TIME DATE
Ma Klára nap van.

Könyvespolc.On

Az Alföldi Nyomdát nem „elvették”, nem is „einstadolták”, nézzük mi történt

Az Alföldi Nyomda Zrt. – a 340/2020. (VII. 10.) Kormányrendelet alapján – közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű okból összefonódik a Könyvtárellátó Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelőségű Társasággal (KELLO), de szervezeti és jogi önállósága megmarad, olvasható az Alföldi Nyomda Zrt.. Facebook oldalán. Bővebben ezt a nyilatkozatot tették közzé: "Tisztelt Facebook közösség, kedves Munkatársaink és Követőink! Az elmúlt napokban a Facebook bejegyzésekben, illetve különböző hírportálokon olvashatták a hírt, hogy az Alföldi Nyomda tulajdonosi szerkezetében változás történt. A hír igaz. Az Alföldi Nyomda Zrt. – a 340/2020. (VII. 10.) Kormányrendelet alapján – közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű okból összefonódik a Könyvtárellátó Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelőségű Társasággal (KELLO), de szervezeti és jogi önállósága megmarad. A hírek, a Facebook bejegyzések alatt olvasható kommentek egy része ugyanakkor nem fedi a valóságot. Az Alföldi Nyomda Zrt-t nem „elvették”, nem „einstadolták”, hanem a tulajdonosoktól megvásárolták. Felmerülhet a kérdés: miért kellett eladni egy jól működő és nyereséges céget? Az eladást az alábbi, részben gazdasági, részben személyes vonatkozású okok magyarázzák: Mint azt Önök is – akik követték az elmúlt évek eseményeit – tudják, az Alföldi Nyomda Zrt. hosszú évek óta részt vesz egy magyarországi nyomdákból általa létrehozott és vezetett konzorcium élén a magyar tankönyvek gyártásában. A tankönyv-ellátás biztonságának érdekében történt meg a két cég közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű összefonódása. A cég eladásának személyes vonatkozású oka a tulajdonosok életkorával kapcsolatos. 1998-ban a nyomda a menedzsment és a dolgozók tulajdonába került, akik György Géza vezérigazgató úr vezetésével folyamatosan fejlesztették a vállalatot, mint Magyarország legnagyobb könyvgyártó nyomdáját. A tulajdonosi körön belüli utódlás nem történt meg, így a tulajdonosok a KELLO-val létrejött vertikális integráció révén látják biztosítottnak a nyomda és munkavállalói jövőjét. A mostani változás egy újabb nagy mérföldkő az Alföldi Nyomda életében, és mint minden ilyen, ez is fog változásokat hozni mind a szervezeti felépítésben, mind a vállalat mindennapi működésében. Ám mint Magyarország legnagyobb és leghosszabb ideje folyamatosan működő könyvgyártó vállalata, az Alföldi Nyomda továbbra is fennmarad, büszkén hirdetve mottóját: „Évszázadok óta a művelődés szolgálatában”. " Az Alföldi nyomda 1561 májusában indult, első a Melius Juhász Péter Szent Pál apostol leveleinek magyarázata… című könyvének nyomtatásával. Történetüket a honlapjukon olvashatunk. Forrás: www.facebook.hu Fotó: Alföldi Nyomda Facebook oldala

Érkezik Ken Follett legújabb könyve A katedrális című regény előzménykötete

Ken Follett nem bízza a véletlenre. 1989-ben jelent meg A Katedrális című könyve, ami végigszántotta a könyvpiacot. Számtalan kritikát olvashatunk a regényről, ami azóta is töretlenül jelen van a könyvesboltok polcain és rendre maga után utasítja a történelmi regényeket. Érződik a kutatómunka a tervezettség és a regényírói tapasztalat mindhárom művében, amiket az ominózus kingsbridge-i katedrális köré szőtt. Abban a terjedelemben, amibe Follett ír nem is lehet ezt másképp csakis történelmi hitelességgel. 25 évvel az eredeti történet után megjelent Az idők végezetéig című kötet, mely a trilógia második része, majd 2017-ben A tűzoszlop című műve. S, hogy most miért is aktuális ez számunkra? Idén szeptemberben érkezik az előzménykötet Egy új korszak hajnala címmel, de mielőtt erről írok, nézzük az alaptörténetet. A cselekmény egy katedrális építése körül zajlik a XII. századi Angliában, életre keltve a sötét középkor minden mocskát, az akkori zsarnokok önkényeskedésein át a Benedek-rendi szerzetesek küzdelmeit szinte az egész világgal és még saját, féltékeny egyházukkal is. Mindez egy polgárháború közepén. Az 1100-as évek korrajzát le kell nyelnünk, és bár nem szeretjük, de szembesülünk a gátlástalan erőszakossággal, a vallásosság álszentségével és a primitív szexualitással, de még a boszorkánysággal is. Ha teszik, ha nem ilyen volt a középkor. Sok mesterséget megismerhetünk, fokozott figyelemmel fókuszálva az építészetre. A tervezés fázisától a kőfaragásig mindenről aprólékos leírást kapunk, megtudjuk hogyan készül a pillér, az árkád, a hajó. Ez a részletesség már-már túlzó, de amikor becsukjuk a könyvet olyan érzésünk lesz: ma is tanultam valamit. Az építés mellett például teljes körűen megtudhatjuk, hogyan gazdálkodik az egyház, hogyan működik a politikai hatalom, a korrupció és az érdekérvényesítés. Számomra a határtalan kegyetlenség, mint jelenség volt a legmegrázóbb, de tudván, hogy ez abban a korban nem volt meglepő el tudtam fogadni, hogy erről olvasok. A szereplők különleges karakterek, kissé túlzóan jók a jók és rosszak a rosszak. Ha azt akarnám megfejteni, hogy mi lehet mégis ennek a regénynek a sikere nem jutnék előre. Egyszerűen visz magával a történet és a leíró részeken való átsuhanás után kíváncsian vártam a valódi cselekmányt. Engem mindig meg tudott lepni az író. Annyi információ volt ebben a könyvben, amit összeszedni sem lehetett egyszerű. Hát még fiktív történetbe rendezni. Példátlan írói munkára vall. A legmeglepőbb számomra mégis az volt, hogy annyi év után Ken Follett folytatta a családregényt (ami nem az, de mégis). Az ​idők végezetéig A katedrális folytatása: ugyanabban az angliai városban, Kingsbridge-ben játszódik a történet kétszáz évvel később, a 14. században. A szereplők a katedrális építőinek leszármazottjai, akik ugyanúgy küzdenek az élettel, mint elődeik. Az Európán végigsöprő pestisjárvány a hajósok, kereskedők közvetítése révén felüti fejét az angliai kisvárosban is, s éveken keresztül változatlan erővel tombol, szedi áldozatait. A Benedek-rendi kolostor ispotálya az egyetlen hely, ahol a halálos beteg emberek menedéket kaphatnak. A járvány közepette sem állhat meg azonban az élet: meg kell erősíteni az életveszélyessé vált hidat, a katedrális megroggyant tornyát helyre kell állítani, s az elöljáróságnak és a céheknek biztosítaniuk kell a város megélhetését. Gyilkos indulatok, testvérharcok, árulások, minden nehézséget áthidaló szerelmek közepette zajlik az élet Kingsbridge-ben. Ken Follett megint remekelt: olyan művet kínál olvasóinak, amely egyszerűen letehetetlen – egy hatalmas ívű történetet filmszerűen pergő cselekménnyel. Mielőtt ebbe belefogtam újraolvastam az első részt így ráláttam az írói munka mikéntjére is. Tulajdonképpen ebben a részben is ugyanazokat a jól bevált írói fogásokat alkalmazta Follett, mint az előzőnél, ám ez cseppet sem von le az értékéből. Még a karakterek jellemábrázolásainak hasonlatossága is fellelhető. A pestisjárvány részlet gazdag bemutatása ijesztő, főként manapság a COVID-tól rettegő mindennapjainkban. Ott akkor valóban probléma volt, ha valaki rád tüsszentett. A cselekményszál bonyolítása igazán páratlan, az elolvasás után azt gondoltam, hogy ez talán még jobb, mint az első rész. Ám 2017-es A tűzoszlop című kötet mindkettőt felülmúlta. Ebben a részben ismét ugrunk egyet az időben. 1558. Anglia. Stuart Mária és Tudor Erzsébet vetélkedik a trónért. Az angol katolikus arisztokrácia Mária oldalán áll, Erzsébetet, aki sokkal türelmesebb vallási kérdésekben, az anglikán egyházhoz csatlakozó protestánsok és puritánok támogatják. Erzsébet ellen uralkodása alatt számtalan merényletet kíséreltek meg - gyakran Stuart Mária támogatásával - a katolikusok, akik mellett jelentős külföldi erők is álltak. És, hogy kapcsolódunk Kingsbridgehez? Erzsébet kémfőnöke kingsbridge-i kereskedőcsaládból származik, akinek nagy szerelme szintén Kingsbridgeben nőtt fel. Látjuk Tamás katedrálisát fehérre meszelt falakkal, ahol fehér galléros sötétszürke ruhás vakbuzgó puritánok tartják istentiszteleteiket. A trilógia előző részeihez hasonlóan az izgalmas, pergő cselekményen keresztül megelevenedik a 16. századi Anglia élete, de Ken Follett kitágítja a színteret: izgalmas történetek játszódnak Spanyolországban, Franciaországban és a Németalföldön is. Itt szélesebb az idő és térbeli keret és jellemzően a korábbi írásokra itt is számtalan szereplőt felvonultat. A sok-sok helyszín csak színesíti a szerteágazó történetet. A karakterek ábrázolása hasonló és itt is találkozunk olyan szereplőkkel, akit már az elején meg tudnánk fojtani egy kanál vízben, és ha végül Follett elteszi láb alól, csak azon háboroghatunk, hogy nem érdemelt olyan kegyes halált. Összességében igazi olvasásélményt nyújt a történelmet szerető, agyat megtornáztatni akaró olvasóknak. Akik könnyed kikapcsolódásra vágynak ne ezekkel a könyvekkel tegyék. Ha beleszeretnénk veszni egy történetbe arra viszont kiválóan alkalmas ez a több ezer oldalas sorozat. Arra azért készüljünk fel, hogy odavág… és nem a könyv a tényleges súlya miatt a maga háromezer oldalával, hanem a tartalmának nehezen emészthetősége miatt. A fentiek tekintetében nincs min csodálkozni, hogy kíváncsian várom az előzményregény. Még nem sokat tudunk róla. A címe: Egy új korszak hajnala. A történet az 1000 körüli években Kingsbridge elődjében, egy Dreng’ Farry nevű folyóparti faluban játszódik, ahol Edgar, az ügyes hajókészítő megálmodja a fahidat, a Kingsbridge-et, és a rozoga, düledező templom helyére gyönyörű katedrálist képzel el, amelyet normandiai minták után meg is tervez. A Bélpoklosok szigetén már ekkor is apácák etetik és gondozzák a leprásokat. Egy izgalmas regény keretében megismerjük az összes helyszín kialakulását és történetét, amelyek százhúsz évvel később játszódó A katedrálisban olyan fontos szerepet játszanak. A világsikerű Évszázad-trilógiája után nemzetközi szinten is a 2020-as év egyik leginkább várt regénye lesz ez a könyv. A különlegessége, hogy a világpremierrel azonos időben jelenik meg magyarul is. Várható megjelenés: 2020. szeptember 15. Eredeti címe: Evening and the morning. A Gabo kiadó honlapján maga a szerző a következőket nyilatkozta. „A regénynek négy főszereplője van. Az egyik, akit azt hiszem, a legjobban kedvelek, egy fiatal, normann hercegnő. A neve Ragna, bátor jellem. A szülei azt akarják, hogy egy unalmas, francia vikomthoz menjen feleségül, de találkozik egy nagyon izgalmas, angol hadúrral, akivel egymásba szeretnek. Végül Angliába megy, és összeházasodnak, és Ragna ekkor jön rá, ki is ez a férfi valójában. Nem mondok többet, olvassák majd el a könyvet. De ő tényleg nagy kedvencem. Aztán van egy gazember-karakterünk, akit remélem, legalább annyira gyűlölni fognak, mint amennyire William Hamleigh-t A katedrálisban. Ő püspök, kapzsi és hataloméhes. Könyörtelen, kissé mániákus és nem mellesleg bűnöző. A végén persze elnyeri méltó büntetését, de addig is minden erejével azon lesz, hogy megutáltassa magát az olvasókkal. Ő egyébként a hadúr testvére, akihez Ragna hozzámegy. Van itt még nekünk egy fiatal építészünk, kreatív típus, egy szerzetes, aki hisz az oktatás erejében, és kolostort szeretne alapítani iskolával és könyvtárral. Ő a történetben az idealista figura. A történet alapvetően Kingsbridge keletkezéstörténete. Az elején még nem létezik a város, de végig kísérhetjük, ahogy létrejön a semmiből. Nagyon szeretem a karaktereimet, és remélem, az olvasók is szimpatizálni fognak velük.” (www.gabo.hu) Számomra ez elég biztosíték arra, hogy ennek a könyvnek is helye van nálam a Könyvespolc.On. Tartsatok velem legközelebb is! Török-Papp Csilla Fotók: Török-Papp Csilla Könyvborítók: www.libri.hu      

Mit olvas Dr. Széles Diána Debrecen város alpolgármestere?

