TIME DATE
Ma Fülöp és Evelin nap van.

Könyvespolc.On

Soha ne állítsátok meg Terézanyut! Naplókról 3/2.

Naplókról-három részben sorozatom 2. része. A naplókról naplószerűen írok nektek. Az előző részben említett angol szingliregény sorozatról és annak írójáról Helen Fieldingről értekeztünk. A Bridget Jones őrület után természetes volt, hogy megjelenjen egy magyar író hasonló regénnyel, ám azt meg kell jegyeznem, hogy a magyar „Bridget” nem hasonlít az angol Bridgethez. De hogy ne rébuszokban írjak, nevezzük nevén a dolgokat. A magyar szingliregény anyja Rácz Zsuzsa. Az ő tollából született az Állítsátok meg Terézanyut című könyv, jobban mondva könyvsorozat.           Sajnos itt is párhuzamba kell állítanom a könyvet és a regényt alapul vevő filmet, hisz sokan csak az utóbbit ismerik, mely valljuk be kultuszfilm lett. Szóval Rácz Zsuzsától kaptunk egy Kéki Katát, akit megszerettünk. A könyv közel másfél éves elszánt állás- és pasi-kereséséről szól, Kata kalandjai során mindenféle fickóval összeakad, a Hajóskapitánnyal, a Vajákos fejvadásszal és a Hentessel, sőt még izgalmas nőket is megismerünk Kata révén. Kiemelve a fő-gonoszt, aki megtestesíti mindegyikünk életében jelenlévő sátáni női karaktert, aki a munkahelyen megpróbál keresztbe tenni, és ezt a klisékkel felruházott ördögi nőt azóta is Fatehénnek hívjunk, mint ahogy a Bridget Jones könyvekből ismert nádszálvékony lányokat Botsáskáknak. A legnagyobb különbség a könyv és a film között, hogy a könyv sokkal mélyebb tartalmú dilemmákat boncolgat, mint azt a film során érzékeljük. Amennyiben utána nézünk az írónő ezen könyv előtti életének, láthatjuk, hogy nem a semmiből született a regény. Rácz Zsuzsa rutinos újságírónak számított, hisz a média több területén is kipróbálta magát. Pályafutását a Magyar Rádió szerkesztőjeként, riportereként kezdte. Évekig szerkesztette a Drogéria című műsort a Petőfi rádióban, ami annak idején egyedülálló volt, hisz sehol máshol nem foglalkoztak ilyen mélységig a drogproblémákkal. A Terézanyu-regények előtt megjelent Kábítószeretetet című könyv megírását küldetésnek érezte, hisz a testvére drogfüggősége révén komolyan érintett volt a témában. Számtalan családnak segítséget nyújtott ezzel a riportkötettel, amelyben többnyire kábítószerfüggők vallanak őszintén helyzetükről. Zsuzsa személyiségéből adódóan a segíteni vágyás és a hasonló szemléletű nők összefogása alapfeladatnak bizonyult az élete során. A könyv sikere után Terázanyu klubbot kezdett működtetni, ahol számtalan nőt arra sarkallt, hogy merjen kiállni saját magáért és írja meg a történetét kizárólag egyes szám első személyben, ahogyan egy naplót is írunk. A mai napig az írói pályázat legjobbjait honlapján közzétéve bárki megismerheti, és garantálom, hogy erőt meríthet belőlük. De térjünk vissza a könyvhöz. Szóval a mi Kéki Katánk története hatalmas sikereket ért el, 150.000 példányban fogyott és 2010-ben megkapta a Libri Aranykönyv díját, mellyel egyben az évtized legjobb szórakoztató regényének választották, bekerült a Nagy Könyv 50 legjobb regénye közé. Sikerét azóta is sokan kutatják, és bár nem mai könyv azért még van mit fejlődnie a társadalmunknak, hisz még mindig aktuális témákat feszeget, mint például, azt hogy egy nő feladata vajon tényleg az, hogy menjen férjhez, szüljön gyerekeket és támogassa a férfit, akit választott?! Kéki Kata ugyan folyamatosan párt keres, de talán azért is sikertelen ez ügyben, mert ez mellett szeretne karriert építeni, önmegvalósítani és önmagáért boldog lenni. Ez még sajnos ma is vita tárgya, hogy vajon helyesen cselekszenek-e a nők, ha nem a „hagyományos” utat választják. Talán ez volt közel 20 éve a siker kulcsa, sokunk elhitte, hogy ezt meg lehet tenni, s mindezt vicces és irodalmilag is élvezhető formában kaptuk magunkra szabva attól a hiteles írótól, aki ebben a helyzetben nem tudott mást tenni, csak írt és írt. Mi meg azóta is együtt sírunk-írunk és nevetünk.  A könyv és a film között talán a legnagyobb különbség, hogy a filmalkotók nem bízták a véletlenre a sikerességet, mintaszerű hollywoodi alkotást kreáltak belőle és a romantikus szálra építve az egész forgatókönyvet egy szirupos, de Balatonnal fűszerezett extrakedves filmet készítettek nekünk. Minden írásomban kiemelem a filmszereplőket és a magyar filmmel sincs ez másképp, Hámori Gabriella olyan Kéki Kata volt, mint amilyen Scarlett volt Vivien Leight. Róla is írtam már. A férfi szerepek is parádésra sikeredtek: László Zsolt, Csányi Sándor, na és Nagy Ervin azóta is hozza a szívtipró szerepekben a maximumot. Csak hálával tartozunk Rácz Zsuzsának, hogy megírta ezt a könyvet. Biztos vagyok benne, hogy aki szerette az első regényt alig várta a folytatást. Kicsit más ez, de mégis visszaköszön a mi Katánk, talán még „magyarabb”, még „katásabb”, mint az első rész. A Nesze neked Terézanyu egy öniróniával fűszerezett történet 2002-2005 között játszódik és még mindig az útkeresésről szól. Számomra a legmegkapóbb az apához való viszony leírása, elmesélése és a benne rejlő őszinteség volt. Éreztem a csontig hatoló fájdalmat bizonyos események olvasásakor. Amit nem hagyott maga mögött az írónő, az a fanyar humor, mellyel majd minden oldalon megajándékoz bennünket. Van szerencsém személyesen ismerni Zsuzsát, több rendezvényen találkoztunk és élőben is ugyanilyen vicces mondatai vannak, és ezek leírva is ütnek, szóval élvezetes olvasmány ez is. Ugyan nem kapott akkora publicitást, film sem készült belőle, de ez nem von le az értékéből. Plusz kaptunk egy bónusz könyvet az írónőtől Ismeritek Terézanyut? címmel kapható. 1990 és 2010 között megjelenő írásokból a legszemélyesebb élményeket is első kézből kaphatjuk meg Rácz Zsuzsától. 2011-ben jelent meg és ez már nem Kéki Katáról a mi Katánkról szól, hanem teljes valójában a mi Zsuzsánkról. Addigra már számtalan nő érezte, hogy ez a nő, aki így ír azokról a problémákról, élethelyzetekről melyek olyan nagyon hasonlítanak a sajátjainkra csakis jó fej lehet. Ebben a kötetben novelláinak gyűjteményét találjuk meg, melyek gyakran a legszemélyesebb élményeit tárja elénk. Csak ajánlani tudom. Most következzen egy számomra értelmezhetetlen könyv. Volt egy férfi, aki a könyvborító belső oldalán magát úgy jellemezte: „Ha mostanság megkérdezik, mi a foglalkozásom, mindig azt válaszolom: „Hivatásos járókelő”.” Ő Sáringer Károly és volt pofája (bocsánat a kifejezésért) megírni a Nőt akarok! válasz Terézanyunak című „nemtudommit”.  Emlékszem 2002-ben meg is vettem ezt a könyvet és el is olvastam. Felháborítónak találtam minden egyes sort.  Most, amikor leemeltem a polcról ugyanaz a rossz érzés kerített hatalmába, ami az olvasása alatt végigkísért. Ki ez az ember, hogy így merészel nyilatkozni nőkről? Ki engedte meg, hogy ez a könyv megjelenjen? Nos, gondoltam beleolvasok újra, hátha közel húsz év távlatából másként értékelem, és esetleg a fiatal naivitásom gátolt meg abban, hogy élvezni tudjam, vagy egyszerűen csak felülemelkedve az alpári stíluson meglássam, mit is akart az író. De, nem sikerült. Nem akartam ilyen ellenszenvesen elfogultan nyilatkozni erről a könyvről, így segítségül hívtam a Moly- oldalt, ahol le szoktam csekkolni a könyveket. Nos, az eredmény magáért beszél: Ezt a könyvet 32-en csillagozták, és 53%-ra értékelték. A kedvencemet szó szerint idézem. Mintha csak én írtam volna. „Kocsmában, barátok közt, sör mellett még elmegy, ha valaki a hódításaival henceg, de ilyen, a pongyola alatti stílusban, könyv formában – egyszerűen katasztrófa. Azon kevés könyvek egyike, amit nem bírtam végigolvasni. Nem szól semmiről, nem vezet sehová. Tanulság? Csak egy: nem kellene mindent nyomdafesték közelébe engedni!”Steimetz 2011.július 22. 11:39. A szívemből szóltál kedves ismeretlen! Köszönöm! Visszatérve a napló könyvekhez ezek legnagyobb előnye, hogy a személyes hangvétel miatt könnyen utat talál a lelkünkhöz, vagy esetleg olyan érzéseket vált ki belőlünk, ami még évek múlva is hatással van ránk. Nem könnyű ebben a stílusban írni, sőt Stephen King Az írásról című könyvében határozottan lebeszél róla minden kezdő írót, hogy E/1-ben írjon. (Egyéb hasznos tanácsokkal is ellát mindenkit, de ez egy másik téma.) Végezetül egy Rácz Zsuzsa idézettel zárnám ezt a részt: „Könyvet ajánlani legalább akkora felelősség, mint nőgyógyászt vagy ügyvédet: barátságok múlhatnak rajta.” Én bevállalom ezt és a 3. részben újabb olyan napló írásokat mutatok meg, amelyek ott vannak a Könyvespolc.On. Tartsatok velem! Török-Papp Csilla Fotó: Török Papp Csilla    

