°C
TIME DATE
Ma Ervin nap van.

Kultúrtér

Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze

Életének 88. évében elhunyt Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész, a nemzet művésze - tudatta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) Kultúráért Felelős Államtitkársága szerdán az MTI-vel.      A közlés szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szervátiusz Tibort saját halottjának tekinti.       Szervátiusz Tibor 1930-ban Kolozsváron született, 1977 óta Budapesten élt és alkotott. Műveit egyebek mellett a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kolozsvári Művészeti Múzeum őrzi, illetve magángyűjtemények szerte a világon Európán kívül az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is.      Munkásságáért egyebek mellett a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjével (1992), Kossuth-díjjal (2001) és Magyar Örökség díjjal (2003) tüntették ki. (MTI)

Jó emberek, ha találkoznak - A remény másik oldala című filmről

A Debreceni Tavaszi Fesztiválon azok sem maradnak program nélkül, akik leginkább moziba szeretnek járni. Az Ingmar Bergman születésének 100. évfordulóját ünneplő kultuszfilmek után április 22-e és 25-e között az Apolló mozi úgynevezett Skandináv Filmnapokat tart, amelynek keretében svéd, norvég, dán és finn filmeket lehet megtekinteni. A négyestés kínálatból A remény másik oldala című, Aki Kaurismäki rendezte finn krimi-vígjátékon jártunk.   A 2017-es Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díjas alkotása egy rendkívül aktuális témát: a bevándorlás témáját boncolgatja. Hiszen a film történetének egyik fő szála annak a Khalednek (Sherwan Haji) a sorsát mutatja be, aki Szíriából egy szénszállító hajó rakománya közé bújva érkezik meg – hosszas európai bolyongás után - Helsinkibe, azzal a tudattal, hogy hazájában a családja tagjait, az egy húgán, Miriamon (Niroz Haji) kívül egy, a házukra dobott bomba egytől egyig kivégezte. A letelepedési és tartózkodási, illetve munkavállalásiengedély-kérelmét ugyan a finn hatóságok is elutasítják, de Khaled megszökik a rendőrőrsről, s úgy dönt, marad ebben a szerinte „hitetlenek lakta” országban. Maradása mellett az dönt, hogy találkozik a filmszüzsé másik szálát képező, eredetileg férfiingekkel kereskedő utazóügynök Wikströmmel (Sakari Kuosmanen), aki épp nem csak a vállalkozásába un bele, hanem iszákos feleségébe (Kaija Pakarinen) is. Tehát duplán vált: nem csupán az asszonytól költözik el, de úgy dönt, a házalói ténykedését is itt az ideje étteremtulajdonosi pozícióra változtatni. Így veszi meg az Arany Kupa nevű éttermet, amelynek, ahogyan a volt vezetője mondja, már a nevétől is megszomjaznak a vendégek. Khaled pedig – miután illegális személyigazolványt készíttetnek neki – ebben az étteremben kap munkát, ételt és szállást. Két sors találkozik tehát a vásznon, egy teljesen reménytelennek látszó, és egy új reményekkel telve új életbe kezdő figura életútja. Valahol tehát mindketten a film címében szereplő másik oldalát keresik és képviselik a reménynek, csak épp – s ezt tökéletesen ábrázolja számunkra a film – messze nem egyenlő esélyekkel. A finn társadalomba teljesen beágyazott, étteremtulajdonossá avanzsált Wikströmnek ugyanis van lehetősége kísérletezni: amikor az étterem finn vonala nem megy, japán ételeket kezd árulni, majd indiai „fílingre” vált, tehát van módja és lehetősége, pénze alkalmazkodni a vendégei elvárásaihoz. És persze Helsinki lakossági összetételéhez – hiszen nem volna igény japán, indiai és arab étlapra, érzékelteti velünk a film, ha a bevándorlás nem lenne annyira erős, mint amilyen. Ezzel szemben Khaled egyetlen esélye, egyetlen reménye a másik, reménybe kapaszkodó ember, Wikström, és a hozzá hasonszőrűek iránta viseltetett jóindulata és segítőkészsége. Mert ha az étteremtulajdonos és az ott dolgozó személyzet - Nyrhinen (Janne Hyytiäinen), Calamnius (IIkka Koivula) és Mirja (Nuppu Koivu) - nem fogadná el és be Khaledet, már rég visszatoloncolták volna a hazájába. A két remény találkozása tehát azt vélhetnénk, hogy életet ment, de csak vélhetnénk, amíg a film utolsó képkockáihoz nem érünk. Mert a finn, s sajnos bármely európai társadalom nagy többségében uralkodó idegengyűlölet elől még az étterem mint menedék, és a tulajdonos, valamint a jóságban hozzá hasonlatos alkalmazottak mint menedékadók sem tudják megóvni Khaledet. Történik vele valami – amit most a kíváncsi, a filmet még ezután megtekinteni szándékozó nézők miatt nem árulhatok el –, ami megváltoztatja, pontosabban megváltoztathatja a sorsát. De csak megváltoztathatja, mert a film vége nyitott marad. Mindenki magában, a saját elképzelései szerint fejezheti azt be. Miközben nem csak a finn abszurd humorból, hanem a rendkívül érdekes és színvonalas, ám ritkán hallható finn könnyűzenéből is hazavihet magával egy csokorra valót. Gyürky Katalin

Egy észveszejtő szerelem - harminc év távlatából: az Anna Karenina – Vronszkij története című filmről

Az Anna Karenina című Lev Tolsztoj-regény kétségtelen halhatatlanságának egyik legnagyobb bizonyítéka, hogy számtalan alkalommal ihlette már meg a filmrendezőket is – legyen szó akár orosz, akár más nemzetekhez tartozó filmes szakemberekről. Ezért is nagyon lényeges esemény, hogy egy orosz rendező, Karen Sahnazarov úgy érezte, még mindig tudna valami újat mondani erről a műről a filmvásznon, s 2017-ben le is forgatta a Magyarországra, így a debreceni Apolló moziba is mostanra, 2018 tavaszára megérkező Anna Karenina – Vronszkij története című alkotását.   A regény számtalan filmfeldolgozása után véleményem szerint is az a nagy kérdés, hogy létezik-e vajon olyan perspektíva, amellyel még mindig új megvilágításba lehet helyezni ezt a sokak, talán mindenki által jól ismert tragikus szerelmi történetet. Nos, Sahnazarov filmjéről értesülve épp az az újfajta perspektíva, az a szokatlan keret keltette fel az érdeklődésemet, amely a Vronszkij története filmcímrészletben rejlik. A film előzetese ugyanis nem mást ígér, mint hogy harminc év távlatából, Vronszkij szemén keresztül, tehát a szerelmi kapcsolat férfi tagjának visszaemlékező perspektívájából követhetjük végig az eseményeket. Mégpedig – újabb csavarral élve – Vronszkij és Anna fia, Szerjozsa találkozása, beszélgetése, s a fiú számonkérő magatartása révén. Épp emiatt a keret miatt kezdődik a történet 1904-ben Mandzsúriában, az orosz-japán háború kellős közepén, amely keret hiteles ábrázolásához a rendező egy másik regényt, Vikentyij Vereszajev A japán háborúban című alkotását is felhasználta. A legnagyobb harcok dúlnak, amikor az ezredesi rangban szolgálatot teljesítő, és nem közelharcban, hanem szerencsétlen módon egy kártyaparti során puskagolyóval eltalált, sérült Vronszkijhoz (Makszim Matvejev) katonaorvosként nem más érkezik, mint Anna Karenina imádott fia, Szerjozsa (Kirill Grebenscsikov), az ekkor már szintén középkorú fiatalember. A szituáció kétségtelenül sokat ígérő: azt gondolhatnánk, hogy most végre nem a nő, Anna (Jelizaveta Bojarszkaja) szemszögéből, hanem Vronszkij szemszögéből élhetjük át újra azt a tragédiát, amibe egykoron, harminc éve a szerelmük torkollott. Szerjozsa ugyanis, miután bevallja, hogy volt idő, amikor meg szerette volna ölni Vronszkijt, annyira haragudott rá, arra kéri sebesült felettesét, hogy végre magyarázza meg neki, miért lett annak idején öngyilkos az anyja. S a film ettől a ponttól kezdve számomra nagy csalódást okozott. Mert azt vártam, hogy a Tolsztoj-regényt ily módon mintegy továbbírva jön Vronszkij története, jön az ő nézőpontja, de azon túl, hogy megtudjuk tőle, hogy harminc éve nem engedi el ez a szerelem, hogy Anna még mindig „rabságban tartja”, az események retrospektív felidézésével – ahogyan eddig is minden Anna Karenina-adaptációban - Anna szemszögét kapjuk meg. Sahnazarov filmje is azokat a nagyjeleneteket „veszi újra” a regényből, amelyekből Anna lehetetlen helyzete, s ebből adódó szenvedése, vergődése tükröződik. Ismét megkapjuk a híres lóverseny-jelenetet, ahol látjuk, hogy Vronszkij balesete után a nő nem tudja palástolni az érzéseit, s emiatt a film elénk tárja a férjével, Kareninnal (Vitalij Kiscsenko) való vívódása minden lépcsőfokát is. De a kereten és a benne még mindig élő szerelmi érzésen túl Vronszkij motivációiról itt sem kapunk hírt. Pedig kíváncsi lettem volna – s ekkor véleményem szerint sokkal többet érne a Sahnazarov-felvázolta keret –, hogy például Anna Vronszkij iránti beteges féltékenységének annak idején volt-e alapja, hogy Vronszkij valóban csak az anyja házába járt-e el oly gyakran, s tényleg nem volt szándékában megcsalni a kedvesét, vagy hogy mit érzett akkor, amikor látta: Annát a lejtőről valószínűleg képtelenség visszafordítani. Azt, hogy ezeket a Vronszkij által megélt érzéseket ez a film sem tárja elénk, a rendező regényhez való hűsége is okozhatja. Hiszen az egykori jelenetek felidézésénél végig ragaszkodik a Tolsztoj-szövegrészekhez, egy mondatot se tesz hozzá, s egyetlen szót se vesz el belőlük. Ami nyilván nagyon nemes eljárás. Csak akkor ne ígérje azt, hogy most aztán jön Vronszkij története. Mert így az nem jön, nem tud jönni. S emiatt már az az egyébként érdekes szál sem tudja felkelteni a néző érdeklődését, hogy vajon a hadszíntérre keveredő kínai lány iránt Vronszkij lelkiismeret-furdalásból kezd-e el atyai érzéseket táplálni? Kompenzálandó azt, hogy annak idején se ő, se Anna nem tudta igazán szeretni a szerelmük gyümölcseként megfogant kislányt. Ez a szál is érdektelenné válik, hiszen Vronszkij szemszögének megismeréséhez az, hogy a kislányról gondoskodni kezd, vajmi kevés. Így ebben a filmben sem történik más, mint hogy a rendező ismét ráhagyja, s elsősorban nem a filmnézőkre, hanem a regényolvasókra hagyja rá azt, hogy Anna érzései mögé szabadon odaképzeljék Vronszkij „vergődését” is. Ami azért is nagy kár, mert a színészek mindent megtettek annak érdekében, hogy odabilincseljék a nézőket a székhez. A hiteles szerelmi érzések közvetítéséhez egyébként nyilván segítségükre volt az is, hogy Annát megtestesítő Jelizaveta Bojarszkaja és a Vronszkijt játszó Makszim Matvejev az életben is egy pár, férj és feleség, a Karenint játszó színművész pedig a megcsalt és megalázott férj minden lelki rezdülését képes közvetíteni felénk. Vitalij Kiscsenko játékát látva még azt a kérdést is feltettem, hogy akkor vajon miért nem Karenin történetének elmesélése volt a rendező célja? Róla ugyanis sokkal többet megtudunk, mint Vronszkijról, az ő beígért, de be nem teljesített történetéről. Gyürky Katalin

Kiváló lehetőség: bárki tervezhet egy remek logót értékeinknek

A Debreceni Értéktár Bizottság, valamint a Debreceni Művelődési Központ logótervező-pályázatot hirdet az Értéktár tevékenységét szimbolizáló jelkép megalkotására. A győztes pályamű az Értéktár valamennyi megjelenési alkalmán és kiadványán kötelező arculati elem lesz. Pályázható művészeti ág: festészet, grafika   A pályázatra bárki jelentkezhet, előképzettségtől és foglalkozástól függetlenül. Az alkotás készülhet egyénileg, vagy csapatmunkában is. Egy pályázó (csoport) két művel jelentkezhet.   Pályázati kategóriák:   1. Amatőr fiatal (16-25 éves) egyéni vagy csoportos formában 2. Amatőr felnőtt (25 éves kortól ) egyéni vagy csoportos formában 3. Hivatásos képző- és/vagy iparművész egyéni vagy csoportos formában   Nyeremények:   I. díj 100 000 forint pénzjutalom II. díj 50 000 forint pénzjutalom   III. díj 30 000 forint pénzjutalom   Pályázati feltételek:   Pályázni és képet feltölteni kizárólag JPG és JPEG (Joint Photographic Experts Group) formátumú képpel lehet. A képtömörítési minőség 100% ajánlott. A maximális fájlméret 5 Mbyte. (Nagyobb fájlméret esetén javasoljuk a felbontás és/vagy a tömörítés arányának módosítását.) A kész pályázatokról készült képeket a matrai.andrea@debrecenimuvkozpont.hu  e-mail címre várják. A pályaművek beérkezésének határideje: 2018. augusztus 20. A fenti dátum után beérkezett pályaműveket nem fogadják be. A pályamű benyújtásával a pályázó vállalja, hogy a kiírók a művet külön díjazás nélkül felhasználhatják a pályázattal kapcsolatos kommunikációjuk során (online, print, stb.). A nyertes pályázatot a továbbiakban felhasználják a Debreceni Értéktár által kiadott összes kommunikációs felületen. (Outdoor felületek, nyomtatott anyagok, social média felületek, stb.)   Értékelés és díjazás:   A beérkezett pályaműveket a zsűri 15 napon belül értékeli. A zsűri döntése ellen fellebbezés nem lehetséges. A zsűri tagjai: A Debreceni Értéktár Bizottság elnöke és tagjai - Dr. Mazsu János bizottsági elnök; Dr. Kovács Béla Lóránt, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár igazgatója; Dr. Angi János, a Déri Múzeum igazgatója; Dr. Gáborjáni Szabó Botond, a Református Kollégium és Könyvtár igazgatója; Jantyik Zsolt, a Debreceni Művelődési Központ igazgatója.       Eredményhirdetés:   2018. szeptember 5-én hirdetnek eredményt. A nyerteseket e-mailben értesítik.   További információ kérhető a 30/618-9767-es telefonszámon, illetve a matrai.andrea@debrecenimuvkozpont.hu e-mail címen.