A Hajdupress.hu-n a Könyvespolc.On rovatban új sorozatot indítok, ahol Debrecen számára meghatározó, véleményformáló, ismert és érdekes embereket kérdezek az olvasási szokásaikról. Nagyjából ugyanazokat a kérdéseket fogom feltenni mindenkinek. Az első interjút Dr. Széles Diával készítettem.   Dr. Széles Diána Debrecen város társadalmi, civil, és települési kapcsolatokkal összefüggő, az ifjúságpolitikai, egészségügyi és turisztikai feladatokért, valamint a szociális ügyekért felelős alpolgármestere. Debrecenben született, itt végezte iskoláit. A Debreceni Egyetemen szerzett jogi diplomát. 2005-től Kósa Lajos, Debrecen korábbi polgármestere politikai munkatársa, kampányfőnöke volt. 2008-tól foglalkozott európai uniós projektfejlesztéssel és pályázatmenedzsmenttel a debreceni Kenézy Kórházban, ahol számos pályázatban projektvezetői tapasztalatokat szerzett. 2006 óta önkormányzati képviselő, jelenleg a 14-es egyéni választókerület képviselője. 2006 és 2010 között a város közgyűlése városfejlesztési, valamint ügyrendi bizottságának munkájában vett részt. A 2010-2014-es ciklusban a Fidesz-KDNP frakcióvezetőjeként, az ügyrendi bizottság elnökeként és a tulajdonosi bizottság tagjaként dolgozott. 2014 novemberétől a társadalmi, civil és települési kapcsolatokkal összefüggő, valamint ifjúságpolitikai, egészségügyi és turisztikai feladatokért felelős alpolgármester tisztét töltötte be, majd 2019. október 24-től az előző feladatok mellett alpolgármesterként a szociális ügyek is hozzá tartoznak. A Debreceni Karitatív Testület társelnöke, tagja a Debrecen Gasztronómiájáért Alapítvány és a Debreceni Hospice Ház Alapítvány kuratóriumának, valamint a Debreceni Területi Baleset-megelőzési Bizottságnak és a Dr. Kenézy Gyula Baráti Körnek.   Nagyon sok minden érdekel veled kapcsolatban, de most kifejezetten a könyvekhez való viszonyodról foglak faggatni. Van-e időd olvasni, és ha igen mikor és hol olvasol? Nagyon kevés időm van könyvet olvasni az utóbbi esztendőkben. Szabadidőmben elsősorban a gyermekeimmel foglalkozom, s ezért természetes, hogy az utóbbi idők olvasmányélményei is elsősorban hozzájuk kötődnek: javarészt mondókás- és mesekönyveket forgattam. Milyen típusú könyveket szeretsz olvasni? Miért? Korábban – mikor még volt időm saját kedvtelésemre is olvasni – az olyan fordulatos, eseménydús, izgalmas történeteket szerettem, melyek logikai feladatot is jelentenek az olvasónak. Szinte „faltam” a krimiket és az akciódús kalandregényeket. Mi volt életed legmeghatározóbb könyvélménye? Miért? Szabó Magda Abigél című regénye. Nagyon érdekelt, hogy milyen lehet egy az én szülővárosomból, Debrecenből származó, és ehhez a városhoz mindig is nagyon kötődő, debreceniségét következetesen hangsúlyozó alkotó írása. Természetesen – mint Magyarországon annyian – én is előbb a televíziós filmből ismertem meg a történetet, csak azután vettem a kezembe a regényt, s ismertem meg annak debreceni gyökereit is. Az olvasottak és a filmfeldolgozásban látottak aztán olyan komplex élménnyé váltak számomra, melyekben Szabó Magda révén benne van a debreceniség megélése, benne vannak a saját középiskolás élményeim, benne van a történet kalandregény-jellege, s benne vannak azok az erkölcsi üzenetek is, melyeket ez a mű közvetít. Elolvastad a kötelezőket az iskolában? Mit utáltál a legjobban? Miért? Kötelességtudó diákként természetesen minden kötelező olvasmányt elolvastam. Úgy gondoltam, hogy semmi sem lehet haszontalan, amivel az ismereteimet gyarapíthatom. Voltak persze olyan könyvek, amiket – ha kiderült róluk, hogy témájuk vagy nyelvezetük miatt nagyon távol állnak tőlem – nem túl nagy lelkesedéssel forgattam. A legkirívóbb példa erre talán Zrínyi Miklós Szigeti veszedelme lehet. Olyannyira régies a szöveg nyelvi állapota, hogy számomra – ha szabad ilyet mondani – kínszenvedés volt olvasni. Képzelem, milyen lehet ugyanezt átélni a mai iskolásoknak, akiknek a mindennapjaitól és a mindennapi nyelvhasználatától még távolabb áll az a korszak! Van olyan könyv, amivel már régóta szemezel, de még valami miatt nem olvastad el? Jaj, rengeteg ilyen könyv van! Ha az lenne a kérdés, hogy mi lenne az az egyetlen, amit arra a bizonyos lakatlan szigetre magammal vinnék, akkor az nem egy kötet lenne, hanem egy teherhajóra való komplett könyvtár. Legutóbb Ljudmilla Ulickaja A lélek testéről című kötete keltette fel a figyelmemet, annál is inkább, mivel – ha jól tudom – magyar vonatkozása is van, mert Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjére is történik utalás az egyik novellában, de magában a kötet címében is. Egyáltalán hogyan választod ki az aktuális olvasmányodat? Mint azt már említettem, elsősorban a fordulatos, eseménydús, izgalmas történetek érdekeltek – s érdekelnének most is, ha lenne elegendő időm olvasni. Mivel mostanában inkább a gyermekeim érzelmi és értelmi pallérozása, szórakoztatása, illetve oktatása kapcsán szoktam könyvet venni a kezembe, az olvasottak kapcsán gyakran elgondolkodom: mennyivel jobb, békésebb és szebb lenne a körülöttünk lévő világ, ha mindazokat az erkölcsi tanulságokat, melyek egy-egy gyermekkönyvben foglaltatnak, felnőttként is megfogadnánk – illetve felnőttként sem feledkeznénk meg róluk. Könyvvásárláskor milyen szempontot veszel figyelembe? Borító? Oldalszám? Beleolvasás? Egyéb? Sajnos többször megeshetett volna, hogy ha egy nagyon hangzatos cím, attraktív borító vagy marketing-szempontból nagyon kimódolt fülszöveg alapján döntök, akkor bizony végül pórul járok, mert nem azt kapom, amit mindezek alapján várok. Ezért vásárlás előtt inkább néhány percet arra szánok, hogy több ponton is beleolvassak a szövegbe. Ha e rövid benyomás alapján tetszik az írás, esetleg valami nagyon megragadja a figyelmemet, akkor megveszem azt a könyvet. Persze, vannak olyan, általam kedvelt szerzők, akiknek a műveiben eddig nem csalódtam, így az ő könyveiket „látatlanban” is képes vagyok megvásárolni. A gyermekeidnek melyik volt a kedvenc könyvük óvódás korukban? (Külön-külön, érdemes leírni, hogy hány évesek). Szerinted miért? A kislányom még óvodás – négy éves múlt –, a kisfiam pedig most fejezte be az első osztályt. Ők még nyilvánvalóan azok közül a történetek közül választanak kedvencet maguknak, amiket felolvasunk nekik vagy a kezükbe adunk. A kislányom Marék Veronika Kippkopp és Tipptopp című könyvét kedveli. Marék Veronika nagyon jól tudja, mivel lehet a gyerekek figyelmét megragadni, hiszen egy mai óvodásnak már a nagymamája – de akár már a dédnagymamája – is az ő könyveiből hallgatta a kedves meséket pici korában. A kisfiam korosztálya pedig Berg Judit Rumini-történeteivel ismerkedik. Ezek vérbeli fiús sztorik – fordulatosak, kalandosak –, így nem csoda, hogy beindítják a gyerekek fantáziáját.  Ha te tehetnél be 1-1 kötelező olvasmányt az általános és középiskolai tananyagba, melyik lenne az? Miért? Lehet-e másképpen megközelítenem a kérdést? Ha ez rajtam múlna, akkor a hetediktől a tizenkettedik osztályig minden tanév elején minden egyes osztályban megkérném a gyerekeket, beszéljenek arról, melyik az a könyv, amit éppen mostanában saját akaratukból olvastak, s szívesen ajánlanának mindenkinek. Aztán a gyerekek ebből a kínálatból közösen választanának egyet, s azt a tanév végéig mindenki elolvasná – természetesen a magyartanár is. Végül közösen értékelnék a könyv erényeit és hibáit. Így lehetne talán a kortárs irodalom olvasásához – s értő, kritikus olvasásához – kedvet csinálni a gyerekeknek.    Te írtál valaha? Szakmai anyag, vers, novella, bármi? Ha kötelező jelleggel írtál, azt szeretted? Ha csak úgy írtál, akkor mi volt az indíttatás? Hogy érezted magad az írástól, az írás után? Ide most kellene egy nagy kaján szmájli, mivel eddigi életem során projektfejlesztéssel és pályázatmenedzsmenttel, valamint politikai kommunikációval is bőséggel foglalkoztam, így természetesen rengeteg szakmai anyagot írtam. Versfaragással pedig sosem próbálkoztam, mert ahhoz én világéletemben sokkal nyughatatlanabb, mozgásigényesebb voltam, semhogy egy helyben ülve, hosszasan „molyoljak” azon, hogy valami általam igaznak vélt gondolatot általam méltónak vélt formába öntsek. Inkább kosárlabdázni mentem és a pályán meg a pályán kívül is azonnal megmondtam a véleményemet. Van kedvenc költőd, versed? Több is, de most csak egyet hadd említsek. Nagyon szeretem Radnóti Miklós Két karodban című versét. Érdekes módon igazán akkor kedveltem meg, amikor énekelt versként hallottam az Ágnes – korábban Ágnes Vanilla, talán így többen ismerhetik – nevű előadótól, mert a dallam különleges plusz-atmoszférát adott a költeménynek. Érdemes egyébként meghallgatni Ágnesnek mind a Radnóti Miklós, mind pedig a József Attila megzenésített verseit tartalmazó lemezét. A zeneileg is értékes vers-megzenésítéseket egyébként szerintem nagyon jól fel lehet használni arra, hogy segítségükkel a fiatalok megszeressék az irodalmat. Egy-egy ilyen dal eljuttathatja őket ahhoz a felfedezéshez, hogy az a bizonyos „dalszöveg” valójában költemény, s érdemes alkotójának más verseit is elolvasni. Ott van például a közelmúltból Szabó Balázs Bandájának a Bájoló szövegének feldolgozásával aratott sikere. Bizonyára sok olyan fiatal volt, aki ennek hatására vette le otthon a polcról a Radnóti-kötetet, s kezdte el böngészni.     Megosztod velünk a kedvenc idézetedet? De ez most nem líra lesz… Mindig kíváncsi vagyok arra, amit Bagdy Emőke pszichológus mond, ír. Nagyon sok megnyilatkozásával egyetértek. A személyiség titkai című kötetének bevezetőjében olvasható ez a mondat: „Ahogyan van testi uterusz, amelynek bölcsőjében a magzat fejlődik, úgy van szociális is, ez pedig elsősorban a család.” Számomra is az első és a legfontosabb dolog az, hogy a családom élete stabil legyen. S szeretném azt hinni, hogy ezzel mindenki így van! S végül a TOP5 gyorslista:  Köszönöm az interjút! Török-Papp Csilla Fotó: SZ.D.  

Három napló, három korból, három nőtől. Napló-írások sorozat 3/3.

