°C
TIME DATE
Ma Jolán nap van.

Kultúrtér

Összeesett és meghalt a népszerű színész

Váratlanul elhunyt Benkő Géza színművész, a Jóban rosszban szereplője. Benkő Gézát vasárnap délelőtt, Szerencsen, színházi próba közben érte a halál. A felvidéki magyar színművész 48 éves volt. A színész-rendező a hírek szerint egy próbán esett össze, már nem tudtak rajta segíteni, halálát állítólag szívleállás okozta. A 48 éves színművészt a Jóban Rosszban Száraz Emiljeként is ismerhettünk, valamint számos magyar és szlovák színházban is megfordult  – írta meg a parameter.  

Debrecenbe érkezett a Kubala László pályafutását bemutató vándorkiállítás

Debrecenbe érkezett Kubala Lászlónak, az FC Barcelona legendás labdarúgójának életét, pályafutását bemutató vándorkiállítás. A Kubala 90 című tárlattal a 90 évvel ezelőtt született kiváló játékos emléke előtt tisztelegnek - hangzott el a pénteki debreceni sajtótájékoztatón.      A tárlat Kovács Barnabás barcelonai főkonzul közbenjárásával érkezett Magyarországra az FC Barcelona múzeumából. A kiállításnak helyet adó Nagyerdei Stadionban a főkonzul elmondta: Kubala László személyét hatalmas tisztelet övezi Barcelonában, nemzeti legendaként, hősként tekintenek rá. Hozzátette: az FC Barcelona stadionjánál, a Camp Nounál egyedül neki állítottak szobrot, és a klub szurkolói őt választották a 20. század legjobb barcelonai játékosának. Magyarországon kevésbé ismerik a pályafutását, a vándorkiállítás ugyanakkor hozzájárulhat ahhoz, hogy az itthoni futballszerető közvélemény is képet kapjon arról, milyen fantasztikus labdarúgó volt Kubala. Három válogatottban - a magyarban, a csehszlovákban és a spanyolban is játszott -, majd tizenegy évig volt spanyol szövetségi kapitány - tette hozzá a főkonzul.      Barcsa Lajos, Debrecen alpolgármestere a 2002-ben elhunyt Kubala Lászlót olyan példaképnek nevezte, akinek az életútját ismerni kell, akire a fiatalok ma is felnézhetnek. Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem kancellárja elmondta: a kiállítást, amely fotókon mutatja be a kivételes tudású játékos karrierjét, hétfőtől két héten át láthatják majd az érdeklődők az egyetem főépületében. A kancellár kitért arra is, hogy szerkesztőként vállal szerepet abban az ötkötetes, a világ labdarúgását bemutató könyvsorozatban, amelynek szerzői Dénes Tamás, Sándor Mihály és Bába Éva, és amelyben Kubala László életét, pályafutását is részletesen bemutatják majd. (MTI)

Elhunyt Cseke László, a legendás rádiós

Elhunyt Ekecs Géza - rádiós nevén Cseke László - , a Szabad Európa Rádió (SZER) egykori magyar adásának szerkesztője, műsorvezetője - erősítette meg csütörtökön az MTI-nek a müncheni magyar főkonzulátus az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) hírét.      Cseke László 90 éves korában, november 13-án hunyt el végelgyengülésben egy idősek otthonában, Münchenben. Végső nyughelye a is a bajor fővárosban lesz, a Waldfriedhof nevű temetőben. A búcsúztatásról később intézkedik családja.      Az újságíró a kezdetektől, 1951-től volt a SZER magyar stúdiójának munkatársa. Először a társadalmi rovatnál dolgozott, majd a lehallgató részlegnél a Kossuth és a Petőfi rádió műsorait figyelte, és 1959-től szerkesztette és vezette Teenager Party című műsorát. A nyugati popzene friss irányzatait bemutató műsor évtizedekig rendkívül népszerű volt Magyarországon.      Az amerikai kormány által alapított SZER már 1950-ben is sugárzott magyar adásokat, egy görög hajó fedélzetéről. Később megalakult az úgynevezett magyar osztály, amely 1951. október 6-án jelentkezett először a rádió végleges székhelyéről, Münchenből. A magyar adás 1993-ig működött.      Az OSZK a nemzetikonyvtar.blog.hu című oldalon közölt összeállításában kiemelte, hogy a Teenager Party révén a hidegháború idején szinte minden magyar ismerte "a Csekét", miközben 30 éven át (1959-1989) senki sem látta. Milliók hallgatták műsorát, a rock-pop-beat korszak fiataljai rajongtak érte.      A budapesti pártapparátus nem tudta megemészteni, hogy egy politikamentes zenei műsorért rajong a szocialista Magyarország fiatalsága, ezért lejárató kampányt indítottak ellene - tették hozzá.      A Teenager Party sikere alapozta meg Ekecs Géza különleges szerepét a rádió további életében. Rendkívül fogékony volt az újra, a modernre, a technikára, a rádiózásra. Rövid időn belül a lemezlovasból a SZER magyar osztályának kulcsfigurája lett. A rádiózáshoz senki sem értett annyira, mint "az Ekecs". A műsorok kialakítása, "hallgathatósága" érdekében mindig és mindenki kikérte a véleményét, ha másért nem, legalább egy szignál erejéig - írták, rámutatva, hogy az európai rádiózásban egész más szerepet töltött be a könnyűzene, mint a tengerentúlon. Európában nem voltak kimondottan zenei adók, minden állami volt, csak a 80-as években terjedtek el a magán-, illetve a kereskedelmi- rádiócsatornák. (MTI)

Állati ösztönök - A Megszállottság című előadásról

A 2017-es debreceni Őszi Fesztivál programsorozata keretében négy estén keresztül invitálja az Apolló mozi azokat a nézőket, akik különböző színházi közvetítéseket ezúttal a filmvásznon szeretnének megtekinteni. Látta már Jude Law-t színpadon? – hirdette az előadásokat a fesztivált szervező Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft., nem véletlenül: a londoni Royal National Theatre előadásai közül ez elsőben, a Megszállottság címűben a főszerepet a Magyarországon főleg a filmszerepeiről ismert, nálunk is rendkívül népszerű színművész játssza. Luchino Viscontinak az 1943-as, James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című regényéből készült Megszállottság című filmje adta az ötletet Ivo van Hove rendező számára, hogy kipróbálja: vajon a híres film működik, működhet-e színpadra adaptálva is? Ivo van Hove nem először vállalkozik arra, hogy közvetlenül ne egy regényt, hanem az abból készült filmet ültesse át színházi körülmények közé: hogy mennyire rutinos rendezővel állunk szemben, mutatja, hogy csak Viscontitól ez már a negyedik film, amiből színdarabot készít. Az előadás előtt a rendezővel készített rövid interjúból kiderült: Ivo van Hove azért fordult ez alkalommal a Megszállottság című filmhez, mert Visconti alkotását látva nem hagyta nyugodni a kérdés: mi a szép és mi a pusztító a szenvedélyben? A nem is emberi, hanem már-már állati ösztönök vezérelte érzelmekben. Abban a görög tragédiához hasonlító történetben, ahol egy perc elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa és eldöntse két-három-négy ember sorsát. Hiszen amikor a főhős Gino, ez a csavargó, a szabadságvágyából nem engedő Gino, akit a londoni teátrumban Jude Law alakít, betér egy útszéli fogadóba, s megpillantja a meglehetősen idős, autószereléssel foglalkozó férj, Joseph (Gijs Scholten van Aschat) fiatal feleségét, Hannát (Halina Reijn), az nemcsak, hogy szerelem első látásra, hanem – ahogyan a rendező a vele készített interjúban fogalmazott – tűzijáték. Az érzelmek olyan magas fokú izzása, amit a két színész ráadásul rendkívül hitelesen tud képviselni a színpadon. Az első egymásra pillantásuktól kezdve az utolsó érintésükig izzik közöttük a levegő. Addig a bizonyos „utolsó érintésig” azonban még rengeteg minden történik a szereplőkkel a történetben, s így a színpadon is. Ivo van Hove jó néhány filmbéli elemet – épp a színpadi, fizikai jelenlét lehetőségeit kihasználva – jóval hangsúlyosabbá tett, s így némiképp változtatott is a Visconti által felvázolt tragédián. Épp a színészek rendkívül erős kisugárzása tette lehetővé, hogy magát a megszállottságot is sokkal árnyaltabban tudta ábrázolni a színpadon keresztül a rendező. Ebben a feldolgozásban ugyanis nemcsak az első látásra kialakult szerelem iránti megszállottság lesz a sorsdöntő, hanem ezzel teljesen egy szintre kerülnek a Gino személyiségéből fakadó egyéb megszállottságok is: a szabadságvágya, az unalmas hétköznapokkal szembeni lázadása és – mondjuk ki nyíltan – az ölés iránt érzett szenvedélye is. Mert addig – a Viscontiéval azonos forgatókönyv alapján – akár sémaszerűnek is gondolhatnánk a történetet, amíg a fiatalok eljutnak odáig, hogy az idős férjet el kell tenni láb alól ahhoz, hogy ők együtt élhessenek. A bonyodalmak azonban az autóbalesetnek álcázott „férjölés” után kezdődnek csak igazán. Ivo van Hove gyönyörű jelenetekben tárja elénk – Jude Law folyamatos futásaival – Gino állandó menési kényszerét, szemben Hanna egy helyben való maradásának vágyával. De a fiatalok között nemcsak a csavargás iránti vágy és a helyhez kötött életmód közötti különbség ver éket. Hanem a férj meggyilkolása is. A „bevalljuk-e vagy ne a rendőrségnek?” – helyzet. S a színdarab talán legszebb jelenete, amikor egymással párhuzamosan: Gino egy épp útjába kerülő táncos lánynak (Aysha Kala) a színpad egyik sarkában, Hanna pedig a rendőrnek (Chukwudi Iwuji) a színpad másik sarkában vallja be ugyanazt: a férj eltevését láb alól. Csak amíg Gino önkéntesen vallja meg a lánynak a tettét, addig Hanna épp „beköpi” a szerelmét. A kettejük közé furakodott lelkiismereti tényező azonban nemhogy csökkentené Gino gyilkolás iránti megszállottságát, hanem a kialakult helyzet tovább fokozza benne ezt az állati ösztönt (is). Aminek a végén - ahogyan a filmben is – Hanna látja a kárát, annak a bizonyos „utolsó érintésnek” köszönhetően. Ivo van Hove lecsupaszított díszletek közé, csupán néhány szék, asztal és az épp javítandó majd megjavított autó motorja közé helyezi a vad szenvedélyek ábrázolását. A néző pedig egy percig sem unatkozik: a színészek minden egyes mozdulata új fordulatot hoz a történetbe, az érzelmek pedig végig magas, rendkívül magas hőfokon égnek. S látva a produkciót, be kell valljam, a filmjeiben is imádott Jude Law színpadon még meggyőzőbb volt a számomra: mintha ott még nagyobbat bírna teljesíteni. Bárki, aki teheti, nézze meg, mert a játéka feledhetetlen. Gyürky Katalin

Debreceniek műveivel megyünk Milánóba

A debreceni Borbély Szilárd Nincstelenek és Szabó Magda Freskó című regényének olasz fordítását is megismerheti a közönség a csütörtökön kezdődő négynapos milanói BookCity könyvvásáron - közölte az MTI-vel a Külgazdasági és Külügyminisztérium - Balassi Intézet.     A közlemény szerint a magyar szereplést a hatodik alkalommal megszervezett észak-olaszországi könyvvásáron a Balassi Intézet Publishing Hungary programja támogatja.     Szabó Magda 1953-as regényének témáját egy megrendítő családi haláleset és temetés keserves élménye ihlette. Az egyetlen nap történetét elmesélő mű 1958-ban látott napvilágot, és hamarosan a nemzetközi könyvpiacra is eljutott. A regény olasz fordítása idén jelent meg az Edizioni Anfora kiadó gondozásában, és november 19-én, vasárnap mutatják be a milanói könyvvásáron.     A könyvbemutatón Gian Paolo Serino író, irodalomkritikus, a The Fashionable Lampoon magazin főszerkesztője, Vera Gheno és Claudia Tatasciore, a regény fordítói, valamint Tasi Géza, Szabó Magda örököse, Szécsi Noémi író, a 2009-es EU irodalmi díj nyertese és Szilágyi Mónika, a kiadó igazgatója működik közre - olvasható a közleményben.     Ugyancsak vasárnap a Sormani Könyvtár Grechetto termében Borbély Szilárd Nincstelenek című regényének olasz fordítását mutatják be, amely tavaly jelent meg a Marsilio kiadónál. A Római Magyar Akadémia Néma fájdalom című rendezvényén Giuseppe Genna, neves olasz kortárs író, Mariarosaria Sciglitano, a regény fordítója, valamint Puskás István, a Római Magyar Akadémia igazgatója beszélgetnek a 2014-ben tragikus körülmények közt elhunyt Borbély Szilárd alkotói életútjáról és regényéről, amelyben egy elzárt, szatmári kisfalu terei és alakjai, emlékei és hiedelmei elevenednek meg egy gyermek szemszögéből láttatva. (MTI, HP)

