számomra a legmegkapóbb az apához való viszony leírása, elmesélése és a benne rejlő őszinteség volt. Éreztem a csontig hatoló fájdalmat bizonyos események olvasásakor. Amit nem hagyott maga mögött az írónő, az a fanyar humor, mellyel majd minden oldalon megajándékoz bennünket. Van szerencsém személyesen ismerni Zsuzsát, több rendezvényen találkoztunk és élőben is ugyanilyen vicces mondatai vannak, és ezek leírva is ütnek, szóval élvezetes olvasmány ez is. Ugyan nem kapott akkora publicitást, film sem készült belőle, de ez nem von le az értékéből.
Plusz kaptunk egy bónusz könyvet az írónőtől Ismeritek Terézanyut? címmel kapható. 1990 és 2010 között megjelenő írásokból a legszemélyesebb élményeket is első kézből kaphatjuk meg Rácz Zsuzsától. 2011-ben jelent meg és ez már nem Kéki Katáról a mi Katánkról szól, hanem teljes valójában a mi Zsuzsánkról. Addigra már számtalan nő érezte, hogy ez a nő, aki így ír azokról a problémákról, élethelyzetekről melyek olyan nagyon hasonlítanak a sajátjainkra csakis jó fej lehet. Ebben a kötetben novelláinak gyűjteményét találjuk meg, melyek gyakran a legszemélyesebb élményeit tárja elénk. Csak ajánlani tudom.
Most következzen egy számomra értelmezhetetlen könyv. Volt egy férfi, aki a könyvborító belső oldalán magát úgy jellemezte: „Ha mostanság megkérdezik, mi a foglalkozásom, mindig azt válaszolom: „Hivatásos járókelő”.” Ő Sáringer Károly és volt pofája (bocsánat a kifejezésért) megírni a Nőt akarok! válasz Terézanyunak című „nemtudommit”. Emlékszem 2002-ben meg is vettem ezt a könyvet és el is olvastam. Felháborítónak találtam minden egyes sort. Most, amikor leemeltem a polcról ugyanaz a rossz érzés kerített hatalmába, ami az olvasása alatt végigkísért. Ki ez az ember, hogy így merészel nyilatkozni nőkről? Ki engedte meg, hogy ez a könyv megjelenjen? Nos, gondoltam beleolvasok újra, hátha közel húsz év távlatából másként értékelem, és esetleg a fiatal naivitásom gátolt meg abban, hogy élvezni tudjam, vagy egyszerűen csak felülemelkedve az alpári stíluson meglássam, mit is akart az író. De, nem sikerült. Nem akartam ilyen ellenszenvesen elfogultan nyilatkozni erről a könyvről, így segítségül hívtam a Moly- oldalt, ahol le szoktam csekkolni a könyveket. Nos, az eredmény magáért beszél: Ezt a könyvet 32-en csillagozták, és 53%-ra értékelték. A kedvencemet szó szerint idézem. Mintha csak én írtam volna. „Kocsmában, barátok közt, sör mellett még elmegy, ha valaki a hódításaival henceg, de ilyen, a pongyola alatti stílusban, könyv formában – egyszerűen katasztrófa. Azon kevés könyvek egyike, amit nem bírtam végigolvasni. Nem szól semmiről, nem vezet sehová. Tanulság? Csak egy: nem kellene mindent nyomdafesték közelébe engedni!”Steimetz 2011.július 22. 11:39. A szívemből szóltál kedves ismeretlen! Köszönöm!
Visszatérve a napló könyvekhez ezek legnagyobb előnye, hogy a személyes hangvétel miatt könnyen utat talál a lelkünkhöz, vagy esetleg olyan érzéseket vált ki belőlünk, ami még évek múlva is hatással van ránk. Nem könnyű ebben a stílusban írni, sőt Stephen King Az írásról című könyvében határozottan lebeszél róla minden kezdő írót, hogy E/1-ben írjon. (Egyéb hasznos tanácsokkal is ellát mindenkit, de ez egy másik téma.) Végezetül egy Rácz Zsuzsa idézettel zárnám ezt a részt:
„Könyvet ajánlani legalább akkora felelősség, mint nőgyógyászt vagy ügyvédet: barátságok múlhatnak rajta.”
Én bevállalom ezt és a 3. részben újabb olyan napló írásokat mutatok meg, amelyek ott vannak a Könyvespolc.On. Tartsatok velem!