Friss hajtás címmel megnyílt a 27. Debreceni Tavaszi Tárlat

A Kölcsey Központ Bényi Árpád-termében Friss hajtás címmel nyitotta meg kapuit az a 27. Debreceni Tavaszi Tárlat, amely a cívisváros és a megye legjobb képzőművészeti alkotásait hivatott a szakma, a sajtó és a nagyközönség elé tárni. A díjátadóval egybekötött eseményen jártunk.   A debreceni Novus Szaxofon Kvartett kellemes, kiállításra csalogató muzsikája is lehetett az oka annak, hogy rengetegen összegyűltek erre a vasárnap délutáni, a cívisváros és a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. közös szervezésében megvalósult kulturális programra. A rendezvénynek azonban – tudtuk meg a Főnix Kft. kommunikációs vezetőjétől, Kerekes Sándortól – szomorú aktualitása is van, hiszen három, a tavalyi kiállítás óta elhunyt képzőművész előtt is fejet hajt. Burai István, Makoldi Sándor és Sipos Zsófia ugyan már nem lehet közöttünk, de egy-egy, a tárlaton látható alkotásukkal rájuk is emlékezünk. Kerekes Sándor felvezetője után a Friss hajtás képzőművészeit és a számos érdeklődőt Debrecen városa részéről Komolay Szabolcs kultúráért felelős alpolgármester köszöntötte. Az alpolgármester kiemelte: két szempontból örül minden egyes évben annak, amikor ez a tárlat megnyílik. Egyfelől azért, mert ezzel az eseménnyel indul útjára a Tavaszi Fesztivál, illetve azért, mert azáltal, hogy ezen a tárlaton a város és a megye legjobb képzőművészeti alkotásait tekinthetjük meg, nem csak arról kapunk képet, hogy hogyan is áll ez a művészeti ág, hanem az itt látható alkotások közvetve rólunk, jelen állapotunkról is rengeteg mindent elárulnak. A tárlaton minden generáció képviselteti magát, s az idei seregszemle is a sokféleségen alapul. Újabban azonban – épp a műfaji sokféleség miatt – a Tavaszi Tárlaton az egyik évben festményeket, a másikban grafikákat és fotográfiákat láthatunk, s most éppen ez a „másik” év van, ahol az évszázadok óta a festmények és a szobrok árnyékából kilépett legintimebb képzőművészeti ág idei termésében, a grafikákban, valamint rendkívül izgalmas fotográfiákban merülhetünk el. A tárlat rendezője, Kónya Ábel képzőművész pedig nyitottan, friss szemmel gondozta a kiállítás anyagát. Az alpolgármester szavait Erdős Fruzsina éneke és Tóth Zsolt gitárjátéka követte, majd pedig Papp András író szívhez szóló megnyitó beszédét hallhatta a közönség. A Szókimondó lap főszerkesztőjeként is tevékenykedő Papp elárulta: a megnyitó előtti napok egyikén „bekérezkedett” a már majdnem kész kiállításra, hogy „beúszhasson a képekbe”. Már akkor rendkívül erős hatást gyakoroltak rá, s író emberként mondatokká, mondatlehetőségekké váltak benne a látottak, s azonnal Babits Mihály egyik kijelentésével értett egyet: ami betű, az valamikor kép volt. Megőrzött és újragondolt emlékobjektumokkal találkozott, olyanokkal, amik, ha látszólag véget is érnek, a másik, szomszédos műalkotásban folytatódni látszanak. Újragondolt, újraértelmezett szakralitás járja át a kiállítás terét, ahol a lélek perspektívájának megváltozására is szükség van a befogadáshoz. Az író a megnyitó beszédében Bruno Schulz egyik mondatát is idézte, mely szerint „érdekeltek vagyunk a realitás csődjében”. Ha ez így van, csak azért van így, hogy ezen a csődön túljuthassunk, s ezen a stáción az itt kiállító alkotók jelentős része túl tudott lendülni. Papp András ugyanakkor abba az élményébe is beavatta a jelenlévőket, hogy kereste a kiállítás közös pontjait is. Érdekelte, hogy vajon van-e az alkotók és az alkotások között historikus, mitologikus, netán erotikus vonatkozásban közös kérdésfelvetés, de rájött: az egyéni világok ritkán hasonulnak, s itt bizony egyéni világok sokaságával találkozhatunk. Debrecen és vidéke nagyon sok mindenben erős – zárta megnyitóját az író –, s ez a kiállítás erről győzhet meg bárkit, aki ellátogat ide. Erdős Fruzsina és Tóth Zsolt újabb muzsikálása után pedig következett a kiállítás-megnyitó legizgalmasabb eseménye: a díjátadó. Mert mint minden évben, idén is rangos zsűri értékelte az idei képzőművészeti termést. Az Aknay János festőművész, Balogh Géza képzőművész, Barabás Márton festőművész, Máthé András fotóművész és Tamus István grafikusművész alkotta szakmai grémium idén hatvannyolc alkotó százhetven művét tekintette meg, és hatvanhét alkotó százharminchárom munkáját engedte kiállítani. Az idei díjazottak pedig a következők: a Zsűri Nívódíjában Subicz István grafikusművész részesült. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Fődíját Szilágyi Imre grafikusművész kapta. Debrecen Megyei Jogú Városa Önkormányzatának Fődíját Lente István grafikusművész vihette haza, s az Önkormányzat Imreh Sándor grafikusművészt is kitüntette. A Főnix Rendezvényszervező Kft. Gál András fotóművésznek adott díjat. A Blondex Művészellátó Díjában Dóró Zsolt festőművész részesült. A Holló László Galéria Szepessy Béla grafikusművészt tüntette ki. A Kreatív Art Művészellátó Díjában Kustár Gábor szobrászművész részesült, Velényi Rudolf képzőművész pedig a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének Különdíját vihette haza. A Debreceni Fotóklub Különdíjával idén Illés Gábor fotográfus gazdagodott. A Friss hajtás című, 27. Debreceni Tavaszi Tárlatot május 13-áig lehet ingyenesen megtekinteni a Kölcsey Központ Bényi Árpád-termében. Gyürky Katalin

Kedv, remények, trillák - eredményhirdetés

A Debreceni Művelődési Központ idén negyedik alkalommal hirdette meg a „Kedv, remények, trillák…” elnevezésű pályázatát a Kortárs Könnyűzenei Egyesülettel közösen közismert magyar költők verseinek megzenésítésére. A felhívásra 27 pályamű érkezett. A szakmai zsűri az előzsűrizésen választotta ki azokat a jelentkezőket, akik a döntőn, a közönség előtt is megmutathatták tehetségüket. Az április 13-án megrendezett nyilvános bemutatón 10 formáció és szólista adta elő két-két megzenésített versét a DMK Belvárosi Közösségi Házában (Kossuth u. 1.).     A zsűri elnöke Németh Alajos zeneszerző, dalszövegíró, a Bikini együttes basszusgitárosa; a zsűri további tagjai: Jantyik Zsolt, a Debreceni Művelődési Központ igazgatója; Váradi Ferenc rádiós műsorvezető és Pércsi Sándor, a Kortárs Könnyűzenei Egyesület elnöke, zenész voltak.     A szakmai zsűri négy kategóriában hirdetett győzteseket. A Legjobb Zeneszerző kategóriában Pásztor Csilla bizonyult a legsikeresebbnek; a Legjobb Énekhang-díjat az Inverzió nevű formáció vehette át; a Legjobb Hangszerelő Szabó Mátyás lett, aki különdíjként elnyerte a Campus Fesztiválon való fellépési lehetőséget is. A Legjobb Wass Albert-versmegzenésítést is értékelték. Ebben a kategóriában a The Pollux zenekar bizonyult a legjobbnak, ők az Éva Presszó zenekar előzenekari fellépési lehetőségét nyerték el.   Minden kategória díjazottja megkapta a Debreceni Művelődési Központ díját, egy 80.000 Ft értékű hangszer és hangtechnikai eszközbeszerzést a HANOSZ tagságának képviseletében gyártott, vagy forgalmazott termékekből; fellépési lehetőséget az Incognito Club-ban,  valamint a Hajdú-bihari Naplóban (HAON, SZON), a Dehír internetes portálon és az FM90 Campus Rádióban való interjú lehetőségét.

Meghalt Milos Forman

86 éves korában elhunyt Milos Forman cseh rendező, akinek a nevéhez olyan kultikus filmek fűződnek, mint a Hair, a Száll a kakukk fészkére vagy Tűz van, babám! Forman egy ideje beteg volt a felesége szerint, és az Egyesült Államokban érte a halál.   Forman a '60-as években lett nemzetközileg ismert, az Egy szöszi szerelme című film miatt pedig Oscarra is jelölték 1966-ban a legjobb külföldi filmek kategóriájában. A rendező közismerten elnyomásellenes volt, szüleit meggyilkolták Auschwitzban, árvaként nőtt fel, majd a kommunisták elől menekült az Egyesült Államokba egy idő után. (index)

Elhunyt Babos Gyula dzsesszzenész

Hatvannyolc éves korában elhunyt Babos Gyula Liszt Ferenc-díjas dzsesszzenész, zeneszerző, művésztanár - közölte az MTI-vel pénteken Gyimesi László, az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület elnöke, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára.      Babos Gyulát türelemmel viselt betegség után csütörtökön érte a halál. A dzsesszgitárost saját halottjának tekinti a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszéke, az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete és annak Kőbányai Zenei Stúdiója.      Babos Gyula 1949. június 26-án született Budapesten. Már 15 éves korától gitározott, 1966-ban a Magyar Rádió dzsesszversenyén első helyezést ért el. 1970-től a Kex együttesben, majd a Rákfogóban, később Kőszegi Imre zenekarában játszott. 1979-ben megalapította első saját együttesét Saturnus néven, majd 1985-ben létrehozta a Babos Triót.      Első szóló lemeze 1989-ben jelent meg Kinn és benn címmel, majd ezt követte a Sham című album. 1994-ben a Sony adta ki a világszerte forgalmazott Blue Victory című lemezét, majd ugyancsak a Sonynál jelent meg 1998-ban Egyszer volt... című albuma. Babos Gyula 1998-tól Take Four nevű együttesével három lemezt rögzített, majd 2001-ben Herbie Mann-nel készített felvételt. 2004-ben jelent meg a Trilok Gurtuval közös koncertlemeze. A Babos Project Speciallal Variáció címmel vett fel lemezt.      Babos Gyula 1977 óta a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének tanára volt. Alapító tanárként 1996-tól működött közre a Kőbányai Zenei Stúdió könnyűzenei szakközépiskola életében.      Több mint fél évszázados pályafutása során számtalan kiválósággal zenélt együtt: a magyar dzsessz- és rockélet szinte teljes élvonala mellett olyan külföldi zenészóriásokkal alkotott maradandót, mint Victor Bailey, Terry Lynn Carrington, Frank Zappa, James Moody, Tony Scott vagy Trilok Gurtu.      Alapító tagja és tisztségviselője volt a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének és az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesületnek.      Babos Gyulát 1991-ben EMeRTon-díjjal, 2003-ban Szabó Gábor-díjjal, 2005-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, majd 2008-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. (MTI)

A versírás ünnepnap - Összefoglaló a Háy Jánossal a XII. DESZKA Fesztiválon készített életmű-beszélgetésről

Dupla apropója volt annak, hogy április 11-én a Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában Szirák Péter irodalomtörténész, az Alföld folyóirat főszerkesztője Háy Jánossal beszélgetett. Az életműportréra egyfelől az adott okot, hogy a népszerű költő, író és drámaíró az idei, XII. DESZKA Fesztivál díszvendége, s így három művéből is láthatott a közönség előadást a fesztiválon, másfelől pedig a színházi eseménnyel ebben az évben „naptárilag” egybeeső XVI. Debreceni Költészeti Fesztivál meghívottjaként is találkozhatott vele ily módon a művészetét kedvelő nagyérdemű.   Szirák Péter a beszélgetést egy kis múltidézéssel kezdte: felidézte, hogy tíz évvel ezelőtt beszélgetett Háy Jánossal utoljára Debrecenben, azzal az alkotóval, aki a Drámaírók Kerekasztalának tagjaként tizenkét évvel ezelőtt a DESZKA Fesztivál létrejöttét is támogatta, és aki itt, Debrecenben lett drámaíróvá, hiszen itt jött létre a kultikus, azóta számtalanszor színre vitt, a cívisvárosban Pinczés István megrendezte Gézagyerek című műve. A Gézagyerek óta persze számos drámájából és prózai művéből készült színházi előadás, ezért adódott az első kérdés: vajon milyen Háy színházhoz való viszonya? A válaszból megtudhattuk, hogy az alkotót elsősorban a szöveg milyensége érdekli, s természetesen más paraméterek szerint épít fel egy művet, mint amit abból majd a későbbiekben a színházi alkotók kihoznak. Amikor valamelyik színház épp színre viszi az egyik drámáját, nem jár be a próbákra, mert mindig is tartott a színészektől való találkozástól, ráadásul számára idegen a színészi beszéd. Ez az idegenségérzete persze az évek során oldódott, hiszen a rendezők a próbafolyamat alatt nyilván kérnek tőle segítséget, de mivel az írás egyszemélyes, magányos tevékenység, a mai napig „nem tud mit kezdeni” azzal, hogy a színházban az emberek mennyire egymásra vannak utalva. Hogy ha valaki valamit elront, azzal bukhat az egész produkció, az tönkreteheti másik húsz ember munkáját is, azonnal. Mivel a teljes életműre koncentráló diskurzusról volt szó, Szirák Péter az indulásra is rákérdezett. Az köztudott ugyanis, hogy Háy János Vámosmikoláról, egy kis faluból tizennégy évesen került a fővárosba, mégpedig egy budai gimnáziumba. Az otthonról hozottak – ahogy mindenki életében – nyilván a szerző esetén is nagyon lényegesek, s ezzel kapcsolatban Szirák érdeklődése nyomán megtudhattuk, hogy Háynak kisgyermekként az anyai nagyapja mesélt mindig, így ő volt az, akinek a folyamatos történetmesélésén keresztül megtanulta, hogy „ezt hogyan kell”, azaz, hogy hogyan lehet a valóságot bizonyos fikciókba belefűzni, beleszőni. Sőt, volt olyan nagyapjától hallott történet, amit a későbbiekben meg is írt. Illetve, Háy egyértelműen azt az elképzelését és világlátását is otthonról hozza, hogy semmi nem hullik az ember ölébe, mindenért nagyon keményen meg kell dolgozni. Ez az attitűd egy, a vidékről a fővárosi értelmiségi közegbe bekerülő ember esetében különös súllyal eshet a latba. Szirák rá is kérdezett, hogy a munkát elismerő és azt bármiféle előrejutásnál rendkívül fontosnak tartó Háy Jánosnál a budai környezetbe kerülésnél ez plusz erőként jelentkezett-e? Vagy épp gátolta, frusztrálta, hogy egy teljesen más szociális és kulturális közegbe került? A szerző erre a saját példáján keresztül ugyan, de jóval általánosabb választ adott. Úgy nyilatkozott, hogy az A-ból B-be való integrálódás általános emberi folyamat, és ezt nem csak helyváltoztatás, környezetváltozás, de mondjuk egy kapcsolat elindulása vagy felbomlása is kikényszeríti. Minden ilyesfajta „mozgásnál” új nyelvjárásban kell újrafogalmazni a múltat. De akármilyen változáson is megy keresztül az ember élete, akárhová is kell integrálódnia, állhatatosság, kitartás nélkül nincs tehetség. Az alkotó ember általában az élete során őt ért sérelmekből dolgozik, s Háy számára nagy sérelem, hogy annak idején nem tudott beilleszkedni a gimnáziumba, a kollégiumba, s mivel nem érezte magát biztonságban, nem volt védőhálója, óriási erőkkel dolgozott, akkor épp a közösségben való bennmaradásán, ha már integrálódásra esélyt sem látott. A gimnáziumban már írt, de a gimi után – mivel nagyon rossz tanuló volt, s egyelőre a továbbtanulásáról szó sem lehetett - alkalmi munkákból próbálta fenntartani magát, s egy időre nem csak az öntudata „hullott atomokra”, hanem az írással is felhagyott. Hiszen – fűzte hozzá ehhez Szirák Péter – mentora sem volt a szerzőnek, aki felkarolta volna. Az nem volt, erősített meg ezt Háy, viszont beavatta a közönséget abba, hogy Zalán Tibor egyik verses estje után határozta el, hogy újra az írás felé fordul, mert meg akarta mutatni, hogy ő is tud úgy verselni, mint időseb pályatársa. S Sziráknak arra a kérdésére, hogy mitől függ az, hogy épp versben, prózában vagy drámában szólal-e meg, a szerző ezzel kapcsolatban Arisztotelész Poétikájára mint alapműre utalt, hiszen már az ókori gondolkodó is megmondta, hogy a művészi szöveg technéből és invencióból jön létre, és ennek a két dolognak az aránya dönti el, hogy egy szöveg milyen műnembe lesz besorolható. A versnél az érzelmi indulat, a hév a rendkívül erős, ami nem generálódik, nem generálódhat át egy prózai szövegbe. Verset írni ünnepnap, prózát írni hétköznap, drámát pedig – jegyezte meg humorosan Háy – ha van felkérés, akkor ír az ember. Komolyabbra fordítva: a drámaíráshoz külső késztetésre van szükség. Szirák Péter az egyes alkotói szakaszokra is kitért a beszélgetés során. S fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a meg- és leküzdött, kallódással teli korszak után Háy a ’90-es években mesei elemekkel teletűzdelt prózát hozott létre (lásd Dzsigerdilen című regényét), a 2000-es évek elejétől viszont úgy ír, mintha hallaná, hogy hogyan beszélnek körülötte az emberek. Az élőnyelvi klisék kiforgatása, és ezek humoros újra- illetve összeépítése jellemzi például a dramatikus szövegeit. Háy erre úgy reagált, hogy ez, ha így van, azért lehet így, mert egy idő után nagyon kezdett haragudni a felesleges nyelvi díszítményekre, az allegorikusság bántani kezdte, és úgy vélte, hogy a periférikus szövegek mint valóságkatalizátorok, kellenek a művészi nyelvbe. Egyébként az alkotás folyamatában mindig szüksége van „külső fülekre” is, tehát a félig kész szöveget mindig odaadja nem szakmabéli, de rendkívül nyitott és igényes embereknek, akikkel egyfajta „előolvastatást” végez. Sziráknak arra kérdésére, hogy Háy készül-e önéletrajzot írni, ismét rendkívül frappáns válasz érkezett a szerzőtől. Véleménye szerint a magyar írók bukásának kétféle útja van. Az egyik, ha valaki úgy gondolja, hogy aforizmákon keresztül meg tudja ragadni a valóságot, a másik, ha önéletrajzot ír. A beszélgetés során Háy Jánosról azt is megtudhattuk, hogy nem csak ír, de fest és muzsikál is. Szirák Pétert ezzel a sokrétű művészi úttal kapcsolatban az érdekelte, hogy vajon „zavarja-e egyik a másikat”? Azaz összeegyeztethetetlen-e bizonyos időszakokban ez a sokféle ténykedés? Háy erre a kérdésre adott nem válasza ez esetben is rendkívül tanulságos volt. „Az író valójában sose száll ki” – mondta, azaz, a látszattal ellentétben a legtöbbször az író nem ír, hanem fejben alkot. Akkor is, ha úgy néz ki, hogy nem csinál semmit, csak ücsörög a fotelben. Arra pedig, hogy vajon az évek, évtizedek alatt jól sáfárkodott-e a tehetségével, ismét nagyon őszinte, nagyon mélyről jövő válasz érkezett. A sikerre tért itt ki Háy, hogy az mennyire el tudja ferdíteni az ember látását. Az önmagára való rálátást. S ha ez megtörténik, jön a nárcizmus, amely rendkívül veszélyes, mert rátelepszik a műalkotásra. Ezért, ahogy fogalmazott, ezt a fajta „fenevadat”, az önmagától való „elszállás” fenevadát ő mindig igyekezett kordában tartani magában. Szirák Péter a beszélgetést még egy, az eddigieknél is frappánsabb kérdéssel zárta: mi szeretette volna lenni Háy, ha nem sikerül annak idején íróvá válnia? Háy erre így felelt: „a katolikus papi pálya mindig nagyon vonzott, de a cölibátus része már nem tetszett. Az pedig nagy sérelmem a világtól, hogy nem lehettem rocksztár”. A portré ideje alatt Háy János – azért is, mert az idei Költészeti Fesztivál a hangzó, élőbeszédben elénk tárt versnek hódolt -, két saját költeményét is felolvasta. A Kozmetikai költeményt, valamint az Alkalmi költemény a Kádár-korról című versét hallhattuk tőle az est folyamán. Gyürky Katalin