A festőművész Fábri Zoltán - Centenáriumi kiállítás a Kölcsey Központban

Fábri Zoltánról, a magyar és egyetemes filmművészet meghatározó alakjáról azt talán kevesebben tudják, hogy pályáját nem a kamerák mögött, hanem a vászon előtt, festőművészként kezdte. Születésének 100. évfordulója alkalmából az Ez is ember műve című kiállítással a Kölcsey Központ most ezt a tudásbéli hiányt pótolja: elsősorban a képzőművész Fábrit kívánja közelebb hozni a közönséghez. A tárlat 2017. november 14-én, az Őszi Fesztivál programsorozatának keretében nyílt meg, s elsősorban arra világít rá: Fábri Zoltán a filmekben boncolgatott fő témáit, azaz az embertelen bánásmódot, az erőszakot, a fasizmust és a holokausztot legalább akkora erővel volt képes a vásznon is ábrázolni, mint a mozgóképek sokaságán keresztül. A kiállítást, amely először 2014-ben Budapesten volt látható és látogatható, Janisch Attila filmrendező, Fábri Zoltán tanítványa, valamint az unokája, Fábri Péter nyitotta meg, aki a Fábri-hagyaték örököse és gondozója is egyben. Janisch Attila – egy betegség nem várt közbejövetele miatt – sajnos személyesen nem lehetett jelen a megnyitón, de egy videoüzenet formájában megosztotta a tárlatra kíváncsi nézőkkel mindazt, amit a mesteréről gondol. Az üzenetéből megtudtuk: 1980-ban, miután talán számára a legváratlanabbul elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakára, Fábri Zoltán osztályába került. A hosszadalmas, négy hónapig tartó felvételi procedúra alatt – miközben mindenféle szakmába vágó feladatot kellett teljesíteniük – már érezte leendő tanára felé irányuló figyelmét, amelyet a későbbiekben, főiskolásként is élvezett. De mint mondta, Fábri nem a klasszikus értelemben volt a tanára. Nem voltak öntörvényű, szállóigévé vált mondatai és szentenciái, amiket kötelező érvénnyel számon kért volna bárkin is, hanem mindig az adott hallgatója készülő munkája érdekelte, s arról folytatott diskurzust az óráin. Ahová, amikor belépett, kezet fogott mindenkivel. Talán ez a magatartása is okozhatta, hogy a diákjai végig felnéztek rá, még akkor is, amikor esetleg egy-egy filmes megoldását ők másképp, máshogyan valósítottak volna meg. Talán ezek a tulajdonságok azok, amelyek miatt Fábri Zoltán Janisch Attilának másképp volt a tanára. „Emberséget, tartást, korrektséget, nyíltságot, a véleményem melletti határozott kitartást lehetett tőle megtanulni” – mondta a bejátszóban a filmrendező, amely emberi értékek ugyan az érvényesülést manapság egyáltalán nem segítik, arra viszont nagyon jók, hogy az ember minden reggel tükörbe tudjon nézni. Janisch Attila összefoglalóját Fábri Péter megnyitó beszéde követte, aki beavatta a jelenlévőket abba, hogy miért is lehetnek most Fábri képzőművészeti kiállításán jelen. Nagyapja ugyanis annak idején nem a Filmművészeti Főiskolára, hanem a Képzőművészetire jelentkezett, s a nagybányai festő, Réti István volt a tanára, aki annyira tehetségesnek tartotta a növendékét, hogy felajánlott neki egy tanársegédi állást is. Fábri azonban ezt a lehetőséget visszautasította, ugyanis akkoriban látta Orson Welles Aranypolgár című filmjét, ami akkora hatással volt rá, hogy úgy döntött, filmrendező lesz. Az eredmény harminckét év alatt huszonegy csodálatos film. Azonban 1984-ben Fábri – a filmezéssel gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra felhagyva – visszatalált a fiatalon „elhagyott” festőecsetéhez, s élete utolsó évtizedében tulajdonképpen a festővásznon folytatta tovább a filmezést. A festményeivel hosszabbította meg a filmes életművét. A ránk maradt negyvenhét festményéből egy tematikus válogatást láthatunk most a Kölcsey Központban, amely csupán – tudtuk meg az unokától – csak töredéke a Fábri-hagyatéknak. A hagyatékban ugyanis a filmeken és a festményeken kívül forgatókönyvek, díszlettervek, fotók, előadásanyagok, levelek is találhatók, s ezek archiválását és digitalizált formában történő megőrzését most az utód, Fábri Péter végzi. A 2014-ben elkezdett digitális archívum folyamatosan bővül, s a cél, hogy mindez mindenki számára ingyenesen elérhető és kutatható legyen a www.fabrizoltan.org oldalon. A művész születésének 100. évfordulója alkalmával azonban egyéb Fábrival kapcsolatos dokumentumok is napvilágot láttak. A Magyar Nemzeti Filmarchívum elkezdte a Fábri-filmek restaurálását. Eddig tizenkettővel végzett, amelyből ötöt most egy DVD-csomag formájában megvásárolhatnak a kiállítás látogatói. Ugyancsak megvehetik Barabás Klára könyvét, A történelem körhintáján című, Fábri-centenáriumra készült monográfiát is. Fábri Péter végezetül „átadta a szót” a nagyapjának, amikor beharangozta azt a kisfilmet, amely a tárlat alatt végéig látható lesz, s amelyen Fábri a filmes karrierjéről vall. A kiállítást december 10-éig tekintheti meg a közönség. Azonban a festményekben való gyönyörködés élményét a Kölcsey Központ munkatársai a kiállítás ideje alatt három Fábri-film levetítésével is színesítik. November 25-én a Körhintát, december 2-án a Hannibál tanár urat, december 9-én pedig az Ötödik pecsétet is megnézhetik, ha ellátogatnak a központ Bényi Árpád-termébe. Gyürky Katalin Fotó: MTI

Szabó Magdára emlékeztek: ez fontos, ez érték

„Debrecen számomra mindig eleven organizmus volt. Apám egyszer azt mondta: ha mi már nem leszünk, nézz fel a Nagytemplomra: az egyik tornya az anyád, a másik az apád” – a Kölcsey Központ Bényi Árpád-terme előtti folyosóján egy kivetítőn keresztül láthattuk és hallhattuk az írónőt, Szabó Magdát, azon a felvételen, amikor a szülővárosáról ezeket a gondolatait megfogalmazta. Ez a hangulatteremtő bejátszás indította el a Szabó Magda-centenárium újabb jeles eseményét: az írónő emléktáblájának felavatását. Az eseményt az emléktáblának otthont adó intézményt üzemeltető Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője, Bódor Edit nyitotta meg, aki közölte: van már Kölcsey-tábla az intézmény falán, nem véletlenül, hiszen a költő, amikor itt tanult Debrecenben, a mai Kölcsey Központ helyén lévő házban lakott. Van már Kiss Tamás-emléktábla, a tőle származó Debrecen, 1968 című versből vett idézettel, amely a Rendezvényszervező Kft. nevét is adó Főnix madár állandó újraéledéséről is hírt ad, az Őszi Fesztivál keretében két napja adták át az épületben rendszeresen fellépő Kodály Filharmonikusokkal együtt a Kodály-táblát, s most, Kiss Tamás sorai mellé egy emléktábla formájában odakerülnek Szabó Magda Debrecenről szóló gondolatai is. Bódor Edit felhívta a figyelmet a kivetítő mellé odaállított ruházatra is, amelyet az írónő az utolsó, 90. születésnapján viselt a hagyományosan mindig a Dóczy Gimnáziumban megtartott születésnapi ünnepségén. S az ügyvezető a szetthez fűződő személyes „érintettségébe” is beavatta a jelenlévőket: a cipőt ez alkalomra ugyanis neki kellett megvásárolnia, mert Szabó Magda azt nem hozott magával. Bódor Edit két pár 35 és feles cipőt vásárolt, s szerencsére az egyik – a Kölcsey Központban most látható – lábbeli jó lett Szabó Magda lábára. Aki ezután az utolsó születésnapja után még egy hónapot élt, s hordta ezt a cipőt, ami azóta visszakerült Debrecenbe, s most kiállítási tárgyként funkcionál. Debrecen városának vezetése részéről Komolay Szabolcs kultúráért felelős alpolgármester köszöntötte a jelenlévőket. „Por vagyok a város porában” – idézte Szabó Magdát, annak az írónőnek a szavait, aki minden itteni alkotó közül talán a leginkább érezte a várost s a benne lakókat, s képes volt ezt minden formában – regényekben, megnyilatkozásokban, naplórészletekben – megfogalmazni. Azt az értéket, amit ránk hagyományozott, őriznünk és gondoznunk kell. Ezért a centenárium alkalmából már avattak szobrot a tiszteletére, már nyílt egy múzeum az emlékét megőrzendő, s ebbe a sorba illeszkedik bele az emléktábla-avatás is. A táblán olvasható szöveg azt az érzékenységet tükrözi, amellyel az írónő a városához viszonyult: „Debrecen… egyik arca a múltba pillant, a másik szembenéz velem, a harmadik előre, figyeli a jövőt. Mindet vállalom, de egyiket sem a másik nélkül.” Az emléktáblát azonban nemcsak Bódor Edit és Komolay Szabolcs leplezte le, hanem egy harmadik személlyel karöltve tették mindezt. Azzal az Őze Áronnal, akinek a táblaavató után az írónő Az őz című regényéből készült rendezését tekinthette meg a Kölcsey Központba érkező közönség. A rendezőtől – miután megköszönte, hogy őt és a produkciót Debrecen meghívta – megtudhattuk, hogy a Rózsavölgyi Szalonban egy éve játsszák már ezt az előadást, s amikor a dramaturg kollégájával, Kovács Krisztinával úgy döntöttek, hogy megpróbálják Szabó Magdának ezt a korai kisregényét színre vinni, nagyon féltek a vállalkozástól. Hiszen a regényben egy ember legmélyebb bugyraiba tekinthetünk bele. Ám az alkotók a félelmüket épp azzal oldották fel, hogy igyekeztek a nézőt az előadással valóban ezekbe a bugyrokba bevezetni. Az őz című regény Encsy Eszterét, ezt a megkeseredett, negatív érzésekkel teli karaktert az előadásban Nagy Mari játszza. Gyürky Katalin

Megnyílt az ifjú kézművesek országos kiállítása Debrecenben

Ezer alkotó 725 pályamunkája látható azon a debreceni tárlaton, amelyet a 12. országos ifjúsági népi kézműves pályázat díjazott alkotásaiból rendeztek a Debreceni Művelődési Központban.     Egy nemzet életében a legfontosabb tartópillér a kultúra - mondta Halász János országgyűlési képviselő pénteken Debrecenben, az Ifjú kézművesek országos kiállításának megnyitóján.     A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) felügyelő testületének elnöke a Debreceni Művelődési Központban (DMK) rendezett kiállításon és díjátadón Európa egyik fontos értékének nevezte, hogy sok nemzet él együtt, és mindegyik önálló, saját kultúrával rendelkezik. "Magyarország azért Magyarország, mert a magyar kultúra létezik" - fogalmazott a képviselő, aki beszédében a kultúra közösségmegtartó, identitásképző erejét méltatta.     F. Tóth Mária, a zsűri elnöke emlékeztetett rá, hogy Debrecen 24 éve ad otthont az országos kiállításnak, amelyet minden második évben rendeznek meg.     Az idén hét regionális megmérettetés után ezer alkotó 725 pályamunkája látható a debreceni országos tárlaton - mondta a zsűri elnöke, aki szerint a népi kézművességnek akkor volt igazi utánpótlása hazánkban, amikor az ország 34 iskolájában iskolarendszerben tanították a hagyományos kézműves technikákat.     Reményét fejezte ki, hogy az alapfokú művészeti oktatásban a zene, a tánc és az ének mellett ismét teret nyer a hozzájuk szorosan kapcsolódó népi iparművészet oktatása is.     A népi szőtteseket, ruhákat, faragásokat, kerámiákat, textileket, bőrmunkákat bemutató kiállítás megnyitóján húsz alkotó vehetett át Kiválóság díjat, illetve díszoklevelet. (MTI, HP)

