Nagyon régen kezdtem randizni, több csodás hölggyel találkoztam már. Átéltem elképesztő izgalmakat, lehengerlő élményeket, sírást-nevetést. De valahogy a második alkalmak sosem mentek igazán. A lazaság kínos feszengéssé, a lendület meddő erőlködéssé vált, az is előfordult, hogy nem is volt második alkalom.
Aztán tavaly novemberben találkoztam egy lánnyal. Hihetetlen volt. Első alkalommal is nagyon jól éreztem magam vele, de másodjára, ha lehet még csodásabban. Igen hamar beleszerettem. Idén júniusban Franciaországba mentünk nyaralni. Minden perce boldogság volt, még tovább is maradtunk egy kicsit mint ahogy terveztük. A végére ugyan elfáradtunk, de így is életem egyik legszebb élménye ez. Úgy volt, hogy tegnap este újra látjuk egymást, de valamiért nem jött el. Csak álltam és vártam az esőben. Dühös vagyok és kétségbeesett. Próbálok magyarázatot találni, de nem megy. Hátha egyszerűen csak kiment a fejéből. Egy hónap múlva elvileg megint találkozunk, addig csak reménykedni tudok. Ha nem jön, nem tudom mi lesz velem. De jönni fog, jönnie kell. Érzem.
Bakos Attila
Hozzászólások