Nyitom a verzett ládát, kipotyog a sok szórólap, velük egy levél esik a földre, pofával lefelé. Lahajolok érte, gondoltam, „már megint egy számla”, de ezúttal tévedtem. Levelet kaptam, feladója pedig Orbán Viktor. Nyeltem egyet gyorsan, tágra nyitottam szemem mondván: jó, hogy írt, de mit akar ő tőlem?
Látom a feliratot: NEMZETI KONZULTÁCIÓ A BEVÁNDORLÁSRÓL ÉS A TERRORIZMUSRÓL. Egyből levágtam: Orbán Viktor kíváncsi rám. Vagyis bizonyosan nem kíváncsi rám, de küldött nekem levelet, akkor meg valamit mégiscsak akar tőlem.
Izgatottan bontom a levelet, kellő gondossággal, nem ám kézzel, hanem szépen, késsel, nem mindennap kap ugyebár levelet az ember az ország miniszterelnökétől.
Látom Viktor jól megszokott fotóját, olvasom sorait, kezembe veszem a kérdőívet, ni csak, fontos dolgokról kérdeznek. Engem is, meg önt is, meg mindenkit, aki érintett ebben a kicsit sem súlytalan kérdéskörben.
Elsőre kemény, egyenes kérdéseknek tűnnek ezek, utána viszont az a furcsa érzésem támad, hogy ez a Viktor engem hülyének, vagy debilnek néz. Ezekre a kérdésekre ugyanis csak egyetlen értelmes válasz adható, az összes többi alternatíva jövőnk szempontjából akkora baromság, hogy arról tényleg fölösleges konzultálni.
Nem is értem. Minek erről konzultálni? Ennyibe keríteni ezt a levelezést? Teljesen egyértelmű a helyzet. Eddig sokkal jobban megvoltunk menekültek nélkül, és ezután is megleszünk anélkül, hogy úton-útfélen Debrecenben is ilyen mindenféle, semmirekellő, potyaleső, esetenként bűnöző idegenbe botlunk. Drága Hipertoleráns, Mindent Elfogadó és Benyelő Honfitársaim, higgyék el, túléljük, ha kipaterolják végre őket innen a büdös francba. Sőt, lehet, hogy csak így éljük túl.
Egy dologról viszont nem kérdezett meg Viktor. A számomra leggázabb hiányosságról: miért nem léptek már régen?
KB
Hozzászólások