Ilyen lesz a magyar nyelv napja Debrecenben

A reformáció hatása a magyar nyelvre és Arany János munkássága a magyar nyelv napja idei központi témái, amelynek kiemelkedő debreceni és nagyszalontai eseménye lesz, amikor a Református Kollégium Oratóriumában, illetve a nagyszalontai Csonkatorony mellett több száz diák együtt szavalja el Arany János A legszebb virág című versét - jelentették be a szervezők a programsorozat debreceni beharangozó sajtótájékoztatóján csütörtökön.     "Amíg magyarul beszélünk, tudjuk kik vagyunk" - utalt az anyanyelv identitásunkat is meghatározó szerepére Jantyik Zsolt, a helyi programokat koordináló Debreceni Művelődési Központ igazgatója.     Kustár Zoltán, a debreceni Református Kollégium igazgatóságának elnöke azt mondta: az 500 éves reformáció legfontosabb programjának nevezte, hogy minden ember anyanyelven olvashasson Bibliát.     Utalt arra, hogy a magyar nyelven megjelent szentírás az irodalmi nyelv alapja is lett, s az 1538 óta működő Református Kollégium - ahol két éven át Arany János is tanult - lelkészi és tanítóképző intézményei a magyar nyelv oktatásának fontos helyszínei voltak. Ezért is lesz az ünnep kiemelt eseményének, a közös versmondásnak a helyszíne a kollégium Oratóriuma - mondta.     Patócs Júlia, a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület elnöke hozzátette: a debreceni diákokkal együtt szavalják majd Arany János A legszebb virág című versét a helyi gimnázium tanulói, az óvodások pedig egy budapesti intézmény óvodásaival egy időben mondanak el közösen agy Arany-verset november 13-án, a magyar nyelv napján.      Jantyik Zsolt azt is elmondta, hogy Nagyszalonta mellett Balatonfüred is kapcsolódik a debreceni eseményekhez: a Balaton-parti városban versmondó versenyt rendeznek, ahol határon túli fiatalok mellett számos hazai település diákjai, köztük debreceni fiatalok is részt vesznek.     A magyar nyelv napja debreceni programjaihoz számos helyi intézmény is kapcsolódik. Érdekes programokkal várják a fiatalokat és az érdeklődőket a Csokonai Színházban, a Déri Múzeum irodalom házában, a helyi közösségi házakban, könyvtárakban, a Kölcsey központban és az egyetemi közösségi térben, a nagyerdei víztoronyban - hangzott el a sajtótájékoztatón.     Az Országgyűlés 2011-ben nyilvánította november 13-át a magyar nyelv napjává annak emlékére, hogy 1844-ben ezen a napon tette hivatalos nyelvvé a magyart a reformkori országgyűlés. A részletek: A Magyar Nyelv Napja (november 13.) debreceni, nagyszalontai ünnepi programjairól november 9-én sajtótájékoztató keretében Dr. Kustár Zoltán rektor, a Debreceni Református Kollégium igazgatótanácsának elnöke; Jantyik Zsolt, a Debreceni Művelődési Központ igazgatója;  Gemza Péter, a Csokonai Színház művészeti vezetője;  Patócs Júlia, a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület elnöke; Dr.  Bódis Zoltán, a Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium igazgatója; Süli András, a Debreceni Campus Nonprofit Közhasznú Kft. programigazgatója; Dallos-Nagy Krisztina, a Déri Múzeum sajtóreferense; Pogrányi Péter, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár kulturális szervezője és Gábor-Tóth Ildikó, a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. kulturális menedzsere számolt be a Debreceni Művelődési Központ Belvárosi Közösségi Házában.   2011-ben az Országgyűlés – az Anyanyelvápolók Szövetségének javaslatára - november 13-át a Magyar Nyelv Napjává nyilvánította. DMJV Polgármesteri Hivatal Kulturális Osztálya a Debreceni Művelődési Központot bízta meg, hogy 2017-ben is koordinálja azt a programsorozatot, amelyben méltóképpen megemlékezhetünk az ünnepről. A rendezvénysorozathoz több intézmény, szervezet is csatlakozott (Alföldi Nyomda, Csokonai Színház, Nagyerdei Víztorony, Debreceni Református Kollégium, Déri Múzeum, Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft., Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium, nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület). Városszerte nagyon sok eseménnyel várjuk az érdeklődőket, több ezer emberhez juthat el ennek a napnak az üzenete, anyanyelvünk ápolásának fontossága. 2017 a Reformáció Emlékéve. Ebben az évben ünnepeljük Arany János születésének 200. évfordulóját. A Magyar Nyelv Napjának idei központi témái: a reformáció hatása a magyar nyelvre és Arany János munkássága. Az ünnep kiemelt eseménye a Debreceni Református Kollégium Oratóriumában lesz, ahol köszöntőt mond: Dr. Kustár Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, több száz diákkal együtt elszavaljuk Arany János A legszebb virág című versét.   Ebben az évben Debrecen több testvérvárosa, Balatonfüred és Nagyszalonta is kapcsolódik az eseményhez.       Nagyszalontán, a Csonkatorony mellett ugyanabban az időben, ugyanazt a verset (Arany János: A legszebb virág) szavalják el az Arany János Elméleti Líceum diákjai, mint a debreceni középiskolások. Balatonfüred versmondó versenyt hirdetett, amelyre meghívást kaptak a határon túli magyar tannyelvű középiskolák és Balatonfüred kulturális partnervárosai: Győr, Vác, Kecskemét, Komárom, Szolnok, Debrecen, Gyula.   A Magyar Nyelv Napja Nagyszalontán Szervező: Arany János Művelődési Egyesület November 13., hétfő Ünnepi műsor Helyszín:  A szoborpark (rossz idő esetén az Arany Palota nagyterme) 12.30 Köszöntő – Patócs Júlia, az Arany János Művelődési Egyesület elnöke Édes anyanyelvünk – irodalmi összeállítás a Versbarátok Köre előadásában 12.45 Szavaljuk együtt Arany János A legszebb virág című versét! Közreműködnek az Arany János Elméleti Líceum diákjai Doszlop Andrea tanárnő vezetésével.   November 13., hétfő, 18.00 Nagyszalonta nyelvőre - könyvbemutató és filmvetítés Helyszín: a Magyar Ház (Nagyszalonta, Kossuth utca 16.) Dánielisz Endre helytörténész, aki nemrég vehette át a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, legújabb kötetének bemutatója Dánielisz Endre a filmvásznon – portréfilm készült Nagyszalonta helytörténészéről, ezt láthatja elsőként a helyi közönség.       A MAGYAR NYELV NAPJA PROGRAMJAI DEBRECENBEN 2017   Főszervező: Debreceni Művelődési Központ (www.debrecenimuvkozpont.hu )     Debreceni Református Kollégium, Oratórium (Debrecen, Kálvin tér 16.)   November 13., hétfő, 11.00–12.00 Ünnepi műsor Köszöntőt mond: Dr. Kustár Zoltán rektor, Debreceni Református Hittudományi Egyetem A reformáció és a magyar nyelv Előadó: Dr. Győri János, a Református Művelődés- és Iskolatörténeti Kutatóintézet igazgatója 11.45 Szavaljuk együtt Arany János A legszebb virág című versét! A műsorban közreműködik: a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának vegyeskara (karvezető: Király Levente Zsolt), Sárosi Dániel orgonaművész, Juhász Árpád színművész. Bővebb információ, csoportoknak jelentkezés: www.debrecenimuvkozpont.hu; Tel.: 52/411-016     DMK Belvárosi Közösségi Ház (Debrecen, Piac u. 22., bejárat a Kossuth u. 1. felől)     November 13., hétfő, 10.00–12.30; 14.00–15.30 Interaktív foglalkozások általános iskolásoknak a Magyar Nyelv Napja alkalmából Nyelvi játékok, képrejtvények, óriás keresztrejtvény, könyvjelzőkészítés, iniciálérajzolás, grafikai foglalkozás, helyesírási totók, versfa. Nyomtatás az Alföldi Nyomda Gutenberg-présével 11.00 Szavaljunk együtt! Arany János: A vigasztaló című versének két versszakát szavalják el közösen a diákok Papp István színművész közreműködésével, ugyanabban az időben, mint Balatonfüred középiskolásai. Bővebb információ, csoportoknak jelentkezés: www.debrecenimuvkozpont.hu ; Tel: 52/411-016     DMK Csapókerti Közösségi Ház (Debrecen, Süveg u. 3.)   November 13., hétfő, 10.00 Gulyás László Vándormuzsikus interaktív előadása óvodásoknak Bővebb információ, csoportoknak jelentkezés: www.debrecenimuvkozpont.hu; Tel: 52/411-016     DMK Homokkerti Közösségi Ház (Debrecen, Szabó Kálmán u. 68.)     November 15., szerda, 14.00–16.00 „Magyar nyelv és magyar lélek, verset mondok, amíg élek!” Homokkerti verselés, a Magyar Nyelv Napja alkalmából a Homokkerti Nyugdíjas Kör tagjaival     DMK Józsai Közösségi Ház (Debrecen-Józsa, Szentgyörgyfalvi út 9.)     November 13., hétfő, 10.00–12.00 Óriás keresztrejtvény, játékos nyelvi feladatok, kézműves foglalkozás       DMK Kismacsi Közösségi Ház (Debrecen-Kismacs, Napraforgó u. 16.)     November 16., csütörtök, 10.00–11.00 Mesematiné a Magyar Nyelv Napja alkalmából óvodásoknak Bővebb információ, csoportoknak jelentkezés: www.debrecenimuvkozpont.hu; Tel: 52/716-698     DMK Újkerti Közösségi Ház (Debrecen, Jerikó u. 17-19.)     November 13., hétfő, 10.00 Anyanyelvi játszótér a Magyar Nyelv Napja alkalmából A Jazz Five interaktív koncertje óvodásoknak, játékos anyanyelvi feladatok és társasjátékok, kézműves alkotókuckó. Bővebb információ, csoportoknak jelentkezés: www.debrecenimuvkozpont.hu; Tel.:52/439-866     Csokonai Színház (Debrecen, Kossuth u. 10.) November 13., hétfő, 15.00–18.00 A Magyar Nyelv Napja a Csokonai Színházban, avagy a Csokonai Látadalomban A Magyar Nyelv Napján törje együtt a nyelvet… azaz a nyelvét a Csokonai Színház színészeivel. A szórakoztatóan (nyelv)izzasztó feladatokban a legnyelvreesettebbek között színházjegyet sorsolunk ki. Mindemellett nyelvújító kvízzel pallérozhatja szókincsét, aki hozzánk látogat. Bővebb információ: www.csokonaiszinhaz.hu   Debreceni Irodalom Háza (Debrecen, Péterfia u. 28.)  November 13., hétfő, 8.00–18.00 „Mondd a gondolatod, és nézd a Mondolatot! November 13-án, a Magyar Nyelv Napján a Debreceni Irodalom Házában megtekinthető a Mondolat, a Kazinczy Ferencnek címzett, ortológusok által írt, nyelvújítást kifigurázó híres gúnyirat, ám a látogatók többek között szemügyre vehetnek egy hamisítatlan egyen-billengészeti körduplányt, és segíthetnek Fülig Jimmynek az ékes magyar nyelv elsajátításában. A programon való részvétel ingyenes.  A tárlat november 30-ig tekinthető meg a kiállításra váltott belépőjeggyel. Bővebb információ: www.derimuzeum.hu     Kölcsey Központ, Nagyterem (Debrecen, Hunyadi u. 1.)   ARANY-BALLADÁK – másképp Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival – zenés irodalmi körutazás - a Zichy Szín-Műhely előadása Az előadáson Arany János tizenegy legismertebb balladájának – Hídavatás, Vörös Rébék, V. László, Rozgonyiné, Tetemre hívás, Ágnes asszony, Szondi két apródja, Mátyás anyja, Bor vitéz, Pázmán lovag és A walesi bárdok – keresztmetszetét láthatják az érdeklődők XXI. századi összművészeti megközelítésben. A művészek különleges díszletben hozzák közelebb Arany világát a nézőkhöz, akik a festő és grafikus, az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja és úttörője, Zichy Mihály Arany-balladákhoz készített illusztrációit is megcsodálhatják a színpadon. Jegyek: 600 Ft (10 diákonként 1 kísérőnek ingyenes) Bővebb információ, csoportoknak jelentkezés: www.fonixinfo.hu; Tel.:52/518-415       Méliusz Juhász Péter Könyvtár Központi Könyvtára (Debrecen, Bem tér 19/D.)   November 14–15., kedd, szerda, 10.00–16.00 Magyar nyelvünk legszebb sorai fordításokban – kincskereső játék Helyszín: Idegennyelvi Gyűjtemény Csoportos foglalkozások angolt, vagy németet tanuló általános és középiskolásoknak. A programra jelentkező tanulók életkorának megfelelő kötelező olvasmányokból (utóbbi 2-3 év) idegen nyelvű részlet alapján az olvasmány felismerése. Ha készült belőle filmes adaptáció, vagy verses előadás, abból részlet meghallgatása. Könyvtárhasználati játékok a lefordított könyvekről. Arany János, mint műfordító és Shakespeare bemutatása, játékos feladatok fordításaikból. Általános iskolásoknak: Szentivánéji álom. Középiskolások: kötelező olvasmányok, Shakespeare-drámák, XX-XXI. századi klasszikusok, kortársak is könyvajánlásokkal. Előzetes bejelentkezés iskolai csoportoknak: Tel.: 52/502-470/402, vagy idegennyelvi@meliusz.hu      November 15., szerda, 16.30 „Cifraságok”- tréfás, játékos Daloló Helyszín: Nagyelőadó November harmadik hetében ünnepeljük a magyar népdal és népköltészet hetét. Ebből az alkalomból rendhagyó Daloló keretében tréfás népdalok és furfangos feladatok várnak azokra, akik énekelni és játszani szeretnének.   MÉLIUSZ Józsai Fiókkönyvtára (Debrecen-Józsa, Szentgyörgyfalvi út 9.)   November 13., hétfő, 15.00–17.00 Szépirodalom-e a „csúnyairodalom”? A könyvtár Olvasókörének foglalkozása arra a kérdésre keresi a választ, hogy hol húzódik a határ az irodalom és a trágárság között?     MÉLIUSZ Benedek Elek Fiókkönyvtára (Debrecen, Piac u. 68.)   November 10., péntek, 16.00 Legdrágább kincsünk a magyar nyelv Több mint 4600 címszót és kb. 18 ezer magyar fordítási lehetőséget kínál a Magyarító Könyvecske. Ott a helye minden olyan ember íróasztalán, akit bánt nyelvünk egyre gyorsuló változása. Ezért próbáljuk megismertetni az érdeklődőkkel a már több kiadásban megjelent könyvet.      MÉLIUSZ Újkerti Fiókkönyvtára (Debrecen, Jerikó 17.-19.)   November 13–15., hétfő, kedd, szerda, 10.00–18.00 Szórakoztató nyelvi totók – minden korosztály számára Tudásbővítés játékos nyelvi totók segítségével.   November 14., szombat, 10.00 HU-morzsák: A magyar nyelv vicces, játékos oldala: rendhagyó irodalmi óra középiskolásoknak A sokszínűségből, a szinonimák gazdagságából adódó félreértési lehetőségek, a magyar nyelvet tanulók nehézségei. Az www.anyanyelvapolo.hu nyelvi oldal megismertetése a gyerekekkel. Bővebb információ: www.meliusz.hu     Nagyerdei Víztorony, H2O Galéria (Debrecen, Pallagi út 7.)     November 18., szombat, 19.00–20.00 Áfra János beszélgetőpartnereivel a zenében megjelenő líraiságról beszélget A beszélgetés egyben felvezetése a 20 órától kezdődő  Bérczesi Róbert-előadóestnek és az azt követő koncertnek.  A beszélgetésen való részvétel ingyenes.   November 18., szombat, 20.00 Bérczesi Róbert:  Én meg az Ének Bérczesi Robi egyszemélyes projektje, az Én meg az Ének a dalszerző zenei munkásságának legfontosabb állomásait rögzíti és dolgozza fel. Az „egyszálgitáros” koncerten egyaránt felcsendülnek a hiperkarma official és a Biorobot legnagyobb slágerei, és az előadó kedvenc, régebbi magyar számainak átdolgozásai, valamint kedvenc magyar népdalai is.  Az előadás vendégei: Muzsik és Volkova A Bérczesi Róbert-est és koncert csak belépőjegy váltásával látogatható! Bővebb információ: www.nagyerdeiviztorony.hu   Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium (Debrecen, Szent Anna u. 17.)   November 13., hétfő, 14.00 Arany költészete MÁSképp Arany-versek hagyományos, digitalizált és megzenésített formában a XXI. század szellemében az iskola színpadán. Arany János betűnégyzete és az Arany-kubus hatása a kortárs vizuális költészetre – a „Vendégszövegek” című vizuális költészeti tárlat megtekintése az iskola Papp Tibor-termében. A tárlatot bemutatja: Dr. Kelemen Erzsébet Bővebb információ, csoportoknak jelentkezés (felső tagozatos és gimnazista tanulók): https://szjgdebrecen.hu/gimnazium/regisztracio Jelentkezési határidő: 2017. november 10.   (HP, MTI)

Látványos, zenés kiállítás nyílik Debrecenben

Jónak ígérkező tárlat nyílik Debrecenben: 2017. november 9-én, csütörtökön lesz a következő kiállítás megnyitója az Egri Borozó Borbarát Bár Galériában (Bajcsy-Zsilinszky u 2). A kiállító fotóművész, Molnár Péter képeit sokan ismerik különböző debreceni hírportálokról, de itt, a Bajcsy-Zsilinszky 2. alatti galériában is találkozhattunk 2015 augusztusában, az akkori Campus Fesztiválon készített képeivel. Megjósolható, hogy az új kiállítás képei is sikert aratnak. A kapcsolódó könyvszemle, Tamás Nándor és Perjés Péter Sűrített Paradicsom című művének bemutatása, valamint a meglepetés élőzene is különleges élményt ígér.