Debrecen egy legjobb kezdeményezése: Kedv, remények, trillák

A „KEDV, REMÉNYEK, TRILLÁK…” versmegzenésítési pályázat döntőseinek nyilvános bemutatóját április 13-án, pénteken, 17 órától rendezik meg a DMK Belvárosi Közösségi Házában (Kossuth u. 1.). A Debreceni Művelődési Központ idén negyedik alkalommal hirdette meg pályázatát a Kortárs Könnyűzenei Egyesülettel közösen közismert magyar költők verseinek megzenésítésére. A bemutatandó művek csak újonnan megzenésített versek lesznek. A beküldött művek előzsűrizésen vettek részt, a legjobb produkciók a zsűri és a közönség előtt mutatkoznak be. A fellépők között – összesen 12-en – lesznek szólisták és zenekari formációk. A zsűri elnöke: Németh Alajos zeneszerző, dalszövegíró, a Bikini együttes basszusgitárosa. A zsűri tagjai: Jantyik Zsolt, a Debreceni Művelődési Központ igazgatója; Váradi Ferenc rádiós műsorvezető; Pércsi Sándor zenész.   A zsűri az alábbi kategóriákban hirdet győztest: - legjobb énekhang - legjobb hangszerelő - legjobb zeneszerző - legjobb Wass Albert–versmegzenésítés   A kategóriák győztesei értékes nyereményeket, többek között 80.000 Ft értékben hangszer és hangtechnikai eszközbeszerzésre kapnak lehetőséget a HANOSZ tagságának képviseletében gyártott, vagy forgalmazott termékekből.   Különdíj: Fellépési lehetőség a Campus Fesztiválon.

Hatalmas elismerés érte a hajdúnánási színészt: le a kalappal!

A hajdúnánási születésű Csuja Imre kapta a legjobb Shakespeare-alakításért járó idei Gábor Miklós-díjat IV. Henrik és Falstaff kettős szerepének megformálásáért az Örkény Színházban - közölte a színházi elismerés szakmai kuratóriuma az MTI-vel csütörtökön.     Az elismerést az április 11-i IV. Henrik-előadás végén adta át Ascher Tamás, a Gábor Miklós-díj bizottságának elnöke. A díj egy bronz plakett, Vígh Tamás szobrászművész alkotása. Egyik oldalán Shakespeare, másik oldalán Gábor Miklós portréja látható. A plakett a színészt a Madách Színház 1962-ben bemutatott legendás előadása címszereplőjeként ábrázolja. A díjhoz az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) biztosítja a bruttó 300 ezer forintos pénzjutalmat.     Csuja Imre 1984-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Vidéki színházakban töltötte pályakezdő éveit, majd a szabadúszást választotta. 2004 óta az Örkény Színház tagja. Szinkronszínészként is igen kedvelt és sokat foglalkoztatott, a magyar filmeknek pedig elsőrangú sztárszínésze.     Az Örkény Színház IV. Henrik-előadását Mácsai Pál rendezte, egy estébe sűrítve a kétrészes királydrámát. Csuja Imre díjazott alakítása nem is egy, hanem kettő: részint a címszereplő királyt, Henriket játssza, részint pedig a trónörökös cimboráját, Falstaffot.     Vass Éva színésznő 2000-ben, férje halála után két évvel alapította a Gábor Miklós-díjat. Az elismerést Shakespeare-szerepben kiváló teljesítményt nyújtó színésznek ítéli oda a szakmai kuratórium, amelynek több mint tizenöt évig volt elnöke Koltai Tamás színikritikus. Jelenleg Ascher Tamás vezeti a testületet, tagjai Meczner János rendező, Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, Spiró György író és Stuber Andrea színikritikus.     A Gábor Miklós-díj eddigi kitüntetettjei között van László Zsolt, Varga Zsuzsa, Herceg Zsolt, Blaskó Péter, Kulka János, Balázs Zoltán, Pogány Judit, Hajduk Károly, Szegezdi Róbert, Hatházi András, Rába Roland, Gálffi László, Cserhalmi György, Hegedűs D. Géza, Bajomi Nagy György és Pál András is - olvasható a közleményben.     Mint írják, a Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész Gábor Miklós a 20. század második felének egyik legjelentősebb színésze volt. Filmszínészi pályája széles körben tette ismertté és népszerűvé; legendás filmjei között van a Valahol Európában, a Budapesti tavasz, és az Apa is. Gábor Miklós nem csupán színészként volt kiemelkedő, hanem képzőművészként is tehetségesnek bizonyult, és íróként is maradandót alkotott, ezt tanúsítják színházi esszéinek, valamint naplóinak kiadott kötetei.

Huszonhat program a Debreceni Tavaszi Fesztiválon

Huszonhat programmal, többek között könnyű- és komolyzenei koncertekkel, kiállítással, filmbemutatókkal várja az érdeklődőket a 28. Debreceni Tavaszi Fesztivál kulturális rendezvénysorozat.       Komolay Szabolcs, Debrecen alpolgármestere az április 15. és 25. közötti fesztivál szerdai sajtótájékoztatóján elmondta: a programot úgy állították össze, hogy minél több ember érdeklődését felkeltse.       Műfaji gazdagság és művészeti sokszínűség jellemzi az idei fesztivált - mondta, hozzátéve, hogy hét Kossuth-díjas művész, Lázár Kati, Nagy-Kálózy Eszter, Udvaros Dorottya, Gálffi László és Rudolf Péter színészek, valamint Bogányi Gergely és Szakcsi Lakatos Béla zenészek produkcióját is élvezheti majd a közönség.      Bódor Edit, a Főnix Rendezvényszervező Nonprofit Kft. ügyvezetője kiemelte a fesztivál nyitó eseményét, a 27. tavaszi tárlatot, amelynek középpontjában a fotó és a grafika áll. A kiállításon 67 művész 120 alkotását mutatják be a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében.       A programok közül felhívta még a figyelmet a Cseh Tamás-emlékestre és a Best of Leonard Cohen - magyarul című koncertre, amelyen a népszerű dalszerző-előadó legjobb dalait a Müller Péter Sziámi AndFriends játssza, vendégelőadóként pedig fellép Palya Bea, Ónodi Eszter, Novák Péter, Jávor Ferenc Fegya és A Dal 2018 két döntőse, Dánielfy Gergely és Szabó Ádám.       Tóth Ernő, a rendezvényszervező kft. programigazgatója a Szakcsi Lakatos Bélával, Babos Gyulával, Fekete-Kovács Kornéllal, Orbán Györggyel és Kőszegi Imrével felálló több mint 40 éves Rákfogó zenekar koncertjét emelte ki, hozzátéve, hogy az esttel az idén 75 éves Szakcsi Lakatos Béla előtt tisztelegnek.       A fesztivál záró eseménye lesz majd a Száz év magány című táncjáték, amelyet a Budapesti Táncszínház az Örkény Színház két művészének Gálffi Lászlónak és Kerekes Évának a közreműködésével mutat be - hangsúlyozta.       Fejér Tamás, a debreceni Apolló mozi vezetője elmondta: a tavaszi fesztiválon három filmet is bemutatnak a száz évvel ezelőtt született világhírű svéd rendezőtől, Ingmar Bergmantól, a Skandináv filmnapok keretében pedig 4 kortárs alkotást láthatnak az érdeklődők.       A 28. Debreceni Tavaszi Fesztiválon koncertet adnak még a Kodály Filharmonikusok, lesz irodalmi est és színpadra lép a Pantha Rei zenekar is.  (MTI) Archív fotó.

Az üveghegyek bűvöletében

Az idei, XII. DESZKA Fesztivál keretében nemcsak színházi előadásokat láthat a közönség, hanem egyéb kulturális programokkal is várják a cívisváros teátrumai a nagyérdeműt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a DESZKA második napján, 2018. április 7-én délután a Vojtina Bábszínházban megnyílt tárlat, amely Majoros Gyula alkotásaiba nyújt betekintést, Üveghegyeken innen (vagy már azon is túl?) címmel. A fentiekben írhattam volna azt is, hogy Majoros Gyula képzőművész kiállításáról van szó, de ez nem fedné teljes mértékben a valóságot. Majoros ugyanis nemcsak fest és szobrászkodik, hanem bábokat készít, zenél, táncszínházak jelmezeit, tereit tervezi, s performanszok egész sorát alkotja és éli meg a művésztársaival. Egy igazi 21. századi polihisztorral állunk tehát szemben, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a saját tárlata megnyitóját is ő köszöntötte saját szerzeményű muzsikájával, Arany Zoltán zenésztársát bevonva a produkcióba. Emiatt a polihisztorság miatt nem véletlen, hogy Láposi Terka, a Vojtina Bábszínház művészeti vezetője, aki a megjelenteket köszöntötte, azzal kezdte a mondandóját, hogy mindaz a sokoldalú tevékenység, amivel Majoros ezt a világot feltérképezi majd leképezi, őt folyamatosan meglepi és ámulatba ejti. Tehát nem csupán azokkal a szobrokkal és konkrétan a Vojtina Bábszínház terébe álmodott díszletekkel és kellékekkel, amelyek a mostani tárlatot képezik, hanem például azzal a zenével is, amit a megnyitó felvezetőjeként hallhattunk tőle. Láposi Terka elárulta, hogy évek óta dolgoznak együtt a Vojtinában Majoros Gyulával, akinek itt a tervezői énjét „használják”, de Majoros, dolgozzon akár a bábszínháznak, akár másnak, bármit is csináljon, az mindig tele van játékossággal. A tárlatot Láposi Terka köszöntőjét követően Antal Péter műgyűjtő nyitotta meg. Antal rögtön egy mese elmondásába kezdett, ahol a történetben egyszer csak elérkeztünk az Üveghegyen is túlra, s már ott is találtuk magunkat abban a meseországban, ahol a „fő hoppmester” Majoros Gyula a tárlaton látható „teremtményeivel”. Az a Majoros – hangsúlyozta a műgyűjtő –, aki számára a művészet különböző formái a létezés kiterjedt ágait jelentik, a munkássága vezérlő elve pedig a fent említett játékosságon kívül a humor. A humor, amely nem más, mint a játékosság esszenciális léte, s amitől félnek, tartanak az emberek, pedig ez az egyetlen „eszköz”, ami képes számukra tükröt tartani. A játékosság pedig – ha jól belegondolunk - az élet minden szegmensében, s minden életkorban jelen van, nem kell ahhoz bábszínházban lennünk, hogy megéljük, viszont éppen ezért az élet és a bábművészet között örökös és megbonthatatlan a kapcsolat. Majoros munkái pedig ezt a kapcsolatot szolgálják. A tárlat hivatalos megnyitását követően maga a művész is szólt néhány szót a jelenlévőkhöz. A kiállítás egyik felében látható, vasból készült szobrainak történetébe avatta be a megjelenteket. Elmondta, hogy tizenöt évvel ezelőtt, amikor Kecskemétre költözött, pontosabban visszaköltözött, egy cég szponzorálni kezdte a munkásságát, amely révén elkezdhette az acél- és vasanyagokkal, fémekkel való szobrászatot. A cég nem pusztán nyersanyagokkal látta el, hanem telephelyet is biztosított a számára, amelynek eredményeképp kialakult egy művésztelep, ahol Majoros a tizenöt év alatt nemcsak a saját munkáit alkotta meg, hanem hetven-nyolcvan másik szobrásszal is módjában állt és áll együtt dolgozni. A szobrok témája egyfelől a ház: az, hogy egy nagy ház egyszer csak hogyan „oszlik” kis házakra, illetve egy nagyapja emléke előtt hódoló „vasalós” szobrot is láthatunk a kiállítótérben, amely nagyapja hivatását, az úri szabóságot jelképezi. A tárlat belső tere pedig azt mutatja meg számunkra, hogy a képzőművészettől talán idegennek gondolt műanyagból mi mindent ki lehet hozni. Az itt látható díszletelemek Láposi Terka egyik, Őztestvérek című előadásához készültek, s a kiállítási tárgyak fehér, kék, szürke árnyalatai jelzik: ennek az előadásnak a megtekintésével valahová az ég és a föld közötti szférába kerülünk. Majoros Gyula és Arany Zoltán közös muzsikálásával a tárlat megnyitója ugyan lezárult, ám a kiállítást május 22-éig meg lehet tekinteni, hétköznapokon 9 és 17 óra között, hétvégén pedig 9-től 12 óráig. Minden érdeklődőt szeretettel vár a Vojtina Bábszínház!   Gyürky Katalin

