Az ember nem lehet büszke arra, ha érzéketlen egy-egy mélyreható problémakör kapcsán. Ám van, hogy néha azzá válik. Debreceniként hétfő délután óta végképp érzéketlenné váltam a menekültek/bevándorlók/migránsok/népvándorlók gondjaira, bajaira, problémáira, és így van ezzel a cívisváros lakóinak bőven túlnyomó többsége. Nem érdekel a Korán, nem érdekel a muzulmán vallás, nem érdekel az Európai Unió sóhivatalának szabályrendszere, nem érdekel a szociális érzékenység, nem érdekel, mi a különbség a szíriai és az afrikai menekült, a gazdasági és a politika földönfutó között.
Az érdekel, hogy ne tegyék tönkre Debrecent. Hogy hagyják békén a városomat. Hogy ne kelljen féltenem fényes nappal a nyílt utcán a kislányomat, a családomat. Az érdekel, hogy ezt a népvándorlási fenyegetettséget nem mi okoztuk, nem Debrecen, nem Magyarország. Takarítsa el a fekáliát más. Ez nem a mi harcunk, ez nem a mi háborunk, semmi, de semmi közünk hozzá. Lesznek szívesek ebből minket kihagyni.
A debreceni menekülttábort/befogadóállomást nem elég zárttá tenni. Nem elég bezárni. Meg kell szüntetni, le kell rombolni, a helyét fel kell szórni sóval. NINCS helye Debrecenben. És nektek, "lakóknak", utcán gyújtogatóknak sincs. Menjetek, meneküljetek innen a. Tovább. Bárhová.
Tóth Csaba Zsolt
Fotó: Facebook/Kőszeghy Ábel
Hozzászólások