Fel a kezekkel! Ki az, aki naplót ír, vagy írt régebben? 3/1.

Naplókról-három részben sorozatom 1. része. A tavaszi nagytakarítás során a kezembe kerültek a régi naplóim, kisebbek-nagyobbak, szebbek és a lapokból összeragasztottak is. Azt hiszem, vagyunk páran, akik szeretik papírra vetni a gondolataikat és legféltettebb titkaikat. Én bevallom beleolvasva pironkodtam a saját őszinteségemen, de ami régen volt, talán igaz sem volt. A napló irodalmi műfaj, mely egyszerűen meghatározható: olyan magánjellegű feljegyzések sorozata, ahol az események időrendben követik egymást. A saját naplóimat forgatva jutott eszembe, hogy mi lenne, ha szétnéznék a Könyvepolc.On és készítenék egy összeállítást az általam olvasott „naplókról” melyek nagy hatással voltak az életemre. Ebben a részben a Bridget Jones „csomagot” osztom meg veletek. A csomag első kötete: Helen Fielding: Bridget Jones Ki ne emlékezne a hebehurgya Bridgetre 1997-ből (jobban mondva nálunk ’99), aki folyamatosan a kilóit számolta és azon morfondírozott hogyan érje el, hogy a macsó Daniel Cleaver beleszeressen, miközben észre sem vette, hogy Mark Darcy mennyire megkedvelte. Még az is ismeri a sztorit, aki esetleg nem olvasta a regényt, hisz 2001-ben Renée Zellwerger, Colin Firth és Hugh Grant főszereplésével elkészült a szingli filmek alapműve. A színészek páratlan játéka olyan magával ragadó volt, hogy sokan a film megnézése után vették a kezükbe a könyvet. A film nagyon jól visszaadta a könyv hangulatát, amiért a stáb tőlem maximális pontszámot kapott, és bár Danielt nem Hugh Grant-típusú pasinak képzeltem, mert kissé bárgyú szerepekben láttam korábban, itt a Bridget Jonesban hatalmasat alakított. De térjünk vissza a könyvre. Emlékszem én tűkön ülve vártam a folytatást, ami az első regény fordításának csúszása miatt nálunk egy évre rá 2000-ben már kapható is volt a MIndjárt megőrülök kötet.. Helen Fielding ugyanazt a színvonalat hozta, mint az elsőben (bár sok kritikát kapott, melyben azt olvastam: ez a könyv gyengébb lett). Én inkább a fordítást kritizálnám, de azt akár mindkét könyvre értem, némi disszonanciát véltem felfedezni a laza hangvételű szleng magyar változatában, olyan szavakat olvastam, amik nem feltétlenül használatosan a szingli csajok körében. Ki használ ilyesmit: „kővel górálni, dzsiggelni, mátós céda, pucerájos”. Na és a Papok és Prostik bulit így fordítani: Rosszfélék és Vikáriusok. Ez mi?  Nos, nem mondanám, hogy tökéletes. A cselekmény szempontjából a 2. részben (Mindjárt megőrülök) Bridget semmivel nem lett érettebb és ugyanolyan vicces szituációkba keveredett, mint az első részben. Itt viszont felhívnám a figyelmet arra, hogy a második film cselekménye és a könyv tartalma maximum távolról integethetnek egymásnak, és ez épp Hugh Grant szerepbeli sikerének köszönhető, ugyanis az első részből készült mozifilmben olyan „nagyot futott”, hogy a második adaptációban jóval nagyobb szerepet kapott, mint amennyit a regényben szánt számára az írónő. Itt mivel a könyv és a film nincs párhozamban javaslom, aki még nem olvasta bátran tegye meg, mert Bridget életének új aspektusait fedezheti fel a regényben. …és hogy a 3. részről is beszéljünk, bár nehezem találok szavakat. Szóval sokat kellett rá várni, pontosan 2013-ig. Most azt mondom, bár ne írta volna meg! A címe: Bridget Jones naplója 3. Bolondulásig.  A döbbenet, amikor azt olvasom - SPOILER, ha nem olvastad görgess tovább! – Mark meghalt, azt hittem ez a mélypont, de nem! A tetves gyerekek rész sokkal rosszabb volt… Nem is akarok róla írni. SPOILER VÉGE. Ám ekkor jött egy új film. Mark feltámadt és még egy új szépfiú is részese lett a sztorinak. Ennek a filmnek semmi köze a könyvhöz – hála az égnek! Hugh Grant ehhez a részhez már nem asszisztált, de sikerült találni egy újszerű szépfiút Patrick Dempsey személyében, aki engem már a Grace klinika sorozatban elbűvölt. Szóval könyv – kontra – film. Hmm, egyik sem az igazi. A könyv nyomasztó, és kínlódva olvastam és azon bánkódtam, hogy hová tűnt a régi Bridget. A film meg, nos, még jó, hogy a súlyán már nem poénkodtak, hisz ezért a szerepért Renée már nem volt hajlandó újra meghízni, és talán a túl sok botox sem segített a hitelességben.  A harmadik széria könyvestől filmestől feledhető. Azt még megjegyzem, hogy a film megjelenése után a forgatókönyv alapján készült regény megjelent könyv formájában is Bridget Jones Babár vár címmel, de bevallom őszintén, ez nincs a Könyvespolc.On. Helen Fielding próbálkozott még pár szingli könyvvel, de a Bridget sikereit egyik sem hozta. Olivia Jules-ról írt két könyvet, amit én annak idején el is olvastam (természetesen meg is van a Könyvespolc.On), de ahogy most rákerestem, nálunk már nem is kapható. Ha egy jó hasonlattal élhetek, azt mondanám: Egyszer volt Budán kutyavásár. A Bridget Jones kultusz végigsöpört a világon. Az első könyv 40 országban jelent meg, és több mint 15 millió példányban fogyott. A The Guardian újság által készített felmérésben Bridget Jones naplóját a tíz legjobb regény egyikének nevezték, amely meghatározta a 20. századot. A 2004-es BBC közvélemény-kutatása során Fielding-et a brit kultúra 29. legbefolyásosabb személyének nevezték. 2016. decemberében a BBC Woman's Hour című műsorában Bridget Jones szerepelt azon hét nő egyike között, akik az elmúlt hét évtizedben leginkább befolyásolták a brit női kultúrát. A könyv sikere elvitathatatlan, az, hogy szeretjük, vagy nem szeretjük, ezek után nem is érdekes. Hamarosan folytatom a napló összeállításomat, mert még van pár meghatározó könyv a Könyvespolc.On. A képgaléria utolsó fotóján láthatók a következő rész könyvei... Török-Papp Csilla Fotó: Török-Papp Csilla, Pinterest

Mindig van új…

Azt hinnéd, hogy nincs új a Nap alatt, aztán rájössz, hogy mégis van. Szubjektív olvasásélmény F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye című könyvéről. Azt gondoltam, hogy ez a téma nem tud már újat adni, majd elolvastam ezt a regényt. Holokauszt, zsidóság… a háború utáni időszakban, majd az ’56-os események tükrében. Nehéz volt a könyv olvasása, bevallom, mert az első perctől a sorok között megbújó ki nem mondott gondolatok foglalkoztattak.  A főszereplők elesettsége ellenére az egészet áthatja egyfajta elementáris erő, ami csak azokban lakik, akik valamiféle traumát éltek át. Nos, ez a két ember: a lágert túlélve próbálnak élni annak ellenére, hogy jogtalannak érzik azt a sorstól, hogy őket életben hagyta, és mindketten a saját démonaikkal küzdve haladnak az útjukon. Az ő életük összefonódása nem a szokványos lányregényes történet. Ne is várjuk ezt tőle, annál inkább a csendes érzelmi terror nyomasztó hatása telepszik ránk az olvasáskor. Klára az árván maradt anorexiás kislánynak még serdülni sincs elég ereje. A leírhatatlan borzalmakat átélt gyermek hol egy nyolc éves szintjén kommunikál, hol felnőttek módjára, és teszi ezt egy olyan 42 éves orvossal, aki az égvilágon senkivel és sehogyan sem beszél. Innen indul az ő történetük, melyet egész hosszan követhetünk nyomon. A lezárásban időben jóval tovább jutunk ám, én mégis jó pár dologra kíváncsi lettem volna még. Talán az a legjobb, hogy bármennyire is megtépázta a lelkemet ez a könyv, valamit mégiscsak adott. Az emberi jóságba vetett hitemben teljes mértékben megerősített. Nem titkolom, volt, hogy legszívesebben a tűzre vetettem volna a könyvet és volt, hogy „csakazértis” olvastam még egy és még egy oldalt. Számtalan kérdés felvetődött bennem. Aldó vajon tudta…? Klára mikor döbbent rá…? Amikor elfogytak a sorok a kérdéseim megmaradtak. Tudom, hogy film is készült a regényből, Akik maradtak címmel, de szándékosan nem néztem meg az olvasás előtt, most majd megteszem. F. Várkonyi Zsuzsa 2004-ben írta ezt a történetet, a kezemben lévő kötet a 4. kiadás. Ez az alkotása páratlan, de érdemes rátekinteni az életútjára, az eddig megjelent könyveire is. A pszichológia többféle ágában jeleskedik és 1978 óta ír szakmai könyveket. Tudása, tapasztalatai szilárd talajt biztosítottak a szépirodalmi regény születésének.   Mit írhatnék még? Talán azt megosztom veletek, hogy amikor ilyen szívszaggató, elevenül a lelkembe maró, múltban játszódó történet olvasok, mindig hálát adok a sorsnak, hogy nekünk nem kell ilyet átélnünk. Tudom ez a mostani koronavírus helyzet kizökkentett bennünket a mindennapi rutinunkból, de közel sem olyan borzalmas a helyzetünk, mint Klárának és Aldónak. Az, hogy nem mehetünk délelőtt boltba vagy, hogy maszkot kell viselnünk kevésbé zavaró, ha tudjuk, hogy a nem is olyan távoli múltban a szörnyűségek nem itt és nem így kezdődtek. Minden viszonyítás kérdése. Legyünk pozitívak és járjunk nyitott szemmel és olvassunk minél többet, hogy megismerhessük a világunkat és megfelelően tudjuk magunkat ráhelyezni az élet koordinátarendszerére. Olvass velem, és ismerd meg, mi van nálam a Könyvespolc.On! Török-Papp Csilla Fotó: Szűcs-Tarcsa Anita

Jane Austen tönkretette az életemet…

Az írónő munkája kihagyhatatlan egy könyvekkel foglalkozó rovat számára. A minap akadt a kezembe ez a könyv (Beth Pattillo: Jane Austen tönkretette az életemet) , és mint Austen rajongó leemeltem a polcról. Beth Pattillo 2009-ben írta ugyan, de hozzánk tíz évvel később érkezett. Sok érdekességet nem tudok róla írni, talán azt emelném ki, hogy a legizgalmasabb szál egy titkos társaság: a Rettentők, akik védelmezik Jane Austen magánéletének eddig nem ismert eseményeit, amely cselekménysor a sava-borsa a könyvnek, de sajnos csak fikció. Ámbár ha igaz volna, sokunk véleménye megváltozna Jane Austenról. Szóval egy balkanyarral át is térek szeretett írónőmre, akinek Mr. Darcyt, Brandon ezredest, Emma Knightley-ját, és Wentworth kapitányt köszönhetjük. Aki ismeri Jane Austen könyveit tudja, hogy ha megfelelő életszakaszunkban olvassuk, bizony egykönnyen a rabjává válhatunk.  Én így jártam. Még azelőtt beleszerettem Mr. Darcyba, mielőtt Colin Firth vizes fehér ingben kilovagolt a tóból. A Büszkeség és balítélet volt az első regényem tőle. Amikor olvastam még nem volt Google, hogy csak úgy rákeressek az írónőre, hogy ki is volt ő valójában. Szépen besétáltam a könyvtárba és nyomoztam, hogy minél többet megtudjak róla. Akkor szembesültem vele, hogy ez a nő 201 évvel előttem született és az akkori kor számára eretnek gondolatokat fogalmazott meg, olyanokat, amiket akkoriban talán senki nem mert kimondani. Például, hogy a házassághoz szerelem kell. Ma már elképzelhetetlen, hogy e nélkül menjünk férjhez, de 1800-as években ez nem volt divat. Azóta érdekel, miért is nem ment férjhez ez a korszellemet messze meghaladó gondolkodású hölgy, aki intelligenciájával lenyűgözte a környezetét, és kitűnt a többi jól nevelt, tisztességes, visszafogott eladósorban lévő lány közül. Talán épp az imént felsoroltak miatt maradt egyedül. Megérzésem szerint egyetlen férfi sem érhetett fel hozzá. Akkoriban körülményes lett volna egy ilyen társat választani, egy gondolkodó nővel élni. A nőknek más szerep jutott. Innen visszatekintve a magánéletére és a műveire azt gondolom, az összes regénye azért állja ki az idő próbáját, mert olyan nyers erő és magabiztosság áramlik belőle, amit mi mai nők is megirigyelhetünk. A maga naivnak tűnő egyszerűségével lemezteleníti számunkra azt mi fontos, és mi nem. Úgy elemzi a karakterei jellemvonásait, hogy bármelyik pszichológus, coach vagy HR vezető fejet hajthat előtte. Épphogy pro és kontra listát nem készít. A kritikai realizmus egyik úttörőjeként szokták emlegetni. Minden írására jellemző, hogy olyan hősnőket ábrázol, akik intelligensek, határozottak, erősek, és az életük eseményei kapcsán jól érzékelhető a jellemfejlődésük. Messze túlmutat ez a bugyuta romantikán. Legismertebb regényei és egy-egy gondolat hozzá: Értelem és érzelem, 1811 Az egyik kedvencem. Ahogyan görbe tükröt tart a körülötte élők számára, az páratlan. Azt, hogy bizonyos középszerű emberek ostoba viselkedését humorral fűszerezve mutatja meg egyszerűen zseniális. A Dashwood lányok sorsa annyi izgalmas történéssel van kikövezve, hogy csak úgy pörögnek a lapok olvasás közben. Brandon ezredes meg vetekszik Mr. Darcyval a szívemben.   Büszkeség és balítélet, 1813 Megannyi filmfeldolgozás ellenére maga a regény jóval többet ad minden képkockánál. Aki bármelyiket is megnézte, (A Büszkeség és balítélet meg a zombik című „nemtudommicsoda” nem ér) és szerette, vegye a bátorságot, ne legyen botor és kezdje el olvasni! A mansfieldi kastély, 1814 Ebben a történetben nem a férfi főhős a legkiemelkedőbb alak, hanem Fanny Price. Megszerettem ezt a lányt. De, hogy Norrisné fejére senki nem borította rá a teát az érthetetlen számomra. Most már értem miért nevezte el J.K Rowling a macskát Norrisnéről. Tessék kérem utánajárni! Emma, 1815 „...ha a nő nem bizonyos benne, igent mondjon-e egy férfinek, feltétlenül utasítsa vissza. Ha habozik igent mondani, mondjon bátran nemet. A házasság nem olyan állapot, amibe csak úgy kétes érzelmekkel, fél szívvel be lehet lépni.” – a regényből kiragadva ezt a gondolatot csak úgy itt hagyom… Meggyőző érvek, 1818 Ez bizony erről szól: érvek-ellenérvek.  Anne Elliot huszonhét éves vénlány, akit a családja és barátai lebeszéltek arról, hogy az akkor még vagyontalan Wentworth kapitány felesége legyen. Ám a sors úgy intézte, hogy nyolc év után találkoznak és a  kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, és feleséget keres. Egyet biztosan tud: a leendő ara nem lehet Anne Elliot. Innen szép nyerni! Talán ez a legérettebb gondolatokat megfogalmazó Austen regény. A klastrom titka, 1818 (a regényt 1803-ban fejezte be, de csak 1818-ban adták ki Ezt akkor javaslom elolvasni, amikor már ismerjük a többi regényt és Jane-t már a barátnőnknek tekintjük. Ugyanis ez a könyv egy öniróniával fűszerezett szatirikus olvasmány. Itt Austen még azt is megengedi magának, hogy „kiszól” az olvasónak, és milyen jól teszi. Ez a mű is, mint az előző csak halála után jelent meg. Hiába rangsorolják a kutatók a lista végére, ebben olyan hangot is hallunk, ami a többiből hiányzik. Ez méltán nevezhető írói nagyságnak.   Az, hogy ezt a hat Austen művet 1938 óta 33 alkalommal dolgozták fel TV-film, sorozat vagy mozifilm formájában (a zombis baromságot nem számoltam bele) számomra azt jelenti, hogy sokan vagyunk, akik megértették ezt a zseniális koponyát, a nőt, a vénlányt, a hőst, a szerető testvért. A feldolgozásokban olyan világhírű színészek vállaltak szerepet mint Emma Thompson, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, Colin Firth, Hugh Grant vagy Ewan McGregor.Készült egy film: Jane Austen magánélete címmel 2007-ben ahol az írónőt Anne Hathaway alakította, megjegyzem messze felülmúlva önmagát. Aki még nem látta volna, javaslom megtekinteni. Számtalan kutatási anyag áll rendelkezésre, amiből információmorzsák alapján tudósok pontosan összeállították Jane életének szakaszait, mégis vannak időszakok, melyek mély homályba merültek. Jane 42 évesen Addison-kórban halt meg, mely idő iszonyú rövidnek tűnik. Az írásai viszont évszázadokon át tartalmas olvasmányok nők milliói számára.  Nehéz konklúziót levonni egy élet munkájáról ilyen rövid betekintés után, de a személyes álláspontomat nem titkolom. Talán nem vagyok egyedül, ha az mondom: Jane Austen nem elrontotta, ahogy az említett címben olvasható, hanem túlzás nélkül állíthatom: megváltoztatta az életemet…   Olvass velem, és ismerd meg mi van nálam a Könyvespolc.On! Török-Papp Csilla Fotó: Török-Papp Csilla, Pinterest