Az első két részben két olyan könyvcsokrot mutattam be, amiről biztos vagyok benne, hogy mindenki hallott. Ez volt a Bridget Jones őrület és a Terézanyu-kultusz . A harmadik részben a hármas szám bűvöletében három olyan könyvet találtam a Könyvespolc.On, amelyekben látszólag nincs semmi közös. 1. Blaha Lujza naplója Számomra ennek a könyvnek eszmei értéke van. Elmesélem, hogyan tettem rá szert. Még középiskolás voltam, és kollégiumban laktam. Az iskola és a koli között Debrecenben a Piac utcán volt egy könyvárus, aki leginkább olcsó ponyvákat, krimit és sci-fiket árult egy szedett vetett asztalon, de volt egy boltja is, ahol azért minőségi könyvekre is szert lehetett tenni. Apukám szerette a krimiket és neki szerettem volna valamit vásárolni. Kiválasztottam a könyvet, ami már nem emlékszem pontosan mennyibe került, de az biztos, hogy valahány száz plusz 20 forint. A könyvárus nem tudott visszaadni és 80 forinttal adós maradt. Az egy kolisnak csütörtökön kilencvenvalahányban sok pénz volt, de az árus megígérte, hogy a következő héten „levásárolhatom”. Már hétfőn ott toporogtam az asztal mellett és nézegettem mi lenne nekem a legjobb, ő meg a kezembe adta ezt a könyvet. 1987-es kiadás és a borító szerint éppen 80 forint volt az ára. Persze akkor már jóval többe kerültek a könyvek, de ő mégis ideadta nekem az előző heti fennmaradt összeg terhére. Ajándéknak éreztem, meg bevallom őszintén nem akartam megsérteni, hogy nem ilyen könyvre gondoltam, de jólneveltségem arra késztetett: fogadjam el. Jó pár évig állt a polcomon, egyik lakásból költözött velem a másikba és bőven elmúltam 30 éves, amikor elolvastam. Miután az utolsó oldalt is befejeztem elrebegtem egy köszönömöt, hogy ez a könyv hozzám került. Megismerni Blaha Lujza gondolatait: egy élmény volt. A könyv olvasása előtt csak annyit tudtam, hogy a budapesti Blaha Lujza teret egy színésznőről nevezték el. No de milyen színésznő volt ő? Blaha Lujza, született Reindl Ludovika 1850-ben. Önéletírásának három változata ismert, először folytatásokban jelent meg a Magyar Hírlapban az 1900-as évek elején, a második A polgár című napilapban 1910-1911-ig, majd 1920-ban könyv formájában Életem naplója címmel, de ebben több fejezetet megcsonkítottak, illetve ki is hagytak. Az általam olvasott kiadás az összes fennmaradt naplóbejegyzést tartalmazza. Az a hangulat, ami körüllengi ezt a könyvet leírhatatlan. Más naplóját olvasni mindig olyan érzés, mintha belelesnénk az életébe, a gondolataiba. Az, hogy ő leírta saját érzéseit, beszél a sikereiről, kudarcairól, boldog és boldogtalan házasságairól, a kor politikai helyzetéről és pályatársairól jóval többet ad, mint egy átlagos napló. Azt hiszem hiteles történelmi kivonat is lehetne. Megismerkedünk az akkori társadalmi konvenciókkal és az általa felrúgott szabályok következményeivel. Különleges nő volt, egy kőszikla. Csillag Ilona volt, aki közreadta a „Naplót” és volt alkalma találkozni egy hölggyel a néhai Vízvári Mariskával, aki személyesen ismerte a művésznőt. Ő mondta róla, hogy talán volt nála szebb, vagy akár jobb színésznő, de nála csodálatosabb ember aligha. „Egyszer volt, hol nem volt… bűbájos tündér volt.” Mi pedig olyan szerencsések vagyunk, hogy bepillanthatunk eme nagyság legmélyebb titkaiba. Mi lehet ennél különlegesebb? 2. Anne Frank naplója A könyv, amit végigsírtam. Anne Frank Bergen-Belsenben, a koncentrációs táborban halt meg 1945. március valahanyadikán. Egy volt lágertársa, a ma Svédországban élő Margita Pettersson asszony így emlékszik vissza a tizenhat éves lány halálára: „Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: ’Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni.’ – másnap meghalt. „ Életemben először szégyelltem, hogy ember vagyok. Lennék inkább madár, vagy hangya, még ők is különbek, mint közülünk egyesek. Tudom, sokakat zavar a „zsidó”-téma, meg hogy ilyen nagy visszhangja van a mai napig, de könyörgöm, lássuk be, hogy így mégsem halhatnak meg fiatal lányok! Meg idősebbek sem, meg férfiak sem, sőt senki ezen a nyomorult világon. Az egész első és második világháború eszement öldöklés volt, ami egy véres seb a történelmünkben. Sok háborús regényt olvastam, meg érthetetlen miért is vagyok meglepve, hisz tanultam történelmet, de egy 13 éves lány szemén keresztül végigélni a borzalmakat megdöbbentő. Ez bizonyítja a napló történetek erejét. Ott vagyok, én látom, én érzem… Bár ne kellett volna. Azon gondolkodom, mikor adjam a lányom kezébe. Várjak vele, amíg ő is 30 lesz? Vajon fel lehet ezt a sokkot dolgozni gyerekként, amit a könyv okoz? 3. Katya Metyelica: Luiza naplója Bevallom azért vettem meg ezt a könyvet jó tíz évvel ezelőtt, mert az volt a fülszövegben, hogy ez az orosz Bridget Jones. Nos, aki hasonló indíttatásból kezdett bele, annak csalódnia kellett. Ez egy nehéz olvasmány. Én még az a korosztály vagyok, aki tanult oroszt, ez mondjuk nem sokat adott az életemhez, utáltam a cirill betűket, de legalább a könyvben fordítás nélkül maradt alapszavak beugrottak. Szóval a napló: Luiza modern felfogású elvált orosz nő, aki vágyak és kétségek közt éli szokványos életét. Mindennapjait naplójában jegyzeteli le, kaotikusnak tűnő életébe rendszert szeretne vinni, de sehogyan sem sikerül. Olyan más kultúra az övék, hiába tudunk róla sokat, hisz mégiscsak közünk volt hozzájuk 40 évig, ha akartuk, ha nem, mégis oly idegennek hat elsőre. Aztán ha jobban belegondolunk, megjelenik a párhuzam. Tök mindegy, hogy a világ melyik részén élünk, miben hiszünk, tequilát vagy vodkát iszunk-e a buliban, mi nők mindent meg akarunk fejteni, és a boldogságra törekszünk, mindezt úgy, hogy a környezetünkre is odafigyelünk. Ezt teszi Luiza is, aki cseppet sem hasonlít a mi Lujzánkra, vagy Kéki Katára, de még Bridget Jonesra sem. Mert ő megfejthetetlen, bonyolult és egyedi, mint mi nők mindannyian.           Ezzel a hármassal a naplóírások ajánlóinak a végére értem. És bár látszólag ezen könyveknek nincs egymáshoz közük, visszaolvasva mégiscsak találtam valamit ami összeköti őket. Nekem szólnak, meg neked és nekik is! Azoknak, akiknek a leírt betűk kerek egész szavai olyan mondatokká állnak össze, melyek érzések formájában átrepülnek a lelkünkbe.  Az általam bemutatott regények nem fedik le a teljes palettát, kizárólag a Könyvespolc.On lévő írások között csemegéztem, de azt kijelenthetem, hogy ez a műfaj soha nem fog kikopni az irodalmi palettáról. Hisz manapság egyre többen osztják meg magánéletüket másokkal, erre épülnek a blogok, vagy akár a rövidített formában lévő social médiás posztok is. A televíziós valóságshow áradatról nem is beszélek. Szóval az, ha valaki egyes szám első személyben napló formában ír, az továbbra is fel fogja kelteni a kíváncsiságot másokban, és ez a forma biztos recept az érdeklődésre. Én mindenesetre szívesen olvasom. Köszönöm, hogy most is velem tartottatok, és kíváncsiak voltatok arra, mi van a Könyvespolc.On.  Török-Papp Csilla Fotó: Török-Papp Csilla Ha tetszett az írás olvasd el ezeket is: Ezeket ajánlom: http://www.hajdupress.hu/cikk/mindig-van-uj- http://www.hajdupress.hu/cikk/jane-austen-tonkretette-az-eletemet-  

Érkezik J. K. Rowling legújabb könyve

Joanne Kathleen Rowling-nak, írói álnéven Robert Galbraith-nek számos kiemelkedően jó olvasmányt köszönhetünk. Az angol írónőt elsősorban mégis az 1997-ben debütált „Harry Potter”könyvsorozatáról ismerhetjük. Rowling a Twitteren jelentette be, hogy érkezik a legújabb könyve. A „The Ickabog” című kötet immáron húsz éve porosodott a padlásán. Bár azt megtudhattuk, hogy annak idején Joanne mindig csak egy dobozba dobálta a gyerekeinek már felolvasott kéziratait, de azt nem árulta el az írónő, hogy miről is fog szólni pontosan az új kötet. A The Ickabog-ról csak annyit lehet tudni, hogy elsősorban gyerekeknek szól és fő témája a „hatalommal való visszaélés”. Joanne régi-új könyvét most azonban teljesen ingyen elérhetővé teszi.  Weboldalán minden nap 1-3 fejezetet oszt meg a kötetből a kijárási korlátozások miatt otthon maradt gyerekeknek és felnőtteknek. Az elkészült könyv előreláthatóan novemberben fog megjelenni.  A Rowling gyermekolvasói által illusztrált kötet bevételét pedig a koronavírussal leginkább érintettek támogatására fogja fordítani. Hihetetlen igaz? Imádunk J. K. Rowling!   Az első fejezetet IDE kattintva tudjátok elolvasni.     Fotó: entertainment.howstuffworks.com

Gyermeknapi könyvkereső…

„A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyerek megtanul a saját lelkében olvasni.” Bruno Bettelheim  A közelgő gyermeknap alkalmából egy gyermekkönyves összeállításra gondoltam.  Gyermekek számára íródott könyvek sokasága áll rendelkezésünkre, és ember legyen a talpán, aki rendszerezni próbálja őket. Én sem teszem. Inkább megmutatom, hogy nekünk milyen gyermekkönyveink vannak a Köynvespolc.On, illetve nem is igazán ott, hanem valójában a kanapén, a fotelben, a bunkerben, a játszósarokban az ágy melletti éjjeliszekrényen,  a WC-ben, a komódon és a lakás minden szegletében. Leírom mi miért volt hasznos, vagy éppen miért nem. Teljesen szubjektív válogatás lesz, egyetlen szempontot emelek ki, a gyermekeim életkorát.  Szakmaiságnak, tudományosságnak nyomát ne keressétek, anyaként írok most. A bevezető után elkezdtem válogatni, hogy akkor most pontosan mely könyvek kerüljenek ide, és amikor már másfél méteres volt a könyvtorony elgondolkodtam, hogy akarom-e én ezt. Aztán eldöntöttem, igenis megcsinálom. Íme a végeredmény:   1. Icipici pocaklakó és mini csemete korú olvasnivaló. Véleményem szerint, már akkor érdemes hangosan olvasni a gyermeknek, amikor még meg sem született. Ilyenkor bármi jó. Én például számtalan verses könyvből olvastam hangosan, nem kifejezetten gyermekkönyvekből, hanem a saját kedvenceimet (Radnóti, Ady, Szabó Lőrinc…). Az első perctől része volt az életünknek az olvasás. A ritmusos mondókák, rigmusok a legjobbak, azt a pici babák nagyon szeretik. Sok ilyen összeéllítás van, nekem nagy kedvencem volt a Weöres Sándor: Bóbita című könyve, talán mert visszaidézte a saját gyermekkoromat. 2. Első könyvecskék lapozgatáshoz, ismerkedés a mesékkel A pár szavas gumikönyvek és a lapozgatós keménypapíros könyvek tömkelege áll rendelkezésünkre, ezekből a nyitható bekukkantós, zenélő, bábozós verziók is megtalálhatók a könyvespolcon, ám én igen korán elővettem a Marék Veronika: Boribon-sorozatát is. Egyszerű ámde színes rajzok és kevés szöveg, tökéletes választás első könyvként kislányoknak és kisfiúknak egyaránt. Javaslom, figyeljük meg, hogy a kicsit mi érdekli, fiúknál a munkagépekkel, járművekkel, dínókkal nem lehet mellélőni, de az állatos, számolós, színeket tanítós könyvecskék is igazán hasznosak. Érdemes azt megfontolni, hogy minél letisztultabb képanyagú könyvet válasszunk, mert nem a legszínesebb mesekönyv a legjobb. A gyerekek képzeletvilágának szárnyalását gátolja, ha mindent meg akarunk nekik mutatni. Had képzelje el ő maga a történetet, ez nagyban hozzájárul a személyiségük fejlődéséhez és később a tanulásban is nagy hasznát veszik majd. Amit még nagyon fontosnak tartok ebben a korban, hogy legyen napközben is meseolvasó idő, ne csak altatáskor. 3. Bölcsis időszak Itt már merészebbek lehetünk. A gyermekünk rövid történeteket gond nélkül értelmez és megszeret. A Kisvakond-sztorik épp ilyenek. Bartos Erikának köszönjük a Bogyó és Babóca kalandjait, melyeket nagyon szerettem felolvasni. Igaz, hogy Pogány Juditot nem tudjuk lepipálni, de fontos, hogy tőlünk is hallja ezeket a szereplőket megszólalni, nem elég a tv elé ültetni a gyerekeket. Nem vitatom Bartos Erika műveinek fontosságát a Happla meséket is szeretjük, de személy szerint engem az Anna, Peti és Gergőtől a hideg kirázott, szóval azt mi ignoráltuk. Van viszont egy számomra és a gyermekeim számára is nagy-nagy kedvenc Végh Veronika Lufipufi mesesorozata. Ez is a megunhatatlan kategóriába tartozik, a szerethető karaktereivel és a változatos cselekményével. A következő ajánlásom a férjem gyermekkori kedvence, amit mi szintén bölcsis korban elkezdtük, ezek a Szutyejev mesék, amiket mindkét csemete imád a mai napig. A merészebbek már ebben a korban is elővehetik a nagy klasszikusokat is. Esti olvasásra a Grimm legszebb meséi és A magyar népmesék is bevállalhatók, ám az utóbbinál nem árt válogatni, mert hát mi magyarok érdekes meséket is örököltünk az őseinktől. 4. Ovis kor Nos, itt már szépen nyílik az olló, és bekerül sok-sok újszerű mese is a csomagba. Egyik nagy meglepetés kedvencünk a Dániel András Kufli sorozata. Bevallom először kétkedve olvastam (mi akar ez lenni?!) de a kisfiunkat annyira felvillanyozta ez a képtelen történet a sok összevisszasággal és különcséggel, hogy hamar beleszeretett az egész család. Ki nem hagynám a Berg Judit: Hisztimesék könyvét és tulajdonképpen az ő összes alkotása minőségi gyermekirodalom. A Két kis dínó sztorik fenomenálisak, ezt a kislányom óvó nénijének köszönhetjük éppúgy, mint a Czigány Zoltán Csoda és Kósza sorozatát. Egyszerűen zseniális mindkét alkotás-sorozat. Döbrentey Ildikó Égbőlpottyant meséi is dús fantáziavilággal tágítják a gyermekeink képzeletvilágát, és a sárkányos rész arra is nagyon jó volt, hogy a gyerek végre megtanuljon orrot fújni. Ovis és kisiskolás kor küszöbén nekünk legjobban Vadadi Adrienn könyvei jöttek be. Szintén nemre tekintet nélkül. A Leszel a barátom? könyvet a mai napig forgatjuk esténként. Azért mi becsempésztük a repertoárba Csukás István Süsü a sárkány kalandjait is, és amikor színházban láttuk Süsüt életnagyságban már ismerősként örülhettünk együtt a kicsivel. A Pöttyös Panni könyveket csak a kislányom szerette, nagy bánatomra, de hát nem egyformák a gyerekek, még a testvérek sem. A Mici Mackót később kezdtük el, és valahogy nem hozta a várt rajongást, ám még a négyévessel előtte állunk, úgyhogy hamarosan leteszteljük. Kiemelném továbbá a Scolar kiadó fejlesztő könyveit is jó szívvel ajánlom a kicsik érdeklődési körének megfelelő tartalommal. A kisfiam minden utazáskor beletuszkol valami ismeretterjesztő könyvet a csomagjába, sokat tanultunk ezekből a Földről, az Űrről na és a kalózokról is.  5. Első saját olvasásélmény – talán a legfontosabb Itt csak egy gyermekkel való tapasztalatról tudok beszámolni lévén, hogy a kicsi még nem tud olvasni, ám azt hozzáteszem, hogy a nagylányom ovis korában tanult meg. Ekkor voltam igazán bajban. Mi legyen az a könyv, ami nem szegi kedvét, de nem is unalmas. Legszívesebben a Boribont adtam volna a kezébe, de azzal az volt a gond, hogy kívülről tudta az összest. Ekkor találtam rá a Most én olvasok sorozatra, amelyet számtalan író neve fémjelez (Gévai Csilla, Finy Petra, Berg Judit…). Ezekben a kiskönyvekben szintek szerint vannak kategorizálva a szisztematikusan felépített történetek a szókincs és a sztori bonyolultsága alapján. Ez egy pedagógusi szakértelemmel megtámogatott kortárs, magyar olvasni tanulok sorozat, amivel valóban élmény az önálló olvasás Mi ezzel kezdtük és utána jöttek a kisregények. 6. Amikor már maga is olvas Szerintem az a leglényegesebb, hogy figyeljünk oda arra, hogy milyen könyvet adunk a gyermekünk kezébe. Legjobb, ha előtte elolvassuk (vagy legalább bővebben beleolvasunk), mert nagyon sokféle könyv létezik a boltokban és sajnos a színvonal nem minden írásban azonos. Fontos figyelembe venni az érdeklődési kört, az sokat segít a könyvválasztásban. A kislányom balettezik, így egy ilyen témájú könyv is elsők között szerepelt, ez az Anne-Marie Pol. Táncolj sorozatot pikk-pakk kivégezte. Aztán jöttek a nehezebben, magasabb oldalszámú olvasmányok, és tíz évesen eljutottunk a Harry Potterhez. (Erről majd külön írok). Közbeiktatnám még Bosnyák Veronika. Sirály a király könyvét, amely egy kedves, vicces történetbe ágyazott, burkolt nyelvtan óra, ahol a j/ly betűk helyesírása rögzülhet, és nem csak a gyakran használt, gólya/papagáj relációban látjuk, hanem olyan ritkán használt j/ly betűs szavak is bekerültek, mint a felbolydult, megtébolyodott, zsivaj, tarsoly, csevej… és még sorolhatnám… 7. Könyvek, amit a nagy olvashat a kicsinek Az imént említett Csoda és Kósza, valamint a Két kis dínó olyan sorozatok, amiket a kisiskolás is szerethet, éppúgy, mint a kicsi, sőt még felnőttek számára is vicces. Tudom, az olvasás kedvelő szülők szeretnének minél több történetet megismertetni a gyermekekkel, de ne essünk túlzásba! Ne lepődjünk meg azon, ha a gyermekünk minden este ugyanazt a mesét akarja hallani. Az ismerős történet olyanfajta biztonságot ad számára, ami könnyen átvezeti a pörgős napból a pihentető éjszakába. Ha századjára is a Babamedvét akarja hallani, akkor olvassuk azt neki. A nagytesó könyvszeretete biztosan átragad majd a kicsire, így teremtsünk alkalmat arra, hogy ketten, hárman, vagy ahányan vannak, olvassanak is egymásnak, akár felváltva. 8. Érzelmi intelligencia fejlesztő könyvek Ezekkel nagy bajban vagyok. Volt pár melléfogásom, de azért találtam igazán különlegeseket is. A Berg Judit: Titoktündér például remek írás, a Kádár Annamária: Lilla és a Tündérbogyó könyvével most barátkozunk. Számtalan ilyen írás megtalálható már a „piacon” ám szánjunk rá időt az átnézésre és mérlegeljünk, válogassunk. Érdemes információt gyűjteni bizonyos könyvekről mielőtt beszerezzük. Végezetül: A végére mégiscsak hoztam egy kis szakmát. A fenti idézet miszerint „A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyerek megtanul a saját lelkében olvasni.” Bruno Bettelheimettől (1903-1990) származik. Korának legnagyobb gyermekpszichológusának tartották, és szakmájában elsőként állapította meg hogy a mesék világa gyógyító erejű a sérült lelkű gyermekek számára. „Szerinte a mesék minden esetben leegyszerűsítik a szituációkat, ezáltal az egzisztenciális dilemmákat egyértelműen, tömören foglalják magukba. Ezzel adnak lehetőséget arra, hogy a gyermek az adott mese „tanulságának”, problémakörének lényegével találkozzanak, hogy azok ne váljanak túl bonyolulttá számukra. Úgy véli, hogy a mesék mintául szolgálnak a gyermekek álmodozásaihoz, így ezzel együtt hatással vannak a gyermekek tudattalanjára. Ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a megmunkált tudattalan pozitív célokat szolgáljon és a személyiség egyik építőkövévé váljon.” (Wikipedia). Ezt mindenképp elgondolkodtató.   Tudom, hogy (nagyon) nem teljes a lista, (A Ruminit is kihagytam, Tea Stilton…stb) szóval bátran ajánljatok ti is könyveket. Lefotóztam a nagy kedvenceket a képgalériában megtaláljátok. Tartsatok velem legközelebb is és megmutatom milyen különlegességek vannak még a Könyvespolco.On.   Török-Papp Csilla Fotó: Török-Papp Csilla  

