TIME DATE
Ma Árpád nap van.

2020-02-06 06:37:08 / Szerző: HajduPress

Jelentés a „szülészárokból” - Az Anyaöl című darabról

A nagyobb felbontású fotók megtekintéséhez kattints a képre!
Az 1944-es születésű, erdélyi származású Dancs Rózsa annak idején nem művészi ambícióktól vezéreltetve, nem szépirodalmi szándékkal írta meg Pokoljárás címmel azt az önéletírását, amelyben a gyermekvállalás vágyán és annak sokszorosan megélt kudarcán keresztül az egész rendszer, a román kommunista diktatúra, s benne az abortusztörvény visszásságaira is rávilágít. A megdöbbentő eseményeket dokumentarista módon közlő szöveget azonban, úgy érzem, hogy egyértelműen művészivé, szépirodalmivá képes emelni az az Anyaöl című, Szabó K. István rendezte monodráma, amelyben Újhelyi Kinga szívszorítóan hitelesen bújik bele Dancs Rózsa bőrébe.

A színpadon annak az asszonynak a kálváriája tárul elénk, aki brutálisan durva férjétől nyolcszor esett teherbe az 1970-es évek Ceauşescu-rendszerében, s a nyolc terhességéből mindössze két gyermek, a 6. és a 8. maradt életben.
Nem véletlenül hangsúlyozom a gyerekek „sorszámát”: Szabó K. István rendezésében a puritán, de annál kifejezőbb díszletelemek egyike ugyanis épp egy olyan, krétával a földre rajzolt kör, amely nyolc szeletre van osztva, jelezvén a főhős születendő gyermekeinek, vagy a meg nem született, mert elvetélt magzatainak a számát. Az adaptáció azonban ezekkel a körbe belerajzolt számokkal nemcsak a gyermekeket, hanem a rendszer kegyetlenségét is érzékelteti: azt, hogy a diktatúrában mindenki „kartoték-adat”, sorszám, s nem önálló entitás, nem személyiség, így az elvesztése sem okoz gondot, pláne nem, ha kisebbségi létben, létezésben tengődik valaki…

A színpadon elhelyezett másik központi díszletelem, a nőgyógyászati vizsgálatokra alkalmas orvosi szék szintén a kommunista diktatúra embertelen „eljárásmódjait” erősíti bennünk: ennek láttán azt érezzük, hogy ez a vasszerkezet minden humánus érzést elnyom, minden emberi lény felett képes győzedelmeskedni, s jaj annak az asszonynak, akinek akár csak egyszer is bele kell ülnie.

Ezek között az elidegenítő, embertelen miliőt megtestesítő elemek között létezik előttünk az Újhelyi Kinga megtestesítette Dancs Rózsa, aki mindezen eszközök teljes ellentéte: a magyartanári diplomával rendelkező, így magyar értelmiségiként a Securitate szemében önmagában is gyanús, érzékeny és finom lélek semmi mást nem szeretett volna jobban a világon, mint szülni, mint gyermeket nevelni. Szülni, életet adni az embertelen körülmények, a dehumanizáló éra, a végletesen durva férj ellenére is. Küzdelme a gyermekei életben maradásáért, élve világra hozatalukért épp a rendszer kegyetlen eszközeinek – s Újhelyi Kinga kiváló szerepjátékainak köszönhetően a fenntartóinak is – a színpadi felmutatása miatt válik a szemünk láttára nem pusztán embert próbáló kálváriává, nem pusztán „szülészárokból” való jelentéssé, hanem heroikus, ádáz küzdelemmé.

Éppen a küzdelem heroikus jellege miatt érezzük úgy, hogy a minden áron anyává levés fájdalmas, mégis megnemesítő folyamatában az Újhelyi Kinga közvetítette Dancs Rózsa-féle dokumentarista mondatok egyszer csak szóvirágokká, verssé, zenévé lesznek. Ezt a művészi jelleget erősítik a darab bejátszásai is: amikor a durva számkör és az orvosi szék mögött a vágyott gyermekek dallal kísért körjátéka jelenik meg, vagy amikor a színművésznő dalban mondja el ennek az asszonynak a bánatát, a szívünk még inkább összeszorul. Főleg akkor, amikor az is kiderül, hogy ennek a teremtésnek még a 6. gyermekéért is meg kellett küzdenie, mert a rendszer azt is betegnek látta, s az anya számára a halálhírét keltette. De Dancs Rózsa öt elvesztett magzat és csecsemő után még ekkor sem adta fel, sőt: elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, de a 6-nak bizony lesz testvére, még akkor is, ha a 7. halála után a 8-kal együtt Magyarországra majd pedig Nyugatra kell menekülnie mind a román egészségügy, mind pedig a férj elől, akiről ekkorra kiderül: nemcsak brutális vadállat, hanem besúgó is. A felesége besúgója…

Véleményem szerint a dokumentarista próza művészi szintre emelése, a heroikus küzdelem érzékeltetése ad a történetben szereplők nevének is plusz jelentést. A 6., de elsőként megmaradt gyermek neve Tamás. Látva és Újhelyi Kinga közvetítésében hallva a román kommunista egészségügynek az ehhez az asszonyhoz való hozzáállását, a személynévhez gyakran társított jelentésmező mintha a román egészségügyi rendszer fenntartóinak a hitetlenségét, „tamáskodását” tükrözné: hisz szerintük úgyse marad ez a gyerek se életben, úgyis megfullad. Szemben a 8. gyermek nevével, a Katinkával, amelynek a „mindig tiszta” jelentése épp ellenkezőleg, ennek az asszonynak a körülmények ellenére végig makulátlan és sziklaszilárd gyermekvállalásba vetett hitét szimbolizálja. S amikor egyik alkalommal a „szekusok” D. R.-nek szólítják Dancs Rózsát, ez az elidegenítő megnevezés ebben a szépirodalmivá váló szövegben paradox módon épp a jóval magasabb emberi minőséget tükrözi: mintha ez a nő lenne a dr., azaz a doktor ebben a beteg, sarlatánokkal teli világban. Az az idézőjeles doktor, aki még akkor sem adja fel, amikor állapotosként intravénásan alkohollal(!) kezelik, s akinek ezt a nem-feladását végig könnyfakasztóan és rendkívül hitelesen tükrözi számunkra Újhelyi Kinga. Oly módon, hogy az ötödik, meg nem született gyermek körüli kálváriát már az ő Dancs Rózsája se bírja anélkül, hogy a cinizmus hangjai ne szüremkednének be a mondanivalójába. De ekkor sem, és soha nem a saját anyai vágyaival, hanem a rendszerrel, az álszent egészségüggyel, az embert „kartoték-adattá” degradáló helyzettel szembeni cinizmus hangjai ezek.

Aki megtekinti a Jászai-díjas színművésznő előadásában az Anyaöl című monodrámát, talán az eddigiekből is kiderült, hogy nem számíthat felhőtlen és könnyed szórakozásra. Olyan élményre azonban annál inkább, amely kortól, nemtől függetlenül bárkit szíven talál, sőt, szíven üt, úgy, hogy napokig nem tud a történet hatása alól szabadulni.

Gyürky Katalin

Az alkotók:
Előadja: Újhelyi Kinga
Dramaturg: Lőrincz Zsuzsa
Zene: Ovidiu Iloc
Közreműködnek a Szent Efrém Görögkatolikus Általános Iskola és AMI diákjai: Bodnár Zelina, Czibla Áron, Demeter Panna, Hajós Mária, Kerekes Lili, Kompár Alma, Kovács Lelle, Nyirán Rozália, Papp Adorján, Papp Rebeka, Sipos András, Telenkó Zsófia, Tóth Kamilla
Felkészítő tanár: Deli Gabriella
Rendező: Szabó K. István

A rovat legfrissebb cikkjei

Digitalizáld a régi családi fényképeket
Koronavírus - Bővülő virtuális kiállítások, kulturális programok Debrecenben
Ingyenesen nézhető A Padlás musical
Elhunyt Kovács Zsuzsa, a Budapesti Operettszínház színművésze
Színházi Világnap a négy fal között

Hozzászólások