TIME DATE
Ma Ilona nap van.

2019-07-31 16:27:45 / Szerző: Sárdi-Kopányi Balázs

Pontosan 170 éve esett el Petőfi Sándor - GALÉRIA

A nagyobb felbontású fotók megtekintéséhez kattints a képre!
Százhatvan három évvel ezelőtt, 1849. július 31-én a segesvári csatában esett el Petőfi Sándor, a magyar költészet legkiemelkedőbb és legismertebb alakja – a történészek és a kutatók mai álláspontja szerint.


„Szilaj lelkesedés / Foly bennem, mint tüzár, / A vérszag és a füst /  Megrészegíte már, / Előrerontok én, / Ha élek, ha halok! / Utánam, katonák, / Utánam, magyarok!” – Petőfi Sándor Csatában című költeménye alig öt hónappal 1849. július 31-én bekövetkezett halála előtt született. A költő 1848 nyarán írta meg Az apostolt, mintegy előre látva a történteket, majd nem sokkal később, szeptember 16-án megfogalmazta kiáltványát: „Talpra legények! Ha most föl nem keltek, fekünni fogtok a világ végéig. ...föl, polgárok, föl küzdeni életre-halálra.”

Majd rögvest jelentkezett katonai szolgálatra, s elindult Erdélybe a népfelkelés szervezésére, de nem jutott tovább Nagybányánál. Visszatért Pestre, ahol átvette kapitányi kinevezését és bevonult Debrecenbe zászlóaljához. Itt késő őszig újoncok kiképzésével foglalkozott, de 1849 eleje már Bem József hadseregénél találja, amelynek soraiban, januárban a Vízakna és Déva közötti csatákban át is esett a tűzkeresztségen.
 
A költőt, amennyire lehetett, Bem tábornok óvta a harcmező veszélyeitől, de Petőfi mégis több ütközetben vett részt. Katonai pályája során kétszer is lemondott rangjáról, de átmeneti de rövid polgári élete után hamar ismét századosként Bem segédtisztje lett, majd a szászsebesi és a bánsági hadműveleteket követően Bem érdemjellel tüntette ki, és őrnaggyá léptette elő.

Petőfi Sándor 1849 július 25.-én csatlakozott a Bem tábornok vezette erdélyi haderőhöz, akikkel 30-án este Székelykerésztúrón pihentek meg.
 
Az estét a költő, Vargha Zsigmond családja körében töltötte (későbbi Gyárfás kúriában), bivalytejes és túros puliszkát vacsorázva, amit versben fogalmazva hagyott ránk, amikor a házigazda lányának, Vargha Rozáliának három szakaszos verset írt, melyben a szíves vendéglátást, és vacsorát magasztalta.
 
A vacsora végeztével kimentek a kertbe, és az akkor még fiatal körtefa alatt álló padra telepedve beszélgettek, énekeltek. A legenda azt tartja, hogy 31.-én reggel a körtefa alatt szavalta el Petőfi az Egy gondolat bánt engemet című versét, megjósolva aznapi halálát, majd indultak a honvédek Segesvár felé.

Petőfi, mivel Bem apó nem engedte kedves szárnysegédjét a csata sűrűjébe, a Fehéregyháza mellett folyó Sárpatak hídjáról nézte a csatát. A hatszoros túlerő ellen Bem tábornok zsenialitása is kevésnek bizonyult, a csata elveszett. Petőfi további sorsara pedig rejtély borult.
 
A körtefa pedig, mint utolsó elő tanú, meg a 60-as években is élt, igaz vaspántokkal megerősítve.  A fát bekerítették, a kerítésen márványtáblát helyeztek el, rajta Kányádi Sándor verse áll.
 
A körtefa mellé a hatvanas évek végen egy fiatal vadócot ültettek, amit beoltottak az öreg körtefáról, így bár az eredeti fa mára mar kiszáradt, de utódja él és terem.
 
Annak ellenére, hogy az öreg körtefa kiszáradt a keresztúriak kegyelettel őriztek és gondozták. 1989-ben tetőt emeltek föléje, hogy védjek az időjárás viszontagságaitól.
 
2002 májusában a székelykeresztúri Molnár István Múzeum munkatársai ellenőrizték az emlékhely állapotát, és mivel a fát nagyon rossz állapotában találták restaurálták.
 
Nagy költőnek Keresztúron sírja is van, az 1902-ben felállított legendai sír, bizonyítottan nem a Petőfié, de a kegyelet gyertyái minden évben kigyúlnak rajta, és számosan felkeresik évente.
 
Petőfit 1849 júniusában maga Kossuth Lajos kérte fel a nép mozgósítására. A költő az orosz beavatkozást követően csatlakozott ismét Bem hadseregéhez. 1849. július 31-én találkozott Bem mintegy 3–4 ezer főt számláló serege a csaknem ötszörös túlerőben lévő orosz haderővel. A fehéregyházi (segesvári) ütközet a magyarok vereségével végződött. A csatában délután még élve látták a költőt, de további sorsát máig homály fedi.
 
A halott Petőfiről egy bizonyos August von Heydte osztrák őrnagy, (később ezredes) tanúskodott több évtizeddel később. Fogoly tisztek tanúvallomásukban „egy alacsony termetű, vézna, sárgás bőrű, szakállas, mellén átszúrt felkelőt” Petőfivel azonosítottak. A holttest mellett találtak egy Bemhez írt jelentést is a honvédcsapatok állásáról.
 
A történészek és kutatók mai álláspontja szerint Petőfi Sándor 1849. július 31-én elesett a segesvári csatában. Mások ezt vitatják, szerintük hadifogolyként Szibériába hurcolták, ahol később vagy kivégezték, vagy természetes halál halt.
 
Egy kutató szerint Magyarország nemzeti költőjének sírhelyét megtalálni az utókor kötelessége. „Valószínűleg egy hevenyészett tömegsírba temették akár több száz honvéddel együtt. Ezt nem tekinthetjük végső nyughelynek” – szól a magyarázat, miért is kellene felkutatnunk Petőfi Sándor hamvait.

Fotók: Nyírő Gizella

 

A rovat legfrissebb cikkjei

Mesterfok a filmvásznon - A Volt egyszer egy Hollywood című filmről
Elhunyt Peter Fonda
Impozáns kiállítás-megnyitóval indult a virágkarneváli hét
Egy klasszikus vígopera – pazar formában „újratöltve”: a Figaro házassága című előadásról
Az egyedüli opció - A Góliát című filmről

Hozzászólások