Szívünkbe lapátolt versek

A Csokonai Színház színes programokat kínálva idén csatlakozott először a hagyományosan mindig az őszi időszakban megtartott Debreceni Irodalmi Napokhoz. Mivel a 2017-es programsorozat mottója - a Reformáció 500. évfordulóján – a Hitvallás és irodalom, az erre a jubileumra készített színdarab, a Menekülők is részévé vált az Irodalmi Napoknak, illetve az a Szívlapát című verses est is kapcsolódott hozzá, amely minden szempontból kuriózumszámba menő, figyelemre méltó produkcióként értékelendő. Már csak amiatt is, mert a mai világunkban, ahol a könyvet, pláne a szépirodalmat, azon belül pedig a lírát egyre nehezebben lehet közel hozni az emberekhez, minden olyan kezdeményezés üdvözlendő, amely művészi szövegeket oly módon tud „tálalni”, hogy utána a néző kedvet kapjon kinyitni egy-egy kötetet. A Szívlapát című produkció ilyen értelemben „két legyet üt egy csapásra”: hiszen nemcsak arról van szó, hogy a Csokonai Színház hat művésze egy csodálatos hangulatú estével ajándékozza meg a közönséget, hanem arról is, hogy közben egy önmagában is rendkívül értékes, kortárs költők verseit tartalmazó antológiának, a Szívlapátnak is „reklámot csinál” az ebből válogatott és előadott verseivel. A Péczely Dóra szerkesztette, százötven verset tartalmazó gyűjteményes kötet egytől egyig ma is élő és alkotó lírikusok munkájából állt össze. S hogy hogyan lehet ebből „ütős”, mégis szívhez szóló produkciót készíteni? Egyfelől nagyon egyszerűen, hiszen a kötet kiváló felépítése ehhez minden segítséget megad: az öt tematikus blokkra osztott, blokkonként harminc költemény az est számára is azonnal vázat tud nyújtani, hiszen a verseket a produkció alatt is meg lehet a blokkok sorrendjében és tematikájában szólaltatni. Ami meg is történik. A Csokonai Színház Stúdiószínházában a puritán, ám a művészek játékát és versmondását annál jobban segítő díszletek közé helyezett kivetítőn – Jóvér Csaba videógrafikai munkájának és Dániel András grafikusnak köszönhetően - nemcsak az épp aktuálisan szavalt vers szerzőjét és címét olvashatjuk, hanem az egyes blokkokhoz írott, a kötetben is szereplő mottókat is. Így az est elején Mercs János kötetismertetője, amely a Szerelmes verseket tartalmazó, a Születést és elmúlást taglaló, az Istenkereső, létről és nemlétről szóló, az Ars poetica-jellegű, valamint a Történelmi és közéleti témákat érintő egységekről szól, nem lesz idegen azok számára sem, akik most találkoznak az antológiában szereplő versekkel először. Másfelől nyilván nagyon nehéz dolguk van a produkció alkotóinak, hiszen a mai rohanó világunkban egy versmondó est sem szólhat csak és kizárólag a versmondásról. Kell hozzá valami plusz, valami többlet, ami leköti a nézőt, miközben a cél, a versek minél hathatósabb és hatásosabb közvetítése mégsem csorbulhat. Nos, azt kell mondjam, hogy a Szívlapát alkotói – a koreográfus-rendező Katona Gábor mellett a zenész Dargó Gergely, a színművész Mészáros Ibolya, Mercs János, Bakota Árpád és Zeck Juli - mindent „bevetnek” annak érdekében, hogy a versmondást középpontban tartva remek szórakozást nyújtsanak. Katona Gábor produkcióban való jelenléte ez esetben nemcsak a kiváló koreográfiát biztosítja, amelyben minden művész csak akkor és annyit mozog egy-egy vers előadása közben, amennyi hozzáad a vershez, kiemeli annak mondanivalóját, hanem a verseket kísérő profi táncmozdulatokat is. Dargó Gergő pedig, akiről köztudott, hogy gyakorlatilag minden hangszert képes megszólaltatni, ez esetben zongorán kísér, s épp az adott vers hangulatához illő dallamokkal nemcsak aláfesti, de „súlyozza” is a költeményekben foglaltakat. A versmondásban amúgy is jártas további négy művész pedig - tudjuk meg Mercs János „kíváncsiskodásának” köszönhetően - a százötven versből saját maga választotta ki azt a párat, amelyet az esten elszaval. Egy-egy blokkon belül gyakorlatilag mindenkitől hallunk egy-egy alkotást, sőt van úgy, hogy közösen szavalnak el egy verset, így azonnal mindenkié lesz az adott költemény. S hogy mi alapján válogattak Erdős Virág, Tóth Krisztina, Szálinger Balázs, Jónás Tamás, Dékány Dávid, Szabó T. Anna, Kemény István stb. költeményei közül? Leginkább – tudjuk meg Mészáros Ibolyától – a versben foglaltakkal való azonosulás lehetősége alapján, vagy amiatt – vallja be Bakota Árpád – mert különlegesnek tűnt egy-egy vers ritmusa, zeneisége vagy épp humora, s előadását művészi kihívásnak érezte. Az pedig, hogy a művészek nemcsak önállóan, hanem csoportosan is szavalnak verseket, a megfelelő keretet is biztosítja az est számára. Az első és az utolsó verset is közösen szavalják el. S míg az első az Irodalmi Napokhoz is remekül illik a tematikájával, hiszen Szabó T. Anna A nyelv a című verse az irodalmi művek „köntösének” sokszínűségét is taglalja, addig a záró költemény, Erdős Virág túlzott „magyarkodást” kifigurázó Márciusi kesergő című verse az előadók hivatásáról is árulkodik: ezt a verset ugyanis a művészek is kellő iróniával és öniróniával, jelmezek és különböző kellékek bevetésével, már-már egy „mini” színdarab formájában szavalják és játsszák el. A produkciót látva két dolgot kívánok: egyfelől azt, hogy az estet vegye a Csokonai Színház, sőt, más színház is a repertoárjára, másfelől azt, hogy akik megnézik, kedvet kapjanak a Szívlapát című antológia megvételére, s a teljes terjedelmével való megismerkedésre is. Főleg azután, hogy az alkotók az estbe azt az interjúrészletet is becsempészik, amelyet a 24.hu Magyar László Andrással, az Orvostörténeti Könyvtár vezetőjével készített, s amely a könyv közeli, vészesen közeli halálát prognosztizálja. Csak mi tehetünk ellene, hogy ne így legyen. Gyürky Katalin

Elhunyt a híres magyar fotós

Életének 87. évében vasárnap elhunyt Balla Demeter Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus, a nemzet művésze - közölte pályatársa, Keleti Éva az MTI-vel.     Balla Demeter 1931. május 4-én született a Szentes környéki tanyavilágban. Fotográfiával 1951-ben autodidakta módon kezdett foglalkozni, 1954-ben határozta el, hogy a fényképezést választja hivatásául. 1957-ben megszerezte a fényképész szakmunkás bizonyítványt, és még abban az évben a Fővárosi Fotó Vállalatnál helyezkedett el. Felvételeire hamar felfigyeltek, számos díjat nyert, és ettől kezdve rendszeresen dolgozott képes lapoknak, könyvkiadóknak.     Az 1960-as években a Stern című lap tette világhírűvé, amely közölte képeit, majd Mihail Romm szovjet filmrendező a Hétköznapi fasizmus című filmjével, amelynek a középpontjában szerepelt a Sternben megjelent képe. Később Jancsó Miklós mellett a Sirokkó című filmet fotózta, és ott összebarátkozott Marina Vladyval. Az ő segítségével eljutott Moszkvába, ahol magánszorgalomból fényképezte a szovjet értelmiséget. Ezekkel a képekkel 1972-ben Pravda-díjat nyert.     1969-től a Lapkiadó Vállalat szerkesztőségeiben dolgozott, az Ádám Magazintól ment nyugdíjba 1988-ban. Azóta kizárólag alkotó munkájának élt. 2007 óta szellemi patrónusa volt az interneten szerveződött Látszótér fotós és rádiós közösségnek.     Fotográfiai tevékenysége műfaji sokféleséget mutat: készített portrékat, riportfotót, tájképet, csendéletet, aktot. Irodalmi és képzőművészeti alkotásait folyamatosan publikálta.     Idős korában olyan fotókat csinált, "melyek a természet által létrehozott formák nyers erejét, esztétikumát, szépségét voltak hivatottak megmutatni mindazoknak, akik tudják, sejtik, hogy az ember - bármely sokat is gondoljon magáról - mégis csak a természet része, annak kreálmánya, csak azzal együtt élhet, s azzal együtt fog elpusztulni is. Balla Demeter egyike azon nagyon keveseknek, akik ezt a fényképművészet eszközeivel képesek elmondani. Messziről jött, sokat látott, és fényképeivel mindent megmutat, amire csak van szemük a látóknak. Talán még annál is többet, mert képein nem minden látszik, de annál több érződik. Gigantikus életművet hagyott maga után" - írta az MTI-hez eljuttatott nekrológjában Kincses Károly fotótörténész.     Balla Demeter művészetéről a világ számos országában jelentek meg írások, interjúk. Műveit jelentős köz- és magángyűjtemények őrzik.     Képeivel számos nemzetközi kiállításon nyert díjat, munkásságáért számos kitüntetést vehetett át: 1977-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1987-ben érdemes művész lett, 2002-ben megkapta a Magyar Fotóművészek Szövetségének életműdíját, 2004-ben Kossuth-díjat kapott négy évtizedes, kiemelkedően magas színvonalú, a magyar fotográfiát gazdagító munkásságáért, 2013-ban Aranytoll-díjat vehetett át, 2014-ben megkapta a Nemzet Művésze címet. 1999-ben Demeter-díjat alapított azok számára, akik önzetlenül tesznek a hazai fotóművészetért.     Több mint hat évtizedes pályája alatt számtalan egyéni és csoportos tárlaton mutatkozott be. Tavaly a Fotóművészeti Nemzeti Szalonon új fotóval szerepelt, utolsó kiállítása az idei év elején volt látható a Balassi Intézet galériájában, ahol Töredékek címmel íróportréiból kínáltak válogatást. (MTI)

Megvannak a Nemzet Művésze díj kitüntetettjei

Csukás István író, költő; Kiss Anna költő, drámaíró és Dévényi Sándor építész vehette át a Nemzet Művésze díjat Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől és Fekete Györgytől, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) leköszönő elnökétől pénteken a fővárosi Pesti Vigadóban.     Csukás István sokműfajú életművéért, valamint az ifjúsági irodalom kiemelkedő és értékteremtő gyarapításáért, Kiss Anna különleges, népi folklorisztikus elemekkel átszőtt nagyhatású költői világa, a líra és a dráma műfajában is kiemelkedő életműve, Dévényi Sándor a magyar organikus építészet értékeinek gyarapítása, városképformáló munkássága, valamint oktatói tevékenysége elismeréseként kapta a címet.     Az ünnepélyes díjátadón Fekete György hangsúlyozta: a díjat kiérdemelt alkotók az elmúlt évtizedekben képességeik kivirágoztatásával egyfolytában bizonyították a nemzet iránti hűségüket.     A címmel kitüntetett alkotók "küldöttek", akik nem tekintik véletlennek az életüket, hanem úgy gondolnak képességeikre, tehetségükre, mint amelyet meg kell termékenyíteni, műalkotásokban visszaadni a Teremtőnek - fogalmazott. (MTI)

Különleges kiállítás nyílik a Tímárházban

ÚTON címmel a BSZC Nádudvari Népi Kézműves Szakiskola felnőtt nemezkészítő szakának hallgatói kiállítása nyílik november 3-án, pénteken, 17 órakor a Debreceni Művelődési Központ Tímárház – Kézművesek Házában (Nagy Gál I. u. 6.). Köszöntőt mond: Szőnyi Sándorné, a Debreceni Művelődési Központ igazgatóhelyettese. A kiállítást megnyitja: Vetró Mihály, a BSZC Nádudvari Népi Kézműves Szakiskola művészeti vezetője, nemezkészítő mester. Közreműködik: a Debreceni Citerazenekar.   A Nádudvari Népi Kézműves Szakiskola 2006 óta foglalkozik a nemezkészítő mesterség oktatásával, a kezdetektől Vetró Mihály mester irányításával. A nemezkészítő munka elméleti ismereteinek átadása mellett a műhely oktatói: Árvai Anikó és Vetró Mihály. Mindkét mester a nemezkészítés csínját-bínját igaz szeretettel, a mesterség iránti elkötelezettséggel és tudással adja át fiatal és felnőtt hallgatói számára. Az iskola nem csupán a fiatal, érettségi előtt álló tanulók számára nyitott, hanem jó néhány éve felnőttképzési formában is tanítják a mesterség alapjait. A mostani kiállításon végzős és felnőttképzésben résztvevő hallgatók mutatkoznak be, akinek a munkái között szép számmal akad a hagyományos nemezkészítést bemutató, illetve egészen újszerű, modern technikákat felvonultató produktum. A csodálatos nemezszőnyegek mellett viseleti darabokat, kiegészítőket (táskákat, mellényeket, kalapokat, sálakat), játékokat, ékszereket is láthat az érdeklődő közönség.   A kiállítás időtartama alatt a Kisgalériában Árvai Anikó és Vetró Mihály nemezkészítő mesterek alkotásai láthatók.   Mindkét tárlat december 15-ig tekinthető meg kedd-péntekig, 10-17 óráig. Szombatonként 10-től 14 óráig. Vasárnap, hétfő szünnap.

Fókuszban a hit ihlette irodalom

Idén az Őszi Fesztivál részeként, november 6-a és 8-a között rendezik városunkban nagy hagyománynak örvendő Debreceni Irodalmi Napokat. A közelgő esemény részleteiről a városvezetés és a szervezők november 2-án a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban sajtótájékoztatót tartottak. Az idei programsorozat mottója a Hitvallás és irodalom – kezdte felszólalását Komolay Szabolcs, Debrecen Megyei Jogú Város kultúráért felelős alpolgármestere, aki hozzátette: idén „adja magát” a téma, hiszen a Reformáció 500. és a Debreceni Alkotmányozó Zsinat 450. évfordulóját ünnepelve az irodalmi életünkben is előtérbe kerülnek a hit és vallás kérdései, ezek irodalmi eszközökkel történő kifejezési lehetőségei. Ami nem véletlen, hiszen az irodalom az a művészeti ág, amely a leggyorsabban reagál arra, ami körülvesz bennünket, s a hit témájának a feldolgozása a 21. században új aspektusokat helyezhet előtérbe az irodalom szintjén is. Aki ellátogat az Irodalmi Napokra, garantáltan másképp fogja látni az irodalom és a hit viszonyát, ami azért is lényeges – tette hozzá az alpolgármester –, mert a mai világunkban erőteljesen jelentkező kultúrák közötti összeütközések is vallási alapon történnek, így egy másfajta hitrendszer megértése, akár irodalmi művön keresztüli megértése a másság iránti toleranciánkat is növeli. Ezt szolgálják majd azok a programok, amelyekről a sajtóeseményen részletesen már nem az alpolgármester, hanem az Irodalmi Napok kurátora és programszervezője beszélt. Dr. Szirák Péter irodalomtörténész, az Alföld folyóirat főszerkesztője, valamint Debrecen irodalmi rendezvényeinek kurátora jelezte: az Irodalmi Napok idén is igyekszik a fesztiváljellegre törekedni: ennek jegyében a három nap alatt az irodalom meg fog jelenni a színházban, a tudomány és az ismeretterjesztés közegében, valamint az alkotókkal való személyes találkozás formájában. De bármely eseményt nézzük, a kérdés az, hogy vajon mi történik, amikor – akár csak egy „hétköznapi” imádság formájában, akár a szépirodalom „köntösébe” ágyazva, de az isteni sugallat emberi nyelven szólal meg? Erről fog szólni az az irodalomtörténeti előadás, majd azt ezt követő kerekasztal-beszélgetést, amely november 7-én, kedden délután kezdődik a Méliusz Könyvtárban, s amely kerekasztal-beszélgetést Fekete Károly, a Tiszántúli Reformtus Egyházkerület püspöke, valamint Heidl György filozófus, a Pécsi Egyházmegye kommunikációs igazgatója is meg fog tisztelni a jelenlétével. A tanácskozás végig fogja követni, hogy az irodalomban az évszázadok során hogyan változott a hit kifejezésének, kifejezhetőségének a módja, s arról is szó lesz, hogy az intézményes hittel milyen kapcsolatban áll/állhat a személyes hit. Az Irodalmi Napoknak szintén hagyományos módon része az Alföld-díjasok estje is, amelynek keretében a város nagynevű irodalmi folyóirata évről-évre a legszínvonalasabb munkát végző kollégáit tünteti ki. Idén – tudtuk meg Szirák Pétertől – Villányi László költő, a győri Műhely című folyóirat főszerkesztője, Bódi Katalin irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúrtudományi Intézetének oktatója és Lőrincz Csongor irodalomtörténész, a Humboldt Egyetem Magyar Tanszékének vezetője érdemelte ki a díjat áldozatos és szorgalmas munkájával. E programok mellett még számtalan rendezvény várja mindazokat, akik kíváncsiak a hit és az irodalom viszonyára. Pogrányi Péter, a Debreceni Irodalmi Napok programszervezője egyrészt a Csokonai Színházban zajló, szintén az Irodalmi Napokhoz kötődő eseményekről számolt be, másrészt a minden évben szintén a programsorozat részét képező könyvbemutatókra is felhívta a figyelmet. A Csokonai Színház november 6-án ad helyet a Szívlapát című kortárs versantológiából készült produkciónak, 7-én pedig a Reformáció 500. évfordulójára készült Menekülők című előadást lehet megtekinteni, amelyet egy közönségtalálkozó is követ. November 8-án a Debreceni Egyetem fog helyt adni Totth Benedek író legújabb, Az utolsó utáni háború című kötete bemutatójának, s ugyanezen a napon a Méliusz Könyvtár látogatói is találkozhatnak két szerzővel: Győrei Zsolttal és Sclachtovszky Csabával, akik nemrégiben készültek el a Hatvani Istvánról, azaz a magyar Faustról szóló regényük kéziratával. A teljes és részletes programot megtekinthetik a www.meliusz.hu oldalon, vagy a Debreceni Irodalmi Napok hivatalos honlapján. Gyürky Katalin

Az irodalmat ünnepli a Csokonai Színház is

A Csokonai Színház idén első alkalommal kapcsolódik a Debreceni Irodalmi Napok rendezvénysorozatához. A november 6. és 8. között megrendezésre kerülő programban az irodalomtörténeti előadások, kerekasztal-beszélgetések és kötetbemutatók mellett − most először − két színházi előadás is helyet kapott. A Debreceni Irodalmi Napok idei témája a hitvallás és irodalom kapcsolata, melyhez szorosan kötődik a Csokonai Színház Menekülők című előadása. A reformáció 500. évfordulója alkalmából „Akikre nem volt méltó e világ” címmel hirdetett drámapályázatot Debrecen városa, a református egyház és a színház. A győztes pályaműből Visky Andrej rendezett nagyszínpadi előadást, amely november 6-án 19 órától szerepel a Debreceni Irodalmi Napok programján. Az előadás után a színház közönségtalálkozót rendez, melyen a résztvevők a Menekülőkben szereplő színművészekkel és a szerzőpáros egyik tagjával, Győri L. Jánossal beszélgethetnek. A színház társulata emellett egy különleges esttel is készül a Debreceni Irodalmi Napokra. Kortárs versekből készülő, fiataloknak szóló előadást tűz műsorára november 6-án 17 órától, melynek címadója a Szívlapát című versantológia. Az előadást a társulat hat tagja − négy színművész, egy táncos-koreográfus és egy zenész − készíti közösen. A közreműködők az antológiában szereplő százötven vers közül a számukra legkedvesebb huszonöt művet választották ki. Valódi összművészeti előadásként egyes versek megzenésítve, mások mozgással kísérve hangzanak el, a produkció vizuális terét pedig a versantológia illusztrátorának, Dániel Andrásnak a grafikái teszik különlegessé. A két előadásra korlátozott számban még kaphatók jegyek a Csokonai Színház jegypénztárában.

Hit csiszolta műalkotások a Csokonai Színházban

A Reformáció 500. évfordulója alkalmából a Csokonai Színház azon túl, hogy a jubileum kapcsán meghirdetett drámapályázat győztes művét, a Menekülőket színpadra állította, egyéb művészeti ágakhoz tartozó alkotások bemutatásával is méltó emléket kíván állítani a jeles eseménynek. Ezt a törekvést szolgálja az október 30-án megnyílt Színház, hit, vallás című tárlat, amelyen Tamus István grafikusművész és Pál Hunor színművész képei és fafaragványai láthatók. Az első emeleti nézőtéri folyosón elhelyezett, több szempontból is rendhagyó tárlatot a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Fekete Károly nyitotta meg. Az esemény rendhagyó jellegére püspök úr is utalt, amikor kifejezte az iránti háláját, hogy a teátrum az előadások nyújtotta szellemi utazáson túl az ilyesfajta kezdeményezéseivel még többet ad hozzá egy-egy színházi élményhez. Hiszen a két képzőművész, Tamus István és Pál Hunor - aki színművészként mindössze két éve foglalkozik fafaragással, s autodidakta módon sajátította el ezt a mesterséget - szellemi használatra szánta a műveit, a képek és faragványok közbeni gondolataik más, azaz a befogadó általi továbbgondolására. Mindketten emlékeikből táplálkozva alkotnak, hogy azután, látva a képeiket, mi is előhúzzuk a saját emlékeinket. Két egészen más képzőművészeti technika – a metszés és a faragás – eredményei tekinthetők meg ezen a tárlaton, ám a két egymástól különböző alkotási módszer ellenére a mondanivaló közös: a hit megélésének egyfajta lehetősége ez. Tamus István esetében – fejtegette Fekete Károly – hittel metszett képekben gyönyörködhetünk, míg Pál Hunornál a fába faragott hitvallás tárul elénk. Tamus István az immár négy évtizedes pályafutása során a gyermekkori emlékeiből, valamint a vallás ihlette élményeiből építi fel a műveit, melyeken az Orando et laborando jelszó teljességében és töredékes mivoltában is megjelenik. Pál Hunor a faragványain keresztül azt közvetíti felénk, hogy a világot jelentő deszkákon nemcsak játszani lehet, hanem az ott megélt szerepeket, egy szerep ihlette gondolatot, a szerepet megformáló szerzőről kialakult képet a szavak mellett, azokon túl más módon is lehet közvetíteni. Ezt tükrözi például Don Quijotét, az Oidipuszt, vagy a Dosztojevszkijt, Shakespere-t, Dantét ábrázoló alkotás. A két művész mostani tárlat szülte barátságát pedig egy közös kép is fémjelzi: a Reformáció című metszet felső részén egy, fiókáit a vérével tápláló pelikán látható – utalva ezzel Pál Hunor marosvásárhelyi származására, hiszen a pelikán az erdélyi református közösség szimbóluma -, a kép alsó része pedig a Nagytemplom megformálásával Tamus István kötődését jelzi. A kiállítás megnyitását követően az alkotópáros még „ajándékot” is kapott a teátrumtól: Szabó Krisztián gitárjátéka kíséretében Kiss Gergely Máté egy, az alkalomhoz és képek megfogalmazta mondanivalóhoz kiválóan illő verset, Ady Endre Krisztus-kereszt az erdőn című költeményét szavalta el. Gyürky Katalin

Gyász: elhunyt Som Lajos

Meghalt Som Lajos, a Piramis együttes egykori vezetője. A basszusgitáros, dalszerző, aki évtizedek óta betegeskedett, 70 éves korában hétfőn hunyt el.      A hosszú évek óta az alkoholizmussal és betegségekkel küzdő zenész halálhírét Gallai Péter, a Piramis billentyűse erősítette meg az MTI-nek. A hard rock csapat a hetvenes évek második felében talán a legnépszerűbbnek számított Magyarországon, fennállása alatt, 1974 és 1982 között hét lemezt jelentetett meg.      "Elképesztő energiával tudta képviselni a Piramist. Nyolc éven át végig ő volt a zenekar vezetője, szinte mindent ő intézett, a hátán vitte a csapatot. Ő tartotta a kapcsolatot az ORI-val, a Hanglemezgyárral és az Interkoncerttel is. Neki köszönhető elsősorban, hogy a Piramis nemcsak Magyarországon, hanem Kelet-Európában is rendkívül népszerű tudott lenni, volt olyan év, amikor kétszáz koncertünk volt" - idézte fel Gallai Péter.      Kitért arra, hogy Som Lajos fénykorában zenészként is a legprofibbak közé tartozott és basszusgitárosként nagyon sokat tett hozzá a Piramis zenéjéhez. "Koncertjeinken sokszor két basszusgitárral játszott: az egyik a nyakában lógott, a másik előtte, egy állványra volt felfüggesztve".      Som Lajos zenéket és szövegeket egyaránt írt a Piramisnak, mások mellett olyan slágerek születésénél működött közre, mint a Ha volna két életem, a Mondj egy mesét, A becsület, az Ajándék, A szerelem ördöge vagyok, a Gyere szoríts erősen, a Hív a sötét, a Kóbor angyal vagy a Nincs kegyelem.      A Piramisban Som és Gallai mellett Závodi János gitározott, Révész Sándor énekelt és Köves Miklós dobolt. A csapat 1992-ben és 2006-ban is visszatért néhány nagy koncertre, de Som tizenegy évvel ezelőtt már csak a fellépés elején és végén állt a színpadra. A Piramis után egy ideig a Senatorban zenélt, de annak 1987-es feloszlását követően nagyon ritkán hallatott magáról mint zenész, a sajtóban rossz egészségi állapotáról, alkoholizmusáról lehetett olvasni. 2011-ben azzal keltett feltűnést, hogy sajtótájékoztatón bejelentette, Storm néven újra zenekart alapít, de ebből végül semmi nem lett.      Som Lajos a hatvanas évek közepén a Record együttesben kezdett zenélni, később tagja volt a Tűzkeréknek, a Neotonnak és a Taurusnak. Írt dalokat korábbi feleségének, Karda Beátának is.      Piramis néven jelenleg is aktív az a formáció, amelyben Závodi, Gallai és Köves mellett Nyemcsók János énekel és Vörös Gábor basszusgitározik. (MTI)

Jubilál a debreceni Őszi Fesztivál

A Kodály Filharmónia zenészeinek impozáns muzsikája köszöntötte mindazokat, akik a Kölcsey Központban október 30-án a közelgő, immár 20. alkalommal megrendezendő Őszi Fesztivál sajtótájékoztatójára érkeztek. Az idei ősz egyik legszínesebb programsorozatáról Debrecen városának vezetése és a Főnix Rendezvényszervező Nonprofit Kft. képviselői adtak hírt. A város részéről Komolay Szabolcs alpolgármester szólalt fel, aki jelezte: az év utolsó negyedére ráfordulva, az adventi időszak előtt november 6-a és 18-a között az Őszi Fesztivál lesz – hagyományosan – az a rendezvénysorozat, amely a város kulturális életét ebben a periódusban is pezsgésben fogja tartani. A repertoár igen széles: a komoly- és könnyűzene mellett gasztronómiai programokkal, színházi előadásokkal, a gyerekek számára bábszínházzal és kockafesztivállal várnak minden érdeklődőt a szervezők. A programok közül az alpolgármester kiemelte Berecz András estjét, aki idén duplán jubilál: most tölti be a hatvanadik életévét, s ünnepli a pályafutása harmincöt éves évfordulóját is. De az egész 2017-es évet meghatározó jeles évfordulókhoz is csatlakozik az idei Őszi Fesztivál: Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából november 9-án a budapesti Rózsavölgyi Szalon az írónő Az őz című regényéből készült előadása lesz látható. Az Arany János születésének kétszázadik évfordulóját is egy színpadi előadás, a november 14-ei Arany-balladák - másképp című produkció fogja ünnepelni. De a jubileumi programok mellett a gyermekek például Blattner Géza kísérleti bábszínházában is részt vehetnek, a filmművészetet kedvelők az Apolló mozi programsorozatába bekapcsolódva, vagy a hamarosan nyíló Fábri Zoltán-kiállítást megtekintve hódolhatnak szenvedélyüknek, a gasztronómia rajongói pedig Folyékony csók címmel fiatal borászok „alkotásaiba” kóstolhatnak bele november 8-án este. Bódor Edit, a Főnix Rendezvényszervező Kft. ügyvezetője az őszi fesztivál húsz éves történetébe is beavatta a jelenlévőket. A terv ugyanis az őszi fesztivállal annak idején az volt, hogy amíg a tavaszi időszakban az ország minden tájáról érkező produkciókkal csábítsák fesztiválozásra a közönséget, addig ősszel inkább a „hazai pálya” előnyei legyenek előtérben, azaz inkább debreceni művészek produkcióival töltsék meg ezt a majdnem kéthetes időintervallumot. Csakhogy, a húsz év alatt változtak az idők, és az őszi fesztivál is kénytelen volt országos programok felé is nyitottá válni. Így jött létre az idei összművészeti fesztivál is, amely a tizenhárom napja alatt huszonkét produkcióval vár minden érdeklődőt. A régiek mellett idén újabb műfajokkal is bővül a kínálat: a stand up műfaja is beszüremkedik a fesztiválba Bősze Ádám önálló estjével november 14-én, illetve a folytonosság jegyében a nyári, népszerű bor- és jazznapok „téliesített” változataként érezték a szervezők fontosnak, hogy egy benti helyszínen is hasonló kínálattal várják a gasztronómia és a borkultúra szerelmeseit. Ugyanakkor a város kulturális életét ez évben meghatározó évfordulók előtt – tudtuk meg az ügyvezetőtől – nemcsak színházi előadásokkal, hanem a Rózsavölgyi Szalon vezetőivel és művészeivel karöltve egy Szabó Magda-táblaavatással is adózni fognak a Kölcsey Központban. Somogyi-Tóth Dániel, a Kodály Filharmónia igazgatója és művészeti vezetője az őket befogadó és koncertjeiknek mindig is helyt adó Kölcsey Központtal való együttműködésük fontosságát is kiemelte, amikor elmondta, hogy mennyire jelentős számukra, hogy ők is jelen lehetnek az Őszi Fesztiválon a rendezvényeikkel. November 7-én egy különleges programmal várják a komolyzene iránt érdeklődőket: az est első felében Mozart egyik oratorikus műve, a Vesperae solennes de confessore fog felcsendülni, az est második felében pedig az idén hetven éves Orbán György előtt tisztelegve a zeneszerző 2004-ben Debrecen városa számára írott művét hallhatja újra a közönség. Ugyanakkor a Kodály Filharmónia is készül táblaavatással: a Kölcsey Központ eddig üresen álló falára egy galéria fog a koncertet megelőzően felkerülni, amely a Kodály Filharmónia és a Kodály Kórus száztíz művészének fotóját fogja tartalmazni. S mivel idén Kodály-évforduló is van, a galéria központi eleme egy Kodály-idézet lesz, amelyet annak idején a művész Debrecennek címzett. Kiss Károly a KLIKK LEGO hobbi- és kiállító-közösség elnökeként azért volt jelen a sajtótájékoztatón, hogy beharangozza a közelgő fesztivál egyik nagyon különleges gyermekprogramját. Három év elteltével ugyanis újra visszatér a Kockafeszt Debrecenbe, ahol a LEGO-figurák a gyermekek kreativitásának köszönhetően kelhetnek életre. A november 11-én 12-én tartandó programon a kicsiknek ötszáz, LEGO-figurával ellátott könyvjelzőt is ki fognak osztani, hogy ezzel az olvasás fontosságára is felhívják a figyelmet. Az idei Őszi Fesztivált a Főnix Rendezvényszervező Kft. részéről koordináló kulturális menedzser, Korponai Tibor végezetül néhány különleges, az előző felszólalók által még nem említett programra hívta fel a figyelmet. Például a Babos Gyula-Szalay Gábor-HÁRS Viktor Trió koncertjére, amelyre november 9-én kerül sor, vagy a kajakozásban quiness-rekordot elért Szabó Norbert Ádámmal való találkozási lehetőségre november 8-án az Egyetemi Református Templomban. A fesztivál teljes és részletes programjáról a www.fonixinfo.hu oldalon tájékozódhatnak. Gyürky Katalin