Sajnos itt is párhuzamba kell állítanom a könyvet és a regényt alapul vevő filmet, hisz sokan csak az utóbbit ismerik, mely valljuk be kultuszfilm lett. Szóval Rácz Zsuzsától kaptunk egy Kéki Katát, akit megszerettünk. A könyv közel másfél éves elszánt állás- és pasi-kereséséről szól, Kata kalandjai során mindenféle fickóval összeakad, a Hajóskapitánnyal, a Vajákos fejvadásszal és a Hentessel, sőt még izgalmas nőket is megismerünk Kata révén. Kiemelve a fő-gonoszt, aki megtestesíti mindegyikünk életében jelenlévő sátáni női karaktert, aki a munkahelyen megpróbál keresztbe tenni, és ezt a klisékkel felruházott ördögi nőt azóta is Fatehénnek hívjunk, mint ahogy a Bridget Jones könyvekből ismert nádszálvékony lányokat Botsáskáknak. A legnagyobb különbség a könyv és a film között, hogy a könyv sokkal mélyebb tartalmú dilemmákat boncolgat, mint azt a film során érzékeljük. Amennyiben utána nézünk az írónő ezen könyv előtti életének, láthatjuk, hogy nem a semmiből született a regény. Rácz Zsuzsa rutinos újságírónak számított, hisz a média több területén is kipróbálta magát. Pályafutását a Magyar Rádió szerkesztőjeként, riportereként kezdte. Évekig szerkesztette a Drogéria című műsort a Petőfi rádióban, ami annak idején egyedülálló volt, hisz sehol máshol nem foglalkoztak ilyen mélységig a drogproblémákkal. A Terézanyu-regények előtt megjelent Kábítószeretetet című könyv megírását küldetésnek érezte, hisz a testvére drogfüggősége révén komolyan érintett volt a témában. Számtalan családnak segítséget nyújtott ezzel a riportkötettel, amelyben többnyire kábítószerfüggők vallanak őszintén helyzetükről. Zsuzsa személyiségéből adódóan a segíteni vágyás és a hasonló szemléletű nők összefogása alapfeladatnak bizonyult az élete során. A könyv sikere után Terázanyu klubbot kezdett működtetni, ahol számtalan nőt arra sarkallt, hogy merjen kiállni saját magáért és írja meg a történetét kizárólag egyes szám első személyben, ahogyan egy naplót is írunk. A mai napig az írói pályázat legjobbjait honlapján közzétéve bárki megismerheti, és garantálom, hogy erőt meríthet belőlük.
De térjünk vissza a könyvhöz. Szóval a mi Kéki Katánk története hatalmas sikereket ért el, 150.000 példányban fogyott és 2010-ben megkapta a Libri Aranykönyv díját, mellyel egyben az évtized legjobb szórakoztató regényének választották, bekerült a Nagy Könyv 50 legjobb regénye közé. Sikerét azóta is sokan kutatják, és bár nem mai könyv azért még van mit fejlődnie a társadalmunknak, hisz még mindig aktuális témákat feszeget, mint például, azt hogy egy nő feladata vajon tényleg az, hogy menjen férjhez, szüljön gyerekeket és támogassa a férfit, akit választott?! Kéki Kata ugyan folyamatosan párt keres, de talán azért is sikertelen ez ügyben, mert ez mellett szeretne karriert építeni, önmegvalósítani és önmagáért boldog lenni. Ez még sajnos ma is vita tárgya, hogy vajon helyesen cselekszenek-e a nők, ha nem a „hagyományos” utat választják. Talán ez volt közel 20 éve a siker kulcsa, sokunk elhitte, hogy ezt meg lehet tenni, s mindezt vicces és irodalmilag is élvezhető formában kaptuk magunkra szabva attól a hiteles írótól, aki ebben a helyzetben nem tudott mást tenni, csak írt és írt. Mi meg azóta is együtt sírunk-írunk és nevetünk. A könyv és a film között talán a legnagyobb különbség, hogy a filmalkotók nem bízták a véletlenre a sikerességet, mintaszerű hollywoodi alkotást kreáltak belőle és a romantikus szálra építve az egész forgatókönyvet egy szirupos, de Balatonnal fűszerezett extrakedves filmet készítettek nekünk. Minden írásomban kiemelem a filmszereplőket és a magyar filmmel sincs ez másképp, Hámori Gabriella olyan Kéki Kata volt, mint amilyen Scarlett volt Vivien Leight. Róla is írtam már. A férfi szerepek is parádésra sikeredtek: László Zsolt, Csányi Sándor, na és Nagy Ervin azóta is hozza a szívtipró szerepekben a maximumot.
