Urbán Flórián volt futballista kijelentésétől hangos a sajtó, miszerint a nőnek a konyhában a helye, főznie, mosnia takarítania kell, ez a dolga. Valószínűleg nők ezrei lettek vérig sértve, és ragadtak fakanalat kardot, hogy Hattori Hanzót megszégyenítő, gyors és határozott mozdulattal nyisszantsák le Flórián fejét. Én konkrétan azt se tudtam ki ő, de hát mire találták fel a Wikipédiát, ha nem erre.
Személy szerint nem érzem dühösnek magam Flórián kijelentésén, nem buzog bennem a tettvágy, hogy eltorzult arccal csatát kiáltva támadjak rá harcos szüfrazsettként. Annak idején Ákos kijelentésén sem akadtam fenn, igaz Németh Szilárd „szüljük tele a világot” világmegváltó gondolatának hallatán először az anyukáját minősítettem. Persze mindez az én alaptermészetemből fakad, hiszen inkább vagyok csendes megfigyelő, mintsem vehemens amazon. Valahogy a nőkben az ilyen kijelentések után túlpezseg az érzelmi szappanbuborék, úgy, hogy a feminizmus hab már a fülükön folyik ki, és durvábban ütik a húst klopfoláskor, mint Rocky Balboa, hogy kiszabadítsák magukból a felgyülemlett haragot. De mivel most általánosítottam, Flórián kapcsán pedig azt kell leszögeznem, hogy a focistákat sem az eszükért szeretjük (ha szeretjük egyáltalán).
Egyébként köszönöm, én egész jól érzem magam a konyhában. Kifejezetten szeretek sütni, főzni, bár valószínűleg alkalmanként Mary Berry a sütijeim láttán inkább forgatná a szemét, mintsem a szájában a falatot, és az is egészen biztos, hogy nem török Gordon Ramsey nyomdokaiba se. (Hmmm. Utóbbira azért még ne fogadjatok.) Ám ha ízlik az embereknek az étel, amit készítek, az igazán simogatja a bennem rejtőző konyhaművész egóját. De ha csak a nőknek van a konyhában a helye, hogyan lennének Széll Tamásaink és Fördős Zéink? Ugye Flórián?
Nem érzem magam kevesebbnek attól, hogy ételt készítek, ne adjisten, ételt csomagolok és odakészítek, nem alantas számomra, hogy a serpenyő mellett kell állnom, nehogy odaégjen a kaja. Persze jócskán akadnak olyan napok is, amikor játszi könnyedséggel kattintok a Rendelés gombra, szerencsére ekkor sem néznek úgy rám, mint egy gyerekgyilkosra. A takarítást illetően valószínűleg hamarabb észreveszem, hogy csíkokban lehetne felszippantani a port a szekrényről, és hamarabb ragadok Viledát a kézbe, mint kedves férfitársam, de még ettől eddig nem dőlt össze a világ.
Háztartást vezetni egyébként nagyon nem könnyű, szóval, azoknak a nőknek, akiknek „csak” ennyi dolguk van, igazán jár a tisztelet. Na és persze azok, akik még karriert is építenek mindezek mellett, és mondjuk még anyák is, megérdemlik a fényes koronát. Most nem viccelek. Nyilván az sem véletlen, hogy a nők találták fel a mosogatógépet vagy az eldobható pelenkát, de ne feledkezzünk meg Joyról sem, aki a kicsavarható felmosójával tört babérokra. Halkan azért hozzáteszem, hogy egyébként a szalagfűrész és a golyóálló mellény is női találmány, nem baj azért, hogy ők nem csak főztek, mostak és takarítottak.
Az Újpest címer miatt pedig igazán felesleges hímsoviniszta mondatokat prédikálni, attól még nem lesz jobb.
Persze, van az úgy is, hogy a nőnek másként van a konyhában a helye: borral a kezében az asztalnál ülve, miközben nézi, ahogyan a férfi mosogat. Nos, ezzel sem szeretnék vitába szállni.
Vass Kata
Hozzászólások