Sokszor hallom érvként Halloween és Valentin nap alkalmával ismerőseimtől, hogy ők nem ünneplik, nem tartják, mert nem magyar ünnep.
Ühüm. Szigorúan nézve a karácsony sem az. Ebből kifolyólag a Húsvét sem. Amiből következik, hogy a Pünkösd sem és, a munka ünnepe, (ami valójában a munkások ünnepe volt, csak a volt szocialista országokban futott a munka ünnepe címmel) valamint a Mindenszentek sem (csak) magyar, tehát ne tartsuk! Illetve, miért ne tartanánk?
Mindenki azt és úgy ünnepel, ahogy szeretné. A karácsony se a 130 centiméteres tévékről, a felesleges vásárlásról szól, ugye? Azaz, de. Ami szomorú a történetben, hogy mi tettük ilyenné. Ahogy mi tettük giccstengerré a Bálin napot is. Ki mondta, hogy millió rózsával, piros Mercedes ajándékozásával, plüssfigurákkal elhalmozva lehet ünnepelni a szerelmesek ünnepének kikiáltott napot? A hangsúly, mint más esetben is, a mértéken van. Nem szabad fullba nyomni a romantikát! Mert akkor giccsessé, görcsössé, szánalmassá válik. De semmi rossz nincs abban, ha a párok ezen a napon megtörik egy kicsit a szürke hétköznapok rutinját. Megfogják egymás kezét, a másik szemébe mondják – örülök, hogy vagy nekem.
Sétálnak, egy cukrászdában elfogyasztanak egy krémest. Összebújva sorozatot nézni. Ilyenkor is! Ne csak erre a napra koncentrálódjanak a jó dolgok, de csak azért ne is lépjünk túl szó nélkül rajtuk, mert nem magyar ünnep! A baseball sapka, a farmernadrág és még sok minden más sem magyar, de attól még szeretjük. Nem leszel kevésbé magyar attól, ha kicsit nyitott vagy a világra. Nem kell ész nélkül mindent magunkra venni, mert elvész az egyéniség, de mindent makacsul tagadni se egészséges.
Amíg a hálaadás nem kötelező minden országban, addig nincs komoly baj.
Gombos Tibor
Hozzászólások