Soha ne állítsátok meg Terézanyut! Naplókról 3/2.

Naplókról-három részben sorozatom 2. része. A naplókról naplószerűen írok nektek. Az előző részben említett angol szingliregény sorozatról és annak írójáról Helen Fieldingről értekeztünk. A Bridget Jones őrület után természetes volt, hogy megjelenjen egy magyar író hasonló regénnyel, ám azt meg kell jegyeznem, hogy a magyar „Bridget” nem hasonlít az angol Bridgethez. De hogy ne rébuszokban írjak, nevezzük nevén a dolgokat. A magyar szingliregény anyja Rácz Zsuzsa. Az ő tollából született az Állítsátok meg Terézanyut című könyv, jobban mondva könyvsorozat.           Sajnos itt is párhuzamba kell állítanom a könyvet és a regényt alapul vevő filmet, hisz sokan csak az utóbbit ismerik, mely valljuk be kultuszfilm lett. Szóval Rácz Zsuzsától kaptunk egy Kéki Katát, akit megszerettünk. A könyv közel másfél éves elszánt állás- és pasi-kereséséről szól, Kata kalandjai során mindenféle fickóval összeakad, a Hajóskapitánnyal, a Vajákos fejvadásszal és a Hentessel, sőt még izgalmas nőket is megismerünk Kata révén. Kiemelve a fő-gonoszt, aki megtestesíti mindegyikünk életében jelenlévő sátáni női karaktert, aki a munkahelyen megpróbál keresztbe tenni, és ezt a klisékkel felruházott ördögi nőt azóta is Fatehénnek hívjunk, mint ahogy a Bridget Jones könyvekből ismert nádszálvékony lányokat Botsáskáknak. A legnagyobb különbség a könyv és a film között, hogy a könyv sokkal mélyebb tartalmú dilemmákat boncolgat, mint azt a film során érzékeljük. Amennyiben utána nézünk az írónő ezen könyv előtti életének, láthatjuk, hogy nem a semmiből született a regény. Rácz Zsuzsa rutinos újságírónak számított, hisz a média több területén is kipróbálta magát. Pályafutását a Magyar Rádió szerkesztőjeként, riportereként kezdte. Évekig szerkesztette a Drogéria című műsort a Petőfi rádióban, ami annak idején egyedülálló volt, hisz sehol máshol nem foglalkoztak ilyen mélységig a drogproblémákkal. A Terézanyu-regények előtt megjelent Kábítószeretetet című könyv megírását küldetésnek érezte, hisz a testvére drogfüggősége révén komolyan érintett volt a témában. Számtalan családnak segítséget nyújtott ezzel a riportkötettel, amelyben többnyire kábítószerfüggők vallanak őszintén helyzetükről. Zsuzsa személyiségéből adódóan a segíteni vágyás és a hasonló szemléletű nők összefogása alapfeladatnak bizonyult az élete során. A könyv sikere után Terázanyu klubbot kezdett működtetni, ahol számtalan nőt arra sarkallt, hogy merjen kiállni saját magáért és írja meg a történetét kizárólag egyes szám első személyben, ahogyan egy naplót is írunk. A mai napig az írói pályázat legjobbjait honlapján közzétéve bárki megismerheti, és garantálom, hogy erőt meríthet belőlük. De térjünk vissza a könyvhöz. Szóval a mi Kéki Katánk története hatalmas sikereket ért el, 150.000 példányban fogyott és 2010-ben megkapta a Libri Aranykönyv díját, mellyel egyben az évtized legjobb szórakoztató regényének választották, bekerült a Nagy Könyv 50 legjobb regénye közé. Sikerét azóta is sokan kutatják, és bár nem mai könyv azért még van mit fejlődnie a társadalmunknak, hisz még mindig aktuális témákat feszeget, mint például, azt hogy egy nő feladata vajon tényleg az, hogy menjen férjhez, szüljön gyerekeket és támogassa a férfit, akit választott?! Kéki Kata ugyan folyamatosan párt keres, de talán azért is sikertelen ez ügyben, mert ez mellett szeretne karriert építeni, önmegvalósítani és önmagáért boldog lenni. Ez még sajnos ma is vita tárgya, hogy vajon helyesen cselekszenek-e a nők, ha nem a „hagyományos” utat választják. Talán ez volt közel 20 éve a siker kulcsa, sokunk elhitte, hogy ezt meg lehet tenni, s mindezt vicces és irodalmilag is élvezhető formában kaptuk magunkra szabva attól a hiteles írótól, aki ebben a helyzetben nem tudott mást tenni, csak írt és írt. Mi meg azóta is együtt sírunk-írunk és nevetünk.  A könyv és a film között talán a legnagyobb különbség, hogy a filmalkotók nem bízták a véletlenre a sikerességet, mintaszerű hollywoodi alkotást kreáltak belőle és a romantikus szálra építve az egész forgatókönyvet egy szirupos, de Balatonnal fűszerezett extrakedves filmet készítettek nekünk. Minden írásomban kiemelem a filmszereplőket és a magyar filmmel sincs ez másképp, Hámori Gabriella olyan Kéki Kata volt, mint amilyen Scarlett volt Vivien Leight. Róla is írtam már. A férfi szerepek is parádésra sikeredtek: László Zsolt, Csányi Sándor, na és Nagy Ervin azóta is hozza a szívtipró szerepekben a maximumot. Csak hálával tartozunk Rácz Zsuzsának, hogy megírta ezt a könyvet. Biztos vagyok benne, hogy aki szerette az első regényt alig várta a folytatást. Kicsit más ez, de mégis visszaköszön a mi Katánk, talán még „magyarabb”, még „katásabb”, mint az első rész. A Nesze neked Terézanyu egy öniróniával fűszerezett történet 2002-2005 között játszódik és még mindig az útkeresésről szól. Számomra a legmegkapóbb az apához való viszony leírása, elmesélése és a benne rejlő őszinteség volt. Éreztem a csontig hatoló fájdalmat bizonyos események olvasásakor. Amit nem hagyott maga mögött az írónő, az a fanyar humor, mellyel majd minden oldalon megajándékoz bennünket. Van szerencsém személyesen ismerni Zsuzsát, több rendezvényen találkoztunk és élőben is ugyanilyen vicces mondatai vannak, és ezek leírva is ütnek, szóval élvezetes olvasmány ez is. Ugyan nem kapott akkora publicitást, film sem készült belőle, de ez nem von le az értékéből. Plusz kaptunk egy bónusz könyvet az írónőtől Ismeritek Terézanyut? címmel kapható. 1990 és 2010 között megjelenő írásokból a legszemélyesebb élményeket is első kézből kaphatjuk meg Rácz Zsuzsától. 2011-ben jelent meg és ez már nem Kéki Katáról a mi Katánkról szól, hanem teljes valójában a mi Zsuzsánkról. Addigra már számtalan nő érezte, hogy ez a nő, aki így ír azokról a problémákról, élethelyzetekről melyek olyan nagyon hasonlítanak a sajátjainkra csakis jó fej lehet. Ebben a kötetben novelláinak gyűjteményét találjuk meg, melyek gyakran a legszemélyesebb élményeit tárja elénk. Csak ajánlani tudom. Most következzen egy számomra értelmezhetetlen könyv. Volt egy férfi, aki a könyvborító belső oldalán magát úgy jellemezte: „Ha mostanság megkérdezik, mi a foglalkozásom, mindig azt válaszolom: „Hivatásos járókelő”.” Ő Sáringer Károly és volt pofája (bocsánat a kifejezésért) megírni a Nőt akarok! válasz Terézanyunak című „nemtudommit”.  Emlékszem 2002-ben meg is vettem ezt a könyvet és el is olvastam. Felháborítónak találtam minden egyes sort.  Most, amikor leemeltem a polcról ugyanaz a rossz érzés kerített hatalmába, ami az olvasása alatt végigkísért. Ki ez az ember, hogy így merészel nyilatkozni nőkről? Ki engedte meg, hogy ez a könyv megjelenjen? Nos, gondoltam beleolvasok újra, hátha közel húsz év távlatából másként értékelem, és esetleg a fiatal naivitásom gátolt meg abban, hogy élvezni tudjam, vagy egyszerűen csak felülemelkedve az alpári stíluson meglássam, mit is akart az író. De, nem sikerült. Nem akartam ilyen ellenszenvesen elfogultan nyilatkozni erről a könyvről, így segítségül hívtam a Moly- oldalt, ahol le szoktam csekkolni a könyveket. Nos, az eredmény magáért beszél: Ezt a könyvet 32-en csillagozták, és 53%-ra értékelték. A kedvencemet szó szerint idézem. Mintha csak én írtam volna. „Kocsmában, barátok közt, sör mellett még elmegy, ha valaki a hódításaival henceg, de ilyen, a pongyola alatti stílusban, könyv formában – egyszerűen katasztrófa. Azon kevés könyvek egyike, amit nem bírtam végigolvasni. Nem szól semmiről, nem vezet sehová. Tanulság? Csak egy: nem kellene mindent nyomdafesték közelébe engedni!”Steimetz 2011.július 22. 11:39. A szívemből szóltál kedves ismeretlen! Köszönöm! Visszatérve a napló könyvekhez ezek legnagyobb előnye, hogy a személyes hangvétel miatt könnyen utat talál a lelkünkhöz, vagy esetleg olyan érzéseket vált ki belőlünk, ami még évek múlva is hatással van ránk. Nem könnyű ebben a stílusban írni, sőt Stephen King Az írásról című könyvében határozottan lebeszél róla minden kezdő írót, hogy E/1-ben írjon. (Egyéb hasznos tanácsokkal is ellát mindenkit, de ez egy másik téma.) Végezetül egy Rácz Zsuzsa idézettel zárnám ezt a részt: „Könyvet ajánlani legalább akkora felelősség, mint nőgyógyászt vagy ügyvédet: barátságok múlhatnak rajta.” Én bevállalom ezt és a 3. részben újabb olyan napló írásokat mutatok meg, amelyek ott vannak a Könyvespolc.On. Tartsatok velem! Török-Papp Csilla Fotó: Török Papp Csilla    

Fel a kezekkel! Ki az, aki naplót ír, vagy írt régebben? 3/1.