EKF Debrecen: így jön képbe a megyei önkormányzat

A hajdú-bihari önkormányzat a megyei településekkel való egyeztetések koordinációján túl ajánlja fel a debreceni önkormányzatnak, hogy az aktív nemzetközi projektpartnerségének köszönhetően kialakult kapcsolataival is segíti az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) 2023 pályázatot - jelezte Pajna Zoltán elnök, a közgyűlés pénteki debreceni ülésén.        Utalt rá, hogy a megyei önkormányzatnak - nemzetközi pályázatainak köszönhetően - Európa-szerte több mint 20 ország, több mint hatvan szervezetével épült ki partneri kapcsolata, köztük három olyan várossal - a dániai Arhusszal, a hollandiai Leeuwardennel és az oalsz Materával - amely már sikeresen pályázott az Európa Kulturális Főváros címre.      E városok tapasztalatit is felhasználva is támogatja Debrecen pályázatát a hajdú-bihari közgyűlés, amely pénteken egyhangú döntést hozott erről - mondta el Pajna Zoltán az MTI-nek.      Komolay Szabolcs, Debrecen kulturális alpolgármestere emlékeztetett rá, hogy a 2010-es cím elnyerésére - amikor Pécs lett a befutó -, már pályázott Debrecen, de akkor egészen mások voltak a pályázat feltételei.      Egyrészt akkor a magyar kormány döntött a nyertesről, most pedig az 15 tagú brüsszeli bizottság, amelynek csak két magyar tagja lesz.      Másrészt korábban elsősorban a kulturális infrastruktúrafejlesztéseket támogatta az Európai Unió, 2016 óta viszont olyan társadalmi problémákat megjelenítő projekteket várnak, amelyekre a kultúra eszközeivel lehet válaszolni - ismertette az alpolgármester megjegyezve, hogy bár egy város pályázik, a környező települések, az egész régió kulturális értékeit kell megjeleníteni.      Példaként említette, hogy tavaly a lengyelországi Wroclaw volt Európa Kulturális Fővárosa, ahol az év 365 napján összesen 1100 programot szerveztek, egyöntetű nemzetközi elismerést kiváltva.      Nagy lehetőség, óriási húzóerő lenne Debrecen és a megye számára a cím elnyerése, a pályázati folyamatban fontos lépés a hajdú-bihari önkormányzat támogatása - mondta a megyegyűlésen Debrecen kulturális alpolgármestere. (MTI)

Budapest Noir: vérbe áztatott humor

A budapesti premier előtt az érdeklődők Debrecenben, az Apolló moziban már megtekinthették a Gárdos Éva rendezte Budapest Noir című filmet. A közönségtalálkozóval egybekötött premier előtti vetítésen részt vett a rendező, és a film egyik főszereplője, Dobó Kata színművész is. A Kondor Vilmos azonos című, 2008-as regényéből forgatott alkotáson, ahogyan azt a címe is jelzi, egyfelől az úgynevezett film noir, azaz „fekete film” stílusjegyei figyelhetők meg, másfelől jó néhány jellemzőjét tekintve mintha éppen szembe szeretne menni ezzel a filmes műfajjal. A klasszikus fekete-fehér megoldás helyett itt például színes képkockákat látunk, ami rögtön „oldja” némelyest a film noir borús, baljóslatú hangulatát. Mert annak ellenére, hogy a történet középpontjában egy bűnügyi szál felfejtése áll, az egyébként bűnügyi újságíróként, s egy újabb szenzációt keltő cikk megírása érdekében önjelölt detektívként dolgozó főhős, Gordon Zsigmond (Kolovratnik Krisztián) számos humoros, feketének egyáltalán nem mondható helyzetbe csöppen aközben, miközben igyekszik kideríteni egy prostituáltként dolgozó lány, Szölössy Fanni (Törőcsik Franciska) halálának körülményeit. Budapesten járunk, 1936-ban. A város és a „felsőbb tízezerhez” tartozó politikusok épp Gömbös Gyula temetésére készülnek, ám az újságírót ezen a napon más foglalkoztatja: a Nagydiófa utcában rábukkan annak a fiatal lánynak a holttestére, akivel pár órával korábban egy kávézóban találkozott. Nyilván a bizonyos értelemben vett „személyes ismeretség” is vezérli, amikor úgy dönt, utánajár a gyilkosság körülményeinek. S nem is sejti, hogy ezzel magára is, és a Berlinből éppen visszatérő fotós barátnőjére, Eckhardt Krisztinára is (Tenki Réka) mekkora bajt zúdít. A lány halála ugyanis a felsőbb körökbe, a felsőbb köröket kiszolgáló prostituáltak világába vezeti, ahol a madame, azaz Vörös Margó (Dobó Kata) szalonjában nemcsak lányokhoz, hanem az ebbe a körbe nem tartozók számára félelmetes, a „pórnép” előtt eltitkolt információkhoz is hozzá lehet jutni. Már a fent említett nevek is jelzik, hogy a film igazi sztárparádé: minden egyes karakterét – az epizódszereplőkig, például az újságíró szerkesztőségében, az Est Lapoknál dolgozó titkárnőig (Bánfalvy Ágnes) – a legnagyobb hazai színészek testesítik meg, ami – valljuk be őszintén – nagyon jó, hogy így van, mert gyakorlatilag megmenti a filmet. A karakterek egytől egyig – épp a lenyűgöző alakítást nyújtó művészek közreműködése miatt – kiválóak, sokrétűek, így a korra jellemző bonyolult élethelyzeteket és összekuszálódott politikai és magánélet szálak keltette érzelmeket is kiválóan érzékeltetik. Gondolok itt a meggyilkolt lány szüleit alakító Kulka Jánosra és Kováts Adélra, akik a lányuk halálával szembesülve meglepő érzelmi reakciókat produkálnak, vagy arra a trafikosra, akit Galkó Balázs alakít, s aki az egyre fokozódó zsidóüldözés egyik első áldozataként jelenik meg a filmben. Ugyanakkor, a kiváló karakterek ellenére a film mégsem „szippantja be” a nézőt. Nem az a „körömlerágós” krimi, amit egy ilyen történettől, főleg nem amit egy film noirtól egyébként elvárnák. Inkább egy vérrel megfestett romantikus történet egy önmagát többnek, néhol már hősnek gondoló, s ezt feltétlenül a külvilág felé is bizonyítani akaró újságíróról, aki éppen azért, mert nyomozás közben nem a szakmáját űzi, sokszor kerül olyan szituációba, amiről hirtelen nem is tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk rajta. A karakterek erősségét említve a nők szerepéről külön szeretnék szólni. A közönségtalálkozón tudtuk meg ugyanis a film rendezőjétől, hogy az eredeti művön épp azért alakítottak viszonylag sokat, hogy - ezzel egyébként megfelelve a film noir műfaji sajátosságainak – a női karakterekből egyenesen femme fatale-ok, azaz végzet asszonyai váljanak. A regényben lágyabbnak, s jóval jelentéktelenebbnek tűnő asszonyok vagy lányok így már-már női filmmé teszik a történetet, a férfi főszereplő ellenére is. Ezt a közönségtalálkozón az a Dobó Kata is alátámasztotta, aki a filmben egy tőle magától meglehetősen távol álló karakter bőrébe, a „luxuskurvák” főnökének, a madame-nak a bőrébe kellett, hogy bújjon, s nagyon izgalmasnak találta a feladatot. Nemcsak azért, mert teljesen mást kellett adnia, mint ami önmaga, hanem azért is, mert egy olyan kemény nőt alakíthatott, akinek a történelmi viharok közepette, és a nagyon erős, hatalommal bíró férfiak között kellett helyt állnia, hallgatnia, nem szólnia, akkor sem, ha mindenkinél többet tudott az akkori Budapest alvilága és legfelsőbb körei közötti összefonódásokról. Összességében tehát kijelenthetem, hogy ha valaki igazi sztárparádét kíván látni, s el kíván merülni az egyről egyig kiváló színészi játékban, feltétlenül tekintse meg a Budapest Noir című filmet a mozikban. Gyürky Katalin

Ridegtartás

A 2017. október 20-a és 23-a között, immár hetedik alkalommal lezajlott Mozinet Filmnapokhoz a budapesti Puskin mozin kívül tizenhárom magyarországi nagyváros, közöttük Debrecen is csatlakozott. A négynapos rendezvény egyfelől premier előtti filmvetítésekre, másfelől a mozik műsoráról lekerült, de rendkívül értékes alkotások esetleges újbóli megtekintésére invitálta a nézőközönséget. Debrecenben az Apolló mozi vállalta magára, hogy a Mozinet Filmnapok keretében bemutatja azokat az európai filmeket, amelyeket rangos zsűri – például a Cannes-i filmfesztivál ítészei – már nagyra értékeltek, de a moziba járó közönség eddig még nem találkozhatott velük. A felhozatal ezúttal is rendkívül impozáns volt: a programsorozaton a híres Életrevalók című francia film rendezőinek legújabb moziját, az Eszeveszett esküvőt, az orosz Andrej Zvjagincev legújabb alkotását, a Cannes-ban nyertes Szeretet nélkült, a holland Martin Koolhoven Megtorlását, a Fortunata című olasz filmet, valamint Pierre Lemaitre világhírű regényének filmes adaptációját, a Viszontlátásra odaföntöt lehetett megtekinteni. A fenti premier előtti vetítések közül számunkra, magyar nézők számára a legérdekesebb az orosz alkotás, ugyanis ez az a film, amely a jövő év eleji Oscar-díj kiosztásakor a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában a mi díjra jelölt filmünkkel, azaz Enyedi Ildikó Testről és lélekről című mozijával fog egy kategóriában versenyezni. S a Szeretet nélkült látva azt kell mondjam, van miért izgulnunk a közelgő nagyszabású filmes verseny miatt: Enyedi Ildikó rendezése nívós vetélytársra talált az orosz filmben. A Magyarországon a Leviathan című nagysikerű filmje kapcsán már ismert orosz filmrendező rendkívül megrázó, ezúttal is sokkoló alkotással jelentkezett. Amíg a Leviathan egy orosz kistelepülés problémáit taglalta, a Szeretet nélkül történetét Zvjagincec Szentpétervárra, azaz Oroszország második legnagyobb városába helyezte. Nem véletlenül. Hiszen a szüzsé megértéséhez mindenképpen hozzátartozik a nagyváros elembertelenítő, elszemélytelenítő közege, amely nyilvánvalóan hozzájárul a személyes kapcsolatok ellehetetlenüléséhez, a családok szétbomlásához is. Főleg akkor, ha két ember, vagy egy család tagjai között soha nem is volt meg a kellő szeretet, tehát valójában nincs is mit rendbe hozni. A középkorú házaspár - amelynek egyetlen, immár tizenkét éves gyermeke van – éppen válni készül. Kapcsolatuk már csak egymás szidalmazásából áll, mivel már mindkettőjük talált új párt magának, sőt, a férfi új választottja előrehaladott terhes. Az új életüket tervezgetve egyáltalán nem foglalkoznak az általános iskolás, láthatóan rendkívül magányos kisfiukkal. A film egyáltalán nem a manapság megszokott „pörgős” mozi: lassú jelenetek során keresztül tudósítja a nézőt a két felnőtt mostani élethelyzetének eredőiről: a feleség esetében az anyai szeretet hiányáról és annak következményeiről, a férfi esetében pedig a korán megkötött házasság és gyermekvállalás balszerencsés fordulatairól. A házaspár két tagja közül a nő magatartása a megdöbbentőbb: mintha mindenféle anyai érzés és ösztön hiányozna belőle. Ridegtartást művel: hozzá se szól a fiához, nem érdekli, mi van vele, hogy mi történt vele az iskolában, sőt, egy férjével folytatott veszekedéséből azt is megtudjuk, hogy a válás után jobban szeretné gyermekotthonba adni a gyerekét, mert csak kolonc a nyakán. A napokban vetítette a köztévé a Vigyázz, mit kívánsz! című filmet. Nos, valami ilyesmit érez az ember, amikor végignézi a több mint kétórás orosz mozit. Mert az anya „kívánsága”, hogy ne legyen vele a gyereke, bekövetkezik. A fiú a szeretet nélküli, őt semmibe vevő közegből egyik reggel, miután éjjel fültanúja volt a szülei újabb, róla is szóló veszekedésének, megszökik, s a szülők – egyedül ekkor, azaz utólag kétségbeesve és gondolkozva – hiába keresik a kiskamasz srácot. Az orosz rendező azonban – ahogyan azt a Leviathanban is tapasztalhattuk – nemcsak a mikrokörnyezet borzalmaira világít rá, hanem az orosz társadalompolitikát is bírálja. A gyermeket ugyanis nagy erővel nem a hivatalos hatóságok fogják keresni – a rendőrség mihamarabb igyekszik lezárni, illetve lerázni magáról az ügyet –, hanem önkéntesek, akik időt, energiát nem kímélve tényleg mindent megtesznek azért, hogy rábukkanjanak a srácra. Ám minden hiába, mert ez nem a happy endek világa. Zvjagincev alkotásában a gyermek két önző felnőtt fiatalkori botlásaként ábrázolódik. Egyáltalán nem vétkes semmiben sem, mégis ő lesz az áldozat. Miközben a szülei már csak azzal foglalkoznak, hogy kivel hempereghetnének minden szabad percükben. Az új párokból aztán nem sokkal később – utal erre is a film - ismét eldobandó, megutált valakik lesznek. Ennek a félelmetes, kapcsolatokat uraló körforgásnak az érzékeltetése az, ami a gyermek tragikus sorsán kívül szintén odabilincseli a nézőt a székhez. A film hivatalos magyarországi premiere 2018 januárjában várható. Ajánlom mindenkinek, aki nem fél szembesülni az úgy vélem, korántsem csak orosz társadalmi problémákkal egy megrázó filmen keresztül. Gyürky Katalin

