°C
TIME DATE
Ma Jusztina nap van.

2018-07-04 22:26:02 / Szerző: HajduPress

Szereti, ahol él?

A nagyobb felbontású fotók megtekintéséhez kattints a képre!
Amikor kisvárosi huszonéves kölyökként, fülig szerelmesen ebbe a városba kerültem, azt hittem ez a Kánaán. A Görgey utca kilencedik emeleti félszobája maga volt a menyország, az új világ, a városi élet kiteljesedésének netovábbja. Szaladgáltak általam ismeretlen (tömegközlekedési eszköznek nevezett) valamik az utcákon, én meg bármelyikre felülhettem, bárhová eljuthattam: megértettem, hogy mi az a bérlet. Amikor a végtörlesztés gyomorsavas bugyra elvitte azt a szeretett lakást, s egy Toyota Yarisban éltünk minden cuccunkkal hetekig, akkor egy kicsit nagyon kezdtem érezni, mi a kilátástalanság. Debrecenben sokat tanulhat az emberfia.

 
Amikor a Víztorony környékén sikerült kínkeservesen vennünk egy 18 négyzetméteres lakást, akkor elképesztően boldog voltam. Az adásvétel napján a szutykos, 40 éves panelház szürke PVC-jét „retro hypoval” felmostuk, s néhány pléden éltük át új életünk, s új otthonunk megújulásának soha vissza nem térő pillanatait. Bútor, tv sehol, a fürdőben menekültek a fény elől a csótányok, de egy csöppnyi jóakarattal pár hét alatt igazi otthont varázsoltunk belőle. Amikor drogos semmirevalók rugdosták éjszaka a bejárati ajtónkat, s használt fecskendőket, tűket kerülgettünk a lépcsőházban, akkor elkezdtük érezni, hogy nem vagyunk jó helyen, nem lesz ez jó nekünk. Villámlik, mennydörög…
 
Amikor egy borzasztóan lelakott, de csodás lehetőségeket rejtő, darabos utcai lakás felújításába kezdtünk, akkor azt mondtam, hogy ez a tökéletesség, innen aztán sehova tovább. Minden közel, autó nem is kell, a lakás gyönyörű, a lakók rendes emberek, a rezsi vállalható, a hentes, a piac, kocsmák, Hal köz, pizzériák, orvos, patika közel: ez az utópia. Volt pénzünk majdnem mindenre: évente 1-2 hetet mediterrán országok tengerpartjain töltöttünk úgy, hogy különösebben meg se izzadtunk érte. Aztán amikor először komolyan felvetődött a bűvös baba-kérdés, akkor rájöttünk, hogy a belvárosi gettó az nem a mi terepünk lesz. A babakocsi levitele egy negyedfokú egyenlet megoldásától is bonyolultabb volt, s ha mindez sikerült volna, akkor is a legjobb kondíció egy aszfaltozott parkoló nyújtotta kalandpark lett volna. Így tehát (az esélytelenek nyugalmával) leléptünk.
 
Amikor a belvárosból elköltöztünk Debrecen egyik legelhanyagoltabb szegletébe, akkor rögtön éreztük, hogy igen, most leszünk igazán OTTHON. S valahogy így is lett. Az elhanyagolt, lelakott házból lassan otthon lett és lesz. Egyről a kettőre haladva, lassan, óvatosan.
 
Azt szeretem ebben a környékben, hogy majdnem mindenki olyan egyszerű, mint mi. Szeretem, hogy az utcánkban mindenki az úttesten közlekedik. Számomra szép az, hogy a mi kis utcánkban élénk a babakocsi-forgalom. Jól esik az, ha a 3. szomszéd ajándékba az pár palántát. Mit tegyünk, elmondtam neki, hogy élek-halok a csípősért.

Szeretem az udvaron hintáztatni a fiam.
 
Azt is szeretem, hogy a Zsibin minden van, még igazi miccs is, ha szépen kérem.
 
Jól esik a lottózóban a megszólítás: „Kedves Balázs, csak nem a szokásos lottóért jött? Hogy van a család? Épp most cseréltünk szalagot, állítólag ez a nyerő.”

Megnyugtat, hogy a körülöttem lakók közül bárkinek oda merném adni a lakáskulcsot, ha mondjuk elutaznánk.

Imádok újságíró kollégákkal összefutni az italboltban.
 
Jól esik, hogy errefelé senki nem fordítja el a fejét, hanem mosolyog és köszön. Jól esik épülő házakat látni Debrecen falujában. Merthogy a mi környékünk könnyen lehet az egyik utolsó pulzáló falu Debrecenen belül.
 
Szeretem azt a világot, amiben élhetek. Szeretem az utcám, a házam, az otthonom.
 
Ön hogy érzi? Jó helyen él??

SKB

A rovat legfrissebb cikkjei

Ne ily halált adj, istenem...!
A munkaidő királyai és királynői: inog a trón
Filmsztár Balázs, avagy Dzsudzsák élete és kora
Megfejtettük, miért sz.r a magyar foci
Bunkó magyarok. Vagy nem?

Hozzászólások