Színpadképes roma asszonyok - az Éljen soká Regina! című előadásról

A Debrecenben XII. alkalommal megrendezett DESZKA Fesztivál azért is különleges, mert a programsorozat bő egy hete alatt nemcsak kőszínházi előadásokat láthat a közönség, hanem egy azon túlmutató, mindenféle intézményi háttér nélküli, jó értelemben véve civil kezdeményezésre „összerakott” darabot is, amely az elvileg „amatőr” jellegével már önmagában megdöbbenti a nézőket. Az Éljen soká Regina! című, etnoszínházi produkció DESZKÁ-s bemutatóján jártunk. A hét roma, közmunkásként dolgozó asszony és az egy „profi” színésznő, Háda Fruzsina „játszotta” előadás azonban nem csupán azért figyelemre méltó, mert a rendező, Romankovics Edit és a dramaturg, Gyulay Eszter ezekből a soha színpadon nem álló, de lehet, hogy színpadot közelről még nem is látó asszonyokból egy előadás erejéig „színésznőt” képzett. Hanem azért is, mert a fiktív háttérbe ágyazott történet, ahol ezek a roma nők az egyik asszonytársuk, az épp kórházból hazaérkező Regina 50. születésnapjára készülnek, hamar átmegy valóságba, ahol a kitalált keret jó alapot szolgáltat arra, hogy mindenki beavassa élete legfájóbb, főleg a kórházakban, a gyámhivatalban, a védőnőkkel és az orvosokkal megtapasztalt „élményeit” egymással és a nézőközönséggel. A darab érdekességei közé tartozik az is, hogy ezek a borsodi kis faluban, Szomolyán élő, nehéz sorsú asszonyok eddig nem ismerték egymást, s most, az előadás alatt nem csak új barátokra leltek egymásban, hanem azt is megtapasztalhatták, milyen az, amikor végre úgy beszélhetnek a problémáikról, hogy arra mások kíváncsiak. Értem ezalatt akár a roma társnőiket, akár a darab megálmodóit és megvalósítóit, akár a körülbelül egy éve menő előadás azóta több ezres vagy tízezres nézőközönségét. S az előadás alatt elmondott történeteikből bizony van mit tanulnunk. Elsősorban azt a végtelen kiszolgáltatottságot, amelyet ezek az asszonyok nem más, mint az „átlagosnál” sötétebb bőrük miatt élnek meg nap mint nap. Ami önmagában diszkriminálja őket, akár egy normális kórházi ellátásban szeretnének részesülni, akár úgynevezett „anyaszobát” szeretnének igénybe venni, hogy a beteg gyerekük közelében maradhassanak, amíg az a kórházban tartózkodik, akár egy „egyszerűnek” látszó munkavállalás kapcsán. A valóban színésznőként dolgozó Háda Fruzsina feladata az, hogy ezekből az asszonyokból – a feléjük tanúsított végtelen empátiájával – „kiszedje” ezeket a történeteket, s hogy azokat végre őszintén el merjék mondani. S lett légyen akár épp szülni készülő asszony, akár épp most szült nő, vagy olyan, aki túl fiatalon vállal gyermeket, vagy olyan, aki inkább nem szül, mert a tanulásban látja élete nagy lehetőségét, a végeredmény Magyarországon ugyanaz: a roma nőknek minden szituációban megalázásban van részük, s rögtön előítélettel fordulnak feléjük. Az egyik asszony gyerekére például születése után azt volt képes mondani egy orvos, hogy olyan sötét, mint az odakozmált tészta, a másikat három császármetszéses szülés után úgy kötöttek el, hogy nem is kérték a műtéthez a hozzájárulását. De talán a legtipikusabb eset az a bizonyos „anyaszoba” kérése, ahol minden egyes alkalommal elutasítják a roma nőt azzal, hogy nincs üres helyiség, ám, amikor az egyikük az ügyintézőt lefizeti, akkor rögtön nem számít a bőre színe, érdekes módon azonnal hozzájuthat egy ilyen szobához. Az életét nem a gyerekszülésnek, hanem a tanulásnak szentelő fiatal lány története pedig más összefüggésben tanulságos. Először a péknek, majd bolti eladónak tanuló lányt akkor diszkriminálták, amikor a gyakorlatát csak az üzlet zárása után végezhette volna el, mert – legalábbis ezt mondták neki – napközben az ő kezéből semmit se vennének el vásárlók. A bolti eladó szakmával ily módon felhagyni kénytelen lány ekkor a műkörömépítés felé fordult, ott azonban – miután úgynevezett tesztíráson is részt kellett vennie – közölték vele, hogy csak nem képzeli, hogy az ő kezébe oda fogják tenni mások a kezüket, hogy a körmüket ápolja. A lány azonban nem adta fel, s képes volt arra, ami a romáknál kevés embernek adatik meg: le is érettségizett. Megannyi megdöbbentő, a társadalmunk egy szegmenséről adott hátborzongató látlelet tehát az Éljen soká Regina! című, a Szívhangnak elnevezett társulat előadása, amely valóban a szívünkhöz szól. Azok szívéhez, akik nem pártolják a diszkriminációt, s nem gondolják úgy, ahogyan az előadást roma dalokkal kísérő egyik asszony énekéből megtudjuk: hogy „majd a koporsó deszkája fogja őket meggyógyítani”. Hát gyógyítsa meg őket a magyar egészségügy, ugyanúgy, mint minden egyes ebben az országban élő honfitársunkat. Bőrszínre és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Gyürky Katalin

„Verset mondok” - az idei Debreceni Költészeti Fesztivál programjairól

  Április 11-e a cívisvárosban nemcsak a Költészet Napja, hanem Debrecen városának napja is egyben. Egy olyan településen, ahol nagyon erős az irodalmi élet, ezen belül a költészetnek is óriási hagyománya van, nem véletlen, hogy ez a két esemény ugyanarra a napra esik – ezekkel a szavakkal kezdte Komolay Szabolcs, Debrecen kultúráért felelős alpolgármestere azt a sajtótájékoztatót, amely az immár XVI. alkalommal Debrecenben megtartandó, három napos Költészeti Fesztivál programjait ismertette.   Az alpolgármester az április 9-10-11-én esedékes programsorozat kapcsán az fesztivál idei mottójára is kitért: a „Verset mondok” szlogen Latinovits Zoltán posztumusz kiadott dokumentumkötetének a címe, annak a néhai színművészünknek, aki talán a legszebben szavalta klasszikus költőink verseit. A gyűjteményes kötet a versmondás rejtelmeinek ered a nyomába, amely elválaszthatatlan a személyes jelenlét delejező hatásától, s amely sokáig zenével kísért, vagy legalábbis énekelt szöveg volt. Gondoljunk csak Tinódi Lantos Sebestyén vagy Balassi Bálint poézisére! Ami azért lényeges, mert utal a vers közösségi élményére is: igazából akkor hat, ha azt eléneklik, a későbbi időkben elszavalják, s ez nem magányosan, hanem akár tömegek előtt, azokra hatva történik. Ezért – hangsúlyozta az alpolgármester – a mostani, négy debreceni kulturális intézmény összefogásával, vagyis a Méliusz Juhász Péter Könyvtár, a Csokonai Színház, a Déri Múzeum és a Debreceni Egyetem kooperációjával megtartandó fesztivál programjait igyekeztek a szervezők úgy összeállítani, hogy az minden korosztály, és mindenféle társadalmi réteg számára vonzó legyen. Így a legfiatalabbak szavalóversenyeken mérettethetik meg magukat, a középiskolások belekóstolhatnak a versfordítás rejtelmeibe, a Versvillamos, ahol a Csokonai Színház művészei az utazóközönséget lepik meg egy-egy költeménnyel, a jó értelemben vett populáris réteget szólítja meg. A felnőtteknek, egyben a szakmának pedig azok a beszélgetések szólnak, amelyek Háy Jánossal és Závada Péterrel lesznek. Szirák Péter, az Alföld folyóirat főszerkesztője, egyben a fesztivál kurátora felszólalásában hangsúlyozta: mint minden évben, idén is igyekeztek olyan programokkal szolgálni, amelyek mindenki számára tudatosítják a költészet nagyságát. A Latinovitstól származó „Verset mondok” mottó pedig azért találó, mert a költemények az előadásuk során valóban közösségépítő jelleggel bírnak. A programok közül erre nemcsak az iskolásokat megszólító szavalóversenyek szolgálnak például, hanem a Csokonai Színházban – a fesztivállal egy időben futó DESZKA Fesztivál előadásainak keretében – az a Szívlapát című produkció is, ahol egy kortárs költészeti antológia verseit profi előadók, azaz színészek szavalják el nekünk. Ugyanakkor, Magyarországon nagy hagyománya van annak, hogy maguk a szerzők olvassák fel saját költeményeiket. Erre a Závada Péterrel és Háy Jánossal szintén a Csokonai Színházban megtartandó beszélgetések során fog sor kerülni. De az is tradíció része, hogy rögzítsük a magyar költők hangját, hogy azt követően is hallhatók legyenek, amikor már nincsenek az élők sorában. Ennek a tradíciónak a megelevenítésében is fontos szerepe van a Költészeti Fesztiválnak. Szirák Péter – miután beavatta a jelenlévőket abba a személyes élményébe, hogy annak idején ő is rengeteget szavalt - Illyés Gyula Haza a magasban című költeményének egy részletét is előadta. Ez a vers több szempontból, de két vonatkozásban egyértelműen nagyon fontos kulturális kincsünk. Egyfelől arra utal, hogy a 19. században nem más, mint az irodalom és a költészet volt képes összeabroncsozni a nemzetünket, másfelől azt a fontos hatásmechanizmust is közvetíti felénk, amelyet egy vers elhangzása jelent. Ez pedig maga a varázslat: egy költemény hallása, meghallgatása olyan varázsos kört von körénk, amelynél úgy érezzük: minden mástól, minden, akár negatív hatástól is védve vagyunk, amíg ezt hallgatjuk. A versek beivódnak a szívünkbe, s kimondásuk által teremtődik meg az a közösségi élmény, amelyről Komolay Szabolcs is beszélt. Pogrányi Péter, a Költészeti Fesztivál programszervezője a várható eseményeket konkrét időpontokkal alátámasztva ismertette. A Cake poetry elnevezésű kezdeményezés az április 11-én 11 órától induló Versvillamoson kívül az a program a fesztiválon, amely a város lakóinak minden rétegét megszólítja. A Méliusz könyvtár ugyanis összefogott néhány vendéglátóipari egységgel, ahol az elfogyasztott sütemény vagy kávé mellé a vendégek egy ajándék verset is kapnak a fesztivál ideje alatt. Az eseménybe bevont cukrászdák és éttermek a következőek: Bisztro Bár, Black Sheep, Café Frei, Könyvtár Kultúrkocsma, Nagyerdei Víztorony, Volt egyszer, Szőke Cukrászdák, Mandula Cukrászdák. A gyerekeknek szóló programok közül a szavalóversenyeken kívül Pogrányi Péter fontosnak tartotta megemlíteni a Bolondo-zzo című, április 11-én 10 órától a Méliuszban megtartandó eseményt, amelyen Újhelyi Kinga és Szabó Krisztián Kovács András Ferenc megzenésített verseiből ad elő egy csokorra valót. Kedden, azaz 10-én este 8 órakor Heller Zsolt könyvbemutatójának kísérőprogramjaként a LED zenekar várja a rajongóit, illetve nagyon fontos az a videópályázat is, amelynek határideje április 8-a. A jelentkezőknek itt a kedvenc versük elszavalását rögzíteniük kell, és a felvétel linkjét el kell küldeniük a Méliusz Juhász Péter Könyvtár Facebook-oldalára. A videókat a fesztivál első napján, azaz április 9-én teszik közé a könyvtár oldalán. A beérkezett versvideókat szakmai zsűri értékeli, a legjobbak értékes könyvnyereménnyel gazdagodhatnak. A szervezők mindenkit várnak szeretettel minden programra, illetve jó versmondást, vershallgatást kívánnak! Gyürky Katalin

