°C
TIME DATE
Ma Alajos és Leila nap van.

Kultúrtér

Elhunyt Kányádi Sándor

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor. A Kossuth-díjas költő, író, műfordítót szerda hajnalban érte a halál Budapesten - tájékoztatta a család szerdán az MTI-t.    Székely parasztcsaládban született a Hargita megyei Nagygalambfalván (Porembenii Mari) 1929. május 10-én. A középiskolát Székelyudvarhelyen végezte, majd beiratkozott a marosvásárhelyi Színházművészeti Főiskolára, végül a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát 1954-ben. Tanárként soha nem dolgozott, 1950-ben Páskándi Géza fedezte fel, első versét az Ifjúmunkás című lap közölte. Munkatárs volt az Irodalmi Almanach, az Utunk, a Dolgozó Nő című lapoknál és a Napsugár című gyereklap szerkesztőségében, első verseskötete Virágzik a cseresznyefa címmel 1955-ben jelent meg.      Költői pályájának korai időszakában "a szocialista lelkesedéstől megszállottan" bizakodó verseket írt az élet és a természet szépségéről, a romániai magyarság jövőjéről. A kijózanodás a hatvanas években következett be, ettől kezdve költészetének fő erkölcsi kérdése a közösséghez való hűség és a társadalom drámai konfliktusainak feltárása lett, műveiben mind tudatosabban kötődött az erdélyi magyarsághoz. Költészete tartalmilag és formailag is megújult, az archaikus, hagyományos és a modern lírai elemek sajátos szintézisét valósította meg. Nagyszabású költeményekben keresett választ a magyarság sorskérdéseire (Fától fáig, Halottak napja Bécsben), elítélte a román kormányzat elnyomó nemzetiségi politikáját (Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Házsongárdban).      Kányádi Sándor 1967-ben utazhatott először nyugatra, Bécsben tartott előadást. Ezt követően Európában és a tengeren túl is számos helyen megfordult, 1984-ben hosszabb amerikai előadókörutat tett, ebből az élményből született meg a Dél keresztje alatt című versciklusa. 1987-ben meghívták a rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, de nem kapott útlevelet, erre tiltakozásul kilépett a román írószövetségből. Az 1989-es romániai fordulat után számot vetett a múlttal, de arra is figyelmeztetett, hogy a zsarnokság tovább él a társadalom mélyebb szerkezeteiben (Kuplé a vörös villamosról).     Több vers- és mesekötete szól a gyermekeknek (Három bárány, Farkasűző furulya, Világlátott egérke, Billeg-ballag, Kecskemesék, A kíváncsi Hold), számos versét a Kaláka együttes zenésítette meg. Életművének fontos részét alkotják az esszék és műfordítások (Erdélyi jiddis népköltészet, Egy kismadár ül vala, Csipkebokor az alkonyatban), de írt drámát és forgatókönyvet is. Kányádi saját műveinek avatott előadója, több nagylemeze is megjelent. Műveit számos nyelvre lefordították.     Költészete egyfajta szintézis, amelyben kifejezésre juttatja a közösségéért való aggodalmát és költői személyiségének belső kérdéseit. A változékony változatlanság jellemző rá: változatlan a népköltészetben gyökerező hang és a megtartó közösséghez fűződő hűség; a változékonyság a stílusban, a szemléletmódban, a tematikában és a műfajváltásokban fedezhető fel.      Művészetéért több rangos elismerést, többek között 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-, 1998-ban Magyar Örökség-, 2005-ben Hazám, 2008-ban Táncsics-, 2011-ben Aphelandra-, 2014-ben Széll Kálmán-díjat kapott. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át. 2008-ban a Magyar Kultúra Követe címmel ismerték el, 2009-ben Budapest I. kerületének és szülőfalujának díszpolgára lett. 2002 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották. 2013-ban vehette át az Emberi Méltóság Tanácsának Emberi méltóságért díját. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal, 2017-ben Prima Primissima Díjjal tüntették ki. 1998-ban részt vett a Digitális Irodalmi Akadémia megalapításában, az ő kezdeményezésére nyílt meg 2012-ben Budapest I. kerületében a Mesemúzeum és Meseműhely.     Egyik méltatója szerint Kányádi egy személyben költő és tanú, korának hiteles krónikása, tetőtől talpig európai polgár, tipikusan kelet-közép-európai művészsorssal.     Kányádi Sándort várhatóan szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezik örök nyugalomra. A temetés időpontjáról a család később ad tájékoztatást. (MTI)

Figyelj, Debrecen! Jön a PAD

 Június 20. és 22. között rendezik meg Debrecenben a PAD Utcafesztivált. 3 napon át ingyenes művészeti programok, koncertek, tárlatvezetések, előadások várják az érdeklődőket a Batthyány utcán.  Az idei ingyenes utcafesztiválra tematikus programokkal készülnek a szervezőkk KIPAKOLÁS alcímmel. Ehhez kapcsolódva a kiállítások és a programok is szervesen kapcsolódnak a művészeti képzéshez és az egyetemeken zajló szakmai munkához. Így mutatkoznak be nem csak a helyi építész és szociológus hallgatók, hanem a Debreceni Egyetem színjátszói, a Színművészeti, az Eszterházy Károly Egyetem és Vizuális Művészeti Intézet növendékei, a Metropolitan Egyetem filmes hallgatói, valamint a Debreceni Egyetemen tanuló leendő szépírók is. PAD 2.   Picnic and Art Debrecen 2018. június 20-21-22. Batthyány utca, b24 Galéria   Kiállítások   KIPAKOLÁS (Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék) – b24 Galéria   LAND ART WORKSHOP (Eszterházy Károly Egyetem, természetművészet specializáció – Gál Péter, Sülyi Diána, Vass Balázs, Vajna Rákhel Anna) – Batthyány sétálóutca   OCCUPATION – villámtárlat (Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszék) – b24 Galéria, raktár   június 20. szerda                                                                                           16.00 GYEREKSAROK       Egyszer volt… A Kiskondás – Ákom-Bákom Bábcsoport (utcaszínház) Barna hajnal – Puskás Ani papírgurigái Franck Pavloff meséje alapján Batthyány sétálóutca 18.00 CSILL-OUT – koncert b24 Galéria udvara   19.00 TÁRLATVEZETÉS Tóth Ágnes egyetemi hallgató a Kipakolás című kiállításon a „Láthatatlan iskola” – a debreceni hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztése című kutatásáról b24 Galéria 20.00 trAnzKaPHka – koncert Závada Péterrel és Ratkóczi Hubával b24 Galéria udvara 21.00 Gyöngy Dániel és Pilári Darinka: FEHÉR – táncimprovizáció a japán butoh technikája nyomán b24 Galéria udvara 22.00 Vizsgafilmek szemléje a Színház- és Filmművészeti Egyetemről b24 Galéria udvara   június 21. (csütörtök)   16.00 Gyereksarok Kopócs Éva designer Maminvent workshopja Batthyány sétálóutca 18.00 TÁRLATVEZETÉS Zámbó Gabriella mesterszakos hallgató a Kipakolás című kiállításon a Gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek és nevelőszüleik mindennapjai című kutatásáról b24 Galéria   19.00 Dalok a fürdőszobából – Hó Márton dalszerző-gitáros koncertje b24 Galéria udvara   20.00 Beszélgetés a filmszakma egyetemi képzéséről és hazai lehetőségeiről. Résztvevők: Bollók Csaba, Hutanu Emil, Pólik József és Váró Kata Anna. b24 Galéria udvara   21.00 Mayberian Sanskülotts koncert b24 Galéria udvara 22.00 Vizsgafilmek szemléje a Budapesti Metropolitan Egyetemről b24 Galéria udvara     június 22. (péntek) 16.00 Gyereksarok (a debreceni Pagonnyal közös program)  „Így kell járni” – vidám táncház kicsiknek és nagyoknak a Hajdú néptánc együttes táncosával Zenélő gyermekirodalom – gitáros, énekes, interaktív gyerekelőadás Nádudvari Péterrel Batthyány sétálóutca   16.00 Katolikus sziget a reformáció tengerében – Szent Anna utca Városi séta II. Horvát Péter városantropológussal b24 Galéria elől 17.00 Költészet a keleti végeken ma és holnap – Felolvasás és beszélgetés Horváth Imre Olivér, Juhász Tibor, Kovács Edward, Maklári Judit, Papp Gréta és Sebők György fiatal debreceni költőkkel, moderál: Áfra János b24 Galéria udvara   18.00 ÜBÜ FC – a döntő – a Vígkarma-DESZ előadásában Batthyány sétálóutca és a b24 Galéria udvara 19.00 Meet Me Midway koncert b24 Galéria udvara   20.00 TÁRLATVEZETÉS Béres Zsuzsa PhD-hallgató a Kipakolás című kiállításon A debreceniség és a kulturális elit című kutatásáról b24 Galéria 21.00 Pegazusok nem léteznek koncert b24 Galéria udvara 22.30 Vizsgafilmek szemléje az Eszterházy Károly Egyetemről b24 Galéria udvara  

Megérdemelt díjakkal zárta évadát a Csokonai Színház

Megtartotta évadzáró társulati ülését a Csokonai Színház, melyen a színház vezetőségén, művészein, dolgozóin kívül a város polgármestere, Papp László, és kultúráért felelős alpolgármestere, Komolay Szabolcs is részt vett. A hagyományokhoz híven a sajtó számára is nyilvános eseményen a művészeti díjak kiosztására is sor került.   A Janka Barnabás színművész konferálta évadzárón Papp László polgármester elmondta: a 2017/18-as évad a színházban dolgozó művészekből és kollégákból kétségkívül a maximumot hozta ki, hiszen olyasfajta jubileumok övezték az elmúlt időszakot, amelyek - több esetben a debreceni kötődésük miatt is - még nagyobb koncentrációt és teljesítményt vártak el mindenkitől. A Reformáció 500. évfordulója, a Szabó Magda születésének 100., az Arany János születésének 200. évfordulója övezte korszak mindenképpen kiemelkedő időszakként vonul be a Csokonai Színház történetébe, s az ehhez járuló nívós szakmai munkát az idén elnyert díjak is tükrözik. Gondoljunk csak a Brassói Dramaturgiai Fesztiválon, vagy a napokban lezajlott POSZT-on kapott kitüntetésekre! Ugyanakkor – hangsúlyozta a polgármester – egy korszak lezárul a Csokonai Színház életében azzal, hogy július 1-jével Ráckevei Anna átadja a teátrum igazgatói posztját Gemza Péter eddigi művészeti vezetőnek. Ennek alkalmából Papp László virággal és ajándékkal köszönte meg Ráckevei Anna vezetői munkáját, aki egyébként a következő évadtól nemcsak színművészként, de szakmai tanácsadóként is folytatja cívisvárosi pályafutását, Gemza Péternek pedig sok sikert kívánt az előtte álló – nem könnyű – periódushoz, hiszen mind a Csokonai Színház épületének teljes körű rekonstrukciója, mind pedig a Latinovits Színház működésének útjára indítása erre az új, ötéves igazgatói időszakra fog esni. A polgármester szavai után Ráckevei Anna évértékelő beszéde következett volna, ám a most leköszönő direktor hangsúlyozta: nem kíván összegezni, hiszen véleménye szerint nem lezárul egy korszak, hanem szerkezeti változtatásokkal ugyan, de folytatódik az a munka a teátrumban, amit ő és Gemza Péter öt évvel ezelőtt elkezdett. Így a beszéde utolsó mondatát – mely szerint: „ha hiszünk magunkban, és bízunk egymásban, mindenre képesek vagyunk, és akkor még a szeretetről nem is beszéltem” - előrevéve, azaz keretes szerkezetbe helyezve a mondanivalóját, köszönetet mondott a „csokonaisoknak”, hogy ez alatt az elmúlt öt éve alatt megtapasztalhatta a közösség erejét egy másik szempontból is. S azok a díjak, amelyeket például most vagy korábban a POSZT-ról elhoztak, ennek a közösségnek szólnak, illetve erről a közösségről és annak erejéről tanúskodnak. A vezetővé választásakor ütőképes színházi „csapat” felépítését tűzte/tűzték ki célul, ám nemcsak ez valósult meg, hanem ennél sokkal több minden: elindították a rendkívül népszerű Csokonai Ifjúsági Programot, gyermek- és idegen nyelvű előadásokkal bővítették a DESZKA Fesztivált, új fesztivált hívtak életre MagdaFeszt címen, s egy hat országot érintő vándorfesztivál részesévé is tették a cívisvárosi teátrumot. Mindezért most, a POSZT-on a Csokonai Színház elsőként vehette át a Sík Ferenc-díjat, amit a kortárs magyar dráma éltetéséért ítéltek oda a teátrumnak. S ha már a díjakról esett szó, következett az évadzáró hagyományos része, a művészeti díjak átadása. Elsőként a színházhoz huszonöt illetve harminc éve hűséges dolgozókat jutalmazták meg a színház vezetői, a társulati díjak közül pedig elsőként Tamus István grafikusművész adta át az elismerését egyfelől Ráckevei Annának, másfelől az Irén levele című kétszemélyes produkció színművészeinek, Újhelyi Kingának és Pál Hunornak. Komiszár János festőművész díját távollétében a barátja, Molnár Csaba nyújtotta át Gemza Péternek. Máthé András fotóművész idén huszonnegyedik alkalommal ítélte oda az arra érdemesnek tartott művésznek a saját maga alapította Foto Art-díjat, amely most Mészáros Tibort illette meg. A Debreceni Kőr Dáma Egyesület vezetője, Porkoláb Gyöngyi az Oszkár és Rózsa mami produkció teljes stábjának, kiemelten a rendezőnek és a szereplőknek, Tengely Gábornak, Kubik Annának és Rózsa Lászlónak nyújtott át kitüntetést. Ráckevei Anna idén, 2018 elején alapított Mesteremberek-díját szavazással döntötte el a társulat. Voksolni Némethné Nagy Tímeára lehetett a varrodából, Kasza Zoltánra a festőtárból, valamint Kovács Andreára a művészeti titkárságról. A szavazás eredményeképp a Ráckevei Anna alapította díjat idén Kasza Zoltán vihette haza. A Láthatatlan segítők díját Kovács Andrea művészeti titkár és Miklós Eszter, a színház kommunikációjáért felelős szakembere vehette át. A Kardoss Géza Alapítvány ösztöndíját idén a szakmai grémium tagja, Bakota Árpád Biri Gergely énekkari tagnak nyújtotta át, a Halász János alapította Ígéretes pályakezdő-díjat pedig Mészáros Ibolya vehette át. A Csanak József-díj Dr. Duffek Mihályt illette, a Thália-nyakkendőt pedig a zenés műfajokban is remeklő Varga Klári kapta. A zenei díjak közül – amelyeket Somogyi-Tóth Dániel, a Csokonai Színház zenei igazgatója adott át - a Neményi Lili Vándorserleget Nagy Kíra, a Csokonai Színház énekkarának tagja, a Rubányi Vilmos-díjat pedig Balga Gabriella operaénekesnő kapta. A Debrecen város intézményei, szervezetei valamint szponzorcégei alapította Nívódíjak közül idén ötöt osztott ki a szervezet szakmai grémiuma. Nívódíjjal gazdagodott Szakács Hajnalka, Rózsa László, Bakota Árpád színművészek, Szabó K. István rendező, valamint Ráckevei Anna is. Ráckevei Anna Nívódíjának átadását „használta ki” a társulat arra, hogy megköszönje leköszönő igazgatójának mindazt, amit értük tett. Mind a zenei, mind pedig a prózai társulat tagjai egy-egy szívhez szóló produkcióval köszöntötték Ráckevei Annát, hogy ezt követően Gemza Péter is kifejezze a háláját volt és leendő kollégája felé. Mindezek után pedig Papp László azzal zárta a társulati ülést, hogy átnyújtotta Gemza Péternek mint új igazgatónak az öt évre szóló vezetői megbízó levelét. Gyürky Katalin Fotó: Máthé András