Daniel Radcliffe és más világsztárok olvassák fel a Harry Potter első kötetét

Daniel Radcliffe, David Beckham, Dakota Fanning és sok más sztár olvassa fel J.K. Rowling Harry Potter és a bölcsek köve című regényét. A külön-külön rögzített videókat és hanganyagot a következő hónapokban ingyenesen teszik hozzáférhetővé - számolt be róla kedden a Variety.com.      A Harry Potter-regényfolyam hivatalos honlapja, a Wizarding World kedden hét sztár nevét hozta nyilvánosságra a Twitteren, akik részt vesznek a felolvasásban: Daniel Radcliffe, Stephen Fry, David Beckham, Dakota Fanning, Claudia Kim, Noma Dumezweni és Eddie Redmayn. Mint írták, további hírességek is csatlakoznak később.     Az első Harry Potter-kötet mind a 17 fejezetét felolvassák nyár közepéig. A felolvasásokról készült felvételeket hetente teszik közzé a harrypotterathome.com honlapon, az audiováltozatokat pedig szintén ingyenesen a Spotifyon.      Az első fejezetet a Harry Potter-fimekben a főhőst alakító Daniel Radcliffe olvassa fel. Ez a felvétel már meghallgatható a wizardingworld.com/chapters/reading-the-boy-who-lived  honlapon és a Spotifyon is.     A Wizarding World Digital és Rowling ügynöksége, a Blair Partnership a koronavírus-járvány alatt hozta létre a Harry Potter at Home  kezdeményezést, hogy a tanárok az oktatási platformokon szabadon felolvashassanak az egyébként jogdíjas regényekből. A Harry Potter at Home programjának része a sztárokkal szervezett felolvasás-sorozat is.     A hétkötetes Harry Potter-regényfolyamból világszerte már több mint 500 millió példány kelt el. A Harry Potter és a bölcsek köve című első kötetből több mint 120 millió példányt vásároltak meg az olvasók. MTI

Érkezik Meghan és Harry közös könyve

Érkezik Harry és Meghan könyve, ami a Finding Freedom,  azaz „A szabadság nyomában” címet kapta. A könyvben többek között arról is szó lesz, hogy miért döntöttek úgy, hogy maguk mögött hagyják a királyi családot. A könyvet Omid Scobie és Carolyn Durand riporterek jegyzik, akik a párral folytatott interjúk alapján készítették el az olvasmányt. A könyv a találkozásuktól kezdve fogja feldolgozni a közös életüket. Melyben végre arra is fény derül, hogy mi vezetett odáig, hogy önként visszavonuljanak a rivaldafényből. Az elkészült kötetek "Finding Freedom: Harry, Meghan and the Making of A Modern Royal Family" címmel augusztus 11-től lesznek elérhetőek az Amazon oldalán. Előrendelésre azonban most is van lehetőség, Meghan-ék történetét akár már ma megrendelhetjük a weboldalról. Magyar kiadásról egyelőre még nincs információ. De a 320 oldalas, őszinte, közvetlen és lebilincselő –jelzőkkel ajánlott olvasmány már előreláthatóan is biztosan bestseller lesz!

Jön az Alkonyat könyv folytatása!

Emlékeztek még az Alkonyat könyvek sikerére? Bella és Edward különleges szerelméről szóló regénysorozat több mint 100 millió példányban adtak el világszerte. Az író, Stephenie Meyer oldalán jelentette be, hogy 12 év után befejezi a könyv sorozatot és megírja a  a Midnight Sunt. A szerző már egy hete készül a bejelentésre, amire hétfőn került sor. A hír publikálása utána a nagy látogatói szám miatt oldala össze is omlott. Mint ismeretes már 12 évvel ezelőtt szerette volna megírni a befejező részt Meyer, akkor viszont kiszivárgott a kézirat egy része, ezért úgy döntött jegeli a projektet. A Midnight Sunban Edward szemszögéből ismerhetjük majd meg a storyt, a múltját, mi történt vele Bella megismerése előtt. A folytatással pontos válaszokat kaphatunk majd, miért szeretett bele a különc lányba. Vélhetően óriási siker lesz a új rész, mi kíváncsian várjuk. Kép: www.popcrush.com/

Elfújta a szél-kultusz 2. rész De ki az az Audrey...?!

Nyomozásom története és az emlékekből felsejlő igazság. Az előző cikkben foglalkoztam az Elfújta a szél kultusszal, amelyben már megemlítettem mennyire felkeltette az érdeklődésemet, hogy hogyan születhetett az előzmény- és Scarlett további sorsáról annyi utóélet-regény, ha a Mitchell hagyaték őrzői szigorúan védték az alapművet, mint szellemi terméket és több elkészült regény megjelenését megakadályozták. Ezt hogyhogy nem? Elkezdtem kutakodni, hogy ki is ez az Audrey D. Milland. A Google ugyan a barátom, de sok információval nem szolgált, viszont a Wikipedia megmutatta kit takar az álnév: Nemes István fantasy és schi-fi író. Kikerekedett szemmel néztem, hogy Audrey egy 58 éves úr, ráadásul debreceni. Két gombnyomással rátaláltam és a messengeren már írtam is a kérdéseimet. Legfőképpen az érdekelt, hogy valóban ő-e Audrey D. Milland? Több dolog is gyanakvásra adott okot. A könyveket forgatva azt láttam, hogy mindegyik fordításként jelent meg, és a könyvekben az eredeti mű címet is megjelölték. Az előző cikkhez végzett kutatásaim során Audrey D Millandot, mint orosz szerzőt emlegetik. „There is even an entire series of unauthorized Russian sequels written by a collective of writers all publishing under the name Audrey D. Milland. These books offer up a reportedly different point of view than the original and assume a sensibility more catered to a Russian audience.”  (Forrás: https://blog.bookstellyouwhy.com ). Szerintük az én könyveim, amik a Könyvespolc.On vannak, jogosulatlan orosz folytatások, melyeken több író dolgozott és mindegyiket Audrey D. Milland néven publikálták. Tűkön ülve vártam, hogy visszaírjon Nemes István és végre kiderüljön az igazság. Addig is minden létező helyről próbáltam minél több információt megtudni az íróról. Nemes István közel húsz álnéven publikált, főként fantasy és sci-fi regényeket. Legismertebb regénye John Caldwell néven A Káosz Szava címmel jelent meg 1990-ben, majd jött a Jeffrey Stone Mark Wilson, David Gray, Jessica J. Brutal , Andrew Hall, Julie Scott és a többi jól csengő név, és persze  Hombre Jimenes, Audrey D. Milland vagy Audrey Dee Milland. Női-férfi nevek tömkelege. Eszméletlen. S akkor lássuk, hogy magától az írótól mit tudtam meg: Gyermekkora óta ír, az 1979-ben Debrecenben megalakult Kronosz sci-fi klub oszlopos tagja volt, ebben az évben jelent meg a klub amatőr kiadványa, a Spirál nevezetű fanzin, amelybe két novellája is bekerült. A 80-as években két tucat írása jelent meg az ország különböző fanzinjaiban (A fanzinok– amatőr sci-fi kiadványok például: Vega, Szupernova, Metamorf, Aréna). 1989-ben elindult a Csokonai Könyvkiadó új sorozata, a Főnix Fantasztikus Könyvek, melynek az első kötete is Nemes István nevéhez köthető, ő fordította Robert E. Howard: Conan, a barbár –t, amely 80.000 példányban jelent meg, és jelentős anyagi bevételt hozott a kiadónak. A következő évben jelent meg a fent említett A Káosz Szava című regény, melynek a népszerűsége meghatározta az egész írói pályafutását. Több kiadónál jelentek meg művei és fordításai, majd 1991-ben saját kiadót alapított Cherubion Kft-t, amely elsősorban fantasy regények kiadására – főleg a saját regényeire – épült, éppen olyan szisztéma alapján működhetett, mint Fejős Éva Erawan Kiadója. Elmondása szerint a 90-es években megközelítőleg 100 regényt írt, vagy még többet, és ebben az időszakba születtek a Scarlett könyvek is. S íme a kérdéseim, és a válaszok: Alapvetően sci-fi írónak tartja magát, akkor miért írt például romantikus könyveket? Igen. Alapvetően sci-fi írónak indultam, de mostanság már inkább fantasy íróként tartanak számon, hiszen írásaim többsége abba a zsánerbe tartozik. De amikor még kifejezetten sci-fit írtam, felvetődött bennem, hogy a jó barátom, Hajja Attila miért fizet háromszor annyit egy „utcáról betévedt”, romantikus regényt író hölgynek egy vékonyka regényért, mint nekem egy sikeres sci-fi regényért. A válasz magáért beszélt: mert a romantikusok háromszor annyi példányban fogynak, mint a rétegirodalomnak számító sci-fik. Erre felszívtam magam, és azt feleltem, hogy de hát ilyet én is tudok írni… Attila pedig azt felelte: írj! Ekkor, még 1990-ben írtam meg életem első romantikus regényét, Mary Kelson: Irány Florida címmel. Ez a regényem egy elég kellemes, fordulatos sztori, de ekkor még halvány fogalmam sem volt a női lélek mélységeiről és hogy a romantikus zsáner olvasói miféle érzelmi hullámvasútra vágynak, amikor ilyen könyvet vesznek a kezükbe. Magyarán: én sosem voltam egy romantikus alkat, eléggé reálisan gondolkodtam, és miközben ezt a regényt írtam, elkönyveltem magamban, hogy valószínűleg ez volt az első és utolsó romantikusom. De nem így lett. A regény jól fogyott, és a megjelent kritikák is viszonylag kedvezően fogadták… noha a Nők Lapjában a kritika írója rátapintott a lényegre: „Ennek a könyvnek az írója valószínűleg férfi, akinek fogalma sincs a női lélekről”. Ez durva, de amúgy alapvetően igaz volt, ráadásul dicsérte és tetszett neki. Ezt követően történt, hogy az akkoriban indult LAP-ICS Könyvkiadó tulajdonosai megkérdezték tőlem, tudnám-e folytatni a nagy népszerűségnek örvendő Megveszem ezt a nőt c. brazil szappanoperát. Eddigre a Fabula könyvkiadó már íratott három részt a tévében lement történések alapján valakivel (Rachel Scott néven), és felvetődött, hogy lehetne-e folytatni, mert annyira szerették az olvasók… Nem ismerem a megállapodás részleteit, de nekem úgy rémlik, hogy a Fabula vette meg a szerzői/folytatási jogokat, és a LAP-ICS kiadóval együttműködve adták ki. Mint említettem, én nem vagyok romantikus alkat, addig egyetlen részt sem láttam ebből a sorozatból, de látatlanban is rábólintottam: miért is ne? Hisz ezek jól fizető munkák voltak. Szóval, így lettem romantikus író, és miután kiderült, hogy a műveimet szeretik az olvasók, jöttek újabb megbízások: a Borostyán folytatását nyolc rész után bízták rám, abból is lett a végén 28 könyv, aztán még ilyenek, hogy Kisasszony, A rabszolgalány, Perzselő szenvedély… Őszintén, már nem is emlékszem. Hetente írtam egy regényt – 256 oldalas könyv, nem valami vékony füzet –, és szó szerint napi 14-16 órát dolgoztam a hét hat napján, aztán vasárnap átolvastam, tördeltem, kinyomtattam, és hétfőn reggel már ment is nyomdába. Volt olyan hónap, amikor négy regényt is írtam, szóval, már szinte nem is emlékszem a kilencvenes évekre, csak arra, hogy nagyon hirtelen elszállt tíz év. Audrey D. Milland? Ki ő, hogy született? Hogyan zajlott a felkérés a „megbízásra írásra”? A fentebb leírtak ismeretében – mármint hogy jól fogytak a regényeim – nem lepett meg, hogy érkeztek megkeresések más kiadóktól, romantikus regények írására. Többet is vissza kellett utasítanom, mert egyszerűen nem lett volna rá kapacitásom. A Scarlett folytatására már évekkel korábban rákérdezett egy ismerős kiadó, hogy vállalnám-e. Végül a Totem kiadóval szerződtem. Akkor Margaret Mitchell eredeti regényét még nem olvastam, de a klasszikus filmet láttam, tudtam, miről van szó. Mivel édesanyám imádta az Elfújta a szélt, és persze nem csak az eredeti könyv, de a folytatások is megvoltak neki, sietve végigolvastam, és jegyzeteltem, hogy tudjam, a folytatásban mikbe kapaszkodhatok bele. Honnan és hogyan tudom majd folytatni… Ez általában nem szokott nekem gondot okozni, elég jó érzékem van ahhoz, hogy még akkor is ki tudjak találni egy jó történetfolytatást, hogyha az összes szereplő már halott. Viszont, amikor végigolvastam a regényeket, csalódottan tapasztaltam, hogy az utolsó rész végén Scarlett már hetven (vagy nyolcvan?) éves, és ebben a korban már aligha tudnék róla egy igazán karakteres, szenvedélyeket felbujtó történetet írni. Patthelyzet. Már épp készültem visszamondani a megbízást, amikor anyám felvetette azt a lehetőséget, hogy ne ezt folytassam, hanem inkább előzményt írjak: Scarlett nagymamájáról, akire állítólag Scarlett nagyon hasonlít, és akinek az arcképe ott lóg a Rózsaszín Kastély falán, és tényleg olyan, mintha Scarlett önmagát látná egy tükörben. Szóval, így indult. Újra átfésültem az Elfújta a szélt, és az összes infót kijegyzeteltem, ami a nagymamára vonatkozott. Elég kevés erre vonatkozó információt találtam… csupán az emelkedett ki, hogy a nagyi családja eredetileg Haitin élt, és az 1791-es rabszolgalázadás miatt menekültek az Államokba. Megkérdeztem a kiadót, megfelelne-e, ha ezt a történetet írnám meg, rábólintottak, és így született meg az Ahonnan a szél fúj című regény, amely gyakorlatilag Haitin játszódik, a lázadás és a mészárlás ideje alatt. Aztán, mivel a könyv sikeres lett, kértek folytatást, ez lett a Boldogtalan boldog évek, és talán még egy harmadik részt is írtam Keserves út a boldogsághoz címen. Ám ebben már nem vagyok biztos, hogy én írtam, hiszen soha nem fogtam a kezembe, nincs is belőle példányom és abszolút nem emlékszem. Ekkoriban annyira sok regényt írtam, szerkesztettem, fordítottam, hogy összefolynak bennem az emlékek. Ezek vaskos, kemény kötésű könyvek voltak, viszont később a kiadó kért tőlem vékonyabb (256 oldalas regényeket is, ez volt a Scarlett a Rózsaszín Kastélyban sorozat, aminek tudomásom szerint csak három kötete jelent meg. Hogy az író neve miért Audrey D. Milland lett, az már nem rémlik. Egészen mostanáig úgy hittem, hogy ezt a nevet én találtam ki – hasra ütéssel, ahogy az összes többi nevemet is –, de most, hogy Ön átküldte az angol nyelvű cikket, utánanéztem, s látom, hogy már előttem is ezt a nevet használták a korábbi kötetek író is. Valószínűleg volt erről szó, nyilván a kiadó is megkérdezte, hogy zavar-e engem, hogyha ezen a néven írnék… de így, 25 év elteltével már abszolút nem emlékszem ezekre a részletekre. És ahogy korábban írtam: már kezdetben sem érdekelt, hogy ott szerepel-e a nevem a könyvben, avagy sem. Miért van a könyvekben „eredeti mű” megjelölés, és miért van fordításként feltüntetve, ha magyar írás? A https://blog.bookstellyouwhy.com/sequels-of-gone-with-the-wind oldalon oroszként titulálják Audrey D Milland írót, és nem engedélyezett kiadásként, jogosulatlan folytatásként aposztrofálták. Meséljen erről!   A kilencvenes években a szerzői jog még eléggé kusza volt hazánkban. Internet sem igazán létezett, maximum valami kezdetleges formában. Nem nagyon ismertük a mára már egyértelművé vált tényeket és fogalmakat. Nyilván, ha egy kiadó publikált egy külföldi regényt, akkor szerződést kötött a jogtulajdonossal és kifizette a jogdíjat, de a lehetséges folytatások megírása „szürke zóna” volt. Emlékszem egy esetre, amikor a kiadó utánament egy jognak, hogy egy bizonyos regényhez írathatnak-e folytatást. A svédországi jogtulajdonos, akitől az eredeti könyv jogát megvették, pedig csak a vállát vonogatta, és azt mondták, hogy fogalmuk sincs, csináljanak, amit akarnak… Szóval, ma már látjuk a jogsértést – engedélyt kellett volna kérni a jogtulajdonostól –, akkor viszont még közel sem. És speciel én, mint író nem is foglalkoztam vele, hiszen van „felelős kiadó”, nyilván tudja, mit lehet és mit nem. Ha úgy kérték, hogy Audrey D. Milland néven írjak, akkor úgy írtam. Ha fordítóként akartak feltűntetni, engem nem zavart. Az sem zavart, hogy benne sincs a nevem. Csak fizessék ki a munkámat, hogy én pedig ki tudjam fizetni egy saját könyvem nyomdaszámláját. Hogy a Milland nevet orosznak aposztrofálták, azt én most hallottam először, ennél az interjúnál. Csak találgatok. Lehet, hogy az oroszok kezdték el írni a „nem engedélyezett” folytatásokat, és aztán a magyar kiadók csak átvették? És később döntöttek úgy, hogy ezt akár mi is tudjuk folytatni? Fogalmam sincs… Mit tudhatunk Önről? Most min dolgozik? Tulajdonképpen ezt az évemet több dolog határozza meg: Idén 30 éve jelent meg az első regényem, A Káosz Szava, jövőre pedig a Cherubion kiadó megalapításának 30. évfordulóját készülünk ünnepelni. Elvileg, ha nincs a járvány, idén több cherubionos regény jelent volna meg, mint az elmúlt öt évben összesen, beleértve azt az új regényemet, A Káosz Erdejét, amit már tíz éve ígérgetek. Továbbá, munkálkodom a saját írói önéletrajzomon, amelyben felelevenítem, hogyan lettem író, de az már most 600 oldal körüli úgy, hogy időben még csak 1991-nél tartok. Nem tudom, végül hány kötetes lesz, de azok a barátaim, akik eddig elolvasták a meglévő fejezeteket, egyöntetűen azt mondták, hogy ki ne merjem húzni a „sztorizgatós” részeket, mert azok a legérdekesebbek. Szóval, valahogy el kellene jutnom időben 2020-ig, hogy jövőre megjelenhessen. Amúgy jelenleg a Kalóztánc c. fantasy regényem második kötetén dolgozok, elvileg már csak 2-3 napi írásmunka a végéig, aztán jöhet az átolvasás, csiszolgatás. Emellett egy készülő sci-fi antológiát koordinálok és szerkesztek, valamint egy angol nyelvű fantasy kötet magyarítását is bevállaltam, és bár itt inkább más fordítókat nyaggatok, hogy ne hagyják a határidő végére, minimum három novellát nekem is le kell fordítanom a tizennyolcból. És amikor nincs kedvem vagy energiám írni és fordítani, akkor egy tervezett misztikus kötetemhez gyűjtök adatokat, hogy ne csak izgalmas, hanem történelmileg hiteles is legyen. Idén januárban váratlanul elhunyt egy régi barátom, Gáspár András (írói nevén: Wayne Chapman), akinek pár évvel ezelőtt megígértem, hogy írni fogok egy regényt arra a fantasy világra, a M.A.G.U.S.-ra, amely tulajdonképpen az én Káoszom „konkurense”. Ezt a regényt már megírtam, eljutottam a történet végére, de eddig nem akartam publikálni, mert nem vagyok elégedett a színvonalával. Viszont idén mindenképpen ráállok a csiszolgatására, javítgatására, mert be akarom tartani az ígéretemet, amit Andrásnak tettem. Emellett készülőben van egy képregény, A Káosz Méregfoga. Szendrei Tibor grafikus barátom csaknem a kezdetektől mellettem van, neki köszönhető a világom képies megformálása; szinte az összes borítómat ő festette és ő illusztrálta a köteteimet. Ennek a képregénynek a sztoriját és párbeszédeit én írom (írtam, mert már kész a forgatókönyv), Tibi pedig a grafikai munkákat végzi. Ez igazi „nagy dobás” és kuriózum lesz, a Káosz-rajongók már epekedve várják. Aztán ezzel bepróbálkozunk vele külföldön. Térjünk vissza a romantikusokhoz, hiszen ez az interjú mégiscsak ennek szellemében keletkezett. Pár éve véletlenül bekerültem egy internetes írói közösségbe, ahol sok olyan tehetséges embert megismertem, akik már évek óta írnak, sok írástechnikai könyvet elolvastak, de eddig nem adatott meg számukra a megjelenés. Mivel emlékszem jól, hogy nekem tíz évembe telt, mire az első regényem megjelenhetett, és mit éreztem akkor, igyekszem segíteni nekik, amennyit tudok. Találtam 3-4 olyan tehetséges írót, akik – szerintem – sokra hivatottak, és próbálok a segítségükre lenni. Mondjuk úgy, „mentorálom” őket, javítgatom az írásaikat, beszélgetek velük, tanácsokat adok, megosztom a szakmai tapasztalataimat. Csak miattuk vettem rá a Delta Vision kiadó vezetőjét, hogy indítsunk egy új sorozatot, Zűrös Románc címmel, és tavaly meg is jelent az első kötet, Remy Dalmore (Kiss Ildikó): Tüske a köröm alatt c. műve. Ha nem jön be most a járvány, már kapható lenne a második és a harmadik könyv is… ebből a vicces és akciódús romantikus krimi sorozatból, amelynek lényege, hogy rátermett, határozott nők a főszereplők, akik kínos helyzetbe kerülnek, de aztán saját kezükbe veszik a sorsukat. (Scarlett-szindróma, ugye?) Ám ezek mellett „hagyományos”, érzelmes, szenvedélyektől túlfűtött, romantikus regények is születnek, amelyeknek a Magnusz kiadónál találtam otthont, és tavaly három regényt, idén pedig nyolcat sikerült megjelentetni. Én magam romantikust mostanában már csak ritkán írok, mert rájöttem, hogy vannak nálam sokkal jobbak, érzékenyebbek, szenvedélyesebbek, akik őszintébben írnak, mert a romantika a lelkükből fakad, de a tapasztalataimmal segítem őket, amennyire tudom, hogy írástechnikailag is egyre jobbak lehessenek. Hálás köszönet Nemes Istvánnak, hogy rászánta az időt a válaszadásra és hogy bőven ellátott bennünket információval. Izgalmas idők voltak, az egyszer biztos. Ma már elképzelhetetlennek tartom, hogy bármelyik külföldi szerző könyvéhez, csak úgy svarcban készüljön ilyen „sehonnan sem fogható meg” folytatás. Mindenesetre az említett regények léteznek és én örülök, hogy nekem sorban állnak a Könyvespolc.On. Ha ráveszem magam, hogy sci-fit olvassak, akkor nem fogom kihagyni az István regényeit, az egyszer biztos. Most megyek, körbenézek, hogy a férjem gyűjteményében nincs- e meg valamelyik regénye… Tartsatok velem, hamarosan újra leveszek pár izgalmas könyvet és megmutatom, mi minden  van még a Könyvespolc.On. Török-Papp Csilla Fótó: Török-Papp Csilla, Nemes István            

Elfújta a szél-kultusz 1. rész

Tudtad, hogy az Elfújta a szél Scarlettjéről és családjáról több mint 10 regényben olvashatsz? Nálam mind megtalálható a Könyvespolc.On. Még mielőtt elárulom, milyen sorrendben olvasd őket, beszéljünk kicsit az eredeti könyvről. Azt gondolom, most, amikor a világunk kifordult a sarkaiból nem véletlenül választottam ezt a regényt. Nem tervezek hosszabb értekezést írni róla, de egy párhuzamra azért rávilágítanék. Ez a regény az amerikai polgárháború kitörésénél kezdődik és főként a déliek szemszögéből követhetjük végig az eseményeket és láthatjuk, hogyan törlődött el egy egész korszak a történelemből, melyet csak így egyszerűen elfújt a szél. Azt hiszem mi is elmondhatjuk majd magunkról, hogy volt a vírus előtti és lesz a vírus utáni életünk. Jó esetben a köztes időben átformálódik a szemléletünk és talán végre sikerül felfedezni az igazán fontos dolgokat. Tudjuk majd értékelni, ha kenyér van az asztalon, és ha azt meg is oszthatjuk a szüleinkkel, és nem maszkban és gumikesztyűben kell majd találkoznunk velük. Szerintem manapság, ha felteszem a kérdést, hogy láttátok-e az Elfújta a szél című filmet, az emberek nagy többsége igennel felel. Na, és olvastátok? Hmmm… Nos igen, ez egy több száz oldalas regény, amit Margaret Mitchell vetett papírra az ő szentimentális látásmódjával, úgy hogy a történelemi szálak hitelessége hagy maga után némi kivetnivalót, de tény, hogy időrendben igazodik a dokumentált eseményekhez. Kapott is érte hideget-meleget, de engem ez cseppet sem érdekel. A film a könyv olvasása után némi torzítással mutat be karaktereket, de Vivien Leight játékából felsejlik Scarlett O’Hara valódi természete. Ez adja a regény frenetikus erejét: 1936-ban kaptunk az írónőtől egy olyan női főhőst, aki a feminizmus élharcosa is lehetne. A naiv kislányból hamar számító dög lett, aki a családja boldogulásáért simán elorozza a nővére vőlegényét, akit aztán rendszerint sárba tipor. Scarlettről ódákat tudnék zengeni, ha nem akarnék inkább Rhett Buttlerről írni. Rhett a sármőr, a vad és fékezhetetlen macsó, aki minden női szívet megdobogtat, szerintem ő a férfiideálok non plus ultrája. És itt meg is állnék egy pillanatra. Lehet ezt a regényt elölről-hátra, jobbról-balra, fentről-lefelé és bárhonnan elemezgetni, de az elvitathatatlan, hogy kultuszt teremtett. Olyat, ami sok nőnek adott erőt, energiát talán még útmutatót is. Itt be is fejezem a regényről az eszmefuttatásomat. S akkor lássuk a cikk elején felvillantott információ részletezését.  Ha szeretted az Elfújta a szél sztorit mutatok neked pár érdekességet, mert én elég komolyan beleástam magam. Számtalan írót megihletett a történet, így sorra születtek sztorik a főhősökkel. Még Robillard nagymama életét is megismerhetjük.  Összeszedtem ezeket a könyveket, emlékszem, annak idején antikváriumból mazsoláztam össze a Scarlett gyermekeiről szóló regényeket. Igyekeztem sorba rendezni. Ez egy páratlan összeállítás lesz, ilyet nem igazán találtok máshol. Javaslom így olvassátok sorban: Audrey D. Milland: Ahonnan a szél fúj. Ő volt az az író, akinek sok előzményregényt köszönhetünk. Kezdjük ezzel az olvasást. Scarlett kezébe kerül egy napló, melyből Solange Robillard rejtélyes életét ismerhetjük meg. Ő van azon a festményem, mely előtt Scarlett számtalanszor megállt, hisz hihetetlenül hasonlítottak egymásra. Audrey D. Milland: Boldogtalan boldog évek. Solange élete folytatódik. Tizenhat évesen özvegyként olyan férfiba szerelmes, aki régi jegyesét készül oltár elé vezetni. A teljes reménytelenségben tűnik fel a színen egy váratlan új szerelem… Audrey D. Milland: Keserves út a boldogsághoz. Úgy látszik, nem akarnak véget érni Solange életében a szerencsétlen fordulatok.  A sors bő kézzel méri rá a fájdalmat. Ám ekkor színre lép Pierre Robillard, úgyhogy végül meg is érkeztünk Robillard nagymamához. Margaret Mitchell: Elfújta a szél. Az eredeti mű, ami köré ez az egész kultusz épült. A regényből 30 milliónál is több fogyott a megjelenés óta. Nem véletlen, hogy a mai napig szívesen olvassuk. Eredetileg két részben íródott. Az én könyvem - a két rész egyben- 1176 feledhetetlen oldal.   Alexandra Ripley: Scarlett. Ez a mű 1991-ben jelent meg és azóta is töretlen sikerrel nyomják újra és újra. E kötet alapján készült az a négy részes TV sorozat, ahol Timothy Dalton elevenítette meg Rhett Butlert, kövezzetek meg, de szerintem talán még hitelesebben, mint Clark Gable. Audrey D. Milland: Scarlett örökében. Ez az egyik legszomorúbb rész, bevallom ezt nem szerettem annyira, de ettől függetlenül minden sorát élvezettel olvastam. Audrey D. Milland: Scarlett gyermekei. Igen-igen: vannak. Ha tudni akarod kik és milyenek, akkor hajrá, ezzel a könyvvel folytasd! Audrey D. Milland: Az ifjú hasonmás. Emlékszünk még Wade Hamiltonra? Scarlett és Charles Hamilton fia. Ezt csak azok tudhatják, akik a regényt is olvasták, mert bizony a nagy háborús kapkodásban a filmből egyszerűen kiírták a fiút. Ebből a rövidke könyvből megtudhatjuk mi történt ezzel a sármos ifjúval. Audrey D. Milland: Kényszeredett házasság. Hogy ebben a családban lépten-nyomon előkerülnek bizonyos titkok, melyek életeket változtatnak meg?! Ennek a titoknak Careenhez Scarlett zárdába vonult húgához van köze. Audrey D. Milland: Lappangó titkok. Az előző két részből már megismertük Charlotte de Cavaignac kisasszonyt, most megtudhatjuk mi közük egymáshoz Scarlettel, azon túl, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. +1 Donald McCaig Rhett Butler. 2010-ben jelent meg ez a regény, és a különlegessége, hogy nem egy új történetszállal gazdagodunk, hanem újra átélhetjük Rhett szemszögéből nézve az Elfújta a szél alapmű eseményeit. Méltó ráadás ez a fanatikusoknak. Az összeállítás készítése közben ráakadtam néhány izgalmas információra: „Margaret Mitchell az óriási siker és a könyvkiadók ostroma ellenére sem volt hajlandó a történet folytatására, holott műve nem úgy ér véget, ahogy ezt egy romantikus szerelmi történettől az olvasók elvárták.” (Forrás: www.mult-kor.hu). Olvastam több, helyen, hogy a Mitchell hagyaték őrzői szigorúan védték az alapművet, mint szellemi terméket és több elkészült regény megjelenését megakadályozták. Az Alexandra Ripley: Scarlett regényének megjelenését is hosszas egyeztetés és ellenőrző munka előzte meg. Érdekesség, hogy elkészült a regény „ellenpólusa” is, amely a rabszolgák szemszögéből beszéli el a történetet, de ennek megjelenését az örökösök megakadályozták. No, de akkor ki is Audrey D. Milland, akinek a könyvei ott sorakoznak a Könyvespol.on? Hogyan jelenhettek meg ezek a regények. Nyomozásom sikerrel járt, így a következő cikkben magával az íróval készített interjúmat olvashatjátok. Mondtam már, hogy Elfújta a szél fanatikus vagyok? Tartsatok velem, és ismerjétek meg, mi van nálam a Könyvespolc.On! Török-Papp Csilla Fotó: www.pinterest.com, Török-Papp Csilla  

Könyvespolc.On

Új rovat, új tartalom. Régóta készültem hasonló sorozatra, de azt gondolom, a jelenlegi helyzet felerősíti a létjogosultságát egy könyvekkel foglalkozó cikksorozat, blog vagy ajánló indításának. Ma, amikor lépten-nyomon az jön velünk szembe, hogy #maradotthon, és #olvassotthon talán sokak kezébe, vagy mondhatnám azt is, hogy sokunk napirendjébe újra bekerül a könyv, avagy a könyvolvasás. Jó esetben van mit levennünk a polcról, elő tudjuk szedni a karácsonyra kapott könyveket, de van más alternatíva is. Ezzel a rovattal sok-sok izgalmas aspektusból fogom nektek megmutatni a könyvek iránti szeretetemet és tiszteletemet, és betekinthettek hozzám, láthatjátok, nálam milyen könyvek vannak a „Könyvespolc.On”. Ma összeszedtem pár fontos alapgondolatot, hogyan is kezdjünk hozzá az olvasáshoz. Gondoljuk át milyen könyveket szerettünk régen. Először tényleg csak gondolkodjunk, ne rohanjunk fejjel a falnak! Azért fontos ez, mert amikor ténylegesen a kezünkbe fogunk egy könyvet a megfelelő olvasmánnyal tudunk kezdeni! Ha a Jókai: Kőszívű ember fiai című klasszikust szeretted, akkor bátran vedd elő. Ha az olvashatatlan volt számodra, akkor nem feltétlenül kell erőltetned. (Bár megjegyzem hatalmas élmény Jókait felnőtt fejjel újraolvasni.) Tervezzük meg milyen könyvvel csapunk bele a lecsóba. Olvasd újra a régi kedvencedet! Biztos vagyok benne, hogy a nagy többségnek volt legalább egy kedvenc, meghatározó könyv az életében. Ugyanaz a könyv jelenthet mást és mást bizonyos időszakokban. Idézd fel egy régi könyvélményedet, és újraolvasás után nézd meg, ma milyen hatással van rád az a korábbi olvasmány. Meglepő dolgokra is fény derülhet. Például, hogy ma már másképp látsz bizonyos dolgokat, mint húsz évesen. Ne a közösségi médiafelületek elvárásai szerint válasz könyvet. Ha látod, hogy egy-egy könyvet sokan posztolnak, attól még nem biztos, hogy az a te olvasmányod. Bármelyik könyvről lehet remek képet készíteni, és egyáltalán nem biztos, hogy aki kitette a „toplistás” könyv fotóját, el is olvasta azt. J Bátran végy a kezedbe ponyvát! Nem szégyen ponyvaregényt olvasni. Ha az kapcsol ki, akkor csak tessék! A könnyed témájú könyvek azért jók, mert nem kell túl sokat agyalni rajtuk, de mégiscsak kiszakítanak a valóságból. Valljuk be, ez azért ma nagy kincs. Ha már két órája nem hallottuk, vagy gondoltunk arra a szóra: koronavírus, máris jobb kedvünk lehet. „Haladó” olvasóként próbálkozhatsz a középiskolai olvasmányokkal. Én például emlékszem, hogy Viktor Hugó Nyomorultak című regénye nem tartozott a kedvenceim közé középiskolában, ám amikor újraolvastam majdnem belehaltam Jan Valjean szenvedéseibe, és utána Hugo más könyveit is szívesen elolvastam. Ha nincs könyved otthon, rendelj webshopból, vagy kérj egyet a barátnődtől! A higiéniai szabályok betartásával egy pillanatra összefuthattok, szigorúan maszkban, és gumikesztyűben, amíg a könyvet átadjátok egymásnak. A webshop munkatársai is védőfelszerelésben dolgoznak. (Láttam róla fotót). Olvass önfejlesztő könyveket! Ha újra beleveted magad a sci-fi, romantikus vagy kaland és történelmi regények forgatagába rájössz, hogy az intellektuális fejlődésed lekövetése érdekében a belsődben lezajló változásokat jobb megérteni, mint hagyni elveszni. Ennek nagy hasznát veszed majd, amikor újra visszaáll a rend a világban. Keress olyan könyveket, amik segítenek megérteni „önmagadat”. Ha nem elérhető számodra könyvek formájában ilyen irányú tartalom, akkor bátran keress rá a neten. Számtalan szakirodalmi cikk segíthet a mentális egészséged megőrzésében, és érzelmi intelligenciád fejlesztésében. Szerezz be E-book olvasót, vagy a meglévő kütyüdre könyvolvasó App-ot, vagy programot!Sokféle E-book olvasó áll a rendelkezésünkre, sőt az okostelefonokra lehetőségünk van könyveket letölteni (feltéve, ha erre alkalmas készülékünk van, és jó a szemünk).Kérj segítséget bátran, nem baj, ha nem tudod magad megcsinálni. Most, hogy az emberek 90%-a az online térben mozog megoldható egy Skype beszélgetés során, hogy a „kocka” haverod segítsen beállítani a te elektronikai kütyüdet. Megjegyzem: figyelj az illegális letöltésre! Ne tedd! Tartsd szem előtt a tényt: az írók abból élnek, hogy te megvásárolod a könyvet, vagy papír alapon vagy e-book formában. Emellett találhatók ingyenes tartalmak is a neten, sok kiadó elérhetővé tett bizonyos regényeket. Ezekre egyszerű kereséssel rátalálsz. Van kedvenc filmed, ami könyvadaptáció? Olvasd el az eredeti regényt! Meg fogsz lepődni, mennyi mindent megtudsz a szereplőkről, ami nem fért bele a közel 100 percbe. Rájössz majd milyen igaz az a tény: a regény sokkal jobb, mint a film. Persze kivételek mindig vannak: én általában előbb a könyvet olvasom el, de korábban belefutottam egy romantikus filmbe, amit aztán könyvben is megvettem, és természetesen el is olvastam. Hogy lássátok, nem vagyok elfogult mindennel, ami könyv, a fenti számtalan példa ellenére most mégiscsak a kivételt osztom meg veletek. A Szerelmünk Lapja film sokkal jobb, mint az eredeti Nicholas Sparks regény. Vagy a fordítás nagyon kezdetleges, vagy Rachel McAdams és Ryan Gosling szereplőpáros zseniális játéka van ilyen hatással a sztorira. De a lényeg, teszteld te magad a könyvadaptációk egyikét! Ne érzed kényszernek az olvasást! Senki nem vet meg azért, ha te nem posztolsz napi szinten könyveket, könyvlistákat. Ne másokért végy kezedbe könyvet, hanem saját magadért! Azért, mert minden egyes betű, szó és mondat beépül a tudatalattidba és segít abban, hogy boldogabb legyél! Egy jó könyvélmény a szervezetünkben endorfint termel, amitől jobban fogjuk érezni magunkat és nem mellesleg az olvasás a stressz-faktort is csökkenti. + 1 Az új rovattal segíteni szeretnék nektek eligazodni a könyvek világában. Számtalan könyvélményt és hasznos információt megosztok majd veletek a jövőben.  Egy örök klasszikus, Szabó Magda sorait idézem: „Tanuld meg, hogy amíg élsz, addig nem késő semmi.” Olvass velem, és ismerd meg mi van nálam a Könyvespolc.On!