Költészeti fesztivál lesz Debrecenben

„Verset mondok” mottóval rendezik meg az idei Debreceni Költészeti Fesztivált. Íme minden információ és a részletes program a szervezők tollából.   Verset mondok – ez a címe az egyik legnagyobb magyar szövegelőadó, a zseniális Latinovits Zoltán 1978-ban, már posztumusz megjelent dokumentumkötetének. A nyilatkozatokból, műsortükrökből összeállított gyűjtemény a versmondás rejtelmeinek ered a nyomába, szükségképpen csak annak néma romjait megmutatva, hiszen a szövegelőadás elválaszthatatlan a személyes jelenlét delejező hatásától, az eleven hang zengő megszólalásától. A vers az irodalom hosszú történetében jó ideig zenével kísért, de legalábbis énekelt szöveg volt, s ennek a közösségteremtő hagyománynak az erejét máig bizonyítja a költészet zeneisége és a közös éneklés misztériuma – a népdaloktól a gyülekezeti énekeken át a nézőtéri rigmusokig.  A versek közös élménnyé tétele ma is gyakran hangos olvasással történik, s alkalomadtán szövegelőadássá, vagyis szavalássá válik. A versmondás a jelenlét művészete, mert a hang, a mimika, a gesztusok és a testtartás semmivel nem pótolható értelmezését, átélhetőségét adhatja a költeménynek. A távollévő vagy már örökre elvesztett ember hangját jó ideje technomédiumok örökítik meg és teszik ismételhetővé. Megőrződött Babits, Füst Milán, Illyés, Pilinszky, Nagy László szavaló hangja, s megannyi előadóé is. Ady és József Attila versei máig a legendás színész hangján visszhangoznak a fülünkben. A vers szöveg és visszhang is, öröm és gyász is, az ember időbeli létezésének embert túlélő médiuma: „Az ősi közlő-forma a szó volt. Ezt ösztönösen érezzük. Valahányszor verset szavalunk, ünnepi borzongás fut át rajtunk, hogy a szóval, mely a könyvben térbeli életet élt, az időben is találkozunk. Ezáltal válik a költészet igazán időbeli művészetté. Hallom, amint a hangok elmúlnak, egymás után, mint az élet. Másrészt tudom, hogy a vers nem múlik el.” (Latinovits Zoltán). Az idei fesztiválon a versmondás, a hangzó vers misztériumát középpontba állítva ünnepeljük meg a magyar költészetet. A szövegelőadások révén – együttműködve színházas barátainkkal – mi is a világot jelentő deszkákra lépünk: rendezünk szavalóversenyt, Borbély Szilárdra emlékező szimpóziumot, valamint pódiumbeszélgetéseket Závada Péterrel, Háy Jánossal és Tolnai Ottóval, s újraindul a szavaló színészekkel teli Versvillamos!   Minden versmondót és vershallgatót várunk szeretettel!                                                                                                         Szirák Péter                                                                                   a Debreceni Költészeti Fesztivál kurátora     A XVI. Debreceni Költészeti Fesztivál programjai   Cake poetry – költészettel ízesítve A MÉLIUSZ Könyvtár összefogott néhány debreceni kávézóval és cukrászdával, hogy közösen népszerűsítsék a költészetet. A fesztivál idején kávét, süteményt fogyasztó vendégek egy ajándék verset kapnak.   Az akcióban résztvevő vendéglátóhelyek: Bisztro Bár, Black Sheep, Café Frei, Könyvtár Kultúrkocsma, Nagyerdei Víztorony, Volt egyszer, Szőke Cukrászdák, Mandula Cukrászdák.   Versvillamos Április 11-én, a magyar költészet napja alkalmából a versek is villamossal utaznak. Ezen a napon a Csokonai Színház színészei tolmácsolásában hallhatnak klasszikus és kortárs verseket az 1-es villamoson utazók.   2018. április 9-10. Szavalóverseny „Verset mondok…” – a magyar irodalom gyöngyszemei   2018. április 9. 14.00 Déri Múzeum, díszterem 5-6. és 7-8. évfolyam 2018. április 10. 14.00 Déri Múzeum, díszterem 9-10. és 11-12. évfolyam 2018. április 11. 14.00 MÉLIUSZ Libakerti Könyvtára 1-2. és 3-4. évfolyam   „A Debreceni Költészeti Fesztivál rendezvényein a magyar irodalom gyöngyszemei kelnek életre. Szavalóversenyünkkel a verseket szerető diákoknak szeretnénk lehetőséget adni, hogy megmutassák tehetségüket. Keltsék életre a papírlapok között holt verssorokat!”   Sebestyén Mária, a szavalóverseny szervezője   2018. április 9. hétfő 9.00 XII. Megyei Versfesztivál Hajdú Bihar Megye művészeti iskoláinak MÉLIUSZ Központi Könyvtára   A jelentkezők két kategóriában (10-12 évesek és 13-14 évesek) egy magyar költő szabadon választott versével indulhatnak a versenyen.   2018. április 9. hétfő 11.00 Bábeliáda – interaktív fordítói játék középiskolásoknak MÉLIUSZ Központi Könyvtára   A középiskolás csapatoknak nyelvtudásuk alapján kell versrészleteket magyarról angolra, franciára és spanyolra, majd újra magyarra fordítani előre meghatározott szisztéma szerint. Hogyan hat a fordítás a versekre? Hogyan lehet visszaadni hangot és jelentést egy másik nyelven? Képes-e megőrizni a fordítás a versek eredeti tartalmát, a szerző gondolatait? Megannyi elgondolkodtató kérdés, melynek megválaszolásával a csapatok éles helyzetben próbálkozhatnak. A játék végén szakemberek vezetik végig a hallgatóságot a fordítás nehézségein, mutatják be a további lehetőségeket, adnak magyarázatot a jelentésferdülésekre.    2018. április 9. hétfő 17.00 Roncs szélárnyékban – kötetbemutató beszélgetés Závada Péterrel Csokonai Színház, Balett-terem   Závada Péter az Akkezdet Phiai hiphopzenekar Újoncaként vált ismertté. Költőként 2012-ben kiadott, Ahol megszakad című kötetével debütált, ezt három évvel később követte a Mész című kötet. 2017-ben jelent meg legújabb, Roncs szélárnyékában című könyve. Az új kötet eltávolodik a személyes traumákat feldolgozó versbeszédtől és egy fogalmi, személytelen költői nyelvet hoz létre, ami alkalmas az objektív valóságot több oldalról is megkérdőjelező vagy kétségbe vonó szemlélődés tapasztalatainak megszólaltatására. Beszélgetőtárs: Pogrányi Péter   2018. április 10. kedd 14.00  „Valami helyet” – szimpózium Borbély Szilárd verseskönyvéről MÉLIUSZ Központi Könyvtára, Nagyelőadó   „Vannak napok, amelyek súlyosabbak annál, aki beszél. Hogy beszélni tudjon, az is.”   „Egy megmunkált felszínt szerettem volna, egy eldolgozott felületet, miközben az írás grafikai jeleit átrajzoló mintázatot kerestem” – írja Ami helyet című, 1999-es könyvének ars poetica-szerű fülszövegében a szerző. A könyv korabeli kritikai recepciója elismerően üdvözölte a Borbély Szilárd-féle versnyelv kockázatvállalásait, az ismert és bevett irodalmi formákat szétvető újszerűségét. A kötet egyszerre mutatja fel a hagyományos nyelvtani, mondattani, retorikai szervezettség teherbíró képességét és az ezzel számot vető, végső soron ezt hátrahagyó költészet bátorságát. Milyen költészeti, szemléleti és emberi dilemmákat képes közel hozni a ma olvasójához, köztük fiatal kritikusokhoz és szépírókhoz a 19 évvel ezelőtt megjelent kötet? Milyen szerepet tölt be Borbély Szilárd életművének alakulástörténetében? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a válaszokat a szimpózium előadói (Borsik Miklós, Sipos Balázs és Szabó Marcell) valamint az előadásokat követő beszélgetés résztvevői (Győrffy Ákos, Herczeg Ákos és Kerber Balázs). A rendezvény a Fiatal Írók Szövetsége és a Méliusz Juhász Péter Könyvtár közös szervezésében valósul meg. Ezek után, 17 órakor kerül sor Borbély Szilárd emléktáblájának leleplezésére a Debreceni Egyetem Botanikus kertjében.   2018. április 10. kedd 18.00 MÉLIUSZ Központi Könyvtára Az idő türelme – Heller Zsolt könyvbemutatója   2018. április 10. kedd 19.00 A Led zenekar koncertje MÉLIUSZ Központi Könyvtára   Könyvek között a LED zenekar Két ember, sok dal, táncolható és erős zene, sok elektronikával. Főleg angol nyelvű dalok, de vannak magyarok is. Ez a LED. A zenekar első nagylemeze, a Music Factory 2016-ban jelent meg. Korábban a Ki Mit Tube jóvoltából tett szert országos ismertségre a zenekar, dalaik a kereskedelmi rádiókba is bekerültek. Az együttes erősen kötődik a művészetek világához, hiszen a frontember, Komódi Károly a hétköznapokban a Kodály Kórusban énekel, a billentyűs, Szénási Miklós pedig többkötetes író, költő. A LED szívesen játszik rendhagyó terekben: régi vágyuk, hogy egy könyvtárban rakodják ki különleges elektronikus hangszereiket.   2018. április 11. szerda 10.00 Bolondo-zoo - Újhelyi Kinga és Szabó Krisztián zenés műsora gyerekeknek Kovács András Ferenc megzenésített verseiből MÉLIUSZ Központi Könyvtára   „A költészet beleszivárog már az egészen apró gyerekek fülecskéibe sőt, a szerencsésebbek már pocaklakóként találkozhatnak a versek, mondókák ritmusával, rímeivel, dallamával. Ám ha ez még ráadásul hangszeres-énekes kísérettel van tálalva, a gyermek szeme, szíve kitárul, s a kis lelkecske megtelik valami kimondhatatlan örömmel. Nagyon fontos minél korábban érzékeltetni a kisgyerekkel a szöveg minőségét, ráhangolni a vers rímeire, ritmusára, így nem csupán szókincsük, de az érzelmeik is gazdagodhatnak a szépen csengő szavaktól, megőrizvén a játékosságot és az elengedhetetlen humort. Nagyszerű költőink között nagy mágusa a szavaknak Weöres Sándor. Az általa megteremtett világhoz legközelebb Kovács András Ferenc gyerekversei állnak, melyek 2007-ben láttak napvilágot a Hajnali csillag peremén című kötetben. Ebből a kötetből szólított meg jó néhány vers – Mackó-nóta, Bellimondy cirkusz, Libuka meg a taliga, Lapát Elek –, főszereplőik többnyire állatok: így jött létre egy koncertnyi dal.” Újhelyi Kinga   2018. április 11. szerda 16.00 Szívlapát Színházi est a Szívlapát című kortárs versantológia nyomán Csokonai Színház, Horváth Árpád Stúdiószínház   A Szívlapát című versantológia 2017-ben jelent meg a Tilos az Á Könyvek kiadásában, Péczely Dóra szerkesztésében. A versgyűjteményben nyolcvanöt köztünk élő költő százötven verse olvasható. Vannak olyan szerzők, akik már évtizedek óta írnak, és vannak, akik meg sem születtek, amikor másoknak már verseskötete jelent meg.       2018. április 11. szerda 17.00 Szívlapátolás Beszélgetés az alkotókkal a kortárs költészetről Csokonai Színház, Horváth Árpád Stúdiószínház   Résztvevők: Mercs János, az előadás rendezője és Áfra János, költő Beszélgetőtárs: Pogrányi Péter   2018. április 9-11. „Verset mondok…” Videópályázat a Debreceni Költészeti Fesztiválon A XVI. Debreceni Költészeti Fesztivál keretében a Méliusz Juhász Péter Könyvtár videópályázatot hirdet a fesztivál mottója jegyében: „Verset mondok…” A pályázatra olyan Debrecenben és vonzáskörzetében élő versbarátok jelentkezését várjuk, akik szeretnék megmutatni a szavalat, a hangzó vers erejét. A pályázónak rögzítenie kell, ahogy elszavalja kedvenc versét. A választható versekben megkötés nincs: a klasszikus költészettől a kortárs líráig bármilyen verssel lehet jelentkezni. A 2 percnél nem hosszabb versvideókat a jelentkezőknek a saját Facebook-oldalukon kell közzétenniük április 8-án, a linket pedig egy üzenetben elküldeniük a Méliusz Juhász Péter Könyvtár Facebook-oldalára. A könyvtár oldalán a Debreceni Költészeti Fesztivál első napján, április 9-én tesszük közzé a videókat. A beérkezett alkotásokat szakmai zsűri értékeli, a legjobbak értékes könyvnyereménnyel gazdagodhatnak. Emellett a könyvtár Facebook-oldalán megjelenő videók közül az április 11-én 20 óráig legtöbb lájkot gyűjtő videó közönségdíjban részesül.   2018. április 10. kedd MÉLIUSZ Petőfi Emlékkönyvtára Kézbe vehető költészet   A Méliusz Petőfi Emlékkönyvtára pályázatot hirdet általános iskolás tanulók részére a magyar költészet napja alkalmából. A pályázat témája: szövegtárgy készítése egy szabadon választott vershez. Egy olyan műalkotás, aminek elkészítését egy konkrét irodalmi mű ihlette, kifejezi annak lényegét, utal a tartalmára. A szövegtárgyon megjelenik a mű egy részlete vagy akár teljes szövege. Az elkészült alkotásokat a Méliusz Petőfi Emlékkönyvtárába várjuk (4029 Debrecen, Víztorony u. 13.). A pályamunkákhoz kérjük csatolni a készítőik nevét, osztályát, iskoláját és email-címét. Beérkezési határidő: 2018. április 10. Eredményhirdetés: 2018. április 11-én, a magyar költészet napján a könyvtár Facebook-oldalán. Költészeti programok a Deszka Fesztiválon   2018. április 11. szerda 19 óra Portrébeszélgetés Háy Jánossal, a XII. Deszka Fesztivál díszvendégével Csokonai Színház, Horváth Árpád Stúdiószínház   Háy János az úgynevezett magyar írói középgeneráció egyik legismertebb és legelismertebb képviselője, aki ezer szállal kötődik a Csokonai Színházhoz. Az idei Deszka Fesztivál programjának három nagyszínpadi produkciója is Háy-művek alapján készült (Kemping; Rák Jóska, dán királyfi; Utánképzés (ittas vezetőknek). Munkásságát, élettörténetét és alkotói univerzumának főbb elemeit ismerheti meg a debreceni közönség a beszélgetés keretében. Beszélgetőtárs: Szirák Péter.   2018. április 14. szombat 18 óra Tolnai Ottó: Karton és karfiol Csokonai Színház, Nagyszínpad   A Kosztolányi Dezső Színház és a Nyári Mozi Színházi Közösség koprodukciós előadása Tolnai Ottó Világpor című kötetét rágja meg mint terepszínű molyok a gobelint. A felzabált Világpor-versek a színész hangján suhannak át a költő metapoétikus életművén, nagybőgő kíséretében.   Kapcsolódó programok a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárában   2018. április 9. hétfő 17 óra „Meglepetés e költemény…” Magyar költőgéniuszok megidézése a költészet napja alkalmából. A Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár munkatársainak felolvasó-szavaló estje. DEENK Bölcsészettudományi és Természettudományi Könyvtár, Tárgyaló   2018. április 10. kedd 17 óra Lélekmelengető – versek A DEENK és a Zeneművészeti Kar közös koncertsorozatának következő alkalmát a verseknek ajánljuk. A felcsendülő klasszikus zenei művek között a legszebb magyar költemények hangzanak majd el. DEENK Bölcsészettudományi és Természettudományi Könyvtár előtere  

Kezdődik a DESZKA

Pénteken nyitja meg kapuit a DESZKA Fesztivál. A Nyílt Fórum Félmaraton - amelyben a Csokonai Színház színészei épp formálódó, születőben lévő drámák egy-egy részletét adják elő - délután két órakor kezdődik a Balett-teremben. A DESZKÁ-t Ráckevei Anna, a színház igazgatója és Gemza Péter művészeti vezető nyitják meg a fesztivál első előadása, a Pelsőczy Réka rendezte Kemping előtt 19 órától. A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának produkciója Háy János szövegei alapján készült.  A Mélygarázs című regényből és a Hozott lélek című novelláskötetből vett jelenetekkel arra hívják fel a figyelmünket, hogyan felel meg az ember folyton a társadalom, az ismerősei, vagy épp a házastársa elvárásainak, és hiába hiszi magáról, hogy szabad, ez a másoknak élés igazából rabság. A fesztivál mai programjában a komáromi Dialóg Társulat előadását is láthatja ma este a közönség. Az Egy disznótor pontos leírása 19 és 22 órakor kezdődik a Horváth Árpád Stúdiószínházban. Soóky László mesélőszínháza egy disznótor történetének keretébe ágyazva mesél a csehszlovákiai magyarság szovjet megszállást követő mindennapjairól, a besúgás természetéről, a szabadságra való képtelenség jelenségéről. Soóky László monodrámáját Lajos András rendezte és játssza.

Aki mindig a sztratoszférába vágyott: a Lajkó - Cigány az űrben című filmről

A debreceni Apolló moziban a közönség az országos premierrel egy időben, azaz március 29-étől tekintheti meg a nagyjátékfilmet először készítő Lengyel Balázs fergeteges filmszatíráját, a Lajkó – Cigány az űrben-t. Az alternatív történelmet létrehozó alkotás a szovjet időkbe, az 1956-os megtorlásokat követő Brezsnyev-érába kalauzolja a nézőket, mégpedig a ma élő legnépszerűbb magyar és külföldi színművészek közreműködésével. Azt talán a debreceni származású Keresztes Tamás sem gondolta, hogy ha végre megkapja első filmfőszerepét – ami most szerencsére bekövetkezett –, akkor azonnal egy cigány „kölköt” kell benne alakítania. Azonban kétségtelen, hogy a kissé együgyűnek látszó, népes családjában kakukktojásnak tűnő Serbán Lajos, azaz Lajkó megformálásához a rendező nem is találhatott volna jobbat a még mindig fiatal színművésznél, aki remekül hozza a naiv, faarcú, de ennek ellenére rendkívül szerethető figurát, akinek kora gyerekkorától fogva egyetlen vágya van: hogy elérje a sztratoszférát. Gyermekként a repüléssel kapcsolatos kísérletezései ugyan anyja (Papadimitriu Athina) életébe kerülnek, akit – ne kerteljünk – a „kerti budival” együtt robbant fel, s küld fel oda, ahová ő maga is szeretne kerülni, ám ezt a bűnét valahogy nem csak a családtagjai – főleg a filmben szintén rendkívül erős karaktert alakító édesapa, Flórián (Pálffy Tibor) – bocsátják meg neki, hanem a szovjet elvtársak is. Az „anyagyilkosság” „bárkivel előfordulhat, nem nagy ügy”-ként való kezelésével pedig már ott is vagyunk annak a szatírának a kellős közepén, amely egy alternatív történelem megképzésével, a szovjet űrrepülés történetét „felülírva” egyfelől a diktatórikus rendszer és a világpolitika visszáságaira, másfelől az akár szovjet, akár magyar, akár cigány, akár bármilyen nemzetiségű kisember esendőségeire világít rá. Hiszen tudjuk: ahhoz, hogy valaki pilóta legyen, feddhetetlen előélettel, tökéletes egészségi állapottal, s a Lajkóénál jóval nagyobb IQ-val kell rendelkezni, de ha a szovjetek akarnak valamit, s van egy jó magyar káderük, Karmazsin Jenő, a kunmadarasi, beszélő nevű Vörösiszap Termelőszövetkezet elnöke (Gyabronka József), aki beprotezsálja az ’56-ban majdnem halálra ítélt cigány kölköt a szovjet elvtársaknál, akkor minden lehetséges. Lajkó repülése is. És a tökéletes orosz tudása is, amit megint nem tudok másként, csak a szatíra részeként értelmezni, hiszen hogyan is beszélhette volna ez az iskolázatlan fiatalember a szovjetek nyelvét, amikor ebben az időben, meg még jó pár évtizedig – épp a kötelező jellege miatt – még az iskolázottak se beszélték. Vagy nem akarták beszélni. Csakhogy szovjetéknél fontos a „verseny”, s a „felemelő” utazásra több alkalmasnak vélt jelöltjük is van: a Mengele „kitenyésztette” német Helga (Anna Böger), aki a tizenhárom évvel ezelőtti foglyul ejtésekor a tizedik volt azok között a lányok között, akiken keresztül a náci orvos a tökéletes német nő példányát szerette volna előállítani, egy mongol buddhista, egy észt ellenforradalmár, és a Magyarországról származó, de cigány kölyök. Ők azok, akiknek Bajkonurba utazva meg kell küzdeniük az első űrbe lövetés jogáért. A négy kísérleti nyúl önmagában telitalálat, hiszen négy – a származása miatt a szovjetek által nem kedvelt - emberről van szó, akiknek ráadásul egymás iránt sem kellene semmiféle toleranciát sem mutatniuk: gondoljunk csak a „házináci” német nő cigányokkal szembeni előítéletére. Azonban - s ezért is érzem a mai, cigánygyűlölettel is terhelt világunkban nagyon fontos filmnek Lengyel Balázs moziját – Lajkót itt, ebben a vonatkozásban nemcsak naivnak és szerethetőnek, de rendkívül előzékenynek és gyűlöletmentesnek is láttatja a film. Olyan roma származású fiatalembernek, aki emberségből óriásit vizsgázik a szemünk előtt, amelynek eredményeképp a verseny végére épp Helga maradhat a vetélytársa. S nem csupán a vetélytársa. Lajkó ekkor már nemcsak kora gyerekkori álma beteljesülése, a repülés kedvéért, hanem azért is fel szeretne jutni az égbe, hogy ott az édesanyjától bocsánatot kérjen. S hogy ez vajon sikerül-e neki? S vajon miért hasonlít a neve a Gagarin előtt 1957-ben valójában az űrbe lőtt Lajka kutyára? Mi történik Jenő bácsival, aki csak jót akar a kölöknek, de Bajkonurban őt is sorban érik a meglepetések? S hogy mit tudunk meg a Bohdan Beniuk játszotta Brezsnyev elvtársról? Egy sor olyan kérdés, amiért egytől egyig érdemes megnézni Lengyel Balázs első nagyjátékfilmjét, aki nemcsak a rendezője, de a forgatókönyvírója is ennek az alkotásának. Vagyis a film folyamatos, szűnni nem akaró humorát is neki köszönhetjük. Mert azt garantálom, hogy annak, aki vevő az abszurd humorra, érti és „veszi” a szatírát, a szeme nem marad szárazon. De nem a sírástól, hanem a sírva nevetéstől. Hiszen ebben a filmben még a helyenként „faék egyszerűségű” poénok is a történelmi, politikai sztereotípiák rendkívül találó karikírozását viszik véghez. Ezért a hölgyeknek ajánlom, hogy ez esetben ne sminkeljék ki magukat moziba menetel előtt. Felesleges. Ezen a filmen még a bombabiztosnak hitt festék is elkenődik.   Gyürky Katalin  

Sejti, mire emlékezünk nagypénteken?

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja, amikor Jézus elítélésére, megkínzására, halálára és temetésére emlékeznek a keresztények - olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által az MTI-hez eljuttatott közleményben.      Ezen a napon a katolikus egyház szigorú böjt megtartását kéri a hívektől, a 18 és 60 év közöttiek háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodniuk kell. A hívek ezzel fejezik ki szeretetüket Jézus iránt - írták.      Nagypénteken nem mutatnak be szentmisét. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai), és általában délután három órakor keresztútjárást is tartanak.      Ezen a napon az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya.      A nagypénteki szertartás három fő részből áll: az igeliturgiából, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.      A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása "az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg" - fogalmaztak.      Az ige liturgiájában felolvassák vagy eléneklik a passiót, Jézus szenvedéstörténetét.      A hívek könyörgése után a pap a virágvasárnap letakart feszületről leveszi a leplet, és kezdetét veszi a kereszt előtti hódolat: a hívek csókkal illetik a feszületet, és térdet hajtanak előtte - olvasható az MKPK közleményében.      A szertartás a miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak. (MTI)

Rangos díjat kapott egy debreceni színésznő

A színházi világnap alkalmából idén is odaítélték a Gobbi Hilda-életműdíjat és a Soós Imre-díjat, valamint a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának elismerését, a Hevesi Sándor-díjat. Debreceni színésznőt is elismerték.     A MASZK Országos Színészegyesület és a kulturális tárca által alapított Gobbi Hilda-életműdíjat az idén Czegő Teréz, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművésze veheti át - közölte a MASZK Országos Színészegyesület az MTI-vel.     A pályakezdő tehetségek elismerésére létrehozott Soós Imre-díjat Mészáros Blanka, a budapesti Katona József Színház művésze és Szakács Hajnalka, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulatának tagja nyerte el.     Ebben az évben egyeztetési okból elmarad a MASZK Országos Színészegyesület hagyományosan megrendezett jótékonysági gálaestje, ezért az elismeréseket a díjazottaknak egy általuk játszott előadás után a színpadon adják át.     A színházi világnap alkalmából a Hevesi Sándor-díjat, a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Magyar Központjának elismerését is odaítélték.     A Hevesi Sándor-díjjal Balázs Zoltán színész-rendezőt, a Maladype társulat vezetőjét, Szabó G. László kulturális menedzsert és Vidovszky György rendezőt tüntették ki. A Hevesi Sándor-díjat az ITI Magyar Központjának kezdeményezésére alapították 1998-ban. Az elismerést minden évben annak a három művésznek, kultúraközvetítő, társulatvezető szakembernek adják át, aki sokat tett a magyar színház nemzetközi elismertetéséért, megismertetéséért. A díjat szakmai szervezetek, színházak javaslata alapján az Emberi Erőforrások Minisztériumának és a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának képviselőiből álló kuratórium ítéli oda.     Anyagi okokból nem adják át a Vámos László Kossuth-díjas rendező emlékének megőrzésére alapított Vámos László-díjat, valamint a Kállai Ferenc-életműdíjat, amelynek átadása szünetel.     A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója.     A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet - és tágabb értelemben a kultúra - fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.     Az idei színházi világnapon Simon McBurney színész, író, rendező üzenetét olvassák fel az előadások előtt a színházakban. (MTI) Fotó: Máthé András

Béres András-emlékév: íme minden rendezvény

Születésének 90., halálának 25. évfordulójának évében egész éves programsorozattal emlékeznek Dr. Béres András (Rozsály 1928 – Debrecen 1993) néprajzkutató, a Déri Múzeum egykori igazgatója, a Debreceni Népi Együttes egyik alapítója, később egy személyben művészeti vezetője, néptánc-koreográfus, a korabeli Debreceni Városi Tanács képviselő testületének tagja, a Debreceni Virágkarnevál megálmodójának emléke előtt tisztelői, és követői. A Béres András-emlékév rendezvényeit 2018. március 23-án sajtótájékoztató keretében ismertette Komolay Szabolcs, Debrecen alpolgármestere; Karácsony Antal, Mikepércs alpolgármestere; Kicska József, a rozsályi Maróthy János Általános Iskola igazgatója, a rozsályi Béres András Kör alapítója; Törökné Csécs Lenke, a Főnix Gyermek és Ifjúsági Néptáncegyüttes művészeti vezetője; Jantyik Zsolt, a Debreceni Művelődési Központ igazgatója a DMK Csapókerti Közösségi Házában (Süveg u. 3.).   Az emlékév programsorozata március 3-án kezdődött a IV. Mikepércsi Béres András Szólótáncversennyel, amelyen hét település több mint 40 ifjú táncosa lépett színpadra,  március 24-25-én pedig a Debreceni Művelődési Központ Csapókerti Közösségi Háza  ad otthont a III. Országos Karikázó Fesztiválnak a debreceni FŐNIX Néptáncegyüttes rendezésében. Az emlékév alkalmából a Debreceni Művelődési Központ Tímárház-Kézművesek Háza vetélkedősorozatot és fotópályázatot hirdetett. A vetélkedő résztvevői és a pályázók saját maguk fedezhetik fel a világörökség részévé nyilvánított és Béres András néprajzkutató egyik legfontosabb kutatási területeként számon tartott Hortobágy egyedülálló szépségét és kincseit. A 3-4. osztályos tanulók részére „Hortobágyi Pusztá-Zoo” címmel, a felső tagozatosok részére „Hajdúsági betyárkergető” címmel ismeretterjesztő, játékos vetélkedőket tartunk. A programok során a tanulók játszva tanulhatnak, új ismereteket szerezhetnek, és közelebbről  megismerhetik a Hortobágy és melléke paraszti kultúráját, természeti kincseit, állatvilágát.  A rendezvényeken előzetes bejelentkezés alapján lehet részt venni, ahol minden gyermek jutalomban részesül. A vetélkedők ingyenesek. A „Szelfizz a Hortobágyon!” fotópályázaton a  11-18 éves korú fiatalok, a „Pásztorok földjén”  című fotópályázaton felnőtt korúak vehetnek részt. A jelentkezők bármilyen technikával készült képpel nevezhetnek, amelyek a Hortobágyon készültek. A zsűrizést a Debreceni Fotóklub elnöke, Máthé András, valamint a Fotóklub tagjai, Süli István és Veres Hajnalka látják el.  A díjazottak oklevélben és tárgyjutalomban részesülnek, valamint családi belépőt nyerhetnek a Hortobágyi Madárparkba, illetve különdíjat ajánl fel a Debreceni Fotóklub. A zsűri és a  szervezők által legjobbnak ítélt fotókból kiállítás nyílik a DMK Tímárház – Kézművesek Házában. Közönségszavazás is lesz a Tímárház facebook oldalán, ahol a legkedveltebb fotó különdíjban részesül. Beküldési határidő: 2018. április 27., péntek „Hortobágy a Tímárházban” Időpont: 2018. május 12., szombat A két fotópályázatra beküldött legjobb fotókból kiállítást szervezünk, de lesz díjátadó, valamint a Hortobágy környéki hagyományokhoz kötődő műsor (néptánc, népzene, csikósbemutató, kézműves foglalkozás). A rendezvényen a Béres András születésének 90. évfordulója alkalmából május 11–12-én megrendezendő „Kisbojtár Fesztiválra” is szeretnénk felhívni a figyelmet.   Hagyományőrző kézműves táborok a Tímárházban:   Táborunk célja, hogy megismertessük a gyerekekkel a Hajdúság természeti kincseit és kézműves hagyományait. Szakmai programunk sokszínű, változatos, játékos formában teszi élményszerűbbé az ismeretek átadását. Kézműves foglalkozásaink mellett (amelyeken megismerkednek a gyerekek a nemezeléssel, agyagozással, bőrözéssel, fonal- és origami játékokkal) vendégünk lesz a Hortobágyi Madárkórház néhány lakója, gyönyörű sólymok érkeznek a Tímárházba, majd ellátogatunk a Hortobágyi Vadasparkba, ahol a Nemzeti Park járművével, szakvezetés mellett megtekintjük a ma is élő vadállatokat, találkozunk farkassal, sakállal, vadlóval, pelikánnal és keselyűvel. A tábor egyes napjain hagyományőrző vetélkedőket szervezünk, ügyességi fajátékokat próbálunk ki, mozifilmeket vetítünk, táncházat tartunk, rengeteget játszunk. A valaha volt pásztorélet ínycsiklandó ízeit, többek között a slambucot is megkóstolják mindazok, akik velünk szeretnének tölteni egy- egy vidám nyári hetet.   A tervek szerint áprilisban három helyszínen - Debrecen, Rozsály, Mikepércs – egy időpontban tartanak mesemondó versenyt a néprajzkutató gyűjtéseinek bemutatásával, május 16-án, Béres András születésnapján koszorúzással egybekötött megemlékezés lesz a debreceni Köztemetőben. Júniusban néprajzi konferenciát rendez a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi Tanszéke, júliusban életmű-kiállítás nyílik a Déri Múzeumban, augusztusban pedig a Karneváli Hét nyitányaként, a Főnix Rendezvényszervező szervezésében a Kossuth téren több száz táncos járja majd a Mikepércsi csárdást, remélhetőleg felülmúlva a 2009-ben Mikepércsen elért Guinness-rekordot. A rendezvény szeptemberben koreográfus-versennyel folytatódik, amelyen Béres András néprajzi gyűjtései alapján, illetve ihletésére készült műveket, szabadtáncokat mutatnak be az alkotók és a művészeti csoportok, november 14-én, halálának 25. évfordulóján szülőfalujában, Rozsályban tartanak megemlékezést a település híres szülöttének emléktáblájánál. Az egész éves rendezvénysorozat decemberben emléktábla-avatással zárul a Városházán, a Debreceni Népi Együttes egykori próbaterménél, illetve a Csokonai Színházban rendezett gálaműsorral, amelyen ismét színpadra kerülnek a koreográfus legendás alkotásai, de bemutatkoznak a szóló- és koreográfus- valamint a mesemondó versenyek győztesei is. Az emlékév rendezvényeit a város megbízásából a Debreceni Művelődési Központ koordinálja a FŐNIX Néptáncegyüttes közreműködésével.    

Elhunyt a Puskást búcsúztató költő

Hosszan tartó, súlyos betegség után szerdán 73 éves korában elhunyt Szöllősi Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító - tudatta a család az MTI-vel.     Szöllősi Zoltán 1945-ben Jánoshalmán született. A kecskeméti piaristáknál kezdett verset írni, ott figyelt fel költeményeire Jelenits István piarista szerzetes, irodalomtudós. Húszévesen került Budapestre, 1969-ben már megjelentek a versei, 1971-ben mégis úgy döntött, hogy visszatér: feleségével Abapusztára költöztek, az ottani iskolában kezdtek tanítani.     Kormos István szerkesztésében jelent meg 1974-ben első verseskötete, a Csontkorall. Szöllősi Zoltán 1975-ben visszatért Budapestre, a pesti belvárosba, ahol haláláig élt. Bár a jelentős irodalmi folyóiratokban mindvégig publikáló költő volt, sokszor került az irodalom hivatalos struktúráin kívülre, s tartotta el a családját fizikai munkából. Harmadik kötete, az Égitető megjelenése után, 1983-ban a Vigília katolikus folyóirat főszerkesztő-helyettesének kérték fel, itt jelent meg jó évtizeddel korábban írt Homoklidérc szociográfiája.     Puskás Ferenc halálára írt versét a világhírű magyar labdarúgó ravatalánál, a Puskás Stadionban szavalta el 2006. december 9-én Csurka László színművész.     Kilenc kötete jelent meg: a Csontkorall (1974), a Vacsora jégen (1978), az Égitető (1983), a Ballada Boldogasszonyhoz (1988), a Nyolcvan gyertya (kazáni tatár népköltészet, 1994), a Megyek haza (1998), a Nem látlak benneteket (2000) az Angyal lépked föld fele (2004) és Fölöttem a tenger (2014) című, az összegyűjtött verseket, a teljes költői életművet tartalmazó kötet.     Szöllősi Zoltánt Ratkó József-díjjal, Arany János-díjjal, 2001-ben József Attila-díjjal ismerték el, 2014-ben Balkány alapításának 800. évfordulóján a település díszpolgárává választották. 2015-ben, 70. születésnapján Áder János köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki. Műfordítói munkájáért Kölcsey-díjat kapott.

Megáldották az új pannonhalmi főapátot

Benedikálták (megáldották) szerdán főapáti tisztségében a Pannonhalmi Főapátság Szent Márton-bazilikájában Hortobágyi T. Cirillt, akit a főmonostori konvent, a Pannonhalmához tartozó negyven örökfogadalmas szerzetes választott meg új főapáttá január 6-án, Ferenc pápa pedig február 16-án nevezett ki e tisztségre.      Az új főapát a 996-ban alapított monostor 87. apátja, Szent Asztrik 86. utódja. A mindenkori pannonhalmi főapát a Magyar Bencés Kongregáció főapátja is egyben.      A benedikálás szertartását ünnepi szentmise keretében tartották Szent Benedek, Európa védőszentje főünnepén, ezt Várszegi Asztrik emeritus főapát vezette. A benedikálást az emeritus főapát végezte, mellette állt Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Michael Reepen, a németországi Münsterschwarzach apátja.      Az apátbenedikálás liturgiájában felolvasták azt a pápai bullát, amely a kinevezést tartalmazza. Cirill atya ezt követően ígéretet tett arra, hogy elkötelezi magát ismét a szerzetesi élet, az állandó megtérés, a testvérek, a vendégek, valamint a szegények szolgálata mellett, egyben ígéretet tett a közösség vezetésére. Ezt követően az oltár elé borult, majd megkapta Várszegi Asztriktól az apáti jelvényeket, az infulát, a mellkeresztet, a gyűrűt és a pásztorbotot.       Az apáti jelvények mindegyike az apát küldetésére emlékeztet: az infula az elöljáró felelősségére figyelmeztet, a mellkereszt a hitvallás, a gyűrű a hűség jele, a pannonhalmi pásztorbot pedig a vezetés nemzedékről nemzedékre történő átadását jeleníti meg. Ezt a botot eredetileg Szennay András főapát használta, aki utódjának, Várszegi Asztriknak adta oda. Az emeritus főapát Isten áldását és kegyelmét kérte Cirill főapátra.       Gregory J. Polan, az egyetemes bencés rend prímás apátja homíliájában azt mondta, hogy egy közösségen keresztül Isten most Cirillt szólította meg. Neki címezve úgy fogalmazott: "a hitnek és a bizodalomnak egy új közösségét tapasztalod meg".       Kitért arra: Szent Pál apostol arról írt, hogy az Istentől eredő béke felülmúl mindent, mert nem az a béke, ami adott esetben konfliktus hiányát jelöli, hanem az, ami átjár mindent. Az apát feladata ennek a békének a szolgálata. Ha ez elevenen árad a közösségben, akkor ez túlárad a közösségen túlra is - tette hozzá.      Hortobágyi T. Cirill benedikálása után a bazilikában azt mondta, a szerzetesek Isten országát építhetik az egyházban és a társadalomban, de ez a küldetés nem csak a szerzeteseké. A család, a munkahely, az iskola, a monostor, a püspökség, a plébánia, a minisztérium, a hivatal, a vállalat mind-mind meghívás, s lehetőség arra, hogy a világ "azon pici vagy éppen nagyobb részét, ahol élünk, ideálisan, ideálisabban rendezzük be, az evangélium értékrendje szerint".       Kiemelte, hogy a szerzetes küldetése nem egyszemélyes feladat; minden tag "összehangolt együttműködésben, egymást támogató, egymással összefogó" egyetértésben tud megvalósítani valamit a küldetésből.       "Mi, keresztények Isten országát építjük (.), társadalmunk, az emberiség nagy konfliktusait a kibékülés felé vinni csak minden jóakaratú emberrel összefogva leszünk képesek" - hangoztatta, hozzátéve: ez nem fog sikerülni "elkülönülésben, elszigetelődésben, legyen az vallási, felekezeti, bőrszín szerinti, nemzeti vagy bármely elkülönülés".       A benedikáláson részt vett Erdő Péter bíboros, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Sulyok Tamás, az Alkotmánybírság elnöke, Sólyom László volt köztársasági elnök, államtitkárok, polgármesterek, cégvezetők, valamint a társegyházak és szerzetesrendek képviselői.       Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a benedikálást követő fogadáson, köszöntőjében ígéretét fejezte ki a kormány részéről, hogy támogatja a főapátságot, egyben arra kérte az új főapátot, hogy tisztségéből fakadóan, ha kell, "intse meg" a kormányt.       Kitért arra: ahogy Szent Benedek kivonult Rómából és megalapította a rendet, úgy a magyar bencések Pannonhalmán vannak, de mindig részt vettek a magyar nemzet építésében Szent István király óta és sorsközösséget vállalnak.       Veres András, az MKPK elnöke támogatását fejezte ki a püspöki konferencia részéről, egyben jelezte, hogy Cirill főapátra is számítanak a püspöki kar munkájában. (MTI)

