2000 körül történt. Ott ültünk Barcelonában, a La Ramblán, sört kortyolgattunk. Varázslatos volt, tényleg: egyszerre döbbenetes változatosságú forgatag és visszaadhatatlan harmónia. Azt gondoltam, ez a világ legjobb helye, ez a világ legjobb városa. Nyugodtnak, mégis élettel telinek és energikusnak éreztem magam, az atmoszféra olyan létszeretetet pumpált belém, hogy még azt is elfelejtettem, volt vagy lesz valaha sötét az életemben. Hitetlenkedő mosollyal néztem az italokat, kávékat piciny tálcákon egyensúlyozó pincéreket, amint könnyedén átlibbentek a pulttól a teraszig, a közlekedő autók között, elképesztő ügyességgel.
Ez a kép, ez a lét megragadt bennem. Sokszor gondolok rá, ha valami miatt szomorú vagyok, ha igent akarok mondani és nem nemet. Barcelona üzenete nekem az ÉLET volt. A tegnapi terror óta sokaknak a HALÁL az. Nem tudom, visszatérek-e még valaha a La Ramblára. De bármennyi gyilkos is fenyeget, soha nem szabad engedni, hogy félelemmel mocskolják be a katalán főváros varázsát. Barcelona akkor is a világ legjobb helye lesz, ha az összes bombát magatokra kötitek, rohadékok.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások