Azt gondoltam, hogy ez a téma nem tud már újat adni, majd elolvastam ezt a regényt. Holokauszt, zsidóság… a háború utáni időszakban, majd az ’56-os események tükrében. Nehéz volt a könyv olvasása, bevallom, mert az első perctől a sorok között megbújó ki nem mondott gondolatok foglalkoztattak. A főszereplők elesettsége ellenére az egészet áthatja egyfajta elementáris erő, ami csak azokban lakik, akik valamiféle traumát éltek át. Nos, ez a két ember: a lágert túlélve próbálnak élni annak ellenére, hogy jogtalannak érzik azt a sorstól, hogy őket életben hagyta, és mindketten a saját démonaikkal küzdve haladnak az útjukon. Az ő életük összefonódása nem a szokványos lányregényes történet. Ne is várjuk ezt tőle, annál inkább a csendes érzelmi terror nyomasztó hatása telepszik ránk az olvasáskor. Klára az árván maradt anorexiás kislánynak még serdülni sincs elég ereje. A leírhatatlan borzalmakat átélt gyermek hol egy nyolc éves szintjén kommunikál, hol felnőttek módjára, és teszi ezt egy olyan 42 éves orvossal, aki az égvilágon senkivel és sehogyan sem beszél. Innen indul az ő történetük, melyet egész hosszan követhetünk nyomon. A lezárásban időben jóval tovább jutunk ám, én mégis jó pár dologra kíváncsi lettem volna még. Talán az a legjobb, hogy bármennyire is megtépázta a lelkemet ez a könyv, valamit mégiscsak adott. Az emberi jóságba vetett hitemben teljes mértékben megerősített.
Nem titkolom, volt, hogy legszívesebben a tűzre vetettem volna a könyvet és volt, hogy „csakazértis” olvastam még egy és még egy oldalt. Számtalan kérdés felvetődött bennem. Aldó vajon tudta…? Klára mikor döbbent rá…? Amikor elfogytak a sorok a kérdéseim megmaradtak. Tudom, hogy film is készült a regényből, Akik maradtak címmel, de szándékosan nem néztem meg az olvasás előtt, most majd megteszem.
F. Várkonyi Zsuzsa 2004-ben írta ezt a történetet, a kezemben lévő kötet a 4. kiadás. Ez az alkotása páratlan, de érdemes rátekinteni az életútjára, az eddig megjelent könyveire is. A pszichológia többféle ágában jeleskedik és 1978 óta ír szakmai könyveket. Tudása, tapasztalatai szilárd talajt biztosítottak a szépirodalmi regény születésének.
Mit írhatnék még? Talán azt megosztom veletek, hogy amikor ilyen szívszaggató, elevenül a lelkembe maró, múltban játszódó történet olvasok, mindig hálát adok a sorsnak, hogy nekünk nem kell ilyet átélnünk. Tudom ez a mostani koronavírus helyzet kizökkentett bennünket a mindennapi rutinunkból, de közel sem olyan borzalmas a helyzetünk, mint Klárának és Aldónak. Az, hogy nem mehetünk délelőtt boltba vagy, hogy maszkot kell viselnünk kevésbé zavaró, ha tudjuk, hogy a nem is olyan távoli múltban a szörnyűségek nem itt és nem így kezdődtek. Minden viszonyítás kérdése. Legyünk pozitívak és járjunk nyitott szemmel és olvassunk minél többet, hogy megismerhessük a világunkat és megfelelően tudjuk magunkat ráhelyezni az élet koordinátarendszerére.
Olvass velem, és ismerd meg, mi van nálam a Könyvespolc.On!
Török-Papp Csilla
Fotó: Szűcs-Tarcsa Anita
Hozzászólások