Jön az Országos Karikázó Fesztivál

„Gyertek lányok karikába” címmel idén harmadik alkalommal szervezi meg a Debreceni Művelődési Központ a Főnix Gyermek és Ifjúsági Néptáncegyüttessel közösen az Országos Karikázó Fesztivált március 24-én, szombaton, 14 órától a DMK Csapókerti Közösségi Házában (Süveg u. 3.). Köszöntőt mond: Tasó László országgyűlési képviselő; Jámbor Ferenc önkormányzati képviselő; Jantyik Zsolt, a Debreceni Művelődési Központ igazgatója; Törökné Csécs Lenke, a Főnix Gyermek és Ifjúsági Néptáncegyüttes művészeti vezetője.   „A tánc a mindenség lelke, minden mozog, minden forog, nincs megállás. De az örök mozgásnak rendszeres szabályai vannak, üteme van, a lélek adja.”                                                                                     /G. Hajnóczi Rózsa/   A rendezvény hiánypótló a néptánc színes palettáján. Az országos fesztiválok színes forgatagában csak egyetlen táncanyag maradt ki eddig, az, amelyen a női táncosok mutatkozhatnak be önállóan. Az első két fesztivál nagyon jó visszhangra talált a néptáncegyüttesek körében, nagy örömmel fogadták, buzdították a szervezőket a fesztivál és verseny rendszeres megrendezésére. A húsvéti ünnepekhez köthető leginkább a női körtáncok „járása”. Ebben az időszakban tilos volt a katolikus hívek körében a böjt idején a tánc. Egyetlen dolog volt lehetséges országosan: a szerelmet, fájdalmat, a jövőt és a természetet megéneklő női karikázók táncolása. Nem csak a böjt idején táncoltak karikázót. A nők csodálatos viseleteikben a templom előtt, a mise után, vagy egy-egy bál előtt, tánckezdésként, a jó hangulatot alapozták meg táncukkal, karikáztak egyet. A karikázónak nincs zenekari kísérete, mert saját énekre járják. A III. Országos Karikázó Fesztivál kapcsolódik a Béres András-emlékév rendezvényeinek sorába. Horváth Péter előadását hallgathatják meg az érdeklődők „Érvidéki táncok Hajdúság – Bihar - Hortobágy peremterületén” címmel. Délelőtt a kézműves foglalkozások keretében - kapcsolódva a húsvéti rendezvényekhez-, a tojásfestés-tojásírás technikáját ismerhetik meg az érdeklődők. Ugyancsak délelőtt zajlik a népdaléneklési verseny is. Délután 14 órától a fesztivál megnyitója után, a magyar táncdialektusok karikázóiból, lánytáncaiból láthat a közönség bemutatót, versenyt, a 3 tagú szakmai zsűri előtt. A zsűri tagjai: Bárdosi Ildikó népdalénekes, a Népművészet Ifjú Mestere; Furik Rita, jelmez- és viselettervező, a „Karikázók királynője” és Németh Ildikó, Harangozó-díjas koreográfus, az Állami Népi Együttes örökös tagja. A fesztivál díjait a Főnix Néptáncegyüttes egyesületi vezetősége határozta meg, az együttes tagjainak és a szülők felajánlásai alapján. Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Főnix Néptáncegyüttes szülői közössége.  

Humorba fojtott rettegés - A Sztálin halála című filmről

2018. március 15-e óta Magyarországon, így az Apolló mozi jóvoltából Debrecenben is megtekinthető az olasz hangzású névvel, de valójában skót származással bíró rendező, Armando Iannucci filmje, amely egy, a 20. század második felét, s talán még napjaink történelmét is nagyban befolyásoló eseményre fókuszál. Ahogyan azt a film címe is mutatja, az 1953. március 5-én bekövetkező „tragédia”, Sztálin halála adja a film szüzséjének a keretét. A tragédia szót több szempontból tettem itt idézőjelbe, hiszen ez a nap nyilván mást jelentett egy nép, egy ország s mást a világ számára, s nyilván mindenkitől eltérő módon, különleges időpontként értékelték azok a „hiénák”, akik már a vezér halálának másnapján megkezdték sajátos harcukat a hatalom megszerzése és birtoklása érdekében.   Ha a modern világ történelmére az egyik legnagyobb hatással bíró eseményt nem „belülről” dolgozzák fel, tehát nem egy orosz rendező alkotását láthatjuk a mozivásznon, az már önmagában érdekes. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy egy nem „vérszerinti” alkotó hogyan, milyen szemszögből mutatja meg azt a végtelenül kegyetlen és cinikus rendszert, amelyet Sztálin, majd az őt követő szovjet vezetők még évtizedeken keresztül működtetek. Nos, a láttatás mikéntjére vonatkozó válasz igen hamar megérkezett az oroszok részéről, hiszen a film forgalmazását nemcsak Oroszorország, hanem egykori „csatlósai” közül Kirgizisztán és Azerbajdzsán is betiltotta. Ez a tény két dolgot jelenthet: vagy túl erős arrafelé a nosztalgia a Sztálin kiépítette rendszer iránt, vagy - s ez utóbbi feltételezésem erősen összefügg az előzővel – túl sok volt számukra az a humor, amellyel Iannucci „leönti” a történelmi eseményeket. Túl sok, mert számukra ez nem egy kinevethető történet. Valójában számunkra sem az. Ha ugyanis csak azokra a tényekre koncentrálunk, amelyeket a rendező tiszteletben tartott, és a történelmi hűségnek megfelelően illesztett bele a filmjébe, semmi kedvünk sincs nevetni. A Sztálin halálának napján is – ahogyan „uralkodása” addigi minden egyes napján – megújítandó listák a fogságba ejtendő, lágerekbe hurcolandó, kivégzendő emberekről, a megfélemlített értelmiségiek, Sztálin két szerencsétlen, mert az „apuka” által tönkretett gyermeke, Szvetlána (Andrea Riseborough) és Vaszilij (Rupert Friend) szerepeltetése a filmben a véres, kegyetlen diktátorról az iskolában tanultakat erősíti bennünk. Ám érdekes módon Iannucci alkotásának befogadása közben elsősorban mégse a fejünkben a sztálinizmusról meglévő tudásanyagunk aktivizálódik. Ennek oka pedig az, hogy a film főszereplői nem a fent említett szerencsétlen emberek vagy embercsoportok, hanem azok a vezérnek kiszolgáltatott, velejéig romlott, hazug és ostoba politikusok, a párt Sztálin környezetében lévő emberei, akiknek volt olyan szerencséjük, hogy 1953-ig életben hagyta őket a vezér. Ennek különösen az a Molotov örülhetett, aki – derül ki a filmből (is) – már rajta volt a következő, likvidálandó személyek listáján. De egyelőre megúszta, mert „közbejött” Sztálin halála. S Iannucci ezeket az első vonalbéli pártkádereket képes a filmjében olyan „Benny Hill-es” figurákként láttatni, azaz képes az emberi kicsinyességüket, gyávaságukat, álnokságukat, megalkuvó természetüket olyasfajta humorba ágyazva, s ezáltal felnagyítva elénk tárni, amely a film másfél órás időtartamára felül tudja írni a róluk szóló ismeretanyagunkat, azaz azt, hogy ők is – akár Sztálint szolgálva, akár őt követve – micsoda véres és kegyetlen diktátorok bírtak lenni. Előttünk így csak egy „rakás szerencsétlen” rajzolódik ki, akik a koncon marakodnak, s akik annyira stupidok, hogy ha épp nincs szándékukban, akkor is kivégeznek ezerötszáz embert, csakis azért, hogy a másik, hatalmat akaró káderelvtársuk meghozott döntését felülírhassák. Ez történt például – emlékeztet bennünket, szintén a történelmi tények figyelembevételével a film – Sztálin temetésekor, amikor Berija ugyan megtiltotta, hogy Moszkvába vonatok érkezzenek a gyászoló tömegekkel, ám ezt a döntést a „dekorálásügyi miniszter”, Hruscsov, aki meg van sértve, hogy egyelőre csak Sztálin temetésének szervezését bízták rá, megmásította. Így a ravatalt látni kívánó tömeg egy része vagy egymást taposta el, vagy az ellentétes parancsokba belezavarodott katonák lövései végeztek velük. A marakodás kapcsán felhozott példám nem véletlen, ugyanis a rendező a hatalomra leginkább éhesnek azt a Beriját és Hruscsovot láttatja, akik képtelenek beletörődni abba, hogy egyelőre a bábfigurához hasonlító, végtelenül befolyásolható és gyenge jellemű Malenkov (Jeffrey Tambor) kapta meg Sztálin után az első titkári posztot. De tudják: nem Malenkov számukra a fő ellenség, hanem egymást kell „kiirtaniuk” a hatalom megszerzése érdekében. A párharcuk szempontjából nagyszerű rendezői fogás, hogy bár külső megjelenésüket illetően egymással két teljesen ellentétes karakterrel állunk szemben – hiszen Berija egy „hájpacni” (Simon Russel Beale kiváló alakításában), Hruscsov pedig egy mitugrász „töpszli” (Steve Buscemi lenyűgöző játékának köszönhetően) -, belül, mivel ugyanazon „sztálini iskola” növendékei voltak, ugyanolyan hatalommechanikai műszer van a fejükben. Itt tehát csak az a kérdés, hogy egy virtuális sakktáblán melyikük lép előbb a másiknál. A történelemből, valamint a film zseniális jeleneteiből is tudjuk, hogy a bábfigura Malenkov mellett Hruscsov volt a gyorsabb, s Beriját Zsukov marsall (Jason Isaacs) segítségével igen hamar el tudta tenni láb alól. Ahogyan aztán Malenkovot és Molotovot is, hogy végre tényleg ő lehessen a Szovjetunió első embere. S látva Iannucci filmjében Hruscsovot, ezt a szerencsétlen, törpe figurát, aki hatalommániájával nyilván a testi adottságait is kívánta kompenzálni, már nem nagyon van kedvünk nevetni. Arcunkra fagy a mosoly, hogy egy ilyen szánalmas embernek nyílott lehetősége irányítani a világ egyik legnagyobb birodalmát. Azaz, s ezt érzem a legnagyobb truvájnak, a végén, a sok humor ellenére a rendező mégis odáig juttatja a nézőt, hogy az nagyon is tisztában lesz vele, mi az, amin nem szabadna nevetnie. Nemhogy másfél óráig, de egyetlen másodpercig sem. Még akkor sem, ha csak a rendező szándékát követte, s a másfél óra alatt ennek felelt meg: az oroszok számára továbbra is elfogadhatatlan módon, de a sztálinizmus áldozatai előtt tisztelgett a kacagásával. Gyürky Katalin

Megnyílt a Tavalyi hajtás című tárlat

A Kölcsey Központ Bényi Árpád-terme 2018. március 14-én ismét különleges művészeti ínyencséggel várta a kultúraszerető közönségét: Tavalyi hajtás című kiállításának megnyitásával betekintést enged a Debreceni Tavaszi Tárlat előző évi díjazottjainak munkásságába. A 17 órától kezdődő eseményre érkezőket a TRIO Harmony együttes muzsikája fogadta. A tárlatot Debrecen városa részéről, amely város szintén díjakkal értékelte a régió képzőművészeinek munkáját, Komolay Szabolcs kultúráért felelős alpolgármester szavai köszöntötték. Az alpolgármester több szempontból is különlegesnek nevezte a most megnyíló kiállítást. Egyfelől azért, mert a régió képzőművészeinek impozáns megnyilatkozási lehetőséget teremt, ugyanakkor Debrecen városa számára is fontos, hogy a körzet képzőművészeinek munkáit minél többen megismerhessék, amelyre most ez az „emlékező” tárlat kiváló alkalom. Az „emlékező” azonban sajnos nemcsak amiatt érvényes jelző, mert itt a tavalyi Tavaszi Tárlat díjazott alkotásait láthatjuk, hanem azért is, mert a most kiállítottak közül két művész már nincs az élők sorában. Makoldi Sándor és Burai István munkássága előtt így fejet is hajt a tárlat. Debrecen a saját, a Megyei Jogú Város Önkormányzatának Díját a nyolc itt kiállító művész közül kettőnek ítélte oda tavaly, amely két alkotó közül az egyik épp az azóta elhalálozott Makoldi Sándor, a másik pedig Lukács Gábor. Az alpolgármester köszöntő beszéde után a Tavalyi hajtás című tárlatot Dr. Vitéz Ferenc irodalomtörténész, a Debreceni Hittudományi Egyetem docense nyitotta meg. Az irodalmár a beszédét egy János evangéliumából származó idézettel kezdte, Jézus virágvasárnapi sokaságnak elmondott beszédét citálta, mely szerint „Ha a földre esett gabona el nem hal, csak egymaga marad, ha viszont elhal, sok gyümölcsöt terem.” Az idézet nem volt véletlen, hiszen több vonatkozásban is illik a mostani kiállítás mondanivalójához. Egyfelől az új termés számbavételére teremt lehetőséget, hiszen hamarosan érkezik a Friss hajtás című kiállítás is a képzőművészek idei „terméseivel”, másfelől a hajtás egyben főhajtás is a két, közülünk már eltávozott képzőművész munkássága előtt. Makoldi Sándor és Burai István ráadásul a további „hajtások” szempontjából is meghatározó életművet hagytak maguk után, hiszen miközben hagyományt teremtettek, az újításnak is mindig teret engedtek a fiatalabb nemzedék tanítása által. Haláluk óta Makoldinak és Burainak több emlékkiállítást is szerveztek, így ezen emlékkiállítások sorába is beleilleszkedik a mostani tárlat. Dr. Vitéz Ferenc – immár az élő művészek munkásságát is méltatva – közölte: tavaly félszáz alkotóból választották ki azt a nyolcat, akiket díjazásra ítéltek, s amely művészek munkáit most ezen a tárlaton meg lehet tekinteni. Közülük Gonda Zoltán a rangidős, aki a hetvenöt évével a nagy képzőművész generáció tagja. Ugyanakkor nagy tanáregyéniség is, ugyanúgy, mint a munkáival szintén ezt a kiállítást is gazdagító Gajdán Zsuzsa, aki most éppen Kínában tartózkodik, s aki például a Töredék, vagy az Emléktábla című munkájáért a Holló László Galéria díjában részesült. Jelenleg szintén külföldön képzi magát tovább az a Jászberényi-Szendőfi Éva is, aki a grafikus művészet lehetőségeit kutatja az itt megtekinthető Rejtőzködő négyzetek című alkotásával, ami azért is lényeges irányvonal, mert sokak szerint a geometriában, a geometriai formákban rejlik a legtöbb metafizika. Az Isten felé fordulás lehetősége is, amely már átvezet bennünket az önkormányzat díjával kitüntetett Lukács Gábor alkotásaihoz, aki mindig valaminek a határát, a határon levést ábrázolja, bizonytalanságot fejez ki az alkotásaival, miközben a biztonságot keresi. Akár az istenhit adta biztonságot is. Dr. Vitéz Ferenc ezek után annak a Csernok Tibornak a munkásságára is kitért megnyitó beszédében, aki tavaly először pályázott az alkotásaival, s aki a legfiatalabb generáció tagjaként szintén tanárember: szobrászatot oktat a Medgyessy Ferenc Gimnázium növendékeinek. Tehetségére országos szinten is felfigyeltek, hiszen Ékelődés I-II-III. című kompozíciójával tavaly elnyerte az Emberi Erőforrások Minisztériumának Díját. Toró József elgondolkodtató alkotásai, például a Kapcsolat vagy a Titok pedig a zsűri nívódíját érdemelte ki 2017-ben. A Tavalyi hajtás című tárlat a Kölcsey Központ Bényi Árpád-termében április 8-áig ingyenesen látogatható. A szervezők a képzőművészet szerelmeseit minden nap 9 és 18 óra között várják, március 21-e és 24-e között azonban, a Kölcsey Központ zártkörű rendezvénye miatt a tárlat nem látogatható. Az idei Tavaszi Tárlat pedig Friss hajtás címmel április 15-én fog megnyílni. Gyürky Katalin  