Csak hálával tartozunk Rácz Zsuzsának, hogy megírta ezt a könyvet. Biztos vagyok benne, hogy aki szerette az első regényt alig várta a folytatást. Kicsit más ez, de mégis visszaköszön a mi Katánk, talán még „magyarabb”, még „katásabb”, mint az első rész. A Nesze neked Terézanyu egy öniróniával fűszerezett történet 2002-2005 között játszódik és még mindig az útkeresésről szól. Számomra a legmegkapóbb az apához való viszony leírása, elmesélése és a benne rejlő őszinteség volt. Éreztem a csontig hatoló fájdalmat bizonyos események olvasásakor. Amit nem hagyott maga mögött az írónő, az a fanyar humor, mellyel majd minden oldalon megajándékoz bennünket. Van szerencsém személyesen ismerni Zsuzsát, több rendezvényen találkoztunk és élőben is ugyanilyen vicces mondatai vannak, és ezek leírva is ütnek, szóval élvezetes olvasmány ez is. Ugyan nem kapott akkora publicitást, film sem készült belőle, de ez nem von le az értékéből.
Plusz kaptunk egy bónusz könyvet az írónőtől Ismeritek Terézanyut? címmel kapható. 1990 és 2010 között megjelenő írásokból a legszemélyesebb élményeket is első kézből kaphatjuk meg Rácz Zsuzsától. 2011-ben jelent meg és ez már nem Kéki Katáról a mi Katánkról szól, hanem teljes valójában a mi Zsuzsánkról. Addigra már számtalan nő érezte, hogy ez a nő, aki így ír azokról a problémákról, élethelyzetekről melyek olyan nagyon hasonlítanak a sajátjainkra csakis jó fej lehet. Ebben a kötetben novelláinak gyűjteményét találjuk meg, melyek gyakran a legszemélyesebb élményeit tárja elénk. Csak ajánlani tudom.
Most következzen egy számomra értelmezhetetlen könyv. Volt egy férfi, aki a könyvborító belső oldalán magát úgy jellemezte: „Ha mostanság megkérdezik, mi a foglalkozásom, mindig azt válaszolom: „Hivatásos járókelő”.” Ő Sáringer Károly és volt pofája (bocsánat a kifejezésért) megírni a Nőt akarok! válasz Terézanyunak című „nemtudommit”. Emlékszem 2002-ben meg is vettem ezt a könyvet és el is olvastam. Felháborítónak találtam minden egyes sort. Most, amikor leemeltem a polcról ugyanaz a rossz érzés kerített hatalmába, ami az olvasása alatt végigkísért. Ki ez az ember, hogy így merészel nyilatkozni nőkről? Ki engedte meg, hogy ez a könyv megjelenjen? Nos, gondoltam beleolvasok újra, hátha közel húsz év távlatából másként értékelem, és esetleg a fiatal naivitásom gátolt meg abban, hogy élvezni tudjam, vagy egyszerűen csak felülemelkedve az alpári stíluson meglássam, mit is akart az író. De, nem sikerült. Nem akartam ilyen ellenszenvesen elfogultan nyilatkozni erről a könyvről, így segítségül hívtam a Moly- oldalt, ahol le szoktam csekkolni a könyveket. Nos, az eredmény magáért beszél: Ezt a könyvet 32-en csillagozták, és 53%-ra értékelték. A kedvencemet szó szerint idézem. Mintha csak én írtam volna. „Kocsmában, barátok közt, sör mellett még elmegy, ha valaki a hódításaival henceg, de ilyen, a pongyola alatti stílusban, könyv formában – egyszerűen katasztrófa. Azon kevés könyvek egyike, amit nem bírtam végigolvasni. Nem szól semmiről, nem vezet sehová. Tanulság? Csak egy: nem kellene mindent nyomdafesték közelébe engedni!”Steimetz 2011.július 22. 11:39. A szívemből szóltál kedves ismeretlen! Köszönöm!
Visszatérve a napló könyvekhez ezek legnagyobb előnye, hogy a személyes hangvétel miatt könnyen utat talál a lelkünkhöz, vagy esetleg olyan érzéseket vált ki belőlünk, ami még évek múlva is hatással van ránk. Nem könnyű ebben a stílusban írni, sőt Stephen King Az írásról című könyvében határozottan lebeszél róla minden kezdő írót, hogy E/1-ben írjon. (Egyéb hasznos tanácsokkal is ellát mindenkit, de ez egy másik téma.) Végezetül egy Rácz Zsuzsa idézettel zárnám ezt a részt:
„Könyvet ajánlani legalább akkora felelősség, mint nőgyógyászt vagy ügyvédet: barátságok múlhatnak rajta.”
Én bevállalom ezt és a 3. részben újabb olyan napló írásokat mutatok meg, amelyek ott vannak a Könyvespolc.On. Tartsatok velem!
Török-Papp Csilla
Fotó: Török Papp Csilla
Hozzászólások