TIME DATE
Ma Albert és Lipót nap van.

2019-10-25 15:45:17 / Szerző: HajduPress

Reflektorfényben a Csokonai Színház új tagjai

A nagyobb felbontású fotók megtekintéséhez kattints a képre!
A Jászai-díjas, Kiváló és Érdemes művésznek, a Csokonai Színház oszlopos tagjának, Ráckevei Annának a tavalyi évadban útjára indított beszélgetés-sorozata minden egyes alkalommal rendkívül sok háttér-információval szolgál az adott, épp bemutatott produkció, vagy valamely, a teátrum repertoárján lévő darab alkotóiról. Az idei második, október 24-ei Kulisszák azonban, ha lehet, még több újdonságot kínált a közönség számára, mégpedig a diskurzusra meghívott vendégek „összetétele” miatt.



Ezúttal ugyanis Ráckevei Anna azzal az öt színművésszel beszélgetett, akik az idei évadban szerződtek a Csokonai Színházhoz. Közülük hármat – Herczeg Tamást, Horváth Juliannát és Gelányi Bencét - már néhány előadásban vendégművészként láthatta a nagyérdemű, két tag azonban – Lehőcz Zsuzsa és Takács Dániel - most van először jelen a debreceni színház deszkáin. Azt, hogy mennyire fiatal „csapat” érkezett most a cívisváros teátrumába, mutatja, hogy közülük a „korelnök”, Herczeg Tamás is mindössze negyvenkét éves. De mivel ő a legidősebb, a beszélgetést vezető színművésznő először őt kérte meg, hogy meséljen az eddigi pályája alakulásáról.

Az eddig a Hessmesében, a Rózsa és Ibolya című produkcióban, a Biedermann és a gyújtogatókban valamint az Unferlédiben Debrecenben már játszó Herczeg Tamástól megtudtuk, hogy Szombathelyen született, Vasváron élte a fiatal éveit, ahol, amikor lehetősége adódott rá, tagja volt színjátszó-körnek is, kórusnak is, és különböző hangszereket is próbált folyamatosan megszólaltatni. De színésznek sokáig mégse készült. Amikor azonban rájött, hogy mégis ezt a hivatást választaná, csak többszöri próbálkozásra vették fel a Színművészeti Főiskolára, ma már Egyetemre. Amíg nem került be a felsőoktatási intézménybe, több színháznál, például Zalaegerszegen és az egykori budapesti Bárka Színháznál is stúdiósként képezte magát. Amikor azonban bekerült a főiskolára, nagyon jó tanárokkal találkozott: osztályfőnökei Novák Eszter és Ascher Tamás voltak, de Zsótér Sándortól is sokat tanulhatott. Csakhogy, amikor az osztályuk végzett, gyakorlatilag senkinek sem volt biztos állása. Így alakították meg az osztálytársaival a HOPPart Társulatot, amely azután – nem oly rég befejezve a működését – tizenkét éven át, ha megélhetést nem is mindig, színházcsinálást biztosított a számukra. S ezalatt a tizenkét év alatt igen neves, díjazott alkotások is születtek ebben a független társulati létben. A Kulisszák alatt láthattunk is két HOPPart-os előadásból részletet: Az Árpád-házból, amit ráadásul az a Keszég László rendezett, akit a debreceni közönség is jól ismer az itteni adaptációiból, illetve abból a Chicago című musicalből, amelynek ez a sajátos, átértelmezett változata, ahogyan a HOPPartos-ok felfogták, elnyerte a Színikritikusok céhének legjobb előadása díját is. Csakhogy a független társulati lét korántsem életbiztosítás, muszáj máshol, másféle munkákat is elvállalni – ezért is láthattuk az utóbbi két évadban egy-egy produkció erejéig Herczeg Tamást Debrecenben.

Hasonlóan rajongva a független társulati létért, ennek nehézségeit mégis érezve most szintén Debrecenbe szerződött az a Horváth Julianna is, akit a 2017/18-as évadban az Idióta című produkcióban már láthattunk a Csokonai Víg Kamaraszínházában. Mivel az öt frissen érkezett művész közül ő a legfiatalabb, Herczeg Tamáshoz képest jóval rövidebb a színészi múltja, ám annál izgalmasabb. Horváth Julianna tavaly végzett a Kaposvári Egyetem színész szakán, Urai Péter osztályában, ám a diplomázásakor neki sem volt munkahelye. Az utolsó pillanatban ugyan „megmentette” a nyíregyházi színház, ahol játszhatott a Szikszai Rémusz rendezte Kalucsniban, de biztos állást ez a teátrum se kínált számára. Ám idő közben megismerkedett az Idiótát (is) rendező Sardar Tagirovskyval, s tagja lett az ő független társulatának, a Laboratorium Animaé-nak, amellyel a mostani Debrecenbe szerződése ellenére továbbra is együtt dolgozik. Májusban például egy kilenc órás(!) Az ember tragédiáját hoztak létre, amelyet Szentendrén mutattak be, most szilveszterre pedig egy Csajkovszkij Diótörője és a szerelem „körül forgó” produkcióval készülnek. Ráckevei Anna kérdésére, hogy akkor miért is érezte fontosnak, hogy a független társulati tagság mellett kőszínházhoz is szerződjön, Horváth Julianna azt válaszolta, hogy munka nélkül nem bír létezni, s bár sok baja van a kőszínházi struktúra „futószalag”-jellegével, ahol egymás után jönnek a produkciók, s nincs idő rendesen megismerni a színésztársakat, mégis úgy érezte, hogy egy kőszínház most már kellő keretet biztosít számára azt illetően, hogy előre tudja: mi is lesz az adott évadban a dolga. Horváth Julianna a beszélgetésre az Idiótából és a Kalucsni című darabból hozott egy-egy bejátszást.