Magyarország Kiváló Művésze Ráckevei Anna

Magyarország Kiváló Művésze elismerésben részesült Ráckevei Anna Jászai-díjas Érdemes Művész, a Csokonai Színház igazgatója. Nemzeti ünnepünk alkalmából Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, valamint Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár állami művészeti díjakat adott át kedden a Pesti Vigadó Dísztermében. „A színház és a színész halála, ha belemerevedik önmaga sémáiba, ha elveszíti a nyitottságát, ha nem képes megújulni, ha nem képes lépést tartani a folyamatosan változó korral” − vallja az idén 35 éve pályán lévő színművész. Az állandó keresés, a kíváncsiság, az újdonság iránti nyitottság hajtotta előre akkor is, mikor a nagy klasszikus drámák tragikus hősnői (Antigoné, Goneril, Lady Milford, Arkagyina, Solvejg), illetve a Goldoni-, Shakespeare- és Molière-vígjátékok után előszeretettel fordult a kortárs szerzők művei felé. A Madách Színház, a Nemzeti Színház, a Művész Színház és az Új Színház jelentették pályája korábbi fontos állomásait, majd 2006-ban szerződött a debreceni Csokonai Színházba, melyet 2013 óta igazgatóként vezet. A debreceni teátrumban olyan, a szövegszínházi hagyománytól eltérő produkciók alkotója volt, melyekben rendre újabb és újabb kihívásoknak kellett megfelelnie. Tanúbizonyságot tett fejlett mozgáskultúrájáról (Liszt: Krisztus oratórium), meggyőző színpadi erővel adta elő Valère Novarina kortárs francia szerző absztrakt drámáját (Képzeletbeli operett), és megrendítő alakítást nyújtott Vidnyánszky Attila költői színházi munkáiban (Halotti pompa, Mesés férfiak szárnyakkal), illetve az Iokaszté királyné tragikus címszerepében is. Gyönyörű orgánumát és beszédtechnikáját, rendkívül intelligens, drámai erejű színpadi játékát legutóbb Visky András Júlia − Párbeszéd a szerelemrőlcímű, önéletrajzi ihletésű monodrámájában, illetve Örkény Macskajátékának főszerepében csodálhatta meg a közönség.

Igazi programkavalkáddal tiszteleg a forradalom emléke előtt Debrecen

Debrecen Városa idén is gazdag programkínálattal várja az érdeklődőket az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc 170. évfordulója alkalmából. Az év első hosszú hétvégéjén a város több kulturális intézménye, a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft., a Debreceni Művelődési Központ és a Debreceni Ifjúsági Ház is a családok éve jegyében szervezett eseményeket. Ebből az alkalomból március 13-án a Kossuth téren, az Országzászló közelében sajtótájékoztatót tartottak. A sajtóeseményen, ahol a programkínálatot ismertették részt vett Széles Diána Debrecen alpolgármestere, Bódor Edit a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője, Jantyik Zsolt a Debreceni Művelődési Központ igazgatója és Halász D. János a Debreceni Ifjúsági Szolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezetője. Közreműködtek az Ady Endre Gimnázium dráma-tagozatos diákjai, felkészítő tanáruk Várhalmi Ilona, művészeti vezető volt.   Március 15. … „Magyarország nagykorú lett. Az országos ünnepre (…) mindenki felveszi legjobb öltözetét és legszebb reményeit. Ti, azalatt künn a csatasíkon, kik szemtül szembe álltok az ellenséggel, emlékezzetek rá, hogy e nap március tizenötödike, s mit kicsiny emberek egy kevés erővel megindítottak, hajtsátok végre a nagy munkát egyesült erővel. Legyen a magyar név újjászületésének napja egyszersmind a zsarnokság halálának napja.” (Jókai Mór 1849. március 15. előnapján)   Ünnepi programok Debrecenben 2018. március 14-15-én   Március 14.   10.00, 11.00 és 12.00 Ifjúsági Ház - Nagyterem Üzenet a múltból – Zenés Pilvax Rendhagyó, interaktív március 15-i megemlékezés a Rocksuli, a Dilemma Drámaszínpad és a Van Gogh Füle Alternatív Színházi Műhely előadásában.   18.30 Egyetem tér „Körülötted miljom s miljom fáklya / Meggyúlt szíveink lobogó lángja.” Fáklyás felvonulás az Egyetem tér – Egyetem sugárút – Bethlen utca – Déri tér útvonalon   19.15 Déri tér Pósán László országgyűlési képviselő köszöntője a Bürkös zenekar Föltámadott a tenger című ünnepi zenés folklórműsora Debrecen város néptáncegyütteseinek közreműködésével.   20.30 a Debreceni Hajdú Táncegyüttes Székháza (Hatvan u. 32.) Pilvax – forradalmi kávéház és táncház, muzsikál a Zagyva Banda     Március 15.   9.15 Kossuth tér Térzene 9.30 Kossuth tér Országzászló-felvonás katonai tiszteletadás mellett   10.00 Kossuth tér A magyar név újjászületésének napja Ünnepi beszédet mond: Kósa Lajos tárca nélküli miniszter Koszorúzás a Kossuth-szobornál   10.50 Kossuth tér – Régi Városháza – Megyeháza – Petőfi tér Nem sokaság, hanem lélek… Ünnepélyes masírozás ’48-as indulókra a Debrecen Helyőrségi Zenekar vezetésével, a Hajdú Bihar Megyei Lovas és Huszárhagyomány-őrző Egyesület kíséretével. Az állomáshelyeken közreműködnek: a Debreceni Hajdú Táncegyüttes és az Ady Endre Gimnázium diákjai.   A Petőfi téren 10.00-13.30 között lovaglás, szekerezés, körhinta, kötélverés, huszárbajusz, nemzetiszín képkeret.   11.15 Petőfi tér Ünnepi műsorok Kossuth Lajos azt izente… – közreműködik a Debreceni Zenede Pendely családjának tagjai a Törköly zenekarral és a Debreceni Hajdú Táncegyüttes Koszorúzás a Petőfi-szobornál „Azért a víz az úr” – a Színművészeti Egyetem Debrecenből elszármazott hallgatóinak ünnepi összeállítása: Márkus Luca, Hevesi László és Kurely László Széki tánchistóriák – részlet, közreműködik a Debreceni Népi Együttes és a Forgórózsa Táncegyüttes, kísér a Bürkös zenekar 13.00 énektanítás, táncház   14.00-20.00 DMK Belvárosi Közösségi Ház - Pódiumterem „Talpra, magyar!” – Családi kézműves délután és táncház a Motolla Egyesülettel valamint a debreceni néptáncegyüttesekkel (DNE, Forgórózsa, Főnix, Hajdú, Hortobágy, Honvéd) Muzsikál Molnár Miklós zenekara és a Cívis Banda. '48-as katonanótákat és népdalokat tanít Bárdosi Ildikó és Juhász Erika.   17.00 Kossuth tér Az Országzászló levonása katonai tiszteletadás mellett. A DEBRECENI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT ÜNNEPI RENDEZVÉNYEI AZ 1848/49-es FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ALKALMÁBÓL       Március 13., 14.00 „CSAPÓKERTI PILVAX” – történelmi játtszóház gyerekeknek, ahol az 1848-as forradalomra emlékezve elkészíthetik a kor jellegzetes használati tárgyait, Kossuth-bankót gyűjthetnek. A Pilvax Kávéházban korabeli táncokat tanulhatnak, és találkozhatnak a „márciusi ifjakkal”. Helyszín: DMK Csapókerti Közösségi Ház     Március 13., 16.00 „TALPRA MAGYAR!” – megemlékezés az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról Közreműködik: Gárdonyi Sándor történész Helyszín: DMK Józsai Közösségi Ház     Március 14., 11.00–11.30 „HOL A SZABADSÁG, OTT VAN A HAZA” – zenés irodalmi összeállítás az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére Közreműködnek: a Debreceni SZC Könnyűipari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola diákjai Helyszín: DMK Újkerti Közösségi Ház   Március 14., 13.00 MEGEMLÉKEZÉS A MÁRCIUSI IFJAKRÓL  Együttműködő partner: Nosztalgia Hajnalcsillag Nyugdíjas Klub Helyszín: DMK Nagymacsi Közösségi Ház   Március 14., 13.00–14.00 ’48-ra EMLÉKEZÜNK - ünnepi megemlékezés Közreműködik: a Macsi Nyugdíjas Klub Helyszín: DMK Kismacsi Közösségi Ház   Március 14., 14.00 „EZERNYOLCSZÁZNEGYVENNYOLC, TE CSILLAG…!” – forradalmi táncház és reformkori kézműves játszóház Közreműködnek: a Debreceni Népi Együttes táncosai Együttműködő partner: Unikornis Alapítvány Helyszín: DMK Újkerti Közösségi Ház         Március 15., 15.00–21.30 „TALPRA MAGYAR!” - Családi táncház nemzeti ünnepünkön a Motolla Egyesülettel A kézműves sarokban nemzeti színű zsinórt és kokárdát készítünk, gyöngyöt fűzünk, lovacskát alkotunk, színezünk, faragunk, vesszőt fonunk. Tánctanítással egybekötve a magyar verbunk és páros tánc gazdag hagyományából (széki verbunk, sűrű és ritka tempó; feketelaki táncok: lassú magyar és csárdás; Küküllő menti táncok; szatmári és vasvári verbunk) láthatnak ízelítőt az érdeklődők. „MAGYARORSZÁG NAGY VITÉZSÉG” címmel a debreceni CÍVIS BANDA és MOLNÁR MIKLÓS ad műsort a ’48-as népdalokból és katonanótákból. A zenészek a közönséget is bevonják a daltanulásba. A szünetekben Juhász Erika és Bárdosi Ildikó ’48-as népdalokat tanít. Közreműködik: a Debreceni Népi Együttes, a Debreceni Hajdú Táncegyüttes, a Főnix Néptáncegyüttes, a Debreceni Honvéd Táncegyüttes, a Hortobágy Néptáncegyüttes. Helyszín: DMK Belvárosi Közösségi Ház     Március 15., 15.00–17.00 „SÜVEGEMEN NEMZETISZÍN RÓZSA” – Az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezünk! * Csákó-, párta-, kokárdakészítés * Táncház Bíró Imre és zenekara közreműködésével. Műsort ad a Debreceni Népi Együttes. Együttműködő partner: Ondód Jövőjéért Egyesület Helyszín: DMK Ondódi Közösségi Ház      

Betiltották a Kojot című magyar filmet?

Meglepetten értesültünk arról, hogy nem lehet látni Debrecenben Kostyál Márk 2016-os kiváló drámáját. Az üggyel kapcsolatban nem sokkal ezelőtt az Apolló Mozi nyilvánult meg közösségi oldalán. Ezt írják:  "Kedves Nézőink! A forgalmazó tájékoztatása szerint a Kojot című film nem vetíthető március 15-től! Miután két ingyenes vetítésünket március 15-16-ra írtuk ki, sajnos nincs más választásunk, mint elállni a vetítésektől. Így tehát engedély hiányában a vetítések elmaradnak! Megértésetek köszönjük!" A történet szerint Tűzkőre érkezik Bicsérdi Misi, mert földet és rozoga házat örökölt nagyapjától, az öreg Misutól, aki a maga idejében igazi fenegyerek hírében állt. Misi frusztrált, elfojtott, menekülő 30-as, nem találja helyét az életében, munkájában, párkapcsolatában. Csak sodródik, nem vállal fel konfliktusokat. Ez a gúnya azonban egyre jobban szorítja. Hozzákezd öregapja romos házának felújításához, amelyben igaz célt lát meg önmaga és párja, Eszter számára egyaránt. Pénz híján mindössze a nagydumás, rokkantnyugdíjas Lajost, és hallgatag, börtönviselt sógorát, Attilát tudja felbérelni mesteremberként, és maga is részt vesz az építési munkákban, amihez mit sem ért kezdetben. A természetközeli idillben végre kezdi megtalálni magát, de ez nem tart sokáig. Kiderül, hogy a határban meghúzódó telkeket pitiáner összegekért kebelezi be Tűzkő nagybirtokosa, a helyi mindenható "Döbrögi", Szojka Pál és fia, hogy egy svéd multi számára adja el a völgyet. Amikor Szojka szemet vet Misi örökségére is, a fiú felveszi a kesztyűt, és a csetepaté eldurvul - ez már háború a kisember és a földesúr közt. Súlyos harc kezdődik a földért, a családért, az életért, a jövőért, a belül megszülető férfiért...  Őszintén bízunk benne, hogy nem az esetleges politikai áthallás miatt született meg ez a forgalmazói döntés.  

Igazi kincs érkezett a Déribe

Több mint 200 éves, helytörténeti értékű dokumentumot adott át Kósa Lajos megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter sajtótájékoztató keretében hétfőn a debreceni Déri Múzeumban.       A dokumentum egykori debreceniektől származó üzenet a mai debrecenieknek: nem városi vagy egyházi vezetőktől származik, hanem "a közösség egyszerű tagjai" rögzítették az eklézsia állapotát, a város dolgait, mindazt, amit a környezetükről fontosnak tartottak eljuttatni az utókornak - mondta a miniszter.      Az "emlékeztető láda" egy klasszikus alapkő, amit nem a földben, hanem a Nagytemplom egyik tornyában helyeztek el üveglapok között, s így maradhatott meg az utókornak - magyarázta Kósa Lajos, majd a Déri Múzeum kupolatermében Komolay Szabolcs kultúráért felelős debreceni alpolgármesterrel elhelyezte a dokumentumot egy tárlóban. Hozzátette: az eredeti kéziratra néhány évvel ezelőtt bukkantak rá a debreceni régiségpiacon, aki árulta, egy hagyaték felvásárlásával jutott hozzá.     A jól olvashatóan megmaradt dokumentum úgy kezdődik, hogy "emlékeztető láda: melyet április 16-ik napján 1806-ik Esztendőben a Nagy Templom tornyának napkeleti szegletében Nemzetes Szőke Ferenc háza felől tettek be egy üvegbe". Az egykori krónikások azt írják: "ide tevődik emlékezetnek okáért ez az írás, oly véggel, hogy ha valamikor, sok századok múlva ez a templom vagy erőszak által elpusztíttatnék (amitől a Gondviselő Úristen ezt kegyelmében őrizze meg), vagy az idő és régiség által megemésztetnék: akkor ennek eredetét és az Eklézsiának mostani állapotát ebből tudhatja meg a Maradék".      Az írás ezután részletesen leírja, hogyan pusztította el a tűzvész 1504-ben a városnak előbb a déli, majd az északi részét, milyen volt a korábbi leégett templom, hogyan lett hamuvá az új templom két tornya az 1802-es tűzben, ami miatt újra kellett önteni az "öregbik Rákóczi György erdélyi fejedelem" által 1638-ban adományozott 50 mázsás harangot, s hogyan fogott 1805-ben ismét templomépítésbe az eklézsia.      A dokumentum hírt ad arról is, hogy abban az időszakban "isten kegyelméből virágzó református eklézsia" volt Debrecenben mintegy "huszonhétezer lélekből", a római katolikus eklézsia elérte a 900 lelket, a Református Kollégiumban lakó tanító diákok száma 500, az alsóbb rendű tanítóké 1550 volt.      Név szerint sorolja fel az írás a főbírót, a szenátorokat, a nótáriusokat, az esküdteket, a prédikátorokat, a professzorokat és a kántorokat, de részletes összehasonlítást tesz "Nemes Szabad Királyi Debrecen Városa" és Bethlen Gábor fejedelem címere között.     A páratlan debreceni dokumentum szerzői a főrésztől csillagokkal elválasztott utolsó mondatukban "hűségnek példájaként" említik a város ítélő bíráját.      Angi János, a múzeum igazgatója bejelentette: április 14-ig, a város napjáig a debreceniek ingyen tekinthetik meg a nekik szóló 200 éves üzenetet. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt