Én kérek elnézést

Én kérek elnézést mindenkitől. Mindenkitől, akit egy ésszerűtlen, kőkorszaki, érzés és érzelem nélkül alkalmazott szabály megalázott, meglepett, megrövidített. Elnézést kérek a kisgyermektől, aki suliból hazafelé elrágcsált egy pogácsát, s kegyetlenül megbüntették egy debreceni buszon. Elnézést kérek attól a lánytól, akit egyetlen szál ropi miatt több ezer forintra büntettek a debreceni villamoson. Elnézést kérek Cserháti Zoltántól, akit 20 év után az fogadott Debrecenben, hogy tetves két korty vízért ezresekre büntették.

Én kérek előre is elnézést mindazoktól, akik a nyári 40 fokban inni mernek majd az 50 fokos, zsúfolt, levegőtlen villamoson, s ezért megbüntetik őket. Elnézést kérek a frissen műtött betegektől, akik a klinikáról hazafelé inni mernek majd egy korty vizet, s megbüntetik őket. Elnézést a megalázott, megbüntetett, hányingeres kismamáktól, cukorbetegektől, idősektől, dehidratáltaktól.

Én kérek elnézést mindazoktól, akik méltatlanul megalázó helyzetbe kerülnek, akik nyilvánvaló lehúzás áldozataivá válnak. Én kérek elnézést, hogy Debrecenben ez van, s nem védőitalt osztogatnak majd felszállás előtt útravalóul (lásd kicsit nyugatabbra), hanem büntetést.

Én kérek elnézést, pedig nem nekem kellene. Mégis, debreceniként lesül a képemről a bőr, hogy az én imádott városomban történik mindez.

S végül, csak a rend kedvéért. Nyilvánvalóan maximálisan támogatandó, hogy ne legyen szabad egy csepegős hambiból kifolyatni a cuccot az ülésre, fellocsolni kólával a padlót, s nyilván legyen tilos egy komplett vasárnapi ebédet elfogyasztani tömegközlekedés közben. Mert legyen az, ebben nincs semmi vita. Na de két korty vízzel, vagy egy zacskóból elmajszolt pogival, netán egy szál ropival még egy ellenőr sem lakik jól. Vagy igen? Egészségükre!