Naplókról-három részben sorozatom 1. része. A tavaszi nagytakarítás során a kezembe kerültek a régi naplóim, kisebbek-nagyobbak, szebbek és a lapokból összeragasztottak is. Azt hiszem, vagyunk páran, akik szeretik papírra vetni a gondolataikat és legféltettebb titkaikat. Én bevallom beleolvasva pironkodtam a saját őszinteségemen, de ami régen volt, talán igaz sem volt. A napló irodalmi műfaj, mely egyszerűen meghatározható: olyan magánjellegű feljegyzések sorozata, ahol az események időrendben követik egymást. A saját naplóimat forgatva jutott eszembe, hogy mi lenne, ha szétnéznék a Könyvepolc.On és készítenék egy összeállítást az általam olvasott „naplókról” melyek nagy hatással voltak az életemre. Ebben a részben a Bridget Jones „csomagot” osztom meg veletek. A csomag első kötete: Helen Fielding: Bridget Jones Ki ne emlékezne a hebehurgya Bridgetre 1997-ből (jobban mondva nálunk ’99), aki folyamatosan a kilóit számolta és azon morfondírozott hogyan érje el, hogy a macsó Daniel Cleaver beleszeressen, miközben észre sem vette, hogy Mark Darcy mennyire megkedvelte. Még az is ismeri a sztorit, aki esetleg nem olvasta a regényt, hisz 2001-ben Renée Zellwerger, Colin Firth és Hugh Grant főszereplésével elkészült a szingli filmek alapműve. A színészek páratlan játéka olyan magával ragadó volt, hogy sokan a film megnézése után vették a kezükbe a könyvet. A film nagyon jól visszaadta a könyv hangulatát, amiért a stáb tőlem maximális pontszámot kapott, és bár Danielt nem Hugh Grant-típusú pasinak képzeltem, mert kissé bárgyú szerepekben láttam korábban, itt a Bridget Jonesban hatalmasat alakított. De térjünk vissza a könyvre. Emlékszem én tűkön ülve vártam a folytatást, ami az első regény fordításának csúszása miatt nálunk egy évre rá 2000-ben már kapható is volt a MIndjárt megőrülök kötet.. Helen Fielding ugyanazt a színvonalat hozta, mint az elsőben (bár sok kritikát kapott, melyben azt olvastam: ez a könyv gyengébb lett). Én inkább a fordítást kritizálnám, de azt akár mindkét könyvre értem, némi disszonanciát véltem felfedezni a laza hangvételű szleng magyar változatában, olyan szavakat olvastam, amik nem feltétlenül használatosan a szingli csajok körében. Ki használ ilyesmit: „kővel górálni, dzsiggelni, mátós céda, pucerájos”. Na és a Papok és Prostik bulit így fordítani: Rosszfélék és Vikáriusok. Ez mi?  Nos, nem mondanám, hogy tökéletes. A cselekmény szempontjából a 2. részben (Mindjárt megőrülök) Bridget semmivel nem lett érettebb és ugyanolyan vicces szituációkba keveredett, mint az első részben. Itt viszont felhívnám a figyelmet arra, hogy a második film cselekménye és a könyv tartalma maximum távolról integethetnek egymásnak, és ez épp Hugh Grant szerepbeli sikerének köszönhető, ugyanis az első részből készült mozifilmben olyan „nagyot futott”, hogy a második adaptációban jóval nagyobb szerepet kapott, mint amennyit a regényben szánt számára az írónő. Itt mivel a könyv és a film nincs párhozamban javaslom, aki még nem olvasta bátran tegye meg, mert Bridget életének új aspektusait fedezheti fel a regényben. …és hogy a 3. részről is beszéljünk, bár nehezem találok szavakat. Szóval sokat kellett rá várni, pontosan 2013-ig. Most azt mondom, bár ne írta volna meg! A címe: Bridget Jones naplója 3. Bolondulásig.  A döbbenet, amikor azt olvasom - SPOILER, ha nem olvastad görgess tovább! – Mark meghalt, azt hittem ez a mélypont, de nem! A tetves gyerekek rész sokkal rosszabb volt… Nem is akarok róla írni. SPOILER VÉGE. Ám ekkor jött egy új film. Mark feltámadt és még egy új szépfiú is részese lett a sztorinak. Ennek a filmnek semmi köze a könyvhöz – hála az égnek! Hugh Grant ehhez a részhez már nem asszisztált, de sikerült találni egy újszerű szépfiút Patrick Dempsey személyében, aki engem már a Grace klinika sorozatban elbűvölt. Szóval könyv – kontra – film. Hmm, egyik sem az igazi. A könyv nyomasztó, és kínlódva olvastam és azon bánkódtam, hogy hová tűnt a régi Bridget. A film meg, nos, még jó, hogy a súlyán már nem poénkodtak, hisz ezért a szerepért Renée már nem volt hajlandó újra meghízni, és talán a túl sok botox sem segített a hitelességben.  A harmadik széria könyvestől filmestől feledhető. Azt még megjegyzem, hogy a film megjelenése után a forgatókönyv alapján készült regény megjelent könyv formájában is Bridget Jones Babár vár címmel, de bevallom őszintén, ez nincs a Könyvespolc.On. Helen Fielding próbálkozott még pár szingli könyvvel, de a Bridget sikereit egyik sem hozta. Olivia Jules-ról írt két könyvet, amit én annak idején el is olvastam (természetesen meg is van a Könyvespolc.On), de ahogy most rákerestem, nálunk már nem is kapható. Ha egy jó hasonlattal élhetek, azt mondanám: Egyszer volt Budán kutyavásár. A Bridget Jones kultusz végigsöpört a világon. Az első könyv 40 országban jelent meg, és több mint 15 millió példányban fogyott. A The Guardian újság által készített felmérésben Bridget Jones naplóját a tíz legjobb regény egyikének nevezték, amely meghatározta a 20. századot. A 2004-es BBC közvélemény-kutatása során Fielding-et a brit kultúra 29. legbefolyásosabb személyének nevezték. 2016. decemberében a BBC Woman's Hour című műsorában Bridget Jones szerepelt azon hét nő egyike között, akik az elmúlt hét évtizedben leginkább befolyásolták a brit női kultúrát. A könyv sikere elvitathatatlan, az, hogy szeretjük, vagy nem szeretjük, ezek után nem is érdekes. Hamarosan folytatom a napló összeállításomat, mert még van pár meghatározó könyv a Könyvespolc.On. A képgaléria utolsó fotóján láthatók a következő rész könyvei... Török-Papp Csilla Fotó: Török-Papp Csilla, Pinterest

Mindig van új…

Azt hinnéd, hogy nincs új a Nap alatt, aztán rájössz, hogy mégis van. Szubjektív olvasásélmény F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye című könyvéről. Azt gondoltam, hogy ez a téma nem tud már újat adni, majd elolvastam ezt a regényt. Holokauszt, zsidóság… a háború utáni időszakban, majd az ’56-os események tükrében. Nehéz volt a könyv olvasása, bevallom, mert az első perctől a sorok között megbújó ki nem mondott gondolatok foglalkoztattak.  A főszereplők elesettsége ellenére az egészet áthatja egyfajta elementáris erő, ami csak azokban lakik, akik valamiféle traumát éltek át. Nos, ez a két ember: a lágert túlélve próbálnak élni annak ellenére, hogy jogtalannak érzik azt a sorstól, hogy őket életben hagyta, és mindketten a saját démonaikkal küzdve haladnak az útjukon. Az ő életük összefonódása nem a szokványos lányregényes történet. Ne is várjuk ezt tőle, annál inkább a csendes érzelmi terror nyomasztó hatása telepszik ránk az olvasáskor. Klára az árván maradt anorexiás kislánynak még serdülni sincs elég ereje. A leírhatatlan borzalmakat átélt gyermek hol egy nyolc éves szintjén kommunikál, hol felnőttek módjára, és teszi ezt egy olyan 42 éves orvossal, aki az égvilágon senkivel és sehogyan sem beszél. Innen indul az ő történetük, melyet egész hosszan követhetünk nyomon. A lezárásban időben jóval tovább jutunk ám, én mégis jó pár dologra kíváncsi lettem volna még. Talán az a legjobb, hogy bármennyire is megtépázta a lelkemet ez a könyv, valamit mégiscsak adott. Az emberi jóságba vetett hitemben teljes mértékben megerősített. Nem titkolom, volt, hogy legszívesebben a tűzre vetettem volna a könyvet és volt, hogy „csakazértis” olvastam még egy és még egy oldalt. Számtalan kérdés felvetődött bennem. Aldó vajon tudta…? Klára mikor döbbent rá…? Amikor elfogytak a sorok a kérdéseim megmaradtak. Tudom, hogy film is készült a regényből, Akik maradtak címmel, de szándékosan nem néztem meg az olvasás előtt, most majd megteszem. F. Várkonyi Zsuzsa 2004-ben írta ezt a történetet, a kezemben lévő kötet a 4. kiadás. Ez az alkotása páratlan, de érdemes rátekinteni az életútjára, az eddig megjelent könyveire is. A pszichológia többféle ágában jeleskedik és 1978 óta ír szakmai könyveket. Tudása, tapasztalatai szilárd talajt biztosítottak a szépirodalmi regény születésének.   Mit írhatnék még? Talán azt megosztom veletek, hogy amikor ilyen szívszaggató, elevenül a lelkembe maró, múltban játszódó történet olvasok, mindig hálát adok a sorsnak, hogy nekünk nem kell ilyet átélnünk. Tudom ez a mostani koronavírus helyzet kizökkentett bennünket a mindennapi rutinunkból, de közel sem olyan borzalmas a helyzetünk, mint Klárának és Aldónak. Az, hogy nem mehetünk délelőtt boltba vagy, hogy maszkot kell viselnünk kevésbé zavaró, ha tudjuk, hogy a nem is olyan távoli múltban a szörnyűségek nem itt és nem így kezdődtek. Minden viszonyítás kérdése. Legyünk pozitívak és járjunk nyitott szemmel és olvassunk minél többet, hogy megismerhessük a világunkat és megfelelően tudjuk magunkat ráhelyezni az élet koordinátarendszerére. Olvass velem, és ismerd meg, mi van nálam a Könyvespolc.On! Török-Papp Csilla Fotó: Szűcs-Tarcsa Anita

