°C
TIME DATE
Ma Erzsébet nap van.

2017-10-25 20:59:40 / Szerző: HajduPress

Embertelen az embertelenségben

A nagyobb felbontású fotók megtekintéséhez kattints a képre!
Reggel 5-kor csörög a vekker. Kilopózok, odakészítek egy teát, a félhomályban gyorsan összekészülünk, s még egy szelet vajas-szalámis kenyeret is kapok a drágámtól mielőtt kimennék a 4 fokos szélbe. Egy közeli (8-tól már megfizethetetlen áron kínált, árfekvésileg kicsit sem családbarát parkolóból), 36 hetes, csodálatos pocakkal már-már hármasban érkezünk a legjobb indulattal sem fényességes „otiba”. Reggel 6 óra 42 perckor a csontig hatoló hideg szél picinyke segítséggel kitárja kitartó, éhgyomorral érkező asszonyom előtt az ajtót, majd a lépcső tetején megjelenik A Rém.


Egy security-jelmezbe öltözött férfi, aki hangosan ránk is köszön: Jó reggelt kívánok! Kedvesen viszonoztuk köszönését, elvégre praktikus okokból sem voltunk beb.szva, nem akartunk lopni, s még csak szexelni sem a szutykos, szappan nélküli, qrvabüdös budiban.
Becsípődött, túlterhelt derekú kedvesem fellép pocakjával az első lépcsőfokra, majd a szekus Rém megkérdezi, hogy hová megyünk?

Válaszom: 7 órára laborvizsgálatra sietünk a második emeletre.

Válasza 6 óra 43-kor: 6:45-től lehet csak bejönni, előtte nem.

Várandós feleségem csalódottan visszalép az első lépcsőfokról (megszoktuk már, a múltkor egy egyetlen perccel lejárt parkolójegy miatt büntette hatezerre a cívisvárosi családbarát rendszer egyik réme), megállunk a lábtörlő környékén. Bevallom, tényleg nem akartunk kilépni az utcára a hideg szélben.

A Rém azonban mérges lett, amiért az ajtón belül álltunk meg, s ránk is kiabált 6:44-kor: „Uram, nem érti meg, hogy nem lehet bejönni? Egyébként is rossz helyen áll, ott csekkolnak be a dolgozók! (Mondjuk nem a reptérre készültünk, de ez teljesen lényegtelen. Ha csekkolnak, akkor csekkoljanak. Bizonyára ebben a beteg világban erre veri valaki/mármint kártyát a falhoz/, hogy ki, s mikor érkezik a munkahelyére.)
Mondatának végét szinte meg sem vártuk. Megfogtam a feleségem hideg ujjperceit, megmondtam az őrnek, hogy „oké, rendben, máris kiviszem a 36 hetes, veszélyeztetett terhes feleségem a hideg szélre”. Aztán valamikor visszamentünk. Akkor, amikor már álltunk odakinn vagy 2-3-4-5-6 percet (ki tudja, nála mikor van bűvös háromnegyed hét…).

Visszamentünk 6:48 körül, s amikor meglátott a Rém, akkor már nem köszönt, csak fülét-farkát behúzva bebújt a lyukába, mint a seprűvel jól elvert kutya.
 
Jól tette mindezt, mert kutya volt, embertelen kutya. De még nagyobb kutya, aki ilyen embertelenül tartat be vele embertelen szabályokat. A legkutyább kutya az, aki a legelemibb emberséget mellőzve kihajít egy 36 hetes terhes, ártani kicsit sem akaró lányt a hajnali hideg szélre. Nem akarok én ennek a kutyául (sem) viselkedő, teljhatalmú Rémnek semmi rosszat. Tényleg nem venném a lelkemre, ha letolnák a főnökei. Vélhetőleg ma reggel élte át élete eddigi legnagyobb ejakulációját, s szívből azt kívánom, sose legyen nagyobban része. Egy kérdés azonban számomra még megválaszolatlan: nem maradt már egy fikarcnyi emberség sem ebben a beteg, embertelen, kutya világban?

KB
 
 

A rovat legfrissebb cikkjei

Embertelen az embertelenségben
Me too - Csak mert a szerkesztőségben a férfiak nem fognak erről cikket írni...
10 éves szilánkok
Golgota
Sok itt a gci

Hozzászólások