Megtartotta évadzáró társulati ülését a Csokonai Színház

Hétfőn tartotta évadzáró társulati ülését a Csokonai Színház. Papp László polgármester a színházfelújításról beszélt, Ráckevei Anna, a teátrum igazgatója a színház szakmai munkáját értékelte, majd átadták az évad végi díjakat.     A 2017/18-as évadban 363 előadáson több mint 78 ezer nézője volt a Csokonai Színháznak. Az előadásokra 12 és félezren váltottak bérletet. A nézettség csaknem 80%-os volt. A legtöbbet játszott produkció Molnár Ferenc Játék a kastélyban (20), Örkény István Macskajáték (17) valamint Ittzés Tamás – Lanczkor  A Lutherek (17) című zenés előadás volt, míg az ifjúsági korosztály körében a Rózsa és Ibolya című népmese/fantasy élte meg a legmagasabb előadásszámot (17).  A XII. DESZKA Fesztivál és az idén indított MagdaFeszt előadásait csaknem négy-négyezren látták, ami mindkét fesztivál esetében kiemelkedő, közel 100%-os nézettséget jelentett.   Az évadzáró társulati ülésen kiosztották a művészeti díjakat. A Nívódíjakat Debrecen város és intézményei, szervezetei valamint szponzorcégek adományozzák az adott évadban kiemelkedő teljesítményt nyújtó színészeknek, énekeseknek. A kuratórium ebben az évadban Ráckevei Annának, a Csokonai Színház igazgatójának, Szakács Hajnalka, Bakota Árpád és  Rózsa László színművészeknek valamint Szabó K. István rendezőnek ítélte oda a díjakat.   A színház zenei elismeréseinek egyikét, a Rubányi Vilmos-díjat tapasztalt, míg a Neményi Lili Vándorserleget fiatal énekes kaphatja meg. A Rubányi Vilmos-díjat a Norma Adalgisájaként nyújtott kiemelkedő, a szakma által is elismert alakításáért Balga Gabriella operaénekes kapta, míg a Neményi Lili Vándorserleget a Varázsfuvola ifjúsági változata, A Lutherek valamint az Acis és Galatea zenés előadások érzékeny karakterformálásáért, kiemelkedő énekesi teljesítményért Nagy Kíra, a Csokonai Színház Énekkarának tagja vehette át.    A Kardoss Géza Alapítvány különdíját az egykori debreceni színész lánya alapította. Ez az egyetlen olyan évad végi díj, amelynek odaítéléséről a színház művészei döntenek. A Kardoss Géza Alapítvány különdíjának kuratóriumi tagjai idén Biri Gergelyre szavaztak. A Csokonai Színház Énekkarának tagja számos zenés előadásban bizonyította énekesi és színészi kvalitását: A Lutherekben Martin Luther King, az Acis és Galateában Acis, a Normában Flavio, míg A varázsfuvola beavató adaptációjában Tamino szerepében láthatta ebben az évadban  a közönség. Mészáros Ibolya vehette át az Ígéretes pályakezdő-díjat. Az elismerést Halász János országgyűlési képviselő alapította 2014-ben. Tamus István grafikusművész különdíját Ráckevei Anna, a Csokonai Színház igazgatója, Újhelyi Kinga és Pál Hunorszínművészek kapták. Komiszár János festőművész különdíját a színház művészeti vezetője, Gemza Péter vehette át. A Debreceni Kőr Dáma Egyesület évek óta támogatja a Csokonai Színház művészeit. A 2017/18-as évadban a kiemelten fontos társadalmi kérdés apropóján és a hitelesen, kiváló dramaturgi munkával és színészi játékkal megvalósított produkcióért az Oszkár Rózsa Mami című színdarab alkotói gárdáját díjazta.     A Foto Art díjat Máthé András alapította, aki 1987 óta fényképezi a Csokonai Színház előadásait. A fotóművész a Három nővér, a Hogyan nevezzelek? című produkciókban nyújtott remekléseiért Mészáros Tibor színművészt díjazta. Thália nyakkendőjét Varga Klári viselheti, míg az egykori építészről, mecénásról elnevezett Csanak József-díjat a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának tanszékvezető egyetemi tanára, Dr. Duffek Mihály kapta. A Láthatatlan segítő-díjat a színház több éve alapította a háttérdolgozók jutalmazására. Az elismerést idén a Csokonai Színház kommunikációjáért felelős Miklós Eszter és Kovács Andrea művészeti titkár kapta. Ráckevei Anna idén alapította a Mesteremberek díjat a kreatív, közösséget erősítő műhelymunkát végző dolgozók elismerésére. A társulat szavazati alapján Kasza Zoltán, a festőtár munkatársa lett a díj tulajdonosa.   Az évadzáró társulati ülésen köszöntötték a jubiláló munkatársakat is: Kapusi Istvánné, Számadó Barnabás, Kiss Csaba Lajos és Salánki Imre 25 éves, Szabó Tünde és Lévai Tünde 30 éves jubileumukat ünneplik ebben az évadban.   Köszöntő beszédében Papp László polgármester kiemelte: A 2017/18-as évad a társulat tagjaiból a maximumot hozta ki. Az eredmények (a POSZT-on kapott elismerések, XXVIII. brassói Nemzetközi Kortárs Dramaturgiai Fesztiválon díja) kiemelkedő évadról tanúskodnak. Gemza Péter igazgatóságával új korszak kezdődik - emelte ki Papp László -, aki megköszönte Ráckevei Anna eddigi munkáját, hangsúlyozva, hogy a színház nyitottabb, befogadóbb lett, közelebb került a debreceniekhez és magasabb kulturális élményt adott a város lakóinak. Kiemelte, hogy a következő öt év a debreceni kulturális élet fejlesztésének rendkívül fontos időszaka lesz, hisz a Csokonai Színház felújítása és a Latinovits Színház befejezése erre az időszakra esik. A Csokonai Színház kapcsán elmondta azt is, hogy a nemrég elindított közbeszerzési eljárás eredménye lassan megszületik. Hamarosan aláírják a tervezési szerződést a pályázat nyertesével. Mivel műemléki épületről van szó, 2019 szeptemberére kell elkészülniük a terveknek, így a társulat a következő évadot még a Csokonai Színház épületében tölti. 2019 szeptembere után kezdődhet el a kivitelező kiválasztására vonatkozó eljárás, majd 2020-ban az épület felújítása. A Latinovits Színház esetében június végén dől el a debreceni pályázatok támogatása. Az épületre már kész engedélyes tervekkel rendelkezik a város, így ha támogatási szerződést megkötik, akkor 2019-ben megindulhat az épület belső –több mint 3 milliárd forintos - kivitelezési munkálata. Papp László nagy eredménynek tartja, hogy 2020-ra Debrecen lesz az egyetlen vidéki város, amely két nagy színházzal rendelkezik.     Évadértékelőjében Ráckevei Anna elismeréssel szólt az idei színházi munkáról. Jelentős szakmai sikerként említette a nemzetközi kitekintést is nyújtó, nagy népszerűségnek örvendő, Nyílt Fórummal bővülő DESZKA Fesztivált, amely igazgatása alatt bővült a GÖRDESZKA programjával. Komoly eredményként számolt be a CSIP (Csokonai Ifjúsági Program) elindításáról valamint a MagdaFeszt létrehozásról. Az elmúlt öt év igazgatói munkájáról szólva kiemelte: céljuk az volt Gemza Péterrel, hogy ütőképes csapatat hozzanak létre, s a társulatnak nemrég odaítélt Sík Ferenc-díj és a POSZT elismerései épp eredményességüket bizonyítják.    

Jön a Páholy Udvar!

Rendhagyó módon, idén először nyáron sem zárja be kapuit teljesen a debreceni Páholy Lakásszínház. A nyári hónapokban három előadással a Páholy Udvar várja majd a színházkedvelő közönséget. Az esős hétfő délelőtt még üres volt a Vintage World udvara, néhány hét múlva azonban megtölti majd a színházkedvelő közönség. A nyári szezonra ugyanis ide költözik a Páholy Lakásszínház - közölte Végh Veronika vezető. A Páholy Udvar a romantika jegyében, Udvaroljon Ön is nálunk! szlogennel, a boldog békeidőket idéző dress kóddal, három darabbal várja a közönséget. A nyitóelőadás július 7-én este 9 órakor kezdődik. A Páholy Ifjúsági Színház a Júlia című darabot mutatja be, Balsai Móni és Trill Zsolt pedig A bilincs a szabadság legyen című könyvszínházat hozza el Debrecenbe. Végh Veronika azt is elárulta, hogy a lakásszínház szeptember 19-én kezdődő évadában csaknem 30 bemutatót láthat majd a közönség. Olyan színművészek látogatnak majd el hozzájuk, mint Csákányi Eszter, Hernádi Judit és Mácsai Pál. Fotók: Pénzes László  

Színvonalas gálával zárt az Ady

A hagyományaihoz híven, a tanév utolsó tanítási napját követő szombaton, azaz 2018. június 16-án tartotta meg, immár 35. alkalommal a debreceni Ady Endre Gimnázium ADYÁK címmel a tanévzáró gálaműsorát a Csokonai Színház nagyszínpadán. Az impozáns, több mint négy órás előadás-sorozaton nemcsak a tanárok, a szülők és hozzátartozók, hanem a Debreceni Tankerületi Központ igazgatója, Pappné Gyulai Katalin is részt vett.   Mint a nagylélegzetű színházi előadások, az ADYÁK is több, mégpedig három felvonással várta az érdeklődő nézőit, melyet nem más, mint az egykori adys diák, a ma már országosan ismert színművész, Kálloy Molnár Péter Ady-indulójának eléneklése, valamint a drámatagozatosok egyik kedvenc tanára, a Csokonai Színház Jászai-díjas, Kiváló és Érdemes művésze, Csikos Sándor Góg és Magóg-szavalata vezetett fel. Ezt követően előbb két végzős, majd tőlük a „stafétát” átvéve, két 11-es diák ügyes és frappáns konferálása, valamint a Bögös Attila zenekarvezető tanár koordinálta, erre az estére összeállt alkalmi együttes folyamatos zenei kísérete mellett minden egyes felvonásban nem csak, hogy az összes műfajban – énekben, táncban, versmondásban, prózában – képviseltették magukat a diákok, hanem mindhárom rész a „drámások” rendkívüli felkészültsége és tehetsége révén olyasfajta meglepetéseket is tartogatott, amelyek mind a jelenlévők, mind pedig a szereplők számára, azt gondolom, felejthetetlen élményt nyújtottak. Az I. felvonás első, „Most kezdtelek szeretni…” című részének főleg Reményik Sándor verseire, valamint népdalokra és néptáncra épülő csokrát például a Felszállott a páva című országos tehetségkutató verseny kategóriagyőztes, erre az alkalomra meghívott Pendely együttese is színesítette, melynek tagjai Sáriné Szebenyi Judit és Tóth Lilla tanárnők felkészítése és a gálán való jelenléte mellett, valamint az adys diákok Kalotaszegi legényese és Dél-dunántúli csárdása „közepette” Magyarbődi népdalcsokrot adtak elő. Hogy azután a bentlakásos iskolai létbe való „fájdalmas” beletörődés gyönyörű példájaként az Abigélből is láthassunk egy színpadi jelenetet, ahol a diákok mellett a felnőtt szerepeket Csikos Sándor és Bakota Árpád színművészek vállalták magukra, majd pedig a „debreceniséget” Szabó Lőrinc Tücsökzenéjének részletein keresztül a 11. d. osztályos lányok tolmácsolásában érzékeljük. De az I. felvonás talán leghatásosabb produkcióját a végén felcsendülő „Dúdold el”-blokk utolsó előtti száma jelentette, amikor is Vajóczky Virág Szabó Zsófia és Fazekas László tánckísérete mellett úgy adta elő Presser Gábor és Sztevanovity Dusán klasszikusát, a Játssz még!-et, hogy a hangjába minden jelenlévő beleborzongott… A 35. ADYÁK-gálának kétségtelenül a II. felvonása képezte a legtöbb „hivatalos”, azaz díjátadóval és az elért eredmények ismertetésével tarkított részét. Rögtön a felvonás kezdetén ugyanis - szintén egy régi hagyomány kedves perceiként - Rózsavölgyi Gábor igazgató úr immár tizenhatodik alkalommal adta át az arra a kollégák szavazatai alapján érdemesnek ítélt tanárnak az úgynevezett Ady-gyűrűt. A kitüntetést 2002-ben alapította Rózsavölgyi Gábor, s az azóta minden évben gazdára találó gyűrű most Kerekes Ritát illette, aki több mint egy évtizede tanít az Ady Gimnáziumban, jelenleg egy most végzős drámás osztály osztályfőnökeként, amely „csapat” rendkívül magas, 4,42-es átlaggal zárta a tanévet. De a tanárnő nemcsak remek osztályfőnök, hanem - ahogyan azt a gála kivetítőjén egy rövid bejátszás erejéig láthattuk – kiváló karvezető is, aki számtalan e tárgykörben elnyert díjat és kitüntetést tudhat magáénak. Az Ady-gyűrű átadása után pedig megtörtént az a bizonyos „stafétaátadás” is, hiszen a II. felvonás első részében a színpadot a végzős diákok foglalták el, azaz az eddig konferáló két 12. osztályos diák is szereplővé avanzsált, s produkciójukat ily módon már a helyükre lépő 11. osztályos bemondók vezették fel. A végzősök „Eljött az óra” című blokkjukban szintén minden műfajban megmutatták magukat, volt itt részlet Karinthy Frigyestől, Kosztolányi Dezsőtől és Osztrovszkijtól is, ám a legnagyobb figyelem mégis kétség kívül arra a három végzősre, illetve az ő produkciójukra hárult, akik – tudtuk meg a konferansziéktól – felvételt nyertek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Jövőre Kanyó Kata, Mechle Christian és Szécsi Bence már fővárosi színészpalántaként próbál szerencsét, most azonban még itt, a debreceni Csokonai Színház színpadán mutatta meg rátermettségét és tehetségét a nézőknek. Kanyó Kata szívbemarkolóan adta elő Arany János Zách Klára című balladáját, Szécsi Bence József Attila Thomas Mann üdvözlése című versét, Mechle Christian pedig úgy énekelte el Varga Miklós szerezte Európa című számot, hogy szem nem maradt szárazon… A végzősök blokkja után a fiatalabbak, az „utánpótlás” a „Bizsereg a talpam”- résszel pedig nyilvánvalóvá tette: jövőre sem kell nagyon aggódnunk a színművészetire felvételizőkért… A III., egyben utolsó felvonás sem hagyott bennünket meglepetések nélkül. Itt mindenképpen kiemelendőnek tartom a Shakespeare műveiből összeállított blokkot, melyben a 9-es, 10-es és 11-es diákok a Tévedések vígjátéka, a Rómeó és Júlia vagy a Szentivánéji álom egy-egy kiragadott részletének előadásával bizonyították: mind a tragédiához, mind pedig a komédiához van és lesz érzékük, hogy azután a vígjátékot még frivolabbá, még pikánsabbá, helyenként bohózatba illővé változtassák az ezt követő zenés produkciók, például a végzős Domokos Éva feledhetetlen Tibi-tangója. A III. felvonás „Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért?”- blokkjának címe már sejtette velünk: az utolsó, össznépi, minden diákot és minden nekik segítő, őket felkészítő tanárt a színpadra szólító produkció nem más, mint a Geszti Péter- Dés László- Grecsó Krisztián szerezte Mi vagyunk a grund című dal előadása lesz. A dal éneklése közben, ha azt hittük, hogy az eddigi hangulatot és a taps erősségét már nem lehet fokozni, akkor tévedtünk. „Felrobbant” előadás közben a színpad, a nézők közül pedig volt, aki állva tapsolt. Majd a diákok egy-egy virágcsokorral köszöntötték és köszönték meg tanáraiknak mindazt az áldozatos munkát, amit a gála létrejötte érdekében végeztek. Csokor illette Csikos Sándort, Mészáros Ibolyát, Mercs Angélát, Lakó Zsigmondot, Bögös Attilát, Olasz Szabó Somát, Jóna Szabolcsot, Bagossi Editet, de a legnagyobb csokor és hozzá a legnagyobb ölelés a három immáron felvett színművészetis diák „tolmácsolásában” Várhalmi Ilonának, azaz „Cila néninek” járt, akiben az egész este rendezőjét (is) tisztelhetjük. Annak az estének a megrendezését és összeállítását köszönhetjük neki, amely, mint a magyar népmeséket magába foglaló könyv, nem kevesebb, mint hetvenhét(!) rendkívül magas színvonalú művészi produkciót tartalmazott. Gyürky Katalin

Rangos díjat kapott a fiatal debreceni színésznő

A Kolozsvári Állami Magyar Színház Ibsen Rosmersholm című darabjának színpadra állítása lett a legjobb előadás a 18. Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT), amelynek díjait szombaton a fesztivált záró gálaesten adták át Pécsen, a Kodály Központban. A debreceni Szakács Hajnalkát is elismerték.     A szakmai zsűri által legjobb előadásnak ítélt produkció még két díjat kapott, a Rebekka Westet alakító Imre Évát a legjobb női főszereplő, Andrij Zsoldakot és Daniel Zsoldakot a legjobb díszletért járó díjjal ismerték el - közölték a szervezők az MTI-vel.     A legjobb rendezésért járó díjat Székely Kriszta, a budapesti Katona József Színház Kaukázusi krétakör című darab rendezője kapta, a legjobb férfi főszereplő a darabban Azdakot játszó Kocsis Gergely lett.     A szakmai zsűri döntése szerint a legjobb női mellékszereplő a Radnóti Színház III. Richárd című előadásából Kováts Adél, a legjobb férfi mellékszereplő a kecskeméti Katona József Színház által színre vitt Csárdáskirálynőben Kaucsiánó Bonifác grófot alakító Szemenyei János lett.     Elismerték a legjobb harminc év alatti női színészi teljesítményt is, a díjat Szakács Hajnalka, a debreceni Csokonai Színház művésze érdemelte ki Csehov Három nővér című drámájában nyújtott alakításáért. Ez a produkció kapta a legjobb színpadi mozgás és térhasználatért, illetve Kozma András a legjobb dramaturgi munkáért járó díját is.     A versenyben Danilo Kis-darabbal részt vevő Újvidéki Színház két elismerésben  részesült: a Borisz Davidovics síremléke című előadásé lett a legjobb társulati összjáték, Marjan Necaké pedig a legjobb színházi zene díja.     A legjobb jelmezért járó elismerést Nagy Fruzsina, a Katona József Színház Kaukázusi krétakörének és a Radnóti Színház III. Richárdjának jelmeztervezője kapta, a legjobb fényterv díját a zsűri a szintén a III. Richárdban közreműködő Baumgartner Sándornak ítélte oda.     A szervezők tájékoztatása szerint a háromtagú színészzsűrinek a legjobb női alakításért járó elismerését Pálmai Anna, a budapesti Katona József Színház színésze, a Kaukázusi krétakör női főszereplője kapta, a legjobb férfi alakításért járó díjat a nyíregyházai Móricz Zsigmond Színház művésze, Horváth László Attila érdemelte ki. A közönségzsűri szintén a nyíregyházai társulat által színre vitt László Miklós-komédiának, az Illatszertárnak ítélte oda különdíját.     A Színházi Dolgozók Szakszervezetének Básti Lajos-díját Rózsa Krisztián, a Miskolci Nemzeti Színház színésze kapta a teátrum Kaukázusi krétakör-előadásában nyújtott alakításáért, a Színházi Dramaturgok Céhének Vilmos-díja, amelyet az idei nyílt fórum - felolvasó színház - legjobb színművének ítéltek meg, Oláh-Horváth Sára Lenni vagy nem című darabjáé lett.     A POSZT idei versenyprogramjában tizennégy előadás, köztük négy budapesti, öt vidéki és öt határon túli produkció szerepelt. A darabokat a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán és kamaraszínházában mutatták be, a meghívott előadásokat Regős János és Térey János válogatta Bazsányi Sándor és Balog József segítségével.     A kilencnapos találkozón a versenyprogram mellett több mint száz rendezvény, közönségtalálkozók, koncertek, beszélgetések és további színházi előadások várták az érdeklődőket. A képen: Szakács Hajnalka, miután átvette a debreceni Csokonai Színház Csehov Három nővér című drámájában nyújtott alakításáért a legjobb harminc év alatti színésznek járó díjat a 18. Pécsi Országos Színházi Találkozót (POSZT) díjátadó gáláján a pécsi Kodály Központban 2018. június 16-án. Fotó: Sóki Tamás (MTI)

Bőven volt mit értékelni a Vojtina Bábszínházban

Egyenletesen magas színvonalú évadot tudhatunk magunk mögött – hogy mi mindent takar ez a Vojtina Bábszínházban 2018. június 14-én az intézmény vezetőjétől, Asbóth Anikótól elhangzott mondat, arról az évadzáró társulati ülésen bővebben is értesülhettünk. A sajtó számára is nyilvános eseményen jártunk.   Asbóth Anikó a 2017/18-as évad kiemelten fontos s egyben meg is valósított feladatainak ismertetésével kezdte összefoglalóját. Mivel 2017 őszén még tartott az Arany János születésének 200. évfordulóját ünneplő eseménysorozat, ennek alkalmából két előadás is látható volt. A CsaVar Színház A nagyidai cigányok című produkcióját hozta el a Vojtinába, valamint A Jóka ördöge című előadás is elkészült, melynek rendezője és dramaturgja nem más, mint a színház oszlopos tagja, Schneider Jankó. A társulat különböző fesztiválokon is járt: Kolozsváron, Dunaszerdahelyen, valamint a Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén, ahol a fent említett rendező, dramaturg és bábszínész Schneider Jankó Kemény Henrik-díjban részesült. Kaposváron hat alkalommal volt lehetőségük A só című produkciójuk bemutatására, illetve a június első harmadában a Vojtina Bábszínház szervezésében létrejött Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztivál első napját is ezzel az előadással zárták, mégpedig kint a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon. Asbóth Anikó a 2017/18-as évad kiemelkedően fontos eseményeként idézte fel a Blattner Géza halálának 50. évfordulójára megrendezett nagyszabású programsorozatot, melynek keretében Debrecen más kulturális intézményeivel – például a MODEM-mel és a Csokonai Színházzal - összefogva konferenciát és workshopot tartottak, valamint Billentyűk címmel impozáns kiállítást hoztak létre. Ehhez kapcsolódva harmincegy alkalommal játszhatták el a különböző etűdökből álló előadásukat. A kiállítást és az előadást a Párizsi Magyar Intézet is fogadta. Az intézményvezető hangsúlyozta: mind az eddig felsorolt programokat, mind pedig a Párizsi Maszkabál címmel kiírt pályázatot, valamint a Maskarádé elnevezésű kezdeményezésüket Debrecen városa anyagilag és erkölcsileg is nagymértékben támogatta. A pályázatra beérkezett munkákból huszonhárom alkotást így be is tudtak mutatni. Ezen szakmai eredményeken kívül a Madarak voltunk című, a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal közösen létrehozott produkciójukat, valamint a Láposi Terka művészeti vezető rendezte A virágot lépő lány című előadásukat a DESZKA Fesztiválon is volt alkalmuk bemutatni, s a város kulturális intézményeivel való szoros együttműködésüket az is mutatja, hogy a Csokonai Színház szerevezésében létrejött fesztivál GörDESZKA, azaz a gyermekeket és az ifjúságot megszólító szekciójának előadásaihoz jórészt a Vojtina Bábszínház játszóhelyei adtak otthont. A Lomtalanítás című színházi nevelési előadást öt alkalommal volt alkalma a társulatnak a most záruló évadban játszani, s rendkívül fontos, hogy a teátrum idén is kiállt a hátrányos helyzetű gyermekek művészeti nevelése mellett: bérletpályázatukon az arra rászorulók egy-egy előadást térítésmentesen tekinthettek meg. A most záruló évad statisztikája is a sikerekről árulkodik: hiszen 541, azaz rekordszámú előadása volt a Vojtinának idén, 40 000 látogatóval, ami azt mutatja, hogy a nézettségük szinte minden produkció kapcsán közel 100%-os volt. Ami pedig ezen belül a játszószínházat és a kiállításokat, valamint ezek nézőszámait illeti, arról már az ezekért a területekért felelős, ezeket irányító művészeti vezető, Láposi Terka számolt be. A művészeti vezető elmondta: a játszószínházat idén 77%-ban látogatták fizető vendégek, ám az ehhez kapcsolódó színházi nevelési pályázatok révén ezekre a produkciókra is sok gyermek érkezhetett ingyen, tehát a látogatottsági arány itt is közel 100%-os volt. Ez 11 000 nézőt és 280 előadást jelent, amiből az egyik művészük, Arany Zoltán – emelte ki nagy tisztelettel a szakmai beszámolójában Láposi Terka – 225(!) alkalommal volt a színpadon. A játszószínházi produkciók közül 49 alkalommal ment a Muzsikáltató, 18 alkalommal a Babusgató, a Kamarajátékra pedig 118-szor került sor. S ami különösen fontos: 424 fogyatékkal élő gyermek is eljutott ezen produkciók valamelyikére. A 2017/18-as évad kiállításai kapcsán a művészeti vezető nagy örömmel számolt be arról, hogy izgalmas évadot zárnak e tekintetben is, hiszen az eddigi átlag néggyel szemben idén öt kiállítást volt alkalmuk megnyitni. S mindegyikkel az volt a céljuk, hogy az ide beérkező gyermekek önálló és kreatív alkotási folyamataiba nyerjenek rajtuk keresztül betekintést. Láposi Terka mindezen rendkívül összetett és magas színvonalú szakmai munkájához a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa-pályázatban való részvétele is hozzátartozik. A város ugyanis a pályázat kapcsán nagymértékben számít a Vojtina Bábszínházra is, miközben kéri, hogy a különböző intézmények egymással is párbeszédben állva fogalmazzák meg a cívisváros kulturális stratégiáját. Az EKF-pályázatnak idén Luca napján lesz az eredményhirdetése, s elnyeréséért Magyarországról Debrecenen kívül még két város, Győr és Veszprém verseng. A pályázattal kapcsolatban – hangsúlyozta Láposi Terka – már a nyáron, júliusban workshopokat fognak tartani, melyeken a maga részéről az emberek „társadalmi atomokká” válásának folyamatát, s ennek kultúra általi lehetséges visszafordítási lehetőségeit vizsgálja. Asbóth Anikó Láposi Terka beszámolóját megköszönve a távolabbi tervekről is ejtett néhány szót. A bábszínház felett egy interaktív múzeum létrehozása a céljuk, mely Vitéz László nevét fogja viselni, valamint a teljes Vojtina Bábszínház felújítása kapcsán is folynak már előkészületek. Az évadzárás pedig természetesen a társulaton kívül a közönséget is érinti: most vasárnap, azaz június 17-én Itt a vége, fuss el véle – Kapuzáró a Vojtinával címmel 10 és 13 óra között a Nagytemplom mögötti Emlékkertbe várják impozáns programsorozattal a bábszínház művészei a gyermek és felnőtt látogatóikat egyaránt, melynek részleteiről a www.vojtinababszinhaz.hu honlapon tájékozódhatnak. Gyürky Katalin

Története eddigi legjelentősebb kiállítására készül a Modem

Művészeti és anyagi értékét tekintve is történetének eddigi legjelentősebb kiállítására készül a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ - mondta a város polgármestere a dél-afrikai Johannesburgból érkezett képzőművészeti gyűjtemény csütörtöki sajtónyilvános ládabontásán.       Papp László emlékeztetett: az intézmény az elmúlt években több nagy érdeklődéssel kísért kiállítást rendezett, de ilyen rangos összeállítást még soha nem mutattak be a Modemben. Az önkormányzat 25 millió forint többlettámogatást biztosított a tárlat megrendezéséhez - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a kiállítás hozzájárul ahhoz, hogy a Modem országosan és régióban is sikeresen újrapozícionálja magát.       Ebben a folyamatban fontos szerepe van annak a neves szakemberekből álló művészeti tanácsnak is, amely 2018-tól az intézmény vezetése mellett a szakmai munkát segíti - fűzte hozzá a polgármester, aki a tárlat legtöbbre becsült darabjának, Alfred Sisley a több mint 3 milliárd forintra értékelt Folyópart Veneux-nél című 1881-es és Monet Tavasz című, 1875-ben készült olajképének kicsomagolásában vett részt.       Koroknai Edit, a Modem igazgatója elmondta: az Impressziók című kiállítás iránt már most hatalmas az érdeklődés, a június 18-i megnyitót és azt követő két tárlatvezetést telt ház előtt tartják majd, de a következő hetekre meghirdetett mintegy 20 tárlatvezetés közül többre szintén nem lehet már jegyet venni.       A kiállításra érkezők már a megnyitó napjától, június 18-tól 50 százalékos kedvezményes vasúti jegyet válthatnak - fűzte hozzá az igazgató.     A Johannesburgi Művészeti Galériából (JAG) érkezett 56 alkotást 48 óra akklimatizálódást követően csomagolták ki a ládákból, majd az állapotfelmérés után kezdődött a művek installálása. A tárlaton neves, a korszak jelentős művészeinek remekműveit, köztük Monet, Van Gogh, Cézanne, Matisse, Modigliani, Picasso, Andy Warhol és Lichtenstein olajképeit, rajzait láthatja a közönség - tájékoztatta az MTI-t Koroknai Edit, aki elmondta azt is: a bontást, az állapotfelmérést és az installálást a 9 ezer darabos gyűjteménnyel rendelkező JAG gyűjteménykezelőjének és művészettörténészének felügyelete mellett, olasz és magyar szakemberek részvételével végzik.       A tárlat hat szekcióban mutatja be a 19. század második felének és a 20. század első felének művészeti törekvéseit Süli Zakar Szabolcs kurátor munkája nyomán. A kiállítás szeptember 23-ig látogatható a Modemben.  (MTI)

Elhunyt Paudits Béla

Életének 69. évében, szerdán elhunyt Paudits Béla, Jászai Mari-díjas színész - közölte Facebook-oldalán a Story magazin.       A lap közösségi oldalán olvasható bejegyzés szerint a 68 éves színészt múlt héten pénteken szállították kórházba miután otthonában agyvérzést kapott. Haláláról gondozója értesítette a lapot.      Paudits Béla 1949. augusztus 19-én született Budapesten. 1968 és 1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, 1986-ban pedig elvégezte a Vendéglátóipari Főiskolát is.       1972 és 1974 között a József Attila Színház, 1974 és 1983 között a Madách Színház tagja; 1983 és 1985 között, illetve 1997-től szabadúszó volt. 1993 és 1997 között Torontóban élt. 1993-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki.       Számos tévéfilmben láthatta a közönség, főbb színpadi szerepei: Osrick (Shakespeare: Hamlet); Fusz Antal (Molnár: Egy, kettő, három); Charley (Thomas: Charley nénje); Borbélysegéd (Molnár: Harmónia); Károly (Hubay-Vas-Ránki: Egy szerelem három éjszakája); Moncrief Algernon(Wilde: Bunbury); Giliszta Jack (Brecht-Weill: Mahagonny tündöklése és bukása); Borracchio (Shakespeare: Sok hűhó semmiért); Mr. Oxenby (Harwood: Az öltöztető); Quaxo (Rice-Webber: Macskák); Bábu (Sobol: Gettó); József (Rice-Lloyd Webber: József és a színes, szélesvásznú álomkabát); Konferanszié (Kander: Kabaré). (MTI)

A lopás mint fegyver - a Hitler kontra Picasso című filmről

A 2015-ben útjára indított A művészet templomai című ismeretterjesztő sorozat – mely eddig főleg az itáliai reneszánsz festészet páratlan remekműveibe avatta be a nézőket –, 2018-ban egy új epizódjával Európa más tájaira és más korszakába kalauzolja a képzőművészet és történelem iránt érdeklődő nézőit. A náci Németország művészetfelfogásáról láthat megdöbbentő dokumentumfilmet az, aki ellátogat Debrecenben az Apolló moziban megtekinthető Hitler kontra Picasso című dokumentumfilmre.   A másfél órás film az Oscar-díjas Toni Servillo narrációjával kalauzolja végig a nézőt Hitler hatalomra jutásától kezdve az egészen máig, a 21. századig is ható náci művészetfelfogás kulisszatitkain, melyek feltárása közben a nemzetiszocialista vezetők zsidóüldözésének egy újabb aspektusára is fény derül. Hitler világuralmi törekvéseinek részét képezte egy Nagy Német Kiállítás létrehozása is, melynek érdekében 1937-től kezdve a különböző – de főleg zsidó származású műgyűjtőktől – szisztematikusan elkobozták a festményeiket és egyéb képzőművészeti alkotásaikat. A körülbelül 600 000 műtárgy közül jó néhányra maga a Führer, illetve legfőbb „művészetügyi szövetségese”, Göring tartott igényt, a többit pedig titkos raktárakban őrizték. Az ellopott műtárgyak azonban – tudjuk meg a dokumentumfilmből – csak az első lépcsőfokát képezték a zsidó műgyűjtők ellehetetlenítésének, nagy részükre ugyanis ezt követően a deportálás, a koncentrációs tábor, majd a halál várt. A műkincslopás tehát szintén háborús eszköz, fegyver volt, hátterét pedig a Holokauszt képezte. A dokumentumfilm az elkobzások mikéntje után arról is beszámol, hogy mi lett az így a náci vezetők kezébe kerülő műtárgyak sorsa. Ez viszont már Hitler és „csapata” művészetfelfogásáról is rengeteget elárul. A megszerzett alkotások egy részéből ugyanis úgynevezett Elfajzott kiállítást hoztak létre, amelyen Paul Kleetől, Oskar Kokoschkától és az „izmusok” képviselőitől körülbelül 6500 olyan művet szedtek össze és állítottak ki, pontosabban: a hányaveti képkezelés és múzeumbéli elhelyezés, a belső terek trehány kialakítása miatt: állítottak pellengérre, amellyel jelezték: mi az, amit világuralomra törő vezetőkként nem hajlandók a művészetben elfogadni. Szemben a „hivatalos” művészettel, s az azt láttató kiállítással, ahol monumentalitásra törekvő alkotásokat, a nagy német eszmét képviselő szobrokat állították ki. Például a német Adolf Ziegler festményeit. Az összefüggő művészettörténeti szálakkal dolgozó dokumentumfilm, miközben beavat ezen, egymással ellentétes érdekeket szolgáló kiállítások történetébe, a műgyűjtők sorsát is ecseteli. Például a holland származású Jacques Goudstikker életútját, aki olyan értékes festményeket birtokolt, mint amilyen Raffaello Madonnája vagy Vermeer remekművei, s akinek a világháború elején szembe kellett néznie a Göring-vezette elkobzással, majd a száműzetéssel. Goudstikker azonban – sok kor- és sorstársától eltérően - nem a náci koncentrációs táborok egyikében lelte halálát, mert családi segítséggel sikerült előbb Angliába emigrálnia, majd pedig egy Amerikába tartó hajóra felkapaszkodnia, ám az „amerikai álom” mégsem válhatott számára valóra, mert a hajófenékről lecsúszva vízbe fulladt. De őmellette tudomást szerzünk a filmből annak a párizsi zsidó származású Paul Rosenbergnek a sorsáról is, aki többek között Picasso és Matisse barátja volt, művészetük nagy pártfogója és támogatója, s mint ilyen, mint az „elfajzott művészet” alkotásainak gyűjtője, természetesen a Franciaországot épp elfoglaló náci Németország ellensége. S nem is kérdés, hogy egy ilyen ellenség abban az időben hogyan végezte… Ám az, hogy a náci művészetfelfogás mennyire hat még mind a mai napig, annak az úgynevezett Gurlitt-gyűjtemény a megmondhatója. Csupán pár éve annak, hogy Cornelius Gurlitt műgyűjtő salzburgi elhanyagolt házában például olyan Monet-, Manet-, Renoir-, Picasso-, Gauguin-művekre bukkantak, köztük Rosenberg barátjának, Henri Matisse-nak leghíresebb, Ülő nő című portréjára, amelyek feltételezhetően a nácik műtárgyelkobzásának idején juthattak a család tulajdonába, mégpedig az apa, a náci rezsimnek dolgozó műkereskedő, Hildebrand „hathatós” közreműködésének eredményeképp. Nos, a nemrég Gurlittnál felfedezett, felbecsülhetetlen értékű műkincsgyűjtemény sorsáról, valamint Cornelius Gurlitt jelenlegi német megítéléséről is további információkhoz juthatnak mindazok, akik megtekintik ezt a páratlan precizitással, hihetetlenül pontos történelmi és művészettörténeti háttérrel készített dokumentumfilmet. Csak tanulni és okulni lehet belőle. Gyürky Katalin

Elhunyt Ittzés Mihály zenepedagógus

Életének 80. évében elhunyt Ittzés Mihály zenepedagógus, karvezető, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja - tudatta az MMA sajtóosztály kedden az MTI-vel.      A közlés szerint Ittzés Mihályt keddre virradóra érte a halál. A Magyar Művészeti Akadémia Ittzés Mihályt saját halottjának tekinti.      A méltatás felidézi, hogy Ittzés Mihály számára a fő cél és feladat a magyar zenekultúra szolgálata volt, s ebben útmutató mesterének Kodály Zoltánt tekintette. Azt vallotta, hogy a közösség szolgálatának az egyik legtermészetesebb formája a tanítás, a megszerzett javak továbbadása; tanítás akár iskolai keretben, akár azon kívül, akár szóban, akár írásban.       Ittzés Mihály 1938. október 8-án született Sárkeresztúron.  Zenei tárgyú írásai, zenekritikái 1965-től jelentek meg helyi lapokban, majd 1970-től cikkei, pedagógiai, zenetörténeti és elemző dolgozatai szakmai, kulturális folyóiratokban.       Fontosabb publikációi: "A múlt csak példa legyen." A magyar történelem Kodály Zoltán műveiben (Kecskemét, Kodály Intézet, 1996); 22 zenei írás - Kodály és. elődök, kortársak, utódok (Kecskemét, Kodály Intézet, 1999); Zoltán Kodály, In Retrospect. A Hungarian National Composer in the 20th Century on th Border of East and West (Kecskemét, Kodály Institute, 2002); Bárdos Lajos - kismonográfia (Budapest, Mágus, 2009).       Oktatott Győrben 1963 és 1970 között a Zeneművészeti Szakiskolában szolfézst, zeneelméletet, zeneirodalmat, népzenét; szimfonikus és kamarazenekar vezetését. Kecskeméten 1970 és 1973 között a Kodály Iskolában gimnáziumi énektanár és karvezető volt. 1973-ban a kecskeméti Kodály Intézetben szolfézst, zeneelméletet, zeneirodalmat, népzenét, karvezetést tanított. Tanára és előadója volt a kecskeméti Nemzetközi Kodály Szemináriumok, helyi és országos továbbképzéseknek 1970-ben.       Ittzés Mihály 2012-óta tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, a Magyar Kodály Társaságnak társelnöki tisztét 2007 és 2012 között, elnöki tisztét 2012 óta töltötte be. Tagja volt a Nemzetközi Kodály Társaságnak (IKS); a Zenetudományi és Zenekritikai Társaságnak; a Bárdos Lajos Társaságnak; a Liszt Ferenc Társaságnak és a Kórusok és Zenekarok Szövetségének (KÓTA).      Ittzés Mihály munkásságát Apáczai Csere János-díjjal (1988), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével (1998), Szabolcsi Bence-díjjal (2011), valamint a Kodály Zoltán Közművelődési Díjjal (2002), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány díjával is elismerték. (MTI)

Elhunyt Birkás Ákos

Életének 77. évében, vasárnap elhunyt Birkás Ákos Munkácsy Mihály-, Herder-, és Prima Primissima díjas festőművész, kiváló művész - tájékoztatta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) titkársága hétfőn az MTI-t.     Birkás Ákos 1941. október 26-án született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskola után az 1960-as években önarcképeket és portrékat készített. Az 1970-es évek elején konceptuális indíttatású, realista képeket festett, majd a fénykép eszközével folytatta mű és környezete, mű és befogadó viszonyával kapcsolatos kutatásait.     A képpel mint tárggyal és a fényképezéssel, mint szereppel foglalkozott. 1985-ben kezdte el absztrakt Fej-sorozatát, amely az évek során monumentális sorozattá bővült. E munkáinak egyetlen motívuma az ovál forma, amely sokrétű értelmezési lehetőséget hordoz. 2000-től többek között olyan társadalmi kérdésekkel foglalkozott nagyméretű realista képein, mint a globális migráció problematikája.     Változatos életművének elemei szuverén logikával épülnek egymásra. Művészi munkája mellett pedagógiai és elméleti munkássága is jelentős. Kivételes intellektusa, tágas gondolkodási horizontja nevét külföldön is ismertté tette.      A nyolcvanas évek végétől Bécsben, Münchenben, Berlinben, Budapesten élt és dolgozott. 1989-ben Hans Knollal közösen hozták létre az első, nemzetközi művészetet bemutató kortárs galériát Budapesten. 2009-ben portréfilmet készített róla a francia Arte csatorna Akos Birkas - Painter címmel.     Munkáit neves külföldi és hazai múzeumok őrzik, többek között a New York-i Guggenheim Múzeum, a bécsi MUMOK, a Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz, a Neue Galerie, Linz, a budapesti Ludwig Múzeum, a Kiscelli Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria. Számos díjat és elismerést kapott, munkásságát többek között Herder-díjjal (1989), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével (2008) és Prima Primissima díjjal (2017) jutalmazták.     Temetéséről és búcsúztatásáról a család később intézkedik.

A női alkotás mibenléte az Ünnepi Könyvhéten

A 89. Ünnepi Könyvhét programjai között sokak számára volt vonzó az a kerekasztal-beszélgetés, melynek keretében Bódi Katalin irodalomtörténészt, kritikust, esszéírót, Kubik Anna Kossuth-díjas színművészt, a Csokonai Színház tagját, valamint Szabó T. Anna költőt, írót, műfordítót Hudácskó Brigitta faggatta arról, hogy milyen is az alkotás - női szemmel.   Mivel a beszélgetés az Ünnepi Könyvhét második napján, június 8-án este zajlott a „könyvutcában”, azaz könyves standok „ölelésében”, adódott a kérdés, hogy vajon a három különböző területen, művészi ágban alkotó hölgy mit olvasott utoljára? Amint azt Bódi Katalintól megtudtuk, egyetemi oktatóként ő nem igazán tudja elválasztani egymástól azt, amit „szakmából”, például a tanításhoz vagy kritikaírás céljából olvas, s azt, amit a maga örömére vesz elő. De legutóbb Oravecz Imre trilógiájának harmadik részét, az Ókontrit olvasta. Kubik Anna számára – akinek a napokban ért véget az idei színházi évada – a versek jelentették mindig is a legnagyobb olvasmányélményt, így legutóbb Ágh István, Véssey Ede, vagy például a mellette helyet foglaló Szabó T. Anna verseit olvasta. Ám egy-egy évadban a szerepeihez köthető prózában is jártas, így például a nemrég bemutatott Oszkár és Rózsa mami kapcsán Eric-Emmanuel Schmittől nemcsak ezt a drámát, hanem sok minden mást is elolvasott, vagy például a Macskajáték próbafolyamata alatt Örkény-művekkel kelt és feküdt. Szabó T. Annára pedig legutóbb Szabó Magda egy kevésbé ismert novellája, a Piri férjhez megy című volt a legnagyobb hatással. Hudácskó Brigitta arra is kíváncsi volt, hogy vajon milyen típusú alkotásokat élveznek a beszélgetőtársai, s mit keresnek egy-egy műben. Erre a kérdésre elsőként Szabó T. Anna válaszolt, s mint azt megtudtuk, lévén, hogy romantikus alkat, a katarzis megélése fontos számára egy-egy szöveg kapcsán, vagy épp egy színházi előadás láttán. Ezen kívül a lírában – például Weöres Sándor költeményeiben – a ritmus, a zeneiség tudja magával ragadni, egy prózai alkotásban pedig egy-egy mondat szerkezete, rejtélyes működése fogja meg. Kubik Anna mindig is a nagy női témákat kereste az irodalomban, s színművészként megadatott neki, hogy a világirodalom legnagyobb nőalakjainak bőrébe bújjon. Júliaként kezdte a pályáját, s a női témák most már a huszonhat éves lánya miatt is foglalkoztatják. Bódi Katalin mindehhez kapcsolódva a művek kezdő mondatát élvezi a legjobban – ahogyan azok képesek őt a szövegbe bevonni, behúzni –, a versek esetén pedig a lassú olvasás, és az újraolvasás vagy visszaolvasás híve. Ugyanakkor nagyon el tudja varázsolni az is, ahogyan egy kép, egy festmény, egy metszet képes történetet mesélni. A beszélgetés menete ekkor az alkotás és az élet egyéb területei közötti egyensúly megtartásának lehetőségeire terelődött. S ennek része az is, hogy vajon hogyan lehet azzal alkotóként, s főleg női alkotóként megbirkózni, hogy miközben egy művész rengeteget ad a befogadóinak – lett légyen az közönség, olvasótábor vagy egyetemi hallgatókból álló csoport –, esetleg nem annyit, s nem épp abban a pillanatban kap vissza tőlük. Kubik Anna erre olyan értelemben cáfolt rá, hogy ő úgy érzi: a közönségtől legalább annyit azonnal vissza is kap, mint amit egy-egy előadás kapcsán ő ad nekik, s ez a nézők részéről visszaáramló energia segít neki nap mint nap újra felmenni a színpadra. Csak hát a színház a pillanat művészete, ritka, hogy még két-három nap múlva is hatása alatt legyen a néző, ráadásul a színészeket nagyon gyorsan el is felejtik. Sajnos még a fiatal színészkollégái – hiába szakmabeliek – se nagyon tudják, ki is volt Tolnay Klári vagy Ruttkai Éva. Szabó T. Anna ezzel a kérdéssel kapcsolatban különbséget tett a közösségi média adta lehetőségek és a verse későbbi befogadása között. Mert ma már lehetőség van arra, hogy egy-egy versét azonnal feltegye a világhálóra, s ilyenkor jönnek is az azonnali visszajelzések, miközben ezt jobb, ha inkább egyfajta játéknak fogja fel, hiszen az elmélyültebb befogadáshoz „belső rétegzettség” és figyelem kell, amit az olvasó valószínűleg a versek könyv formájában történő olvasásakor képes megtenni. Bódi Katalin pedig tanárként igyekszik a hallgatóit folyamatosan bevonni egy-egy órájába, azonnali reakciókat várva tőlük, s ezekből ő azonnal le is tudja szűrni, hogy egy-egy órája hogy sikerült. De abban mindhárman megegyeztek, hogy egy-egy fellépés, vagy egy-egy előadás vagy óratartás előtt mind a mai napig izgulnak… Az alkotás és az egyensúly kérdése abból a szempontból is érdekes, hogy a női alkotók – s itt a moderátor Jane Austen írásművészetére utalt, akinek csak a családtagjai elől elrejtőzve volt lehetősége alkotnia – továbbra is egyfajta „lopott időben” dolgoznak-e? Azaz mikor és hogyan képesek az egyéb társadalmi szerepeik – háztartásvezetés, anyaság, más szakmai kihívások mellett – alkotni vagy épp szerepet tanulni? Bódi Katalin a válaszában arra utalt, hogy mivel ő heti két-három napot tölt tanítással, a hét többi napján elvileg lehetősége lenne írni és olvasni, ám van három gyermeke, s a velük való foglalkozás mindig felborítja az alkotásra vonatkozó terveit. Így főleg akkor „erőlteti az írást”, amikor a gyermekei iskolában vannak, illetve ez a fajta tevékenysége sokszor csúszik bele az éjszakába. Szabó T. Anna minderre úgy reagált, hogy neki sajnos az éjszakázás már nem megy, hiszen a gyerekei iskolába szállítása miatt reggel korán kell kelnie, így a szintén író férjével a háztartásukat igyekeztek úgy korszerűsíteni – robotporszívóval és mosogatógéppel –, hogy az ilyesfajta teendők ne rabolják el az alkotásra szánt idejüket. Kubik Anna viszont minderről úgy nyilatkozott, hogy bár egy robotporszívónak ő is örülne, úgy érzi, hogy igazából akkor lett könnyebb az élete, amikor rájött, hogy nem lehet mindent száz százalékosan csinálni. Nem lehet az élet minden területén maximalistának lenni, így a takarítás, a háztartás, a főzés terén erről már le is tett, annak érdekében, hogy a hivatásában viszont a lehető legjobbat tudja napról napra nyújtani. Hudácskó Brigitta – az egyensúly, az egyensúlyozás egy másik aspektusát is bevonva a beszélgetésbe – Szabó T. Anna Törésteszt című novelláskötetét hozta szóba, amelyben minden egyes szöveg a női-férfi viszonyokra, s ezeken belül is a robbanás előtti pillanatokra koncentrál. Vagyis mind a mai napig kényes témákat feszeget. De vajon mi az, amiről – az egyensúlyt felborítva – nem beszélnek a különböző művészeti ágak, pedig kéne róla szólni? Szabó T. Anna erre olyan klasszikus, de férfiak által írott műveket említett, mint amilyen Németh László Iszony című regénye, Weöres Sándor Psychéje vagy Esterházy Péter Tizenhét hattyúkja, ahol férfi alkotók vagy nőalakba bújva, vagy férfiként a nőkről érzékeny, a „gyengébbik nem” szempontjából tabunak számító témákat feszegetnek, csak hát ezeket nem nők írták meg. Mert a nőket mind a mai napig – a művészetben is – véleménye szerint a szégyen határozza meg. Ezért az írónő úgy véli, hogy a női alkotóknak tágítaniuk kellene a határaikat azzal kapcsolatban, amiről mernek, s amiről kell is beszélniük, s példaként Jászai Mari önéletírását hozta fel, aki ki mert magáról a könyvében mindent mondani. Ehhez kapcsolódott Kubik Anna, aki a magánéletében szemérmes embernek tartja magát, de a színpadon mer lelkileg teljesen lemeztelenedni, mert úgy véli, hogy a színháznak dolga, hogy szóljon bizonyos tabunak számító témákról. Például a halálról – ezért örült nagyon a most lezárult évad Oszkár és Rózsa mamijának -, vagy az öregedésről, amely kapcsán az amerikaiak például mernek filmet csinálni, mi viszont ebből a szempontból is le vagyunk maradva. Bódi Katalin véleménye szerint pedig kizárólag a különböző művészeti ágak nyelve alkalmas a tabudöntögetésre, és némiképp rácáfolt a Szabó T. Anna felvetette művek „merészségére”, amikor az Iszony nászéjszakáját említette: ott ugyanis Németh Lászlónál is történik egy vágás, s azt már nem tudjuk meg, hogy konkrétan mi is történik azon a bizonyos éjszakán… S ha a szégyenérzetből fakadóan az egyensúly még mindig a hallgatás felé tolódik el, akkor – ezt az egyensúlyt helyreállítandó – vajon mik lennének azok a történetek, amelyekből jó lenne, ha többet látnánk a művészeti ágakon keresztül, s vajon mit ajánlanak a beszélgetőtársak a gyerekek, főleg a kislányok számára olvasnivalóul? – tette fel utolsó kérdéseit Hudácskó Brigitta. Szabó T. Anna a közeljövőben megjelenő Esti mesék lázadó lányoknak című kötet második részét ajánlotta, illetve Hargittai Magdolna Nők a tudományban határok nélkül című kötetét. S igazából bátor történeteket olvasna szívesen, például alkotó, azonos szakmát űző párok bátor élettörténetét. Vagy a szintén tabunak számító anya-lánya kapcsolatról kéne többet beszélni, amely nem mindig olyan felhőtlen, ahogyan azt mostanában a bulvár szereti beállítani, hiszen véleménye szerint egy anya közel járhat a banya kategóriájához is – szűk a mezsgye -, s például nagy költőelődje, Nemes Nagy Ágnes sem volt képes megírni az élete végére elborult elméjű anyja történetét. Kubik Anna a fiatalok számára is mindig verseket, ráadásul kortárs szerzők költeményeit ajánlja, a lányának pedig életrajzokat, mert azt látja, hogy a mai fiatal generáció képtelen a kudarcaival mit kezdeni, s ehhez nyújthatnak példát, mintát a híres, vagy akár kevésbé közismert emberek élettörténetei és megküzdési stratégiái. Bódi Katalin ehhez kapcsolódva egy gyermekkori olvasmányélményét elevenítette fel: a pöttyös könyvek sorozatban olvasta annak idején Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő életrajzi regényét, amelyből rengeteget tanult. A mai fiatalok – a saját gyermekei körében is – pedig azt látja, hogy az élethelyzetek naplószerű feldolgozásai most a legnépszerűbbek – például az Egy ropi naplója-sorozat, s hangsúlyos téma az iskolai zaklatás is. Az ez utóbbiról szóló történeteket is nagyon kedvelik a gyermekek. A kellemes hangulatú beszélgetésből, azt hiszem, nem csak a nők, s nem csak a bármilyen alkotó tevékenységet űzők, de a férfiak is sokat tanulhattak. Gyürky Katalin

Megnyílt az Ünnepi Könyvhét: fotógaléria

Könyvbemutatókkal, író-olvasó találkozókkal, kiállításokkal és koncertekkel várja Debrecenben is az olvasás szerelmeseit június 6. és 10. között a 89. Ünnepi Könyvhét, melyhez 17. alkalommal a Gyermekkönyvnapok programsorozat is kapcsolódik. Csütörtökön a Csapó utcai sétálóövezetben hivatalosan is megkeződött az esemény, nézze meg a fotógalériánkat! Fotók: Pénzes László

Ezt a filmet nagyon-nagyon várjuk

Al Pacino is csatlakozott a Once Upon a Time in Hollywood című Quentin Tarantino-film sztárszereposztásához - számolt be róla a Variety.com.     Pacino a Leonardo DiCaprio által alakított szereplő ügynökét, Marvin Shwarzot játssza a Sony stúdió filmjében. Al Pacinónak ez lesz az első közös munkája Tarantinóval.       Legelső, Kutyaszorítóban című 1992-ben bemutatott filmje óta Tarantino rendre sztárszereposztással forgat.     A Manson-gyilkosságokról szóló, Hollywoodban játszódó produkcióban Damian Lewis Steve McQueent alakítja, Luke Perry lesz Scotty Lancer, Emile Hirsch Jay Sebing fodrász, Dakota Fanning pedig Lynette "Squeaky" Fromme, a Manson család tagjaként jelenik meg a filmvásznon.     A forgatókönyvet is Tarantino írta, aki a rendezés mellett producerként is jegyzi a filmet. Korábban már bejelentették, hogy a szereplők között van Leonardo DiCaprio, Brad Pitt, Margot Robbie, Burt Reynolds és Timothy Olyphant.     DiCaprio egy régi tévés westernsztár, Rick Dalton szerepét játssza, a dublőrét, Cliff Booth-t pedig Brad Pitt alakítja. Mindketten a talpon maradásért küzdenek, mivel Hollywood lassan elfelejti őket. De Dalton szomszédságában egy igazi híresség lakik: Sharon Tate.      A produkció 2019. augusztus 9-én kerül a mozikba: a LaBianca-gyilkosságok és Tate meggyilkolásának 50. évfordulóján kezdődik a forgalmazása Észak-Amerikában.     Al Pacino az HBO Paterno című új filmjében nyújtott alakításáért elismerő kritikákat kapott, hamarosan Martin Scorsese The Irishman című filmjében láthatja a közönség. (MTI)

Még mindig szerelemre hangolva: a Könyvklub –avagy az alkony ötven árnyalata című filmről

Ha valaki felhőtlen és fergeteges, ugyanakkor tartalmas kikapcsolódásra vágyik, annak feltétlenül ajánlom Bill Holderman első, de annál kiválóbbra sikeredett Könyvklub – avagy az alkony ötven árnyalata című filmjét, amelyet a magyar mozikban május 31-étől lehet megtekinteni. A film sikerének egyik kulcsa mindenképpen a sziporkázó szereposztás. A négy, 60+-os főszereplő hölgy, Diane, Vivien, Sharon és Carol szerepében ugyanis nem mást, mint Diane Keatont, Jane Fondát, Candice Bergent és Mary Steenburgent láthatjuk, akik egytől egyig szó szerint lubickolnak a rájuk bízott, általuk megformált karakterben. Mivel tegnap volt a napja, hogy a népszerű Szex és New York sorozat húsz éves évfordulóját ünnepelte a filmes szakma, nos, különösen aktuálisnak érzem, ha azt írom: a Könyvklub című film olyan, mintha Carrie Bradshow-t és három barátnőjét látnánk viszont – épp két évtized múltán, immáron negyven éves rendíthetetlen jóbarátságban, s igen, még mindig (vagy már megint) a férfiak és a szex körül forgolódva. A „prímet” itt is egyikük viszi: a férjét egy éve gyászoló Diane olyan, mintha Carrie lenne idősebb kiadásban, Vivien még mindig ott tart, mint a Szex és New York Samanthája, igen: fűvel-fával, Sharon mintha Miranda sorsát vinné tovább – hisz a válását még mindig nem heverte ki -, Carol pedig, hasonlóan Charlotte-hoz, jó rég ellaposodott házasságát igyekszik helyrehozni. A négy hölgy negyven éves barátsága ugyanakkor az általuk alapított könyvklubon is nyugszik (innen a film címe), melynek keretében időközönként egy-egy előre meghatározott és elolvasott könyv kerül közöttük terítékre - s a könyvön keresztül a magánéletük aktuális állapotára. Így „jön a képbe” az a bizonyos A szürke ötven árnyalata, amelynek olvasása mindegyikükben felcsigázza a vagy már rég elfeledett testi vágyakat, vagy – Vivien esetében – igyekszik azt a megfelelő partner, a negyven éve elveszített, de az igaz szerelmet jelentő Arthur (Don Johnson) felé terelni. A szürke ötven árnyalata után a teljes trilógia – A sötét ötven árnyalata, A szabadság ötven árnyalata – elolvasása is következik, a film pedig azért is kiváló, mert a hatvan feletti nők „felébredésének stációit” és a könyvekben foglaltakat remek párhuzamba tudja állítani. Mindezt humorral, s ami a legfontosabb, iróniával, sőt, öniróniával teszi. A négy karakter mindegyike tisztában van a saját helyével, lehetőségeivel, értékeivel és hibáival, és képes nevetni is ezeken. Miközben – s itt a film mer erre a kétes minőségű trilógiára is finoman, mégis ironikusan reagálni – maguk is tudják, hogy a Moby Dick után E. L. James regényeit „nem nagyon lehet irodalomnak nevezni” – mégis megtalálják azokat a kulcsokat, amelyek nekik ezekből az erotikus irományokból szükségesek ahhoz, hogy újra férfit találjanak maguknak, vagy hogy végre a megfelelő emberrel legyenek együtt. Amikor például Diane – akit a két felnőtt lánya a széltől is óvna, mintha neki már semmi sem járna az élettől – összejön egy rendkívül jóképű pilótával, Mitchellel (Andy Garcia), és elkezd a családi kötelességei és a neki jár boldogság között ingadozni, eljut A sötét ötven árnyalatáig. Ám rájön, hogy nem kell még neki csak „nagymamát játszania”, s egy merész húzással, a lányai legnagyobb csodálkozására, a boldogságot, az új kapcsolatát választja. Kezében A szabadság ötven árnyalatával…. A film ugyanakkor merészen, mégis kellő tisztelettel tárgyalja a ma is tabunak számító időskori szexualitást. S itt a férfi szereplők is remekelnek. A Carol férjét, Bruce-t játszó Craig T. Nelson például csodálatosan képviseli a férfiasságában már nem hívő, a szexet már nélkülöző férfit, aki számára épp egy talpraesett feleség szükséges, hogy újra felkeltse azt, ami már úgy gondolta, nem jár neki. De Sharon volt férje, George (Richard Dreyfuss) esetében a kapuzárási pánikkal is szembesít: hiszen ő egy huszonpár éves lánnyal keresi hatvan fölött a megújulás lehetőségét… De mivel vígjátékról van szó, természetesen a végén mindenki megtalálja a maga boldogságát. Hogy milyen csavarok, fordulatok és fondorlatok útján, arról, azt javaslom, győződjenek meg személyesen. Nézzék meg a Könyvklub – az alkony ötven árnyalata című filmet, amelynek megtekintése után garantálom, hogy mindenki a saját korához illő tanulságok levonásával fog távozni a moziból.   Gyürky Katalin

Európai: évadot hirdetett a Csokonai Színház

Európai évadra számíthatnak mindazok, akik a 2018/19-es időszakban is a Csokonai Színház előadásaira lesznek kíváncsiak. De hogy mi mindent takar a fenti megnevezéssel, tizennégy plusz egy premierrel csalogató következő évad a debreceni teátrumban, arról a színház régi-új vezetése, valamint a város vezetősége 2018. június 6-án egy sajtótájékoztató keretében számolt be.   Debrecen városa részéről Komolay Szabolcs alpolgármester a felvezetőjében a város kulturális zászlóshajójának nevezte a Csokonai Színházat, s meghatározónak mindazt, ami a falai között több mint százötven éve történik. A következő évad kapcsán megjegyezte: az európai értékekbe enged bepillantást a jövő évi műsorterv, amely modern lesz, kortárs, ugyanakkor közönségbarát. A színház továbbra is figyelni fog a fiatalok művészet útján történő nevelésére, ezért folytatja a népszerű Csokonai Ifjúsági Programját, valamint a már régebben és a mindössze tavaly útjára indított fesztiválokat, azaz a DESZKÁ-t, valamint a MagdaFesztet sem kell nélkülöznie a nagyérdeműnek. Ráckevei Anna, a teátrum leköszönő igazgatója így nyilatkozott: mindennél beszédesebb a most lezáruló évad Normája, Macskajátéka, Idiótája stb., vagyis azok az előadások, amelyek azt mutatják: ilyen kitartó és szorgalmas társulatban, napról napra jó értelemben vett meglepetéseket okozni képes művészekben érdemes hinni, mert jönnek a célul kitűzött eredmények. Így ő a maga részéről nyugodtan adja át a stafétát a színház eddigi művészeti vezetőjének, Gemza Péternek, aki július 1-jétől áll majd a teátrum élén. Ráckevei Anna gyönyörű gondolatai után Gemza Péter hangsúlyozta: mivel már öt éve szoros együttműködésben dolgoztak Ráckevei Annával, amely láthatóan sikeres volt, így leendő igazgatóként a következő periódusban sem tervez radikális változást az eddigi művészeti koncepcióhoz képest. Így az elkövetkezendő ötéves intervallum első, 2018/19-es évadában a nemzetközi nyitásra koncentrálnak, természetesen amellett, hogy továbbra is a magyar színházi repertoár megújítása is a céljuk. Ennek érdekében - ahogyan azt már az eddigi pár évadban is megszokhattuk – fontosak a színházban létrejövő ősbemutatók, amelyeket aztán más színházak is átvesznek és repertoárjukra tűznek. Ilyen volt tavaly a Hessmese, valamint a Kinek az ég alatt már senkije sincsen című produkció, idén pedig ilyen ősbemutató lesz a Mikó Csaba írta mesedarab, Az ifjú Mátyás, Madák Zsuzsanna rendezésében. Gemza Péter mindezek mellett a jövő évad fontos eseményének tartja, hogy itt lesz a ma élő egyik legnagyobb színházcsináló, Jeles András, aki Strindberg Júlia kisasszonyát fogja színre vinni, a következő évad premierjei közül pedig a Szétbombázva című előadást, valamint egy lengyel kortárs vígjátékot, a Tesztoszteront emelte ki, amely a két évaddal ezelőtt bemutatott Nyolc nő után kilenc férfiról fog szólni. A sajtótájékoztatón ugyanakkor nemcsak a régi-új vezetéssel szembesülhettek a sajtó képviselői, hanem a színház egy régi-új rendezőjével is. Az öt éve egyszer már itt rendező, valamint a tavalyi évad egyik sikerdarabját, a Macskajátékot színre vivő Szabó K. Istvánt köszönthettük körünkben, aki a jövő évadban két rendezéssel is visszatér a Csokonai Színházba. Szabó K. István elmondta: nagyon örül, hogy Debrecenben lehet, mert ebben a társulatban valódi művészi építkezést tapasztal, s a színészek módot adnak arra is, hogy egy rendező merészen gondolkodjék a színházcsinálásról. A Macskajátékkal ő is úgy érzi, hogy „szintet ugrottak”, s külön öröm számára, hogy mindezt Ráckevei Anna és Kubik Anna főszereplésével valósíthatták meg. A következő évadbéli feladatairól szólva elmondta: egy fiatal ikerpár, Kovács Dominik és Kovács Viktor Mintapintyét fogja színre vinni, amelynek most a napokban lezajló Pécsi Országos Színházi Találkozón már egy felolvasószínházi változatával elő fognak rukkolni, jövőre pedig, itt, Debrecenben, Oláh Zsuzsa főszereplésével mutatják be annak a falusi múzeumot igazgató hölgynek a sajátos felháborodását, amit az vált ki belőle, hogy lekésett a történelemről… A másik darab pedig, amit rábízott a Csokonai Színház vezetése, Max Frisch Biedermann és a gyújtogatókja lesz, amely – tett kíváncsivá a szavaival mindenkit a rendező – arról a jóléti társadalomról szól, amelyből kiveszett mindenféle önvédelmi mechanizmus. Amely képtelen felmérni a reá leselkedő veszélyeket. Ami ugyan lehetne vicces is – s az alapmű mintegy revüszerűen játszik is a tragédiával -, csak hát túlságosan aktuális… Szabó K. Istvántól visszavéve a szót, Gemza Péter a jövő évad zenés darabjairól is szót ejtett. Mint azt megtudhattuk, két musical kerül repertoárra, a Bonnie § Clyde című, amelyet már nyáron a Városmajorban diákokkal színre visznek, s aztán bekerül a Csokonai műsorába is, illetve a híres A padlás című darab, amelyet a tavaly szintén itt rendező Visky Andrej állít majd színpadra. S ha már a zenés daraboknál jártunk, azokon belül az „opera-szekcióról” már nem Gemza Péter, hanem Somogyi-Tóth Dániel zenei igazgató beszélt, aki elmondta: két új operával fognak 2018/19-ben előrukkolni. A huszonkét éve ezen a színpadon nem játszott Mozart-művel, a Figaro házasságával, valamint Rossini Ory grófjával, amely magyar vidéki színházban eddig még soha nem volt repertoáron. A sajtótájékoztatót két színművész is megtisztelte a jelenlétével, akik azután nyilatkoztak, hogy kedvenc rendezőiknek, az orosz Ilja Bocsarnikovsznak és a francia Adelaїde Pralonnak a debreceni teátrumnak erre az alkalomra küldött videóüzenetét a jelenlévőkkel együtt meghallgatták. Ilja Bocsarnikovsz a tavalyi évadban azt a nagysikerű Három nővért rendezte, amely most, június 10-én a POSZT-on is megméretteti magát, s amelyben szerepelt az a Rózsa László is, aki most hangsúlyozta: Bocsarnikovsszal azért volt rendkívül izgalmas dolgozni, mert maximalista, aki egy tízes skálán egyből a tízesre törekszik, s ezt követeli meg a színészektől is, ugyanakkor nagyon nagy lelke van, nagyon jó ember, s hatalmas energiát képes adni a kollégáinak. Rózsa László szavaihoz pedig az a Varga Klári csatlakozott, aki szintén benne volt a Bocsarnikovsz-féle darabban, ugyanakkor – hangsúlyozta – abban az óriási ajándékban van része, hogy a jövő évadban újra együtt dolgozhat ezzel a csodálatos rendezővel, aki Shakespeare Lear királyát adaptálni tér vissza a Csokonai Színház falai közé. Ám Varga Klári nem csak Bocsarnikovsszal, hanem Adelaїde Pralonnal is folytatja a munkát. A csodálatos Ha álom az élet után a Feydeau avagy egy próba története című darabon fognak együtt dolgozni a francia rendezőnővel, akiről a színművész így nyilatkozott: a vele való munka során úgy érzi magát az ember, mint egy extrém sportoló, akinek egyelőre fogalma sincs, hogy milyen akadályokat kell még leküzdenie, de hogy együtt leküzdik, az nem is kérdés. A következő évadtól a színművészek körében személyi változások is lesznek. Távozik a társulatból Sárközi-Nagy Ilona, Szakács Hajnalka és Pál Hunor, ugyanakkor érkezik Hajdu Imelda, Tolnai Hella és Wessely Zsófia. A 14 premierhez társul egy plusz premier is, mégpedig Hajdu Szabolcs Kálmán-nap című darabja. Ugyanakkor a tavalyi bemutatókból repertoáron marad a Lutherek, a Norma, az Acis és Galatea, a Három nővér, a Macskajáték, az Idióta valamint az Oszkár és Rózsa mami című előadás. A 2018/19-es évadra a bérletárusítást a Csokonai Színház jegypénztára 2018. augusztus 6-ától kezdi meg. Gyürky Katalin

Tizennégy premier a debreceni Csokonai Nemzeti Színház következő évadában

Tizennégy premierrel készül a 2018-2019-es évadra a debreceni Csokonai Színház - jelentette be a teátrum leköszönő igazgatója szerdán sajtótájékoztatón.      Ráckevei Anna hangsúlyozta: az elmúlt évek bebizonyították, hogy kitartó munkával, fogékony, megbízható társulattal az eredmények sem maradnak el. A véget ért évad sikerei közül kiemelte Bellini Norma című operájának bemutatóját, az Örkény István Macskajáték című kisregényéből készült darabot és Dosztojevszkij Idióta című drámáját.      " Utódommal, Gemza Péterrel harmonikus együttműködésben dolgoztunk, nyugodt szívvel adom át neki a stafétát, a közös munka eredményire a jövőben is lehet építeni" - fogalmazott Ráckevei Anna. A teátrum eddigi művészeti vezetője, Gemza Péter, aki július 1-től lesz a Csokonai Nemzeti Színház igazgatója, elmondta: radikális változást nem tervez a színház művészeti koncepciójában, ezután is kiegyensúlyozott, ugyanakkor változatos repertoárral jelentkeznek majd.       Hozzátette: a következő évadot európai évadként hirdetik meg, így a magyar szerzők mellett helyet kap svéd, francia, lengyel, brit, svájci és ukrán író, osztrák és olasz zeneszerző is. A programból kiemelte Jeles András rendezésében August Strindberg drámáját, a Júlia kiasasszonyt, Andrzej Saramonowicz lengyel kortárs drámáját, a Tesztoszteront, William Shakespeare Lear királyát az orosz Ilja Bocsarnikovsz rendezésében és Mikó Csaba vadonatúj zenés történelmi mesejátékát, Az ifjú Mátyást, amelyet Madák Zsuzsanna állít színpadra.       Műsoron lesz még többek között Sarah Kane, Georges Feydeau, Max Frisch egy-egy műve és magyarországi bemutatóként kerül színpadra Volodimir Klimenko A bűn paradoxonai, avagy az Apokalipszis magányos lovasai című alkotása - mondta Gemza Péter, aki felhívta a figyelmet a Szabad Tér Színházzal együttműködésben műsorra tűzött Bonnie és Clyde című Broadway-musicalre, amelyet a budapesti nyári színházi bemutatót követően Debrecenben láthat majd először a közönség.      Somogyi-Tóth Dániel zenei igazgató a műsorból kiemelte Mozarttól a Figaro házassága című operát, amelyet 22 évvel ezelőtt játszottak utoljára Debrecenben és Rossini operáját, az Ory grófját, amelyet vidéki színházban még soha nem mutattak be. Komolay Szabolcs, Debrecen alpolgármestere hangsúlyozta: a teátrum modern, kortárs, de közönségbarát repertoárjáról ismert. Hozzátette, hogy a színház jövőre is megrendezi a kortárs drámák seregszemléjét, a Deszka Fesztivált és Szabó Magda írónőre emlékezve a MagdaFesztet is.  (MTI)

A hétvégén a könyves szakmáé lesz a főszerep

2018. június 6-a és 10-e között 89. alkalommal kerül sor az Ünnepi Könyvhétre, melyhez tizenhetedjére a Gyermekkönyvnapok programsorozata is kapcsolódik. Debrecen városa is impozáns eseményekkel várja ezen időintervallumban a könyvek és az olvasás szerelmeseit. De hogy mi minden várható az idén 0. nappal is kibővült Könyvhéten, arról az esemény főszervezője és felelőse, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár június 5-én egy sajtótájékoztató keretében számolt be.   A sajtónyilvános eseményen a városvezetés részéről jelen volt Komolay Szabolcs kultúráért felelős alpolgármester mellett a rendezvény kurátora, Dr. Szirák Péter irodalomtörténész is. Az alpolgármester a felszólalásában hangsúlyozta: Budapest után vidéken a legnagyobb könyvheti rendezvényt Debrecen városában tartják, ami nem véletlen egy ilyen nagy irodalmi múlttal bíró város esetén. Az eseménysorozatot idén második alkalommal szervezi a Méliusz Juhász Péter Könyvtár, de mint az mostanában a cívisvárosban a kulturális szféra kapcsán lenni szokott, más intézmények is bekapcsolódnak a programok lebonyolításába, így idén a MODEM és a Déri Múzeum is helyt ad a különböző eseményeknek. Hiszen a tizennyolc standos „kirakodóvásár” mellett, amelynek ismét a Csapó utcai sétálóövezet ad otthont, rengeteg kísérőprogram is várja a látogatókat. A díszvendég Debrecenben Tompa Andrea író, színikritikus lesz, de színművészekkel és zenészekkel is lehet találkozni ez alatt a pár nap alatt. Dr. Szirák Péter, az Ünnepi Könyvhét kurátora kiemelte: ez az esemény a legrégebbi kulturális brandünk, hiszen 1929 óta rendezik meg évről évre, immár 89. alkalommal. Kivételt ez alól csak a háborús évek képeztek, amikor természetesen nem volt mód a könyvek ünneplésére. Az Ünnepi Könyvhetet – amely 2013 óta települt Debrecenben az ún. „könyvutcába” – minden évben igyekeznek egyedivé tenni, s nincs ez másképp most sem, amikor a szlogen – Tompa Andrea díszvendég irodalmi munkásságához is kapcsolódva – A hallgatás hangja lesz. Az utóbbi évek figyelemreméltó Erdély-regényeinek (A hóhér háza, Fejtől s lábtól, Omerta) alkotójával Szirák Péter június 7-én, csütörtökön este fél héttől a MODEM-ben épp erről a kérdésről, a hallgatás, az elhallgatás mikéntjéről fog beszélgetni. A hallgatás ugyanis mind az életünkben, mind pedig az irodalomban nagy szerepet játszik – hangsúlyozta a kurátor. Nagyon fontos megérteni, hogy amikor valaki elhalkul, azt vajon miért és hogyan teszi, az irodalom pedig – miközben megszólal - sokszor el is hallgat, gondoljunk csak a balladai homály kiemelkedő szerepére. Sokan pedig nem tudnak rendesen beszélni, megnyilatkozni, ilyenkor mások veszik át tőlük ezt a szerepet, s erről szól Tompa Andrea legutóbbi, Omerta című kötete is, amely cím magyarul hallgatási nyilatkozatot jelent. De Szirák Péter az írónővel arról is fog beszélgetni, hogy vajon az irodalom, a könyvek, az alkotók mennyire tudnak hangot adni a női és a férfi szereplőiknek? Van-e vajon olyan hangtípus, amely csak a nőkre jellemző? A Tompa Andreával folytatandó beszélgetés ízelítője után pedig Szirák Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy ahogyan minden évben, idén is igyekeznek különböző rétegeket megszólítani az irodalmon keresztül: ezt szolgálja az Ünnepi Könyvhét számtalan kísérőrendezvénye. Az események közül néhányat a sajtótájékoztatón Pogrányi Péter, a Könyvhét programszervezője külön is kiemelt. Hangsúlyozta: Tompa Andreával nemcsak a Szirák Péter vezette pódiumbeszélgetésen, hanem egy június 7-én 15 órától kezdődő kerekasztal-beszélgetésen is lehet találkozni, ahol az írónő Fejtől s lábtól című regénye lesz a téma. A színművészek közül Kubik Anna, a Csokonai Színház Kossuth-díjas művésze is részt vesz azon a beszélgetésen, ahol Szabó T. Anna írónő és Bódi Katalin irodalomtörténész társaságában a Női szemmel az alkotásról témáját fogják körbejárni. Tompa Andreán kívül itt lesz Kemény István és Totth Benedek is egy-egy kötetének a bemutatójával, s e pár nap során rengeteg gyermekprogram is várja az érdeklődőket. Aki pedig a zenét szereti, szintén mindegy egyes nap találkozhat egy-egy koncert erejéig például a Másik oldal vagy a Jazz Five nevű formációval. Június 10-én, vasárnap pedig a Méliusz Könyvtárban a japán kultúra kedvelőit várják egy egész napos rendezvényre, ahol például a tradicionális japán viselettel, a mangarajzokkal vagy a szamurájokkal lehet megismerkedni. A sajtótájékoztató végén Komolay Szabolcs alpolgármester Zoét is bemutatta, azaz az idei Ünnepi Könyvhét kabaláját, amelyet Kiss Dorina Viktória, a Gönczy Pál Általános Iskola tanulója rajzolt. A 89. Ünnepi Könyvhét és a 17. Gyermekkönyvnapok teljes és részletes programját a www.meliusz.hu oldalra kattintva találják meg. Gyürky Katalin

​Jubilált a Verona, 1301 című előadás

„Ünnep ez a hét a Csokonai Színház számára” – vezette fel az intézmény sajtóreferense, Vajland Judit azt a május 30-ai sajtótájékoztatót, amely a Csokonai Ifjúsági Program első produkciója, a Shakespeare Rómeó és Júlia című darabját osztálytermi színházi nevelési előadás formájában feldolgozó Verona, 1301 című előadás köré szerveződött. Mégpedig abból az alkalomból, hogy a művészek május 28-án immár századjára játszották el a diákoknak ezt a szerelmi történetet – másképp, máshogy, mint ahogyan azt egy „átlagos” színházi előadástól megszokhattuk. Ez a másság, másmilyen színházi forma azon az interaktivitáson alapszik, amelynek során az előadók meg-megállítják a történetet, s jól irányzott kérdéseikkel, felvetéseikkel egyfelől gondolkodásra, másfelől további, közös történetszövésre is ösztönzik a diákokat. S hogy hogyan is indult ez az immár negyedik éve tartó program, arról a sajtótájékoztatón Komolay Szabolcs kultúráért felelős alpolgármester beszélt, aki hangsúlyozta: amikor Gemza Péter művészeti vezető 2015-ben az osztálytermi színházi nevelést célzó Csokonai Ifjúsági Programmal megkereste a városvezetést, a beszélgetésük során rögtön rendkívül fontos kérdésekre terelődött a hangsúly. Hogy vajon hogyan válhat egy fiatalember színházkedvelővé, s vajon hogyan lehet a művészet által nevelni? S mindkettőre kitűnő válasznak tűnt a CSIP-program elindításának lehetősége. S az azóta eltelt időszak azt bizonyítja: a város valóban remek kezdeményezést támogatott, amikor melléállt a CSIP-nek, hiszen azóta a program első előadását, a Verona, 1301-et százszor, a második előadást, a Jeruzsálem címűt immár ötvenszer, a harmadikat, A kékbolygó történetét pedig már negyvenszer játszották Debrecen és a megye különböző településeinek iskoláiban. Gemza Péter, a Csokonai Színház művészeti vezetője mindehhez azt tette hozzá, hogy amikor ezt a programot 2015-ben útjára indították, mind a módszer kezdetleges volt, mind pedig a tapasztalat nagyon kevés volt hozzá, így rendkívül érzékeny emberek érzékeny helyeken való szerencsés találkozása kellett ahhoz, hogy immár az első előadás jubileumát ünnepelhessük. Illetve még valami kellett hozzá: kormányzati akarat, ugyanis az államvezetés az NKA-n keresztül erre komoly forrást biztosít, már a kezdetektől, hiszen annak idején a program beindításához szükséges képzési formát is támogatta, s azóta is töretlenül mellette álla a kezdeményezésnek. A CSIP-program persze nem jöhetett volna létre Madák Zsuzsanna rendező nélkül, valamint a két szakember, Cziboly Ádám és Bethlenfalvy Ádám hozzáértése nélkül, akik az osztálytermi színházi nevelési formáról komoly szakkönyveket is írtak. A két szakember – lévén, hogy nem tartózkodnak Debrecenben – kedves levelet küldött a művésztársaknak és a színház vezetésének ebből az alkalomból, amely levéllel a sajtótájékoztatón Vranyecz Artúr színművész tolmácsolásában ismerkedhettünk meg. Annak a színművésznek a tolmácsolásában, aki két másik társával, Edelényi Viviennel és Kiss Gergely Mátéval viszi el immár századjára Shakespeare halhatatlan történetét a középiskolásoknak. Mielőtt azonban a színművészek beszámoltak volna az élményeikről, a CSIP-program vezetője, Gemza Melinda is szólt néhány szót a kezdeményezés lényegéről. Gemza Melinda hangsúlyozta: 2015 óta folyamatosan bővítik a programot, folyamatosan építkeznek, oly módon, hogy amíg a Verona, 1301-gyel a középiskolásokat kívánták megszólítani – a Nemzeti Alaptanterv követelményeihez is igazodva –, addig a következő évadban a Jeruzsálem című előadással már az általános iskola felső tagozatának szánták a produkciót, annak a korosztálynak, amely amúgy „mostoha” korban van a színház megszerettetése szempontjából. Hiszen a bábszínházból már kinőtt, a felnőtt darabokhoz viszont még kicsi, így ezt a fajta hiátust is pótolni kívánták akkor, amikor épp ennek a korosztálynak „vittek/visznek házhoz” darabot. Az ezt követő évadban pedig, A kékbolygó történetével már az általános iskola alsó tagozatához is eljutottak. Ez utóbbi előadás egyébként nemrég díjat nyert a Marczibányi téri Gyermek – és Ifjúsági Színházi Szemlén, ami szintén büszkeséggel tölti/töltheti el az alkotókat. Gemza Péter ehhez kapcsolódva a nemzetközi sikereket is megemlítette: hiszen, ha bárhol Európában osztálytermi színházi nevelési konferencia, workshop zajlik, akkor ott a Verona, 1301 című előadásból biztos, hogy bejátszanak egy-két részletet, Bergenben pedig kint voltak a darabbal, és óriási sikerrel adták elő a produkciót. A színművészek a nem megszokott színházi formával kapcsolatos kezdeti nehézségeiken túl főleg arról számoltak be, hogy mi mindent ad nekik maguknak is ez a szakmai lehetőség. Edelényi Vivien úgy fogalmazott, hogy egy színművész számára a legcsodálatosabb dolog megtapasztalni, hogy milyen ennyire korán – akár reggel nyolctól – játszani, ráadásul úgy, hogy az egész előadás úgy van kitalálva és felépítve, hogy nincs olyan gyerek, akire valahogy, valamilyen formában ne hatna a produkció. A cél mindig az, hogy eljussanak az interaktivitás segítéségével a gyerekekhez, ugyanakkor nagy felelősség is ebben a művészi formában létezni, hiszen a színészeknek itt pedagógusokká is kell válniuk az előadás idejére. Fel kell ismerniük az adott osztályban működő erőviszonyokat: hogy melyik gyereket kell biztatni, ki az, aki picit erőszakosabb, s ezért kell terelgetni, s ki az, aki esetleg a többiektől tartva nem mer megszólalni… Vranyecz Artúr mindehhez azt fűzte hozzá, hogy a Bethlenfalvy Ádámék kitalálta keret azért is kiváló, mert egy idő után –épp az előadásrészek közé beépített interaktív foglalkozások miatt – a színész elfelejti, hogy épp most „színészkedik”. Nem az lesz a lényeg, hogy épp milyen karakterbe bújik bele, illetve nem ez lesz az elsődleges, hanem a gyerekekkel való közös alkotási folyamat. Kiss Gergely Máté pedig úgy fogalmazott: „bírja” ezt a fajta színházcsinálást, amely ennyire jelen idejű, s a diákokkal való közelségükből fakadóan azonnal „hidat képez” a színművész és a nézők között, akik nemcsak nézők, hanem az interaktivitás miatt aktív részesei is folyamatnak. S ezzel a fajta közelséggel már ott is vagyunk a gyógyítás, azaz a művészetterápia lehetőségénél. A CSIP-program természetesen a következő évadban is folytatódik: új előadásokra is számíthatnak a diákok és a tanáraik, a Verona 1301-et pedig, jegyezte meg félig viccesen Kiss Gergely Máté – lévén, hogy száznál tartanak -, még legalább 1201 alkalommal fogják játszani… Gyürky Katalin  

Ismét Debrecen lesz a szíve a gyermekszínjátszásnak

A 2018. június 8-a és 10-e között huszonhetedik alkalommal megrendezendő Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztiválnak immár nyolcadjára Debrecen városa ad otthont. Az eseményről a szervezők május 30-án a Vojtina Bábszínházban beharangozó sajtótájékoztatót tartottak. A sajtónyilvános eseményt Debrecen városa részéről – amely ugyanolyan szívügyének érzi a fesztivált, mint a Vojtina Bábszínház, a Csokonai Színház vagy a MODEM – a kultúráért felelős alpolgármester, Komolay Szabolcs nyitotta meg, aki hangsúlyozta: a közelgő háromnapos rendezvény esetében nem csupán színjátszó találkozóról, hanem ünnepről beszélhetünk, hiszen határon innen és túl négyszázötven gyerek és velük kilencvennyolc pedagógus érkezik Debrecenbe, hogy az idei tanév során alkotott színpadi produkcióikat megmutassák. S nemcsak ünnep, hanem misszió is a fesztivál, hiszen az alpolgármester szerint a színjátszás - a gyermekkori színjátszás különösen - olyan személyiségfejlesztő, a személyiséget kiteljesítő elfoglaltság, amely szabadon gondolkodó, kreatív emberek sokaságát „képezi”. Komolay Szabolcs kiemelte, hogy megint egy olyan eseménysorozatról van szó, melynek kapcsán Debrecen gyakorlatilag minden kulturális intézménye összefogott, hiszen a szervező Vojtina Bábszínházon kívül lesznek programok és előadások a Szabadtéri Színpadon, a MODEM-ben, a Kossuth téren, a Hajdú Táncegyüttes székházában is. A fesztiválhoz pedig az első napon, azaz június 8-án egy társművészeti konferencia is járul, ahol a neves, szakmájukban elismert előadók a művészeti nevelés kérdéseit feszegetve például a felelősségről, illetve az egyén és a közösség viszonyáról is szót ejtenek. A sajtótájékoztatón Láposi Terka, a Vojtina Bábszínház művészeti vezetője nem csak a saját teátruma képviseletében volt jelen, hanem a rendezvényt támogató Drámapedagógiai Társaság tagjaként is, és a társaságnak a sajtótájékoztatón részt venni nem tudó elnöke, Kaposi László nevében is felszólalt. Az elnököt idézte, amikor erről a közelgő júniusi három napról úgy beszélt, mint aminek a derűről, az örömről az egymásra figyelésről kell szólnia. Mégpedig azért, mert az itt fellépő harmincegy gyermekcsoport nem versengeni, nem megmérettetni jön, „csak” bemutatni, amit alkotott. Ennek ellenére Dr. Lukovszki Judit egyetemi docens, Asbóth Anikó színházigazgató és Uray Péter koreográfus személyében egy szakmai zsűri mégis követni fogja az előadásokat, s szakmai beszélgetéseket fog folytatni az alkotókkal, de sorrendet természetesen nem állít fel a produkciók között. Láposi Terka hangsúlyozta: ahhoz, hogy épp ez a harmincegy csoport érkezhessen a fesztiválra, hat helyen volt regionális verseny, ahol a legjobbakat kiválasztották. Ebben az évben Budapesten, Balassagyarmaton, Keszthelyen, Kisvárdán, Pécsett és Szegeden tartottak ilyen előválogatókat, melyek közül a művészeti vezető a kisvárdai regionális verseny zsűrijében volt jelen. S ami még mindezek mellett rendkívül fontos, hogy a fesztivál nemzetközi, hiszen a harmincegy csoport közül huszonöt hazai, a fennmaradó hat Felvidékről, Erdélyből, a Muravidékről és a Vajdaságból érkezik. Asbóth Anikó, a Vojtina Bábszínház igazgatója egy személyes élménnyel kezdte a felszólalását: annak idején a Vojtina Bábszínház is az amatőr létből indult útjára, így az igazgató asszony nagyon fontosnak tartja a gyermekek művészeti nevelése szempontjából ezeket a helyi, iskolai szinten működő színjátszó köröket, csoportokat. A közösségeket, amelyek óriási személyiségformáló erővel bírnak, azt a közösségi színházat és színházcsinálást, amelynek most minden szegmense jelen lesz a konferencián és a fesztiválon. Olyannyira, hogy egy, az egész várost érintő közösségi játék is lesz június 10-én délelőtt a Kossuth téren. Asbóth Anikó ezt a háromnapos rendezvényt ugyanakkor a szakmai fejlődés szempontjából különleges lehetőségnek tartja a pedagógusok és drámapedagógusok számára is. S hogy mennyire az egész város részvételével valósul meg ez a program, azt az is mutatja, hogy június 8-án este a Vojtina Bábszínház egyik rendkívül kedvelt előadást, A só című produkciót a Szabadtéri Színpadon lehet majd 20 óra 30 perctől megtekinteni. Gemza Péter, a Csokonai Színház művészeti vezetője mindezen információkhoz még azt tartotta fontosnak hozzáfűzni, hogy azokra a bizonyos regionális versenyekre kétszáz feletti csoport, megközelítőleg négyszáz gyermek jelentkezett. Ami óriási szám, s azt mutatja, hogy nagyhatalom vagyunk a színházpedagógiában országosan is, Debrecen pedig különösen, hiszen, ahogyan ez a közelgő háromnapos program is mutatja, ez az a város, ahol a különböző kulturális intézmények tényleg kart karba öltve tudnak kiállni ezért a nemes, a gyermekek fejlődését rendkívüli mértékben fejlesztő művészeti ágért. A szervezők felhívták a figyelmet, hogy a műhelykonferencia mindenki számára nyitott és ingyenes, azonban a foglalkozások létszámkorlátozottak, ezért az azokon való részvétel regisztrációhoz kötött. A jelentkezéseket a Vojtina Bábszínház honlapján június 5-én 16 óráig várják, de a regisztráció sorrendje dönt majd arról, hogy kik vehetnek részt az egyes programokon.   Gyürky Katalin  

Amatőr ékszerkészítők: bravó!

A DMK Tímárház – Kézművesek Háza Kösöntyű V. Amatőr Ékszerkészítő pályázata idén nemcsak jubileumát ünnepli, de ebben az évben érkezett a legnagyobb mennyiségű, legtöbb alkotótól származó és legnívósabb pályázati anyag is. A Jubileumi Kösöntyű ékszerkészítő pályázat díjátadó ünnepsége, valamint az előző évi nyertesek (Gyöngy Hajnal, Kárándi Tamás, Lócska Orsolya és Tóth Szilvia) kiállításának megnyitója 2018. június 1-jén, pénteken, 17 órakor kezdődik a DMK Tímárház – Kézművesek Házában (Nagy Gál I. u. 6.). Köszöntőt mond: Jantyik Zsolt, a Debreceni Művelődési Központ igazgatója. A kiállítást megnyitja: Mátrai – Nagy Andrea, a Tímárház – Kézművesek Háza egységvezetője. Közreműködik: Molnár Miklós hegedűn.   A szervezők nagy örömére nemcsak a térségben, de a ország távolabbi pontjain – Békéscsabán, Pécsett,  Balatonberényben, Nagyrécsén, Sajókazán, Mezőkovácsházán, Miskolcon, Budapesten, Dunaszerdahelyen - is munkához láttak az alkotni vágyó kézművesek és sok-sok csodálatos ékszert készítettek.  72 alkotó több mint száz ékszere pompázik azon a kiállításon, amely június 1-től tekinthető meg a DMK Tímárház - Kézművesek Házában. A három tagú zsűri (Péter Szidónia gyöngyfűző Népi Iparművész, Rácz Erika ötvös Népi Iparművész, valamint Keszler Ibolya ékszerkészítő) számára komoly fejtörést okozott az értékelés, hiszen szakmailag igen magas színvonalú munkák közül kellett kiválasztani a díjazásra érdemeseket. A megnyitón kihirdetik a facebook-szavazás közönségdíjasát is. 72 alkotótól, 26 településről, 26 féle technikával 268 db pályamunka érkezett.   A gyönyörű alkotások többsége gyöngy-, fa-, üveg-, csipke-, bőr-, drót-, sujtás technikával készült, amelyek augusztus 14-ig tekinthetők meg a Tímárház nyitvatartási idejében. A kiállításhoz kapcsolódóan június 2-án, szombaton, 10 órától Gyöngyfűző workshop-ot szerveznek Daróczi Zsuzsannával, valamint bőrékszerkészítő workshopot Demeter Anitával a Tímárházban.    

Gemza Péter a Csokonai Színház új igazgatója

Gemza Péter eddigi művészeti vezető veszi át a debreceni Csokonai Színház vezetését július 1-től Ráckevei Anna eddigi igazgatótól, akinek a vezetői megbízatása június 30-án jár le. Az új igazgató személyéről 36 szavazattal, egyhangúlag döntött csütörtökön a debreceni közgyűlés.     Ráckevei Anna Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész korábban jelezte, hogy nem vállal újabb igazgatói megbízatást, de színművészként továbbra is a Csokonai Színház tagja marad. Az igazgatói posztra Gemza Péter eddigi művészeti vezető volt az egyetlen jelentkező, pályázatát a munkáltatói jogkör gyakorlója által felkért szakmai bizottság is egyhangúlag támogatta.     Gemza Péter 1993-ban a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát, majd Franciaországban etnomuzikológia és táncantropológia szakirányon mesterdiplomát kapott. A Csokonai Színházban 2010-2013-ig koreográfusként dolgozott, 2013. április 1-től 2016. február 23-ig igazgatóhelyettes és művészeti vezető volt, 2016. február 24. óta művészeti vezetőként dolgozott. Tanított, illetve tanít a Kaposvári Egyetem művészeti karán és a Károli Gáspár Református Egyetemen. Rendezőként, koreográfusként és táncosként jelentős színházi munkákban vett és vesz részt.     Papp László, Debrecen polgármestere a közgyűlés ülésén utalt rá, hogy Gemza Péter olyan időszakban veszi át a színház vezetését, amikor komoly kihívások várnak a társulatra: 2019-ben ugyanis megkezdődik a Kossuth-utcai nagyszínház épületének teljes körű felújítása, így állandó játszóhely nélkül kell megoldani a színház működését. Fotó:Czeglédi Zsolt, MTI

Gyász: elhunyt az ország legnagyobb reklámszakembere

Életének 72. évében elhunyt Sas István film- és reklámfilmrendező, reklámpszichológus, a Magyar Televízió (MTV) korábbi munkatársa, az utóbbi évtizedek számtalan emlékezetes reklámjának alkotója.      Sas István halálhírét a Budapesti Gazdasági Egyetem marketing tanszékének vezetője, Harsányi Dávid is megerősítette hétfőn a Kreatív Online szakmai honlapnak.      Sas István 1946. augusztus 16-án született Budapesten; 1970-ben az ELTE pszichológia szakán szerzett diplomát.      A Magyar Televíziónál már 1965-től kameramanként dolgozott, majd a Mafilm dramaturgja volt. Néhány önálló reklámfilm után rendezővé nevezték ki, ezt követően több mint kétezer reklámfilmet jegyzett íróként és rendezőként, többek között a Disznósajt, a Pécsi kesztyű, a Hurka Gyurka, a Skála Kópé, a Cascót akarok, a Libero, a Beautiful Budapest, a Magyar rapszódia, a Kastélyok, az Egy ország ízei vagy a Miskolc felett a nap reklámokat.      Sas István 1999-2001-ben a Magyar Televízió szórakoztató-közéleti igazgatója, 2004 és 2006 között az MTV Új Média Kft. ügyvezető igazgatója volt. Sok éven át a magyar reklámfilmversenyek nyertese volt, a cannes-i reklámfilmfesztiválokon egy Ezüst és nyolc Bronz Oroszlán-díjat kapott.      Reklám és pszichológia címmel 2005-ben, Az ötletes reklám címmel 2007-ben jelent meg könyve; bővebb publikációs listája saját honlapján (http://www.sasistvan.hu) olvasható.      A legnevesebb magyar reklámfilmrendezők egyikeként számon tartott Sas Istvánt 1984-ben Balázs Béla-díjjal, 1988-ban érdemes művész címmel tüntették ki, 2007-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. (MTI)

Az autista világmegváltó - A rossz árnyék című filmről

AA MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ május 27-én, azaz Gyermeknapon nemcsak a kicsiket várta impozáns programokkal, hanem a felnőtt vendégekre is számított az este 18 órakor kezdődő filmvetítésével. A nagyjátékfilmmel 2003 óta most először jelentkező Jeles Andrásnak A rossz árnyék című alkotását tekinthették meg azok, akik A kis Valentinót vagy az Angyali üdvözletet ismerve sejthették: a rendező most is elgondolkodtató, sokkoló intellektuális kalandot biztosít a filmjével.   A rossz árnyék című film hatása valóban megdöbbentő, már csak azért is, mert olyan technikát használ, amely az embert óhatatlanul „kirepíti” a megszokott, eléggé szűklátókörű világából. Az egész filmet, amely álomszerű jelenetek sokasága, egy kör alakú maszkba zárva látjuk, amelyet egy folyamatosan mozgó, animált űrfelvétel vesz körbe. Ami, ha valaki a mozi megtekintése közben nem jött volna rá, azért lényeges – világított rá a filmnézést követő közönségtalálkozón maga a rendező –, mert azt üzeni számunkra: az, amit mi valóságnak látunk, egyrészt jóval sokrétűbb, színesebb, hiszen a teljes univerzumban számunkra láthatatlan és beláthatatlan dolgok történnek, másrészt azt, hogy a valóság képileg, a hagyományos filmtechnikával visszaadhatatlan. Ahány ember, annyiféle valóságképpel rendelkezik. S tulajdonképpen ezekből az „alternatív” valóságokból áll össze a film, amelynek már a főhőse, egy fiatal srác, Jan (Gerlóczy Zsigmond) is egyértelműen egy másfajta, a szokásostól eltérő világ képviselője. Autista vonásaival ő arra hivatott, hogy az emberek belsejében orvosilag még nem diagnosztizálható betegségeket felfedezze, s közölje az illetővel, mi vár rá. Ez a tulajdonsága „kapóra jön” orvos édesanyjának (Török Illyés Orsolya), akivel egy furcsa, hajószerű képződményen ilyesformán együtt „praktizálnak”. Ám a fiúnak erről a meglehetősen bizarr tulajdonságáról senki ne gondolja, hogy kitaláció: Jeles András ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy ilyet, még ha nagy is valakinek a fantáziája, elég nehéz volna kitalálni, s számára a történetnek ez a szála egy ’80-as évekbeli megtörtént eseten alapul. Akkor értesült ugyanis egy makói orvosnőről, aki a betegségeket ily módon előre látó fiát „használta” elődiagnosztizálásra. S ha már a film előképeinél, s ily módon a dokumentáltságánál tartunk, a másik szál, A követek című Holbein-festmény megfejtésének vágya pedig egy gyermekkori élményen alapszik a filmben: Jeles András kisgyermekként egy könyvborítón látta meg először ezt a festményt, s azóta érezte, hogy valamikor egy filmbe be kéne vonni a kép talányát, s annak megfejtési kísérletét. S ezt teszi a film másik főszereplője, a fiú apja, a restaurátor (Pálffy György). A furcsa, a festmény felső sarkában megjelenő piciny keresztre feszített Krisztus, valamint az anamorf lencsével megfestett koponya önmagában biztosítja a különc, a betegségeket előre látó, s az utcát járva, egy szürreális, álombéli utazás során mindig a szerencsétlen, holtravált, szegény, bolond emberekbe ütköző fiú közötti párhuzamot. A fiú egyértelműen modernkori Krisztusként is értelmezhető, már csak amiatt is, mert kizárólag a szenvedést vonzza magához, s ezzel előrevetíti a saját „kereszthalálát” is: hisz a segítségért, a jóstehetségért ebben a világban csak és kizárólag erőszak jár, így a film vége, a „Hagyjátok abba a szenvedtetésemet” mondat egyértelműen paralel a krisztusi „Nem tudják, mit cselekszenek” kijelentéssel. A Holbein-kép és annak elemzése – ahogyan arra a rendező a beszélgetésen rámutatott – így valójában csak eszköz arra, hogy a másság, a másfajta világlátás, egy másfajta univerzum felé közelítsünk, afelé, amit ez a krisztusi vonásokkal bíró fiú képvisel. Olyannyira apropó, eszköz csupán a kép, hogy az egyik elemzője, egy titokzatos örmény figura ki is mondja: nem a képpel, hanem a fiúval kéne foglalkozni. Mert ő az igazán érdekes. A modernkori Krisztus és annak szenvedéstörténete. Jeles András a találkozón elmondta: filmjét mozikban ne keressük, az csupán alternatív forgalmazásban látható. Mint ahogyan az most a MODEM-ben is történt. Ám - a nagy sikerre való tekintettel, s lévén, hogy a rendező ősszel itt fog rendezni a Csokonai Színházban – ígéretet kaptunk arra, hogy az Apolló mozi Filmklubjában még egy-két alkalommal, szintén beszélgetéssel egybekötve, látható lesz a film. Tehát, mindenkinek azt ajánlom, hogy keresse ősszel A rossz árnyék című, rendkívül elgondolkodtató alkotást az Apolló mozi vetítései között. Gyürky Katalin

Neves magyar színészt gyászol a szakma és a közönség

Életének 81. évében elhunyt Szokolay Ottó Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, az egyik legfoglalkoztatottabb szinkronszínész - tudatta Facebook oldalán keresztfia, Pathó István színművész.     Szokolay Ottó 1937. november 23-án született Kispesten. 1957 és 1961 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, majd 1963-ig a kaposvári Csiky Gergely Színházban játszott. 1963-ban behívták tartalékos katonának, utána egy évre a Miskolci Nemzeti Színházba szerződött, majd Várkony Zoltán a Vígszínházba szerződtette. Szokolay Ottó 1965-től a Nemzeti Színház tagja volt.     Drámai karakterszerepekben nyújt emlékezetes alakításokat. Színházi szerepei mellett számos játékfilmben játszott, szinkronszínészként is ismert, ő volt az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínész, hangját számos mozi- és tévéfilmhez, sorozathoz adta.     Munkásságát Rajz János-díjjal (1976), Jászai Mari-díjjal (1984), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1998) kitüntetéssel és érdemes művész (2014) címmel ismerték el. (MTI)

Érzelmekkel teli erőszak - A Sosem voltál itt című filmről

Különleges élményben lehet része annak, aki ellátogat az Apolló moziba a Sosem voltál itt című filmre. Az angol-francia–amerikai filmdráma főszereplője, a Cannes-ban díjnyertes Joaquin Phoenix olyan összetett karakterben lép elénk, amely már önmagában továbbgondolkodásra késztet. Ám a színművész játéka csak az egyik, a film magával ragadó, ugyanakkor hátborzongató összetevője.   A Lynne Ramsay rendezte mozitól senki ne várjon se túl sok párbeszédet, se bő lére eresztett történetmesélést. Elég pár szó, s szinte soha végig nem vitt, kifejtetlenül hagyott történetszálak sokasága ahhoz, hogy Ramsay filmje első perctől kezdve állandó feszültségben tartsa a nézőt. Ez ugyanis nem az a történet, aminek előre látni lehet a végét. Olyan szüzsével állunk szemben, amelynek az utolsó képkockájakor sem tudjuk, hogy mi fog történni, azaz a befogadótól végig hihetetlen koncentrációt igényel a képi és zenei effektek sokaságával felépített film. Elsősorban azért, mert a főhős motivációi sem a megszokott módon tárulnak elénk. Mert a volt FBI-ügynök és háborús veterán Joe-nak, akit Phoenix alakít, „mindössze” villanásszerűen, vagy látomások formájában ugrik be mindaz a borzalom, amit akár a fronton, akár ügynökként átélt. Ám ezek a villanásszerű képek arra mégis tökéletesen elegendőek, hogy aki a lélektanban kicsit is jártas, rájöjjön: hősünk rendesen szenved a poszttraumás stressz-szindrómától, de mivel eddigi foglalkozásai után nem tud nem erőszakos módon viselkedni, továbbra is olyan munkákat vállal el, ahol nem is kérdés a kalapács mint állandó munkaeszköz használata. Így sokszor Joe-t nem is látjuk máshogy, mint a szekercéjével a vállán, s aztán már csak a falak mögött, egy belső szobában, egy kivilágítatlanul hagyott lépcsőfeljáróban halljuk azokat a halálhörgéseket, amiket a „munkaeszközével” hagy maga után. Mígnem végre érkezik egy „követhető” felkérés: a választások előtt járunk, amikor a szenátor (Alessandro Nivola) azzal bízza meg Joe-t, hogy az elrabolt, s valószínűleg prostitúcióra kényszerített lányát, Ninát (Jekatyerina Szamszonov) szabadítsa ki, s hozza haza. A Sosem voltál itt cím, mivel minden ilyesfajta megbízatás titkos, és korántsem törvényes, a „felszínen” ezekre a munkákra, ezeknek a kivitelezésére is érthető: a főhőstől minden „megbízója” azt kéri, hogy a munka végeztével tűnjön el, mintha sose járt volna arra, mintha sose találkoztak volna. Ám véleményem szerint a cím sokkal jobban illik a hős lelkiállapotára: arra, hogy Joe valahol még mindig a távoli, háborús övezetekben jár, nincs jelen a hazájában, a jelenében, az életében, csak a borzalmakkal teli múltjában. Épp ezért a jelenével nem is tud mit kezdeni. Miközben kalapácsával úgy megy előre, mint egy dúvad, s egyre csak gyilkol, tudja, hogy éreznie kéne valamit az idős édesanyja (Judith Anna Roberts) iránt, csak nem tudja, hogy mit – erre kiváló jelenet, amikor a híres Hitchcock-film, a Psycho késszurkálós jelenetét épp akkor próbálgatja, amikor az édesanyja a fürdőszobában tartózkodik. S fogalma sincs, hogy mit kezdjen a tizenöt éves Ninával, akit végül sikerül ugyan kiszabadítania, csak nem úgy, ahogyan azt ő eltervezte. Mert ebben az akciójában bizony túljárnak az eszén. Ami annyira felbőszíti, hogy azt gondolhatnánk: ezek után még nagyobb kedve támad gyilkolni – most már bosszúból is. De mégsem. Máshoz támad kedve, ami megint a benne lejátszódó, rendkívül bonyolult lélektani helyzet következménye. De hogy mihez, azt nem kívánom elárulni. Hanem azt javaslom, hogy ha valaki úgy akar mozizni, hogy közben másfél órán keresztül folyamatosan járatnia kell az agytekervényeit, s önmagát, önmaga érzéseit is keményen oda kell pakolnia a befogadáshoz, az mindenképpen nézze meg Ramsay alkotását. Aki viszont könnyed kikapcsolódásra vágyik, annak azt ajánlom, hogy más filmre váltson jegyet. Gyürky Katalin

Svájc nyerte az Arany Oroszlánt

House Tour című kiállításával Svájc nyerte el a legjobb nemzeti projektnek járó Arany Oroszlán-díjat a 16. Velencei Építészeti Biennálén, a FREESPACE című főkurátori kiállítás résztvevői közül pedig Eduardo Souto de Moura portugál építészt jutalmazták Arany Oroszlánnal a szombati díjátadón.      A nemzeti pavilonok közül Nagy-Britannia Island című projektje kapott különdíjat a nemzetközi zsűritől - közölte a Velencei Biennále sajtóirodája szombaton.       A főkurátori válogatás legjobb fiatal résztvevőjének odaítélt Ezüst Oroszlánt a belga Jan de Vylder, Inge Vinck és Jo Taillieu irodájának ítélték, különdíjat pedig az indonéz Andra Matin és az indiai-amerikai Rahul Mehrotra kapott.      Az Arany Oroszlán-életműdíjat idén a brit Kenneth Frampton építésznek ítélték.

Az idén hetedik alkalommal rendeznek írótábort Hajdúböszörményben

Az idén hetedik alkalommal rendezik meg a Hajdúböszörményi Írótábort (HÍR) július 10. és 14. között - közölte a tábor szervezője, a Hajdúsági Irodalmi Kör titkára az MTI-vel.       Ványai Anita emlékeztetett arra, hogy első alkalommal 2011-ben tartották meg a találkozót 40 résztvevővel. Az elmúlt években a résztvevők száma 130-140-re nőtt, ezzel a HÍR az ország legnépesebb tehetséggondozással foglalkozó írótábora lett - fűzte hozzá.      Az íróiskolák vezetőinek létszáma is folyamatosan bővült. Az idén a költészet íróiskolát Áfra János, Babiczky Tibor, Deres Kornélia, Kemény István, Magolcsay Nagy Gábor és Sopotnik Zoltán vezetik, a próza iskola irányítói pedig Berta Zsolt, Csobánka Zsuzsa Emese, Lanczkor Gábor és Vörös István lesznek - ismertette a részleteket a tábor szervezője.      Ványai Anita elmondta azt is, hogy főleg középiskolás diákok érdeklődnek a tehetséggondozó tábor iránt, de a részvételt 14-től 99 éves korig mindenkinek ajánlják, akik szívesen foglalkoznak vers- és prózaírással.      A tábor zenei közreműködői az idén Nági, a Ruby Harlem zenekar, Pély Barna és Jász Andris, illetve Takács Nikolas lesznek - jelezte Ványai Anita, hozzátéve: a rendezvény utolsó napján díjazásban részesülnek a legkiemelkedőbb tehetségek, akik a könyvjutalmon kívül lehetőséget kapnak különböző folyóiratoktól publikálásra, a következő évi írótáborban pedig térítésmentesen vehetnek részt. (MTI)