Jane Austen tönkretette az életemet…

Az írónő munkája kihagyhatatlan egy könyvekkel foglalkozó rovat számára. A minap akadt a kezembe ez a könyv (Beth Pattillo: Jane Austen tönkretette az életemet) , és mint Austen rajongó leemeltem a polcról. Beth Pattillo 2009-ben írta ugyan, de hozzánk tíz évvel később érkezett. Sok érdekességet nem tudok róla írni, talán azt emelném ki, hogy a legizgalmasabb szál egy titkos társaság: a Rettentők, akik védelmezik Jane Austen magánéletének eddig nem ismert eseményeit, amely cselekménysor a sava-borsa a könyvnek, de sajnos csak fikció. Ámbár ha igaz volna, sokunk véleménye megváltozna Jane Austenról. Szóval egy balkanyarral át is térek szeretett írónőmre, akinek Mr. Darcyt, Brandon ezredest, Emma Knightley-ját, és Wentworth kapitányt köszönhetjük. Aki ismeri Jane Austen könyveit tudja, hogy ha megfelelő életszakaszunkban olvassuk, bizony egykönnyen a rabjává válhatunk.  Én így jártam. Még azelőtt beleszerettem Mr. Darcyba, mielőtt Colin Firth vizes fehér ingben kilovagolt a tóból. A Büszkeség és balítélet volt az első regényem tőle. Amikor olvastam még nem volt Google, hogy csak úgy rákeressek az írónőre, hogy ki is volt ő valójában. Szépen besétáltam a könyvtárba és nyomoztam, hogy minél többet megtudjak róla. Akkor szembesültem vele, hogy ez a nő 201 évvel előttem született és az akkori kor számára eretnek gondolatokat fogalmazott meg, olyanokat, amiket akkoriban talán senki nem mert kimondani. Például, hogy a házassághoz szerelem kell. Ma már elképzelhetetlen, hogy e nélkül menjünk férjhez, de 1800-as években ez nem volt divat. Azóta érdekel, miért is nem ment férjhez ez a korszellemet messze meghaladó gondolkodású hölgy, aki intelligenciájával lenyűgözte a környezetét, és kitűnt a többi jól nevelt, tisztességes, visszafogott eladósorban lévő lány közül. Talán épp az imént felsoroltak miatt maradt egyedül. Megérzésem szerint egyetlen férfi sem érhetett fel hozzá. Akkoriban körülményes lett volna egy ilyen társat választani, egy gondolkodó nővel élni. A nőknek más szerep jutott. Innen visszatekintve a magánéletére és a műveire azt gondolom, az összes regénye azért állja ki az idő próbáját, mert olyan nyers erő és magabiztosság áramlik belőle, amit mi mai nők is megirigyelhetünk. A maga naivnak tűnő egyszerűségével lemezteleníti számunkra azt mi fontos, és mi nem. Úgy elemzi a karakterei jellemvonásait, hogy bármelyik pszichológus, coach vagy HR vezető fejet hajthat előtte. Épphogy pro és kontra listát nem készít. A kritikai realizmus egyik úttörőjeként szokták emlegetni. Minden írására jellemző, hogy olyan hősnőket ábrázol, akik intelligensek, határozottak, erősek, és az életük eseményei kapcsán jól érzékelhető a jellemfejlődésük. Messze túlmutat ez a bugyuta romantikán. Legismertebb regényei és egy-egy gondolat hozzá: Értelem és érzelem, 1811 Az egyik kedvencem. Ahogyan görbe tükröt tart a körülötte élők számára, az páratlan. Azt, hogy bizonyos középszerű emberek ostoba viselkedését humorral fűszerezve mutatja meg egyszerűen zseniális. A Dashwood lányok sorsa annyi izgalmas történéssel van kikövezve, hogy csak úgy pörögnek a lapok olvasás közben. Brandon ezredes meg vetekszik Mr. Darcyval a szívemben.   Büszkeség és balítélet, 1813 Megannyi filmfeldolgozás ellenére maga a regény jóval többet ad minden képkockánál. Aki bármelyiket is megnézte, (A Büszkeség és balítélet meg a zombik című „nemtudommicsoda” nem ér) és szerette, vegye a bátorságot, ne legyen botor és kezdje el olvasni! A mansfieldi kastély, 1814 Ebben a történetben nem a férfi főhős a legkiemelkedőbb alak, hanem Fanny Price. Megszerettem ezt a lányt. De, hogy Norrisné fejére senki nem borította rá a teát az érthetetlen számomra. Most már értem miért nevezte el J.K Rowling a macskát Norrisnéről. Tessék kérem utánajárni! Emma, 1815 „...ha a nő nem bizonyos benne, igent mondjon-e egy férfinek, feltétlenül utasítsa vissza. Ha habozik igent mondani, mondjon bátran nemet. A házasság nem olyan állapot, amibe csak úgy kétes érzelmekkel, fél szívvel be lehet lépni.” – a regényből kiragadva ezt a gondolatot csak úgy itt hagyom… Meggyőző érvek, 1818 Ez bizony erről szól: érvek-ellenérvek.  Anne Elliot huszonhét éves vénlány, akit a családja és barátai lebeszéltek arról, hogy az akkor még vagyontalan Wentworth kapitány felesége legyen. Ám a sors úgy intézte, hogy nyolc év után találkoznak és a  kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, és feleséget keres. Egyet biztosan tud: a leendő ara nem lehet Anne Elliot. Innen szép nyerni! Talán ez a legérettebb gondolatokat megfogalmazó Austen regény. A klastrom titka, 1818 (a regényt 1803-ban fejezte be, de csak 1818-ban adták ki Ezt akkor javaslom elolvasni, amikor már ismerjük a többi regényt és Jane-t már a barátnőnknek tekintjük. Ugyanis ez a könyv egy öniróniával fűszerezett szatirikus olvasmány. Itt Austen még azt is megengedi magának, hogy „kiszól” az olvasónak, és milyen jól teszi. Ez a mű is, mint az előző csak halála után jelent meg. Hiába rangsorolják a kutatók a lista végére, ebben olyan hangot is hallunk, ami a többiből hiányzik. Ez méltán nevezhető írói nagyságnak.   Az, hogy ezt a hat Austen művet 1938 óta 33 alkalommal dolgozták fel TV-film, sorozat vagy mozifilm formájában (a zombis baromságot nem számoltam bele) számomra azt jelenti, hogy sokan vagyunk, akik megértették ezt a zseniális koponyát, a nőt, a vénlányt, a hőst, a szerető testvért. A feldolgozásokban olyan világhírű színészek vállaltak szerepet mint Emma Thompson, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, Colin Firth, Hugh Grant vagy Ewan McGregor.Készült egy film: Jane Austen magánélete címmel 2007-ben ahol az írónőt Anne Hathaway alakította, megjegyzem messze felülmúlva önmagát. Aki még nem látta volna, javaslom megtekinteni. Számtalan kutatási anyag áll rendelkezésre, amiből információmorzsák alapján tudósok pontosan összeállították Jane életének szakaszait, mégis vannak időszakok, melyek mély homályba merültek. Jane 42 évesen Addison-kórban halt meg, mely idő iszonyú rövidnek tűnik. Az írásai viszont évszázadokon át tartalmas olvasmányok nők milliói számára.  Nehéz konklúziót levonni egy élet munkájáról ilyen rövid betekintés után, de a személyes álláspontomat nem titkolom. Talán nem vagyok egyedül, ha az mondom: Jane Austen nem elrontotta, ahogy az említett címben olvasható, hanem túlzás nélkül állíthatom: megváltoztatta az életemet…   Olvass velem, és ismerd meg mi van nálam a Könyvespolc.On! Török-Papp Csilla Fotó: Török-Papp Csilla, Pinterest

Daniel Radcliffe és más világsztárok olvassák fel a Harry Potter első kötetét

Daniel Radcliffe, David Beckham, Dakota Fanning és sok más sztár olvassa fel J.K. Rowling Harry Potter és a bölcsek köve című regényét. A külön-külön rögzített videókat és hanganyagot a következő hónapokban ingyenesen teszik hozzáférhetővé - számolt be róla kedden a Variety.com.      A Harry Potter-regényfolyam hivatalos honlapja, a Wizarding World kedden hét sztár nevét hozta nyilvánosságra a Twitteren, akik részt vesznek a felolvasásban: Daniel Radcliffe, Stephen Fry, David Beckham, Dakota Fanning, Claudia Kim, Noma Dumezweni és Eddie Redmayn. Mint írták, további hírességek is csatlakoznak később.     Az első Harry Potter-kötet mind a 17 fejezetét felolvassák nyár közepéig. A felolvasásokról készült felvételeket hetente teszik közzé a harrypotterathome.com honlapon, az audiováltozatokat pedig szintén ingyenesen a Spotifyon.      Az első fejezetet a Harry Potter-fimekben a főhőst alakító Daniel Radcliffe olvassa fel. Ez a felvétel már meghallgatható a wizardingworld.com/chapters/reading-the-boy-who-lived  honlapon és a Spotifyon is.     A Wizarding World Digital és Rowling ügynöksége, a Blair Partnership a koronavírus-járvány alatt hozta létre a Harry Potter at Home  kezdeményezést, hogy a tanárok az oktatási platformokon szabadon felolvashassanak az egyébként jogdíjas regényekből. A Harry Potter at Home programjának része a sztárokkal szervezett felolvasás-sorozat is.     A hétkötetes Harry Potter-regényfolyamból világszerte már több mint 500 millió példány kelt el. A Harry Potter és a bölcsek köve című első kötetből több mint 120 millió példányt vásároltak meg az olvasók. MTI

Érkezik Meghan és Harry közös könyve

Érkezik Harry és Meghan könyve, ami a Finding Freedom,  azaz „A szabadság nyomában” címet kapta. A könyvben többek között arról is szó lesz, hogy miért döntöttek úgy, hogy maguk mögött hagyják a királyi családot. A könyvet Omid Scobie és Carolyn Durand riporterek jegyzik, akik a párral folytatott interjúk alapján készítették el az olvasmányt. A könyv a találkozásuktól kezdve fogja feldolgozni a közös életüket. Melyben végre arra is fény derül, hogy mi vezetett odáig, hogy önként visszavonuljanak a rivaldafényből. Az elkészült kötetek "Finding Freedom: Harry, Meghan and the Making of A Modern Royal Family" címmel augusztus 11-től lesznek elérhetőek az Amazon oldalán. Előrendelésre azonban most is van lehetőség, Meghan-ék történetét akár már ma megrendelhetjük a weboldalról. Magyar kiadásról egyelőre még nincs információ. De a 320 oldalas, őszinte, közvetlen és lebilincselő –jelzőkkel ajánlott olvasmány már előreláthatóan is biztosan bestseller lesz!

Jön az Alkonyat könyv folytatása!

Emlékeztek még az Alkonyat könyvek sikerére? Bella és Edward különleges szerelméről szóló regénysorozat több mint 100 millió példányban adtak el világszerte. Az író, Stephenie Meyer oldalán jelentette be, hogy 12 év után befejezi a könyv sorozatot és megírja a  a Midnight Sunt. A szerző már egy hete készül a bejelentésre, amire hétfőn került sor. A hír publikálása utána a nagy látogatói szám miatt oldala össze is omlott. Mint ismeretes már 12 évvel ezelőtt szerette volna megírni a befejező részt Meyer, akkor viszont kiszivárgott a kézirat egy része, ezért úgy döntött jegeli a projektet. A Midnight Sunban Edward szemszögéből ismerhetjük majd meg a storyt, a múltját, mi történt vele Bella megismerése előtt. A folytatással pontos válaszokat kaphatunk majd, miért szeretett bele a különc lányba. Vélhetően óriási siker lesz a új rész, mi kíváncsian várjuk. Kép: www.popcrush.com/

Elfújta a szél-kultusz 2. rész De ki az az Audrey...?!

Nyomozásom története és az emlékekből felsejlő igazság. Az előző cikkben foglalkoztam az Elfújta a szél kultusszal, amelyben már megemlítettem mennyire felkeltette az érdeklődésemet, hogy hogyan születhetett az előzmény- és Scarlett további sorsáról annyi utóélet-regény, ha a Mitchell hagyaték őrzői szigorúan védték az alapművet, mint szellemi terméket és több elkészült regény megjelenését megakadályozták. Ezt hogyhogy nem? Elkezdtem kutakodni, hogy ki is ez az Audrey D. Milland. A Google ugyan a barátom, de sok információval nem szolgált, viszont a Wikipedia megmutatta kit takar az álnév: Nemes István fantasy és schi-fi író. Kikerekedett szemmel néztem, hogy Audrey egy 58 éves úr, ráadásul debreceni. Két gombnyomással rátaláltam és a messengeren már írtam is a kérdéseimet. Legfőképpen az érdekelt, hogy valóban ő-e Audrey D. Milland? Több dolog is gyanakvásra adott okot. A könyveket forgatva azt láttam, hogy mindegyik fordításként jelent meg, és a könyvekben az eredeti mű címet is megjelölték. Az előző cikkhez végzett kutatásaim során Audrey D Millandot, mint orosz szerzőt emlegetik. „There is even an entire series of unauthorized Russian sequels written by a collective of writers all publishing under the name Audrey D. Milland. These books offer up a reportedly different point of view than the original and assume a sensibility more catered to a Russian audience.”  (Forrás: https://blog.bookstellyouwhy.com ). Szerintük az én könyveim, amik a Könyvespolc.On vannak, jogosulatlan orosz folytatások, melyeken több író dolgozott és mindegyiket Audrey D. Milland néven publikálták. Tűkön ülve vártam, hogy visszaírjon Nemes István és végre kiderüljön az igazság. Addig is minden létező helyről próbáltam minél több információt megtudni az íróról. Nemes István közel húsz álnéven publikált, főként fantasy és sci-fi regényeket. Legismertebb regénye John Caldwell néven A Káosz Szava címmel jelent meg 1990-ben, majd jött a Jeffrey Stone Mark Wilson, David Gray, Jessica J. Brutal , Andrew Hall, Julie Scott és a többi jól csengő név, és persze  Hombre Jimenes, Audrey D. Milland vagy Audrey Dee Milland. Női-férfi nevek tömkelege. Eszméletlen. S akkor lássuk, hogy magától az írótól mit tudtam meg: Gyermekkora óta ír, az 1979-ben Debrecenben megalakult Kronosz sci-fi klub oszlopos tagja volt, ebben az évben jelent meg a klub amatőr kiadványa, a Spirál nevezetű fanzin, amelybe két novellája is bekerült. A 80-as években két tucat írása jelent meg az ország különböző fanzinjaiban (A fanzinok– amatőr sci-fi kiadványok például: Vega, Szupernova, Metamorf, Aréna). 1989-ben elindult a Csokonai Könyvkiadó új sorozata, a Főnix Fantasztikus Könyvek, melynek az első kötete is Nemes István nevéhez köthető, ő fordította Robert E. Howard: Conan, a barbár –t, amely 80.000 példányban jelent meg, és jelentős anyagi bevételt hozott a kiadónak. A következő évben jelent meg a fent említett A Káosz Szava című regény, melynek a népszerűsége meghatározta az egész írói pályafutását. Több kiadónál jelentek meg művei és fordításai, majd 1991-ben saját kiadót alapított Cherubion Kft-t, amely elsősorban fantasy regények kiadására – főleg a saját regényeire – épült, éppen olyan szisztéma alapján működhetett, mint Fejős Éva Erawan Kiadója. Elmondása szerint a 90-es években megközelítőleg 100 regényt írt, vagy még többet, és ebben az időszakba születtek a Scarlett könyvek is. S íme a kérdéseim, és a válaszok: Alapvetően sci-fi írónak tartja magát, akkor miért írt például romantikus könyveket? Igen. Alapvetően sci-fi írónak indultam, de mostanság már inkább fantasy íróként tartanak számon, hiszen írásaim többsége abba a zsánerbe tartozik. De amikor még kifejezetten sci-fit írtam, felvetődött bennem, hogy a jó barátom, Hajja Attila miért fizet háromszor annyit egy „utcáról betévedt”, romantikus regényt író hölgynek egy vékonyka regényért, mint nekem egy sikeres sci-fi regényért. A válasz magáért beszélt: mert a romantikusok háromszor annyi példányban fogynak, mint a rétegirodalomnak számító sci-fik. Erre felszívtam magam, és azt feleltem, hogy de hát ilyet én is tudok írni… Attila pedig azt felelte: írj! Ekkor, még 1990-ben írtam meg életem első romantikus regényét, Mary Kelson: Irány Florida címmel. Ez a regényem egy elég kellemes, fordulatos sztori, de ekkor még halvány fogalmam sem volt a női lélek mélységeiről és hogy a romantikus zsáner olvasói miféle érzelmi hullámvasútra vágynak, amikor ilyen könyvet vesznek a kezükbe. Magyarán: én sosem voltam egy romantikus alkat, eléggé reálisan gondolkodtam, és miközben ezt a regényt írtam, elkönyveltem magamban, hogy valószínűleg ez volt az első és utolsó romantikusom. De nem így lett. A regény jól fogyott, és a megjelent kritikák is viszonylag kedvezően fogadták… noha a Nők Lapjában a kritika írója rátapintott a lényegre: „Ennek a könyvnek az írója valószínűleg férfi, akinek fogalma sincs a női lélekről”. Ez durva, de amúgy alapvetően igaz volt, ráadásul dicsérte és tetszett neki. Ezt követően történt, hogy az akkoriban indult LAP-ICS Könyvkiadó tulajdonosai megkérdezték tőlem, tudnám-e folytatni a nagy népszerűségnek örvendő Megveszem ezt a nőt c. brazil szappanoperát. Eddigre a Fabula könyvkiadó már íratott három részt a tévében lement történések alapján valakivel (Rachel Scott néven), és felvetődött, hogy lehetne-e folytatni, mert annyira szerették az olvasók… Nem ismerem a megállapodás részleteit, de nekem úgy rémlik, hogy a Fabula vette meg a szerzői/folytatási jogokat, és a LAP-ICS kiadóval együttműködve adták ki. Mint említettem, én nem vagyok romantikus alkat, addig egyetlen részt sem láttam ebből a sorozatból, de látatlanban is rábólintottam: miért is ne? Hisz ezek jól fizető munkák voltak. Szóval, így lettem romantikus író, és miután kiderült, hogy a műveimet szeretik az olvasók, jöttek újabb megbízások: a Borostyán folytatását nyolc rész után bízták rám, abból is lett a végén 28 könyv, aztán még ilyenek, hogy Kisasszony, A rabszolgalány, Perzselő szenvedély… Őszintén, már nem is emlékszem. Hetente írtam egy regényt – 256 oldalas könyv, nem valami vékony füzet –, és szó szerint napi 14-16 órát dolgoztam a hét hat napján, aztán vasárnap átolvastam, tördeltem, kinyomtattam, és hétfőn reggel már ment is nyomdába. Volt olyan hónap, amikor négy regényt is írtam, szóval, már szinte nem is emlékszem a kilencvenes évekre, csak arra, hogy nagyon hirtelen elszállt tíz év. Audrey D. Milland? Ki ő, hogy született? Hogyan zajlott a felkérés a „megbízásra írásra”? A fentebb leírtak ismeretében – mármint hogy jól fogytak a regényeim – nem lepett meg, hogy érkeztek megkeresések más kiadóktól, romantikus regények írására. Többet is vissza kellett utasítanom, mert egyszerűen nem lett volna rá kapacitásom. A Scarlett folytatására már évekkel korábban rákérdezett egy ismerős kiadó, hogy vállalnám-e. Végül a Totem kiadóval szerződtem. Akkor Margaret Mitchell eredeti regényét még nem olvastam, de a klasszikus filmet láttam, tudtam, miről van szó. Mivel édesanyám imádta az Elfújta a szélt, és persze nem csak az eredeti könyv, de a folytatások is megvoltak neki, sietve végigolvastam, és jegyzeteltem, hogy tudjam, a folytatásban mikbe kapaszkodhatok bele. Honnan és hogyan tudom majd folytatni… Ez általában nem szokott nekem gondot okozni, elég jó érzékem van ahhoz, hogy még akkor is ki tudjak találni egy jó történetfolytatást, hogyha az összes szereplő már halott. Viszont, amikor végigolvastam a regényeket, csalódottan tapasztaltam, hogy az utolsó rész végén Scarlett már hetven (vagy nyolcvan?) éves, és ebben a korban már aligha tudnék róla egy igazán karakteres, szenvedélyeket felbujtó történetet írni. Patthelyzet. Már épp készültem visszamondani a megbízást, amikor anyám felvetette azt a lehetőséget, hogy ne ezt folytassam, hanem inkább előzményt írjak: Scarlett nagymamájáról, akire állítólag Scarlett nagyon hasonlít, és akinek az arcképe ott lóg a Rózsaszín Kastély falán, és tényleg olyan, mintha Scarlett önmagát látná egy tükörben. Szóval, így indult. Újra átfésültem az Elfújta a szélt, és az összes infót kijegyzeteltem, ami a nagymamára vonatkozott. Elég kevés erre vonatkozó információt találtam… csupán az emelkedett ki, hogy a nagyi családja eredetileg Haitin élt, és az 1791-es rabszolgalázadás miatt menekültek az Államokba. Megkérdeztem a kiadót, megfelelne-e, ha ezt a történetet írnám meg, rábólintottak, és így született meg az Ahonnan a szél fúj című regény, amely gyakorlatilag Haitin játszódik, a lázadás és a mészárlás ideje alatt. Aztán, mivel a könyv sikeres lett, kértek folytatást, ez lett a Boldogtalan boldog évek, és talán még egy harmadik részt is írtam Keserves út a boldogsághoz címen. Ám ebben már nem vagyok biztos, hogy én írtam, hiszen soha nem fogtam a kezembe, nincs is belőle példányom és abszolút nem emlékszem. Ekkoriban annyira sok regényt írtam, szerkesztettem, fordítottam, hogy összefolynak bennem az emlékek. Ezek vaskos, kemény kötésű könyvek voltak, viszont később a kiadó kért tőlem vékonyabb (256 oldalas regényeket is, ez volt a Scarlett a Rózsaszín Kastélyban sorozat, aminek tudomásom szerint csak három kötete jelent meg. Hogy az író neve miért Audrey D. Milland lett, az már nem rémlik. Egészen mostanáig úgy hittem, hogy ezt a nevet én találtam ki – hasra ütéssel, ahogy az összes többi nevemet is –, de most, hogy Ön átküldte az angol nyelvű cikket, utánanéztem, s látom, hogy már előttem is ezt a nevet használták a korábbi kötetek író is. Valószínűleg volt erről szó, nyilván a kiadó is megkérdezte, hogy zavar-e engem, hogyha ezen a néven írnék… de így, 25 év elteltével már abszolút nem emlékszem ezekre a részletekre. És ahogy korábban írtam: már kezdetben sem érdekelt, hogy ott szerepel-e a nevem a könyvben, avagy sem. Miért van a könyvekben „eredeti mű” megjelölés, és miért van fordításként feltüntetve, ha magyar írás? A https://blog.bookstellyouwhy.com/sequels-of-gone-with-the-wind oldalon oroszként titulálják Audrey D Milland írót, és nem engedélyezett kiadásként, jogosulatlan folytatásként aposztrofálták. Meséljen erről!   A kilencvenes években a szerzői jog még eléggé kusza volt hazánkban. Internet sem igazán létezett, maximum valami kezdetleges formában. Nem nagyon ismertük a mára már egyértelművé vált tényeket és fogalmakat. Nyilván, ha egy kiadó publikált egy külföldi regényt, akkor szerződést kötött a jogtulajdonossal és kifizette a jogdíjat, de a lehetséges folytatások megírása „szürke zóna” volt. Emlékszem egy esetre, amikor a kiadó utánament egy jognak, hogy egy bizonyos regényhez írathatnak-e folytatást. A svédországi jogtulajdonos, akitől az eredeti könyv jogát megvették, pedig csak a vállát vonogatta, és azt mondták, hogy fogalmuk sincs, csináljanak, amit akarnak… Szóval, ma már látjuk a jogsértést – engedélyt kellett volna kérni a jogtulajdonostól –, akkor viszont még közel sem. És speciel én, mint író nem is foglalkoztam vele, hiszen van „felelős kiadó”, nyilván tudja, mit lehet és mit nem. Ha úgy kérték, hogy Audrey D. Milland néven írjak, akkor úgy írtam. Ha fordítóként akartak feltűntetni, engem nem zavart. Az sem zavart, hogy benne sincs a nevem. Csak fizessék ki a munkámat, hogy én pedig ki tudjam fizetni egy saját könyvem nyomdaszámláját. Hogy a Milland nevet orosznak aposztrofálták, azt én most hallottam először, ennél az interjúnál. Csak találgatok. Lehet, hogy az oroszok kezdték el írni a „nem engedélyezett” folytatásokat, és aztán a magyar kiadók csak átvették? És később döntöttek úgy, hogy ezt akár mi is tudjuk folytatni? Fogalmam sincs… Mit tudhatunk Önről? Most min dolgozik? Tulajdonképpen ezt az évemet több dolog határozza meg: Idén 30 éve jelent meg az első regényem, A Káosz Szava, jövőre pedig a Cherubion kiadó megalapításának 30. évfordulóját készülünk ünnepelni. Elvileg, ha nincs a járvány, idén több cherubionos regény jelent volna meg, mint az elmúlt öt évben összesen, beleértve azt az új regényemet, A Káosz Erdejét, amit már tíz éve ígérgetek. Továbbá, munkálkodom a saját írói önéletrajzomon, amelyben felelevenítem, hogyan lettem író, de az már most 600 oldal körüli úgy, hogy időben még csak 1991-nél tartok. Nem tudom, végül hány kötetes lesz, de azok a barátaim, akik eddig elolvasták a meglévő fejezeteket, egyöntetűen azt mondták, hogy ki ne merjem húzni a „sztorizgatós” részeket, mert azok a legérdekesebbek. Szóval, valahogy el kellene jutnom időben 2020-ig, hogy jövőre megjelenhessen. Amúgy jelenleg a Kalóztánc c. fantasy regényem második kötetén dolgozok, elvileg már csak 2-3 napi írásmunka a végéig, aztán jöhet az átolvasás, csiszolgatás. Emellett egy készülő sci-fi antológiát koordinálok és szerkesztek, valamint egy angol nyelvű fantasy kötet magyarítását is bevállaltam, és bár itt inkább más fordítókat nyaggatok, hogy ne hagyják a határidő végére, minimum három novellát nekem is le kell fordítanom a tizennyolcból. És amikor nincs kedvem vagy energiám írni és fordítani, akkor egy tervezett misztikus kötetemhez gyűjtök adatokat, hogy ne csak izgalmas, hanem történelmileg hiteles is legyen. Idén januárban váratlanul elhunyt egy régi barátom, Gáspár András (írói nevén: Wayne Chapman), akinek pár évvel ezelőtt megígértem, hogy írni fogok egy regényt arra a fantasy világra, a M.A.G.U.S.-ra, amely tulajdonképpen az én Káoszom „konkurense”. Ezt a regényt már megírtam, eljutottam a történet végére, de eddig nem akartam publikálni, mert nem vagyok elégedett a színvonalával. Viszont idén mindenképpen ráállok a csiszolgatására, javítgatására, mert be akarom tartani az ígéretemet, amit Andrásnak tettem. Emellett készülőben van egy képregény, A Káosz Méregfoga. Szendrei Tibor grafikus barátom csaknem a kezdetektől mellettem van, neki köszönhető a világom képies megformálása; szinte az összes borítómat ő festette és ő illusztrálta a köteteimet. Ennek a képregénynek a sztoriját és párbeszédeit én írom (írtam, mert már kész a forgatókönyv), Tibi pedig a grafikai munkákat végzi. Ez igazi „nagy dobás” és kuriózum lesz, a Káosz-rajongók már epekedve várják. Aztán ezzel bepróbálkozunk vele külföldön. Térjünk vissza a romantikusokhoz, hiszen ez az interjú mégiscsak ennek szellemében keletkezett. Pár éve véletlenül bekerültem egy internetes írói közösségbe, ahol sok olyan tehetséges embert megismertem, akik már évek óta írnak, sok írástechnikai könyvet elolvastak, de eddig nem adatott meg számukra a megjelenés. Mivel emlékszem jól, hogy nekem tíz évembe telt, mire az első regényem megjelenhetett, és mit éreztem akkor, igyekszem segíteni nekik, amennyit tudok. Találtam 3-4 olyan tehetséges írót, akik – szerintem – sokra hivatottak, és próbálok a segítségükre lenni. Mondjuk úgy, „mentorálom” őket, javítgatom az írásaikat, beszélgetek velük, tanácsokat adok, megosztom a szakmai tapasztalataimat. Csak miattuk vettem rá a Delta Vision kiadó vezetőjét, hogy indítsunk egy új sorozatot, Zűrös Románc címmel, és tavaly meg is jelent az első kötet, Remy Dalmore (Kiss Ildikó): Tüske a köröm alatt c. műve. Ha nem jön be most a járvány, már kapható lenne a második és a harmadik könyv is… ebből a vicces és akciódús romantikus krimi sorozatból, amelynek lényege, hogy rátermett, határozott nők a főszereplők, akik kínos helyzetbe kerülnek, de aztán saját kezükbe veszik a sorsukat. (Scarlett-szindróma, ugye?) Ám ezek mellett „hagyományos”, érzelmes, szenvedélyektől túlfűtött, romantikus regények is születnek, amelyeknek a Magnusz kiadónál találtam otthont, és tavaly három regényt, idén pedig nyolcat sikerült megjelentetni. Én magam romantikust mostanában már csak ritkán írok, mert rájöttem, hogy vannak nálam sokkal jobbak, érzékenyebbek, szenvedélyesebbek, akik őszintébben írnak, mert a romantika a lelkükből fakad, de a tapasztalataimmal segítem őket, amennyire tudom, hogy írástechnikailag is egyre jobbak lehessenek. Hálás köszönet Nemes Istvánnak, hogy rászánta az időt a válaszadásra és hogy bőven ellátott bennünket információval. Izgalmas idők voltak, az egyszer biztos. Ma már elképzelhetetlennek tartom, hogy bármelyik külföldi szerző könyvéhez, csak úgy svarcban készüljön ilyen „sehonnan sem fogható meg” folytatás. Mindenesetre az említett regények léteznek és én örülök, hogy nekem sorban állnak a Könyvespolc.On. Ha ráveszem magam, hogy sci-fit olvassak, akkor nem fogom kihagyni az István regényeit, az egyszer biztos. Most megyek, körbenézek, hogy a férjem gyűjteményében nincs- e meg valamelyik regénye… Tartsatok velem, hamarosan újra leveszek pár izgalmas könyvet és megmutatom, mi minden  van még a Könyvespolc.On. Török-Papp Csilla Fótó: Török-Papp Csilla, Nemes István            

Elfújta a szél-kultusz 1. rész

Tudtad, hogy az Elfújta a szél Scarlettjéről és családjáról több mint 10 regényben olvashatsz? Nálam mind megtalálható a Könyvespolc.On. Még mielőtt elárulom, milyen sorrendben olvasd őket, beszéljünk kicsit az eredeti könyvről. Azt gondolom, most, amikor a világunk kifordult a sarkaiból nem véletlenül választottam ezt a regényt. Nem tervezek hosszabb értekezést írni róla, de egy párhuzamra azért rávilágítanék. Ez a regény az amerikai polgárháború kitörésénél kezdődik és főként a déliek szemszögéből követhetjük végig az eseményeket és láthatjuk, hogyan törlődött el egy egész korszak a történelemből, melyet csak így egyszerűen elfújt a szél. Azt hiszem mi is elmondhatjuk majd magunkról, hogy volt a vírus előtti és lesz a vírus utáni életünk. Jó esetben a köztes időben átformálódik a szemléletünk és talán végre sikerül felfedezni az igazán fontos dolgokat. Tudjuk majd értékelni, ha kenyér van az asztalon, és ha azt meg is oszthatjuk a szüleinkkel, és nem maszkban és gumikesztyűben kell majd találkoznunk velük. Szerintem manapság, ha felteszem a kérdést, hogy láttátok-e az Elfújta a szél című filmet, az emberek nagy többsége igennel felel. Na, és olvastátok? Hmmm… Nos igen, ez egy több száz oldalas regény, amit Margaret Mitchell vetett papírra az ő szentimentális látásmódjával, úgy hogy a történelemi szálak hitelessége hagy maga után némi kivetnivalót, de tény, hogy időrendben igazodik a dokumentált eseményekhez. Kapott is érte hideget-meleget, de engem ez cseppet sem érdekel. A film a könyv olvasása után némi torzítással mutat be karaktereket, de Vivien Leight játékából felsejlik Scarlett O’Hara valódi természete. Ez adja a regény frenetikus erejét: 1936-ban kaptunk az írónőtől egy olyan női főhőst, aki a feminizmus élharcosa is lehetne. A naiv kislányból hamar számító dög lett, aki a családja boldogulásáért simán elorozza a nővére vőlegényét, akit aztán rendszerint sárba tipor. Scarlettről ódákat tudnék zengeni, ha nem akarnék inkább Rhett Buttlerről írni. Rhett a sármőr, a vad és fékezhetetlen macsó, aki minden női szívet megdobogtat, szerintem ő a férfiideálok non plus ultrája. És itt meg is állnék egy pillanatra. Lehet ezt a regényt elölről-hátra, jobbról-balra, fentről-lefelé és bárhonnan elemezgetni, de az elvitathatatlan, hogy kultuszt teremtett. Olyat, ami sok nőnek adott erőt, energiát talán még útmutatót is. Itt be is fejezem a regényről az eszmefuttatásomat. S akkor lássuk a cikk elején felvillantott információ részletezését.  Ha szeretted az Elfújta a szél sztorit mutatok neked pár érdekességet, mert én elég komolyan beleástam magam. Számtalan írót megihletett a történet, így sorra születtek sztorik a főhősökkel. Még Robillard nagymama életét is megismerhetjük.  Összeszedtem ezeket a könyveket, emlékszem, annak idején antikváriumból mazsoláztam össze a Scarlett gyermekeiről szóló regényeket. Igyekeztem sorba rendezni. Ez egy páratlan összeállítás lesz, ilyet nem igazán találtok máshol. Javaslom így olvassátok sorban: Audrey D. Milland: Ahonnan a szél fúj. Ő volt az az író, akinek sok előzményregényt köszönhetünk. Kezdjük ezzel az olvasást. Scarlett kezébe kerül egy napló, melyből Solange Robillard rejtélyes életét ismerhetjük meg. Ő van azon a festményem, mely előtt Scarlett számtalanszor megállt, hisz hihetetlenül hasonlítottak egymásra. Audrey D. Milland: Boldogtalan boldog évek. Solange élete folytatódik. Tizenhat évesen özvegyként olyan férfiba szerelmes, aki régi jegyesét készül oltár elé vezetni. A teljes reménytelenségben tűnik fel a színen egy váratlan új szerelem… Audrey D. Milland: Keserves út a boldogsághoz. Úgy látszik, nem akarnak véget érni Solange életében a szerencsétlen fordulatok.  A sors bő kézzel méri rá a fájdalmat. Ám ekkor színre lép Pierre Robillard, úgyhogy végül meg is érkeztünk Robillard nagymamához. Margaret Mitchell: Elfújta a szél. Az eredeti mű, ami köré ez az egész kultusz épült. A regényből 30 milliónál is több fogyott a megjelenés óta. Nem véletlen, hogy a mai napig szívesen olvassuk. Eredetileg két részben íródott. Az én könyvem - a két rész egyben- 1176 feledhetetlen oldal.   Alexandra Ripley: Scarlett. Ez a mű 1991-ben jelent meg és azóta is töretlen sikerrel nyomják újra és újra. E kötet alapján készült az a négy részes TV sorozat, ahol Timothy Dalton elevenítette meg Rhett Butlert, kövezzetek meg, de szerintem talán még hitelesebben, mint Clark Gable. Audrey D. Milland: Scarlett örökében. Ez az egyik legszomorúbb rész, bevallom ezt nem szerettem annyira, de ettől függetlenül minden sorát élvezettel olvastam. Audrey D. Milland: Scarlett gyermekei. Igen-igen: vannak. Ha tudni akarod kik és milyenek, akkor hajrá, ezzel a könyvvel folytasd! Audrey D. Milland: Az ifjú hasonmás. Emlékszünk még Wade Hamiltonra? Scarlett és Charles Hamilton fia. Ezt csak azok tudhatják, akik a regényt is olvasták, mert bizony a nagy háborús kapkodásban a filmből egyszerűen kiírták a fiút. Ebből a rövidke könyvből megtudhatjuk mi történt ezzel a sármos ifjúval. Audrey D. Milland: Kényszeredett házasság. Hogy ebben a családban lépten-nyomon előkerülnek bizonyos titkok, melyek életeket változtatnak meg?! Ennek a titoknak Careenhez Scarlett zárdába vonult húgához van köze. Audrey D. Milland: Lappangó titkok. Az előző két részből már megismertük Charlotte de Cavaignac kisasszonyt, most megtudhatjuk mi közük egymáshoz Scarlettel, azon túl, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. +1 Donald McCaig Rhett Butler. 2010-ben jelent meg ez a regény, és a különlegessége, hogy nem egy új történetszállal gazdagodunk, hanem újra átélhetjük Rhett szemszögéből nézve az Elfújta a szél alapmű eseményeit. Méltó ráadás ez a fanatikusoknak. Az összeállítás készítése közben ráakadtam néhány izgalmas információra: „Margaret Mitchell az óriási siker és a könyvkiadók ostroma ellenére sem volt hajlandó a történet folytatására, holott műve nem úgy ér véget, ahogy ezt egy romantikus szerelmi történettől az olvasók elvárták.” (Forrás: www.mult-kor.hu). Olvastam több, helyen, hogy a Mitchell hagyaték őrzői szigorúan védték az alapművet, mint szellemi terméket és több elkészült regény megjelenését megakadályozták. Az Alexandra Ripley: Scarlett regényének megjelenését is hosszas egyeztetés és ellenőrző munka előzte meg. Érdekesség, hogy elkészült a regény „ellenpólusa” is, amely a rabszolgák szemszögéből beszéli el a történetet, de ennek megjelenését az örökösök megakadályozták. No, de akkor ki is Audrey D. Milland, akinek a könyvei ott sorakoznak a Könyvespol.on? Hogyan jelenhettek meg ezek a regények. Nyomozásom sikerrel járt, így a következő cikkben magával az íróval készített interjúmat olvashatjátok. Mondtam már, hogy Elfújta a szél fanatikus vagyok? Tartsatok velem, és ismerjétek meg, mi van nálam a Könyvespolc.On! Török-Papp Csilla Fotó: www.pinterest.com, Török-Papp Csilla  

Könyvespolc.On

Új rovat, új tartalom. Régóta készültem hasonló sorozatra, de azt gondolom, a jelenlegi helyzet felerősíti a létjogosultságát egy könyvekkel foglalkozó cikksorozat, blog vagy ajánló indításának. Ma, amikor lépten-nyomon az jön velünk szembe, hogy #maradotthon, és #olvassotthon talán sokak kezébe, vagy mondhatnám azt is, hogy sokunk napirendjébe újra bekerül a könyv, avagy a könyvolvasás. Jó esetben van mit levennünk a polcról, elő tudjuk szedni a karácsonyra kapott könyveket, de van más alternatíva is. Ezzel a rovattal sok-sok izgalmas aspektusból fogom nektek megmutatni a könyvek iránti szeretetemet és tiszteletemet, és betekinthettek hozzám, láthatjátok, nálam milyen könyvek vannak a „Könyvespolc.On”. Ma összeszedtem pár fontos alapgondolatot, hogyan is kezdjünk hozzá az olvasáshoz. Gondoljuk át milyen könyveket szerettünk régen. Először tényleg csak gondolkodjunk, ne rohanjunk fejjel a falnak! Azért fontos ez, mert amikor ténylegesen a kezünkbe fogunk egy könyvet a megfelelő olvasmánnyal tudunk kezdeni! Ha a Jókai: Kőszívű ember fiai című klasszikust szeretted, akkor bátran vedd elő. Ha az olvashatatlan volt számodra, akkor nem feltétlenül kell erőltetned. (Bár megjegyzem hatalmas élmény Jókait felnőtt fejjel újraolvasni.) Tervezzük meg milyen könyvvel csapunk bele a lecsóba. Olvasd újra a régi kedvencedet! Biztos vagyok benne, hogy a nagy többségnek volt legalább egy kedvenc, meghatározó könyv az életében. Ugyanaz a könyv jelenthet mást és mást bizonyos időszakokban. Idézd fel egy régi könyvélményedet, és újraolvasás után nézd meg, ma milyen hatással van rád az a korábbi olvasmány. Meglepő dolgokra is fény derülhet. Például, hogy ma már másképp látsz bizonyos dolgokat, mint húsz évesen. Ne a közösségi médiafelületek elvárásai szerint válasz könyvet. Ha látod, hogy egy-egy könyvet sokan posztolnak, attól még nem biztos, hogy az a te olvasmányod. Bármelyik könyvről lehet remek képet készíteni, és egyáltalán nem biztos, hogy aki kitette a „toplistás” könyv fotóját, el is olvasta azt. J Bátran végy a kezedbe ponyvát! Nem szégyen ponyvaregényt olvasni. Ha az kapcsol ki, akkor csak tessék! A könnyed témájú könyvek azért jók, mert nem kell túl sokat agyalni rajtuk, de mégiscsak kiszakítanak a valóságból. Valljuk be, ez azért ma nagy kincs. Ha már két órája nem hallottuk, vagy gondoltunk arra a szóra: koronavírus, máris jobb kedvünk lehet. „Haladó” olvasóként próbálkozhatsz a középiskolai olvasmányokkal. Én például emlékszem, hogy Viktor Hugó Nyomorultak című regénye nem tartozott a kedvenceim közé középiskolában, ám amikor újraolvastam majdnem belehaltam Jan Valjean szenvedéseibe, és utána Hugo más könyveit is szívesen elolvastam. Ha nincs könyved otthon, rendelj webshopból, vagy kérj egyet a barátnődtől! A higiéniai szabályok betartásával egy pillanatra összefuthattok, szigorúan maszkban, és gumikesztyűben, amíg a könyvet átadjátok egymásnak. A webshop munkatársai is védőfelszerelésben dolgoznak. (Láttam róla fotót). Olvass önfejlesztő könyveket! Ha újra beleveted magad a sci-fi, romantikus vagy kaland és történelmi regények forgatagába rájössz, hogy az intellektuális fejlődésed lekövetése érdekében a belsődben lezajló változásokat jobb megérteni, mint hagyni elveszni. Ennek nagy hasznát veszed majd, amikor újra visszaáll a rend a világban. Keress olyan könyveket, amik segítenek megérteni „önmagadat”. Ha nem elérhető számodra könyvek formájában ilyen irányú tartalom, akkor bátran keress rá a neten. Számtalan szakirodalmi cikk segíthet a mentális egészséged megőrzésében, és érzelmi intelligenciád fejlesztésében. Szerezz be E-book olvasót, vagy a meglévő kütyüdre könyvolvasó App-ot, vagy programot!Sokféle E-book olvasó áll a rendelkezésünkre, sőt az okostelefonokra lehetőségünk van könyveket letölteni (feltéve, ha erre alkalmas készülékünk van, és jó a szemünk).Kérj segítséget bátran, nem baj, ha nem tudod magad megcsinálni. Most, hogy az emberek 90%-a az online térben mozog megoldható egy Skype beszélgetés során, hogy a „kocka” haverod segítsen beállítani a te elektronikai kütyüdet. Megjegyzem: figyelj az illegális letöltésre! Ne tedd! Tartsd szem előtt a tényt: az írók abból élnek, hogy te megvásárolod a könyvet, vagy papír alapon vagy e-book formában. Emellett találhatók ingyenes tartalmak is a neten, sok kiadó elérhetővé tett bizonyos regényeket. Ezekre egyszerű kereséssel rátalálsz. Van kedvenc filmed, ami könyvadaptáció? Olvasd el az eredeti regényt! Meg fogsz lepődni, mennyi mindent megtudsz a szereplőkről, ami nem fért bele a közel 100 percbe. Rájössz majd milyen igaz az a tény: a regény sokkal jobb, mint a film. Persze kivételek mindig vannak: én általában előbb a könyvet olvasom el, de korábban belefutottam egy romantikus filmbe, amit aztán könyvben is megvettem, és természetesen el is olvastam. Hogy lássátok, nem vagyok elfogult mindennel, ami könyv, a fenti számtalan példa ellenére most mégiscsak a kivételt osztom meg veletek. A Szerelmünk Lapja film sokkal jobb, mint az eredeti Nicholas Sparks regény. Vagy a fordítás nagyon kezdetleges, vagy Rachel McAdams és Ryan Gosling szereplőpáros zseniális játéka van ilyen hatással a sztorira. De a lényeg, teszteld te magad a könyvadaptációk egyikét! Ne érzed kényszernek az olvasást! Senki nem vet meg azért, ha te nem posztolsz napi szinten könyveket, könyvlistákat. Ne másokért végy kezedbe könyvet, hanem saját magadért! Azért, mert minden egyes betű, szó és mondat beépül a tudatalattidba és segít abban, hogy boldogabb legyél! Egy jó könyvélmény a szervezetünkben endorfint termel, amitől jobban fogjuk érezni magunkat és nem mellesleg az olvasás a stressz-faktort is csökkenti. + 1 Az új rovattal segíteni szeretnék nektek eligazodni a könyvek világában. Számtalan könyvélményt és hasznos információt megosztok majd veletek a jövőben.  Egy örök klasszikus, Szabó Magda sorait idézem: „Tanuld meg, hogy amíg élsz, addig nem késő semmi.” Olvass velem, és ismerd meg mi van nálam a Könyvespolc.On!