Gelányi Bence Horváth Juliannához hasonlóan szintén Kaposváron végzett, csak pár évvel korábban. Az egyébként debreceni, az Ady Gimnáziumban nevelkedő színész Kocsis Pál osztályába járt, a gyakorlati évét Kecskeméten töltötte, majd őt is megcsapta a független társulati lét szele, de valójában a diplomázása után három évig szabadúszó volt. Ennek a három évnek a saját bevallása szerint a legizgalmasabb állomása a temesvári színház volt, ahol egy egészen másfajta színjátszással és színházi struktúrával ismerkedhetett meg, hiszen a romániai város teátrumában együtt van jelen egy román, egy magyar és egy német nyelvű társulat is. A temesvári korszaka legfontosabb előadásából, A tavasz ébredéséből láthattunk is a beszélgetésen egy bejátszást. Ráckevei Anna Gelányi Bencével kapcsolatban arra is kíváncsi volt, hogy a színész vajon vissza szeretett-e volna jönni Debrecenbe? Gelányi azt válaszolta, hogy kezdetben nem, ő Budapest-centrikus volt, ott szeretett volna elhelyezkedni, de aztán, amikor az itteni, Szikszai Rémusz-rendezte Rómeó és Júliában volt lehetősége játszani, ismét „megcsapta” a debreceniség szele, s most már nagyon fontos számára az a biztonság, amit ez a hazai kőszínházi tagság nyújt a számára. Gelányi Bencét azonban korábban nemcsak a Rómeó és Júliában, hanem az Időfutár című produkcióban is láthattuk, amiből szintén újranézhettünk a Kulisszák ideje alatt egy részletet.

S ha már Temesvár: a szintén frissen Debrecenbe szerződő Lehőcz Zsuzsáról kiderült, hogy Temesváron született, Kolozsváron járt színművész szakra, de éppen akkor végzett az egyetemen, amikor Romániát is elérte a gazdasági válság, így munkalehetőség – az állami munkahelyek, így a színészi állások befagyasztása miatt – gyakorlatilag nem volt. Ekkor azonban találkozott egy bábrendezővel, aki elhívta a szombathelyi bábszínházba játszani. A színművész elmondta: meghatározó élmény volt számára a bábos világ, olyasfajta másként-működést tapasztalhatott meg általa, amit „felnőtt színházban” játszó művésznek készülve nem is gondolt volna, hogy létezik. S itt ismerkedett meg – tudtuk meg Ráckevei Annától – a mostani párjával, a szintén most a Csokonaiba érkező Takács Dániellel is, aki a párja után szintén elmesélte az eddigi pályafutása állomásait. Ő annak idején – szintén dunántúliként – Kaposvárra jelentkezett színész szakra, de oda nem vették fel, így Szombathelyen végzett énektanár szakon. Ekkor azonban Szombathelyen elkezdődött egy színészképzés is, illetve ekkor alakult meg a Weöres Sándor Színház, ahol különleges emberekkel és tanárokkal – például Jeles Andrással – találkozott. A színház nyitó előadásának, amely a város irányítószáma miatt a 9700 címet kapta, ő volt – huszonkét évesen(!)- a zenei vezetője. Majd ezt követően ő is felkérést kapott a szombathelyi bábszínházból Kovács Gézától, ahol megismerkedett a párjával, s ahol a párjához hasonlóan őt is teljesen lenyűgözte az az absztrakt gondolkodásmód, amely a bábos színjátszás alapja… Ám a pár – tudtuk meg a beszélgetésből – gondolt egy merészet, s hét év Szombathely után egy évet ösztöndíjjal Indonéziában töltött, az ottani egyetemen képezte tovább magát. Erről az izgalmas egy évről és a bábos létükről szintén láthattunk egy összefoglaló bejátszást a Kulisszák című műsorban. Az idei évad egyik első előadásában, a Yermában egyébként mindketten játszanak, ám ebből Ráckevei Anna tudatosan nem mutatott részletet, hanem azt javasolta a nézőknek, hogy akik még nem látták, azok feltétlenül nézzék meg ezt a lenyűgöző, Frederico García Lorca drámájából készült, Anca Bradu rendezte produkciót.

Ráckevei Annának minden egyes „friss” taghoz volt egy záró kérdése: az, hogyha lenne náluk egy varázstükör, ami megmutatná számukra a tíz év múlva esedékes „állapotukat”, akkor mit szeretnének ebben a tükörben látni? Herczeg Tamás nagyon sok szép szerepet szeretne eddigre már maga mögött tudni, immáron kőszínházi színészként, Horváth Julianna egy mosolyt szeretne a tükörben látni, Gelányi Bence azt, hogy ne veszítse el önmagát és az őszinteségét, Lehőcz Zsuzsa boldog szeretne lenni, Takács Dániel pedig egy magabiztos embert szeretne viszontlátni.

A most a Csokonai érkező színművészek egytől egyig nagyon muzikálisak – hívta fel erre is a nézők figyelmét az est végéhez közeledvén Ráckevei Anna. Ennek ékes bizonyítéka, hogy zárásképpen az öt művész előadta a népszerű Anna and the Barbies-produkciót, a Márti dala című, de egyébként Kezdjetek el élni!-ként ismert dalt, egy sajátos, rájuk jellemző kreatív feldolgozásban…

Gyürky Katalin

A rovat legfrissebb cikkjei

Emléktáblát állítanak a színészlegenda, Kóti Árpád emlékére
Harci törpe - A Kontroll nélkül című filmről
Mert egy a kenyér...
Szabó Magda, az ember, a nő, a feleség
Játéklehetőség nélküli játszmák - A Grönholm-módszer című előadásról

Hozzászólások