Élethazugságok — felsőfokon

A debreceni Csokonai Színház 2017/18-as évada – a korábbiakhoz hasonló módon – a saját premierek mellett vendégjátékokban is bővelkedik. Ennek köszönhetően október 20-ától jó néhány alkalommal láthatja a közönség a Manna Produkció Két magas nő meg Ő című előadását, amelynek különlegességét az (is) adja, hogy az egyik főszerepét nem „külsős” művész, hanem a debreceni teátrum oszlopos tagja, a Jászai Mari-díjas Varga Klári alakítja. A Botos Éva rendezte, mindössze ötszereplős kamaradarab egy, a drámairodalmat régóta foglalkoztató jelenséget, az élethazugságokat állítja a középpontjába. A történetet látva azt érezzük, hogy a skandináv, egészen pontosan dán származású szerzője, Annagrete Kraul jócskán meríthetett az Európának szintén az északi felén, Norvégiában élt és alkotott Henrik Ibsen drámáinak mondanivalójából: elég, ha csak a drámaíró két leghíresebb színművének, a Vadkacsának és a Babaszobának önmagukat becsapó, ezáltal a környezetüket is megtévesztő hőseire gondolunk. Valami hasonlót tapasztalunk a címben szereplő két magas nő, Vikke (Bacsa Ildikó) és Nellie (Varga Klári) kapcsán is. Mindketten középkorúak, a negyvenes éveik közepén járnak, s végtelenül, fájdalmasan magányosak. Magányuk ellen pedig kitalálnak maguknak egy-egy életet, egy-egy életformát, amiből persze semmi nem igaz, vagy nem úgy igaz, ahogyan azt ők képzelik, s a másik felé beállítják. Anélkül, hogy azon nézők előtt, akik még nem látták a darabot, de meg szeretnék nézni, „lelőjem a poént”, annyit elárulhatok, hogy elsősorban és természetesen mindketten a férfiakhoz fűződő, egyáltalán nem megnyugtató kapcsolatukat próbálják - egymás és önmaguk felé is - különböző élethazugságokba csomagolni, s így minden egyes mondatuk nem csak, hogy végtelenül fájdalmas szociológiai látleletként tárul elénk, az elmagányosodás mint tömegjelenség egyfajta szegmensét, lehetséges „módozatát” tükrözi, hanem – köszönhetően a „magas nők” érzékletes játékának – az egész szituációt abszurdba is fordítja. Kénytelenek vagyunk ugyanis „kínunkban nevetni” azon, amikor Vikke például egy hűtőgép megvételének örül (holott meg se vette), s úgy számol be a konyhai eszközről, mintha az a magánytól kongó lakásban a „társa” lenne. De kénytelenek vagyunk Nellie ivászat kísérte elfoglaltságában is részt venni, amikor enyhén illuminált állapotában egy, a tévében futó valóságshow szereplőit érzi a társainak, „velük él együtt”, s még a Vikkével folytatott telefonbeszélgetést is meg-megszakítja annak érdekében, hogy megtudja: az adott esti „párbajt” vajon melyik celebbé formált senki nyerte meg… Az abszurdba hajló magányt azonban a produkció egyéb összetevői – a színészi játékon túl – még tovább fokozzák. Azt hiszem, az egyedülléttel szembeni tehetetlenség egyik legfájdalmasabb vetülete, amikor valaki elkezd az ezotériában hinni. S ezek a nők már itt tartanak: rögtön az előadás első jelenetében kockát vetnek, s a kijövő számsorból Nellie a következőt közli a valamiféle Thomas által épp elhagyott Vikkével: „eljött a lehetőségek ideje”. Lehetőség abban az életben, ahol a szekrényajtó is a pozitív életszemléletet sugalló feliratokkal van feldíszítve, mert ezek mantrázása nélkül már fel se volna érdemes ébredni reggelente. A feliratok közül az egyik: „A madarak azért tudnak röpülni, mert ők azok, akik a legjobban hisznek önmagukban”, több szempontból is nagyon lényeges. Vikke lakásában ugyanis két madár – szintén mint társpótlék – is él, akik egyfelől kalitkába zártságuk miatt biztos, hogy nem tudnak repülni, cáfolva ezzel a szlogen állítását, másfelől – kiváló dramaturgiai megoldásként – őket az a két zenész testesíti meg (Szani és Hegedűs Dani), akik, ha kell, valóban madarakként csicseregnek, ha viszont a történet előmenetele ezt kívánja, profi módon figuráznak ki egy-egy világslágert, alátámasztva és megerősítve az épp zajló prózai jelenet abszurd és fájdalmas mondanivalóját. Vikke, Nellie és a „két jómadár” mellé azonban az előadás utolsó harmadában megérkezik „Ő” is, azaz a férfi. Akinek az ibseni dramaturgiát követve az a bizonyos rezonőr szerep jutna: az élethazugságok leleplezőjeként kéne fellépnie. Csakhogy Nils (Baksa Imre) már nem csak egy 19. századból idecsöppent, élethazugságokat megszüntetni érkezett figura: a magányosok modernkori mentsvárának, az internetes társkeresőnek köszönhetően toppan elénk, s azt hiszi, Vikke azért akar vele találkozni, mert ő szeretne vele kapcsolatot kialakítani. De Vikkének Nilssel teljesen más a szándéka: arra kell neki, hogy az ő részvételével szembesítse Nellie-t az élethazugságával. Ebben a 21. századi abszurdban azonban Nils kevés ehhez. Pontosabban, a jelenléte nem tud megoldani semmit. A katarzis elmarad, mert Nils akármilyen szerepbe helyezkedik, Nellie élethazugsága akkora, hogy sajnos túlél mindenfajta leleplezést. Sőt, a leleplezést tervező Vikkét is egyre inkább magával rántja, olyannyira, hogy Nils teljesen tehetetlen, s a végén csak pislogni tud a két nő között. Gyürky Katalin

Egy beleőrülés története

A debreceni Páholy Lakásszínház exkluzív előadással nyitotta meg a 2017/18-as évadát. A Peter Hacks Lotte Weimarban című művéből színpadra adaptált, G-Monológ című monodrámát Hidvégi Nóra rendezésében, Györgyi Anna előadásában láthatta a közönség. A 2012-ben a Rózsavölgyi Szalonban bemutatott, s azóta országszerte töretlen sikerrel játszott produkció egy különös, különleges szerelem története: a költőfejedelem Goethe és a weimari főlovászmester felesége, Charlotte von Stein közötti tíz évig tartó viszonyt boncolgatja, amelyet ebben a darabban kizárólag a magára hagyott, elhagyott nő, Charlotte szemszögéből látunk. Az asszony bőrébe, aki a szobába képzelt férjének – őt is vádolva, a történtek miatt vele is pörlekedve – számol be az egy évtizedes szenvedélyes kapcsolatról, a kiváló színésznő, Györgyi Anna bújik, nem kisebb feladatot vállalva ezzel magára, minthogy érzékeltesse velünk a kapcsolat okozta személyiségtorzulás azon folyamatát, amelynek végkifejlete nem lehet más, mint az egyébként hétgyermekes családanya elméjének megbomlása. Györgyi Anna 18. századot idéző, gyönyörű fehér ruhában lép elénk, hogy azután, a mintegy hetven perces produkció során szimbolikus módon ebből a ruhából folyamatosan kivetkőzve vetkőzzön ki saját magából, s érzékeltesse velünk ennek az asszonynak a kapcsolat miatt elszenvedett tragédiáját. A tragédiát, amelynek három összetevője van: egy társadalmi vetülete, hiszen Charlotte férjes asszonyként folytatott viszonyt Goethével, egy személyes vonulata, amelybe a nő érzései és a férjétől elszenvedett sérelmei tartoznak, s maga Goethe viselkedése, magatartása, amely jócskán szerepet játszott abban, hogy az asszony tragikus sorsra jusson. Épp e három vetület együtthatása s bonyolult összefüggésrendszere okozza, hogy Charlotte – ha nem lenne bomlott elméjű, akkor is így tenne – végig egymással ellentétes állításokat fogalmaz meg a viszonnyal kapcsolatban. Önmagát a társadalom megvetése elől védve, állítja, hogy nem volt közöttük szerelmi viszony, hanem őt mint tisztes családanyát az udvar nevezte ki arra a szerepre, hogy a Weimarba érkező szemtelen, ripők, viselkedni nem tudó fiatalembert nevelje, irányítsa, egyáltalán: kezelje. Ekkor még egy büszke, „kiválasztott”, tisztességes asszony áll előttünk, s még teljes a toalettje is. Csakhogy töredelmesen bevallja: küldetése nem járt sikerrel, mert minden törekvése ellenére Goethe megmaradt „szemérmetlen naplopónak”. Aki persze ezt meg is engedhette magának, hiszen költő, mindenkin felülálló tehetséggel. S a tisztességét bizonygató asszony itt kezdi leleplezni önmagát, s cáfolni előző „feladatát”: a fehér ruhája szegélyét felemelve, azaz a „kivetkőzést” megkezdve, a szegélyt levélnek nézve, egy, a ruhájából előkerülő lúdtoll kíséretében a Goethével folytatott levelezéséből kezd idézni. Amely levélrészletek korántsem egy nevelő-nevelt viszonyról tanúskodnak, hanem egy szerelem sújtotta, tehetetlen asszony érzéseiről. Az öntörvényű, végtelenül önző, pimasz Goethéről hallunk itt, aki nem átallott piedesztálra emelni, majd cserbenhagyni egy férjezett és családos asszonyt, mert éppen úgy tartotta úri kedve. S nem mellesleg: azért, mert Charlotte – s itt még van annyi önbecsülése, hogy ezt kimondja - ki is emelkedett a tömegből, így nem véletlen, hogy Goethe őt szemelte ki magának. Ám büszkeség ide vagy oda, elhangzanak a legkeményebb szavak Goethére, de valójában a teljes férfi nemre vonatkozóan: a férfi erős, rögeszméje a hajsza, azaz hajszol valami célt, például egy nőt, s nem hagyja nyugodni, amíg meg nem szerzi azt, ugyanakkor szörnyeteg, szemellenzővel. E három tulajdonságnak köszönhetően a csapdába csalt nőszemély nem menekülhet, miközben a férfi megszerzés utáni közönyével is szembesülnie kell. Az előadásnak ezen a pontján tehát a teljes férfitársadalom „megkapja a magáét” Charlotte-tól, Stein, a férj is, akire az asszony a szexuális magatartása miatt tesz szemrehányást: a hét gyermekük mindegyike erőszakból született, úgy, hogy a férje csak használta őt szex közben, mint egy tárgyat. Ám Goethéről kiderül, hogy még ezen az „férfiátlagon” is túltett a viselkedésével. Egyenesen Istennek képzelte magát, magának isteni jogokat követelve. Az eredmény pedig: egy fülig szerelmes asszony, megalázva, eltiporva, beleőrülve az állandó bizonytalanságba. Mert hiába nincsen már Weimarban Goethe, az asszony még mindig a postakocsit várja, s véli megérkezni, Goethe újabb levelével, üzenetével, a viszony újrakezdésének lehetőségét felvillantva. Györgyi Anna a postakocsi érkeztét hallva már gyakorlatilag meztelen: egy átlátszó tüllruha maradt fehér toalettjéből, hajkoronája megtépázva, lába – amely abban a korban végképp illetlen tettnek számított – teljesen feltárva… S egyre többször kataton mozdulatokat tesz, a szavakat elkezdi, de nem tudja végigmondani, még azt se, hogy szerelem, s azt se, hogy október 10-e, azaz az a dátum, amikor testileg először adta át magát Goethének, teljesen, igazán, azt a bizonyos G-pontot felfedezve magában… A beleőrülés folyamatát Györgyi Anna kiváló játékának köszönhetően tökéletesen, érzékletesen feltáró előadás azt sugallja számunkra: teljesen mindegy, hogy a viszony egy éve, tíz éve, vagy húsz éve ért véget. Ez az asszony megrekedt az őt ért sérelmekben, nem tud belőle tovább lépni, s így kortalanná válik a szenvedése örvényében. Ugyanakkor még valamire figyelmeztet Charlotte jelensége és viselkedése, aktuálissá téve a mondanivalót: a nőkkel szembeni erőszak örökkön örökké jelen volt és sajnos jelen van a társadalomban, ám a legszörnyűbb, ha egy nő – mint Charlotte - érzelmileg annyira kiszolgáltatottá válik, hogy kívánja is ezt az erőszakot, pontosabban, nem áll neki ellen. Mert úgy érzi, a férfi nélkül – még akkor is, ha az megalázza, porba sújtja – senki, és semmit sem ér. Gyürky Katalin

Toljad, Kisanyám!

Toljad, Kisanyám! címmel folytatódik a Kismama-kaland, a debreceni színészházaspár, Krajcsi Nikolett és Mészáros Tibor gyermekvállalásról, szülővé válásról szóló színdarabja. A Kismama-kalandban a két művész a várandósság, a születésre való felkészülés kapcsán mesélt összegyűjtött és saját élményeiről. A második rész ott folytatódik, ahol az első befejeződött: a mindig misztikus és fájdalmasan (utólag!) kacagtató, ezerarcú szüléstörténetnél. Ismét bebizonyosodik, hogy csak a változás állandó, egy újabb kíváncsi kis lélek költözik a pocakba, minek következtében új egyenlet bontakozik ki, melyben az 1+1 nem szimplán 2. Az első rész a humorral és kényes kérdéseket is bátran, de bájosan feszegető témájával belopta magát a gyermekvárást megélő és emlékeikben újra élő nézők szívébe kismamáktól nagypapákig. A Toljad, Kisanyám! újabb élményeket elevenít fel, hisz a várandósság izgalmai mellett a „kis gyerek, kis gond” mosolygós, boldog könnycseppekkel színezett időszakába repít minket, természetesen ismét valós idejű, megélt élmények alapján, Krajcsi Nikolett tolmácsolásában. Gyermeket tervezőknek vagy épp most váróknak, szüléstől tartóknak vagy már szülés után gyermekkel bíbelődőknek, első vagy többedik gyermeket váróknak; egyszóval szülőknek, nagyszülőknek és tesóknak jó szívvel és kifejezetten ajánlott. Az előadást a Kispapa, Mészáros Tibor rendezte. A próbafotókat Máthé András készítette.

