TIME DATE
Ma Arnold és Levente nap van.

2019-05-30 15:10:54 / Szerző: HajduPress

Attól még hátborzongatóbb, hogy valóban megtörtént - Az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című filmről

A nagyobb felbontású fotók megtekintéséhez kattints a képre!
A nemrégiben a mozikba kerülő, Joe Berlinger rendezte amerikai krimi és életrajzi film, az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány megtörtént eseményeken alapszik: nemcsak az 1970-es évek Amerikáját, de az egész világot megrázó gyilkosságsorozatot elkövető pszichopata, Ted Bundy „életpályáját” mutatja be megrázóan hitelesen és lélektanilag is megalapozottan.


Talán már a felvezetőből is érezhető, hogy ismét nem a könnyed kikapcsolódásra vágyóknak ajánlom szíves figyelmébe ezt az Apolló moziban vetített alkotást. A több mint harminc nőt brutális kegyetlenséggel megerőszakoló majd meggyilkoló Ted Bundy filmben ábrázolt története azért lehet mind a mai napig sokkoló - annak ellenére, hogy az akkoriban még érvényben lévő halálbüntetést szabták ki rá, megmentve ezzel a további potenciális áldozatokat -, mert feltárja egy valódi pszichopata egyén személyiségjegyeinek minden árnyalatát. Ez nagyészt annak is köszönhető, hogy a Ted Bundy-t alakító Zac Efron a kritikusok egyöntentű véleménye szerint ebben a filmben élete eddigi legjobb alakítását nyújtja. Tökéletesen hozza azt a pszichopatákra jellemző „bájt”, amivel az ebben a lélektani betegségben szenvedők maximálisan képesek a környezetüket megtéveszteni. Zac Efron alakításából is az jön le, hogy egy rendkívül megnyerő külsejű, jó modorú, okos és kedves fickóval állunk szemben, akiről a kinézete és a viselkedése alapján senki se gondolná, hogy mire is képes valójában.

Ezt a „pszichopata bájt” képtelen dekódolni az a Liz Kendall (Lily Collins) is, akivel Ted egy bárban ismerkedik össze. A gyermekét egyedül nevelő fiatal, a húszas évei elején járó titkárnőbe – legalábbis, ha hinni lehet a szavainak – a fiatalember azonnal beleszeret, s gyakorlatilag még aznap este beköltözik a fiatal nő házába. Ezt az egyértelmű, s a pszichopatákra ismét oly jellemző „gyorsaságot”, azaz az azonnali összeköltözést és közös életkezdést sem érzi furcsának Liz, hisz ő is azonnal fülig szerelmes lesz, s sokáig valóban azt gondolja: Teddel „megfogta az Isten lábát”. Csakhogy az idő közben egy másik állam egyetemére jogot hallgatni beiratkozó fiatalember körül egyre furcsább dolgok történnek: egyre több megerőszakolt és brutális kegyetlenséggel meggyilkolt lánnyal van tele a sajtó, és egyre több Tedre hasonlító fantomképpel, épp azokban a városokban, ahol a férfi megfordul.

Liz azonban sokáig nem hisz a híreknek, annyira biztos Ted ártatlanságában. Pedig az egyik nyomozó még egy szétrancsírozott fejű lány fényképét is átnyújtja neki, azzal, hogy ideje felébrednie, kivel is él együtt. Csakhogy Ted ebben is nagyon ügyes: Lizt és a kislányát tényleg nem bántaná soha. Ő a kivétel. Az összes többi lány viszont…

Az egyre gyűlő bizonyítékok, s a folyamatos bírósági tárgyalások egy idő után arra késztetik Lizt, hogy szakítsa meg a kapcsolatot Teddel. De eddigre már a fiatal nő élete amúgy is tönkrement: idegileg, lelkileg nyilván nem bírja, ami Ted körül történik… Ted viszont annál inkább: jogot végzett emberként – az összes mellé kirendelt ügyvédet elkergetve – maga védi saját magát, s olyan meggyőzően vall az ártatlanságáról, hogy azt továbbra is rengetegen elhiszik neki. „Bájával” manipulál, megtéveszt, például azt a Carole-t is (Kaya Scodelario), aki egykori kolléganőjeként még akkor is mellette áll, amikor már nagyon szorul a hurok körülötte… S mindezt a film címében szereplő „hitványságával” éri el: sziporkázó, egyben az igazságszolgáltatást lekezelő indítékai arra nézvést, hogy miért nem lehet ő a gyilkos, Carole-t végleg csőbe húzza, olyannyira, hogy ő is fülig szerelmes lesz a srácba.

Az már más kérdés, hogy Carole szerelméhez Ted hogyan viszonyul. Hát, annyit elárulhatok, hogy nem úgy, mint a Lizéhez. Mert a film egyik nagy tanulsága épp az, hogy – látva Ted Lizhez való ragaszkodását – még egy pszichopata is képes szeretni. Az már más kérdés persze, hogy hogyan, de tud. Ám az, ahogyan a végsőkig kitart az ártatlansága hirdetése mellett, egyszerűen „lenyűgöző”, persze inkább sokkolóan gonosz. Ahogyan azt róla a bíró is kijelenti az igazságszolgáltatással szembeni „színjátékaival” kapcsolatban, amely bírói mondat egyébként magát a film címét is adja.

A média állandó jelenlétét élvező, abban lubickoló, magamutogató, s épp a megnyerő külsejével egészen a halálbüntetése kiszabásáig jó pár nőt megtévesztő pszichopata férfi látlelete tehát Joe Berlinger filmje. Tényleg sokkoló, épp a gonoszságával és az ezt kísérő hitványságával. Érdemes megnézni. A filmet keressék az Apolló moziban.

 
Gyürky Katalin

A rovat legfrissebb cikkjei

„Az én ügyem a te ügyed is” - Lezajlott a 39. Adyák Gála
Múzeumok éjszakája - Nemesi útlevéllel a debreceni városházára
Díjazták a Csokonai Színházat is
Gének és/vagy környezet? A Három egyforma idegen című filmről
Elhunyt Franco Zeffirelli

Hozzászólások