°C
TIME DATE
Ma Auguszta nap van.

2017-04-17 21:40:34 / Szerző: Kopányi Balázs

Húsvét MOST

A nagyobb felbontású fotók megtekintéséhez kattints a képre!
Vasárnap reggel megkérdezte a feleségem, hogy gyermekkoromban hogyan ünnepeltük a húsvétot, mentünk-e locsolni, hogyan, kikhez, mikor. Kicsit meglepődtem a kérdésen, mivel eddig ez valahogy nem jött szóba közöttünk. Ez volt ugyanis 10 év alatt az első olyan húsvét, amit az otthonunkban töltöttünk. (Nem azért, mert szombatra belázasodtam, és rám tört valami kórság, amúgy sem terveztünk semmi kirándulást idénre.)
 

A kérdés meglepett, de szívesen emlékeztem vissza. Meséltem neki arról, hogy a bátyám már (a nagy korkülönbség miatt) nem nagyon tartott velünk, de mi -  Anya megöntözése után - Apámmal felkerekedtünk kora reggel. Indulás előtt összeszedtem az udvarunkról, a fák tövéből a csokikat, nyuszikat, egy-egy apró ajándékot, majd 2-3 csodás verssel a fejemben, szép ruhába öltöztetve nekiindultunk a locsolásnak.

Elsétáltunk Magdi néniékhez, náluk kezdtünk. Locsoltunk mindketten. Én verset, verseket is mondtam. Apám kisebb pohárból kapott „üdítőket”, én nagyobb pohárból valami szénsavas üdítőt. Voltak sültek, rántottak, saláták, pogácsák, csodás sütemények, pénzecske, tojáska és beszélgetés.

Rácz papa általában ott ért utol minket, így áhítattal nézhettem végig, hogy hogyan locsol drága jó nagyapám legkevesebb fél deci százéves, büdös, román kölnit Magdi néni koponyájára, aki szemmel láthatóan - derék meny létére - örömmel, tisztelettel fogadta az öreg öntözését. Bárcsak locsolhatna még az a dolgos, kérges kéz…

Miután Magdi néniék elegendő kis- és nagyobb pohár ürült ki, apámmal megindultunk a következő állomás felé: Rácz mama. Gyors locsolás, velük mindennapos volt a kapcsolat, ráadásul húsvét hétfőnként hagyományosan nála gyűlt össze mindenki ebédre, szóval nem toltuk túl: locsoltunk Apával. Ő kisebb, én nagyobb pohárból ittam, volt zserbó, „barna süti”, pénz, tojás, oszt irány tovább.
 
A belváros felé vezető úton a keresztszüleim következtek. Gyönyörű ház, rend, tisztaság, millió étel, sütemények, üdítők. Fater kisebb pohár, nekem nagyobb pohár. Vers, locsolás pénz, tojás, beszélgetés kb. fél órában.

Aztán haladtunk tovább a mi kis férfias túránkon. Kezdtem fáradni, de lelkesített a tudat, miszerint ez nekünk férfiúi kötelességünk, különben elhervadnak, elsorvadnak a mi gyönyörű hölgyeink, anyáink, nagymamáink, kedveseink.

A következő állomás Kopányi mamáék vezetett, ahol székely nagyapám, vajdasági származású nagyanyám, illetve szerelmük 1/3 gyümölcse, Ildikó élt egy panel lakásban. Meglocsoltunk mindenkit, nagyanyám lerohant minket utánozhatatlan töltött és rántott finomságaival, apámnak kisebb, nekem nagyobb kristálypoharak tartalma jutott, polgárias eleganciával szívott cigaretták, pipák, kávék füstjével-gőzével tüdőmben, számos színes tojással, gyereknek nem kevés locsolópénzzel tarsolyomban indultunk el gyalog a családi ebéd felé, a város peremére, vissza Rácz mamáék. (Kopányi mamáék hagyományosan vasárnap tudtuk le az ebédet. Gondolom, így volt szent a béke…)

Mondtam a feleségemnek, hogy nekem ez így nagyon tetszett, szívesen emlékezem vissza. Megkérdeztem tőle, hogy náluk falun, Gáborjánban ez hogy volt,
Azt mesélte, hogy elképesztő készülődés előzte meg az ünnepet. Sütöttek, főztek, tojást festettek, kiöltöztek, várták a locsolókat az ajtóban. Délutánra émelyítően büdösek voltak, de sokan eljöttek, s szépek is lettek, nem hagyták elhervadni őket a falubeli legények.

Mára mindez csak visszaemlékezés. Én sem járok locsolni. A feleségemet, édesanyámat, anyósomat, a sógornőmet meglocsolom, ha kijön rá a lépés, leginkább, ha ők jönnek hozzánk. De én már nem megyek senkihez, mert általában ilyenkor mindenki elutazik messzire. Apámmal sem találkoztam hosszú évek óta. Mint írtam, 10 év alatt ez volt az első húsvétunk itthon. Sütöttünk, főztünk, készültünk egy vendégseregre, de csak Édesanyám jött át, mert aggódott a lázam miatt. Egyedül Feri barátom jött volna meglocsolni a feleségem, de mondtam neki, hogy beteg vagyok, inkább nem adnám tovább a kórt, így ő sem jött.
 
Furcsa ünnep lett néhány év alatt a húsvét. Kapuk bezárva, lányok bezárkózva, tojások festetlenek, pénzt adni ciki, családok elutazva.

Nem mondom, hogy rossz ez így, mondom, mi is elutaztunk 10 éven keresztül mindig, s valószínűleg tesszük majd ezt eztán is.

De az is biztos és vitathatatlan, hogy mindenféle külső kényszer nélkül mi magunk változtattuk meg, tettük ilyenné ezt a ünnepet. Eldobtunk egy olyan évszázados szokásrendet, ami embereket hozott közelebb egymáshoz. Nem árt, nem bánt, csak segít. Ez viszont nem biztos, hogy jó. Mármint az elzárkózás helyett az elszigetelődést választani.


KB

A rovat legfrissebb cikkjei

Ilyen még kormányablakban nem történt...
45: a legboldogabb boldogtalan
Viszkis: bűn és bűnhődés magyar módra
Debreceniek, legyünk aranypofák!
A gond nélküli apa

Hozzászólások