Katalónia: Mundruczó Kornél tarolt

A katalóniai Sitges-ben 50. alkalommal megrendezett nagy presztízsű filmfesztiválon a fődíjat és a legjobb effektek díját is elnyerte a Jupiter holdja, rendezőjét, Mundruczó Kornélt pedig különdíjjal is kitüntették a hétvégén - közölte a Magyar Nemzeti Filmalap az MTI-vel.     A fantasztikus filmek legnagyobb fesztiválja 255 alkotás felvonultatásával, Guillermo del Toro, Susan Sarandon, William Friedkin, Dario Argento, Udo Kier, Johnnie To és Mundruczó Kornél részvételével ünnepelte 50. születésnapját. A katalóniai filmünnep Mundruczó Kornélt rendezői munkássága elismeréseként Time Machine díjával tüntette ki péntek este, majd szombaton bejelentették, hogy a versenyprogramban szereplő Jupiter holdjáért a magyar rendező veheti át a fesztivál fődíját és a legjobb effektekért járó trófeát is - írták a közleményben, hozzátéve, hogy Mundruczó Kornél a díjakat személyesen veszi át szombat este Sitges-ben.     Mint hangsúlyozták, a Jupiter holdja, amelynek májusban Cannes-ban tartották a világpremierjét, és amelyet 45 országban vásároltak meg a helyi forgalmazók, világszerte kiemelkedő sikerrel szerepel a nemzetközi filmversenyeken. Az elmúlt hetekben Norvégiában, Belgiumban, Franciaországban, Macedóniában és Grúziában is rangos díjakkal jutalmazták.     A Jupiter holdját Norvégia elsőszámú nemzetközi filmfesztiválján, Haugesundban a nemzetközi zsűri az Ökumenikus Filmdíjjal tüntette ki, indoklásuk szerint "eredeti, ambiciózus és egzisztencialista alkotás" született. A szakmai ítészek mellett a diákzsűri is a magyar filmet díjazta Haugesundban.      A párizsi Forum des Images-ban immár 23. alkalommal megrendezett L'Etrange filmfesztivál fődíjával jutalmazta Mundruczó Kornél alkotását szeptember közepén.     A belgiumi Ostende filmfesztiválján a magyar rendező csillagot kapott, olyan világhírű alkotók nyomdokaiba lépve, mint Charlotte Rampling, Mathias Shoenaerts és a Dardenne-fivérek. Ugyanezen a fesztiválon a Jupiter holdja operatőrét is díjazták.     Rév Marcellt az operatőrök legnagyobb presztízsű nemzetközi fesztiválján, a macedóniai Bitolában is elismerték: a szakmai zsűri a Jupiter holdja operatőrét tüntette ki az Arany Kamera 300 fődíjjal, az indoklásban kiemelve Rév Marcell "megdöbbentő vizuális energiáját és kitűnő kreativitását".     Grúziában a Batumiban megrendezett nemzetközi filmfesztiválon szeptember végén pedig a Jupiter holdjában nyújtott alakításáért Merab Ninidze nyerte a legjobb színész díját.      A Jupiter holdja a hitről, a megváltódásról, a csoda lehetőségéről szól, egy különös barátság történetén keresztül. Egy menekülő fiút, Aryant, meglőnek a határon. Csodálatos módon levitálni kezd. A menekülttábor racionális, meghasonlott orvosa, Dr. Stern kimenekíti őt, mert üzletet lát a fiú különös képességében. Útlevelet ígér neki. A fiú rááll a kétes szövetségre. A csodával való találkozás azonban felbolygatja az orvos életét. Új válaszokat kell találnia mindenre, amiben eddig hitt.     "A Jupiter holdja egy olyan világban játszódik, ahol elveszítettük az erkölcsi kapaszkodókat. Zuhanunk. Elfelejtettünk felfelé nézni. Korunk Európájában, olyan sorsfordító helyzetekben, mint a menekültválság nincs iránytűnk ahhoz, hogy hogyan kell helyes döntéseket hozni. Engem a legjobban az foglalkoztat, hogy létezik-e közös hit, ami összeköthet még minket. Van-e megváltódás? Mi adhat reményt a legnehezebb időkben?" - teszi fel a kérdést Mundruczó Kornél legutóbbi filmjével.     A Jupiter holdja című film magyar-német koprodukcióban készült a Proton Cinema gyártásában, a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával. (MTI)

Megnyílt a Szent László-örökség út

Kiépült a negyvennégy erdélyi és magyarországi települést tömörítő, a lovagkirályhoz kapcsolódó kulturális, természeti és építészeti értékeket egyaránt bemutató Szent László-örökség út, amit pénteken a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárdán nyitottak meg.      Az ünnepségen Kelemen Hunor, a programot elindító Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke elmondta, a kezdeményezés Szent László örökségének megőrzésére és megerősítésére, legendájának továbbvitelére irányul. A cél, hogy a horvát és a lengyel, vagy akár a román szálat felvéve, a kultúrák közötti értékek cseréjén keresztül közelítsük egymáshoz a nemzeteket - mondta Kelemen Hunor.      Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kultúráért, oktatásért, ifjúságért és sportért felelős tagja beszédében hangsúlyozta, Szent László és elődje, Szent István király munkája az, ami a mai napig megtartotta a magyarokat és azok közösségeit.      Az örökségút Erdélyben és Észak-Magyarországon negyvennégy helyszínt tartalmaz, Erdélyből egyelőre Bihar, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Maros és Szilágy megye harminckét települése, Magyarországról pedig tizenkét település, köztük Kisvárda tartozik bele. (MTI)

Látvány és anyag egysége a vásznon

A minden évben október 18-án ünneplendő Magyar Festészet Napjához, valamint az 1956-os események évfordulójához közeledve Debrecen Megyei Jogú Városa és a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. úgy határozott, hogy ezeket a jeles dátumokat nem is ünnepelhetné méltóbb módon, mint olyasvalakinek a kiállításával, akinek mindkettőhöz személyes köze van. A szervezők munkáját ez esetben nagyban segítette, hogy Debrecen és térsége egyik legmeghatározóbb festőművésze, Bíró Lajos most ünnepelné a 90. születésnapját. E három esemény szerencsés találkozásának lehettek tanúi azok, aki 2017. október 10-én délután ellátogattak a Kölcsey Központ Bényi Árpád-termébe, a Bíró Lajos munkásságát éltető és életben tartó emlékkiállítás megnyitójára. A jeles eseményen részt vett Bíró Lajos felesége, Bíró Lajosné Szentmiklósi Éva, Bíró Erzsébet, a festő nővére, valamint a két lánya is, akikről annak idején a művész számos portrét készített, s amelyek közül néhány látható is a Bényi Árpád-terem falain. Mielőtt a város részéről Szentei Tamás elmondta volna ünnepi köszöntőjét, Farkasvölgyi Hanna szívhez szóló fuvolajátéka már megalapozta a jelenlévők hangulatát. Szentei Tamás ezt követően a megnyitó beszédében nem véletlenül foglalta össze Bíró életének legfontosabb eseményeit: a II. világháborúban való részvételét, megsebesülését, hadifogságba kerülését, az ’56-os forradalomban játszott meghatározó szerepét, amelyért börtönbüntetés majd amnesztia járt, hiszen mindezek a történések arra sarkallhatták volna a művészt, hogy hazáját hátrahagyva máshol építse fel újra az életét. Ám Bíró Lajos e megrázkódtatások ellenére kitartott, s kitartó munkájának eredményeképp meghatározó életművet hagyott maga után. Bíró Lajosról – mondta a kulturális osztály vezetője – minden vonatkozásban a tartás szó kell, hogy eszünkbe jusson. Az az a fajta erkölcsi tartás, amely a legnehezebb időszakokban készült képeiről is árad, s amellyel egyébként súlyos örökséget hagyott hátra: hisz az őt követő képzőművész generációk nem tehetik meg, hogy ne alakítsanak ki viszonyt a képeivel, s ezáltal Bíró személyiségével. A most és itt létezőknek és döntéshozóknak pedig abban van nagy felelősségük, hogy – például ilyen kiállítások révén is – Bíró Lajos emlékét megőrizzék. Ezt is szolgálja tehát a most megnyitott tárlat. Farkasvölgyi Hanna újabb lenyűgöző fuvolajátéka után pedig az a Tarnóczi József festőművész méltatta Bíró munkásságát, aki egyébként a kiállítás anyagát is rendezte. Az alpolgármester szavait kiegészítendő, a súlyos csapásokkal terhelt életút kapcsán Tarnóczi azt is kiemelte, hogy Bíró ezeket a történelmi eseményeket végigélve és végigküszködve sorsközösséget alkot sok más, kelet-közép-európai művésszel, akik hasonló körülmények között, az elnyomás közepette és annak ellenére próbáltak emberek maradni, s próbálták a művészetüket minél inkább kiteljesíteni. S miközben a hivatalos kultúrfelfogás a képeit a sötét tónusai miatt pesszimistának titulálta, Bíró mégiscsak a legszabadabb tevékenységet, a művészetet űzve érzésvilága összes szegmensét képes volt vászonra vinni. Belső szabadságát ebben nem korlátozta, nem korlátozhatta semmiféle államhatalom sem. Tarnóczi a rendkívüli felkészültségről tanúbizonyságot tévő, minden részletre kiterjedő megnyitó beszédében kitért Bíró Lajos különböző alkotói korszakainak elemzésére is. Miután az Egri Főiskola Rajz Tanszékéről, ahol az 1956-os eseményekben való részvételéig oktatott, elbocsátották, családjával Nyírábrányba, kényszerlakhelyre költözött, s itt bontakozott ki művészete első etapja. Az alföldi tájat festve mindinkább a posztimpresszionistákhoz kapcsolódott, s olajpasztelljei már ekkor nagy szakmai visszhangot keltettek. Ezt követően – a tokaji művésztelepen eltöltött nyarak hatására is – új festői anyagokkal kezd kísérletezni, előbb a vastechnikát alkalmazza, majd áttér a valkid típusú fedőfesték használatára. Az ekkor festett monotípiák után, amelyeket ő „határidős automatizmusnak” hívott, következtek a legendás hófogókat és boglyákat ábrázoló mesterművei, amelyek ábrázolása az élénk színek használatát ismét háttérbe szorította a munkásságában. Művészete utolsó szakaszára pedig a tengerképek jellemzőek, amelyek megformálásakor a tagadás gesztusa válik művei meghatározójává. Bíró Lajos –tudtuk meg a megnyitó beszédből –1961 óta élt Debrecenben. 1963-tól a Medgyessy Ferenc Képzőművész Kör meghatározó tanáregyénisége volt, s e munkakörében olyan pedagógust is tisztelhetünk benne, aki számos fiatal tehetségre figyelt fel, s indította el őket a pályájukon. Mindemellett arra is volt energiája, hogy forrásértékű tanulmányokat írjon Debrecen 20. századi képzőművészeti életéről. E dokumentumok most szintén a kiállítás tárgyát képezik. Azét a kiállításét, amely a látvány és anyag különös egységét, e kettős kötöttség specifikumát tükrözi Bíró összes alkotói korszakát láttatva. Aki kíváncsi az impozáns képekre, november 9-ig ingyen megtekintheti a tárlatot a Kölcsey Központ Bényi Árpád-termében. Gyürky Katalin

Gyász: elhunyt a Mézga-család és a Dr. Bubó zseniális rendezője

Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező - tudatta családja hétfőn az MTI-vel.      A magyar mozgókép mestere címmel is kitüntetett művészt életének 84. évében, október 6-án váratlanul érte a halál. Temetéséről később intézkednek.      Nepp József nevéhez olyan legendás alkotások fűződnek, mint a Gusztáv-sorozat, a Mézga-család és a Dr. Bubó című tévésorozat, vagy a Lúdas Matyi és a Szaffi című rajzfilmek. Sokoldalúsága miatt az animációval foglalkozó filmtörténészek a magyar animáció mindenesének is nevezték. (MTI)

Az olvasás, mint betegség

Már kezdőként sem akartam mást, csak profi lenni a lírában - mondta az MTI-nek a 90. születésnapját ünneplő Tornai József Kossuth-díjjal és a Nemzet Művésze címmel is kitüntetett költő.     "Nem akartam sem kisebb, sem nagyobb lenne, mint amihez tehetségem van, de ami a magyar és a világlírában fontos, azt ismerni és használni akartam" - fűzte hozzá Tornai József, aki szerint a költőnek tájékozottnak kell lennie az irodalomban, más művészetekben és a történelemben is.     "Az olvasás mint betegség nagyon hamar kitört rajtam, és egészen addig tartott, amíg félszemre meg nem vakultam. De azt hiszem, ami a magyar és a világirodalomban fontos lehet egy költő számára, azt olvastam" - mondta. Tornai József úgy látja, bár a költészet mesterség is, nem lehet tanulás révén költővé válni.     "Vagy genetikusan erre születik az ember, vagy dilettáns marad. Utánozni lehet a jó költészetet, de jó költészetet teremteni csak akkor lehet, ha valóban költőnek születik az ember" - vélte Tornai József, aki saját pályájára visszatekintve úgy látja, az évtizedek előrehaladtával költészetében a formavilág és a formában hordozott mondanivaló egyre inkább egyesült egymással. Hét évtizedes pályája kezdeti szakaszaiban ugyanis vagy a forma érvényesült erősebben a gondolatiság rovására, vagy fordítva.     "Ha az ember folyamatosan, hétről hétre ír egy-egy verset, az egyik támogatni fogja a másikat. De ha két hónapig nem ír semmit, akkor szinte elölről kell kezdeni az egészet" - mondta. Kitért arra: hatalmas szerencséjének tartja, hogy akkor kezdhette pályafutását, amikor Nagy László és Juhász Ferenc a népköltészethez nyúlva a legmagasabb művészi szinten újította meg a modern magyar lírát a Rákosi-diktatúra legsötétebb éveiben.      "Szembe jött velem ez a forradalom, valóságos csoda volt" - hangsúlyozta Tornai József, aki szerint ma nincs szükség ilyen forradalomra, mert egyetlen politikusnak sem jut eszébe, tartozzon bármely csoporthoz vagy párthoz, hogy beleszóljon abba, milyen legyen egy vers. Akkor ez nem így volt, a legjobb, 1945 előtt is ismert költőket, mint Pilinszky Jánost vagy Nemes Nagy Ágnest kizárták az irodalomból, és olyan dilettánsokat állítottak a helyükre, mint Kónya Lajos vagy Kuczka Péter.     Felidézte azt is: versengve írták első verseiket Juhász Ferenccel, ám a 2015-ben elhunyt költő elképesztően és követhetetlenül hamar alkotta meg korszakos költeményeit. Vele ellentétben Tornai József önmagát inkább lassan érő típusnak, "hosszútávfutónak" tartja.     A 90 éves költőt a Hitel folyóirat egy új, A virágos föld titkai címet viselő válogatáskötettel köszönti október 11-én, szerdán a budapesti Barabás Villában. A 300 oldalas, kilenc ciklusba rendezett kötet anyagát Jánosi Zoltán irodalomtörténész állította össze.     "Nem vállaltam a feladatot, mert egy ilyen hosszú pálya ívét nem merem megrajzolni, ehhez jobb egy kívülálló" - mondta Tornai József, aki mint fogalmazott, a költészetet egyfajta mindennapi kísérletnek fogja fel, amelynek célja, hogy minél könnyedebben fejezze ki és vesse papírra azt, ami a tudatalattijából feltolakszik.     Tornai József szerint a költő és az anyanyelve viszonyát alapjaiban határozza meg, hogy lehetetlen tanult nyelven verset írni. "Az igazi érzéki, eleven benyomások a gyerekkorban, a ifjúkorban érik az embert, azt nem pótolhatja semmi. Egy igazi jelző mögött egy egész élet tapasztalata áll" - fűzte hozzá, hangsúlyozva azt, hogy a magyar nyelv "vertikálisan és horizontálisan is" kimeríthetetlen forrás.     Önmagát a szó játékos értelmében grafománnak tartja. Pályája kezdete óta 46 kötete jelent meg, és bár vallja, hogy az irodalomban nem számít a mennyiség, mégis büszke rá, hogy nincs más a magyar irodalomban, aki ekkora kiadott életművet hagyott maga után. Ma már nagyon ritkán ír, mint mondta, 90 évesen egyszerűen már nem műkődnek a vers lendületéhez szükséges belső impulzusok, ehhez kell a fiatal vagy középkorú lélek elevensége. (MTI)