TIME DATE
Ma Eleonóra nap van.

2020-01-30 13:04:44 / Szerző: HajduPress

Akinek a játék terápia is volt - Kemény Henrik-kiállítás a Vojtina Bábszínházban

A nagyobb felbontású fotók megtekintéséhez kattints a képre!

Ifj. Kemény Henrik, a háromgenerációs Korngut-Kemény bábjátékos család harmadik, legfiatalabb tagja 2020. január 29-én töltötte volna be életének kilenvenötödik évét. S amíg élt, azaz nyolcvanhét éves koráig semmi mást nem akart, mint játszani. A Vojtina Bábszínház a bábművész életútjára rálátást biztosító tárlatának létrehozói ezért is választották a kiállítás címéül a híres Kemény Henrik-mondatot: „Játszani, játszani, játszani akarok!”

„Amíg a kezemet emelni tudom” – hangzik a fenti, címül választott mondat másik fele, amit a tárlat 2020. január 29-i megnyitóján Láposi Terkától, a Vojtina Bábszínház Játszószínházának művészeti vezetőjétől, a Kemény Henrik-hagyaték gondozójától tudtunk meg. S ha nem volna bárkinek is elég a kilencvenötödik születésnap mint a tárlat megnyitójának apropója, a művészeti vezető a felvezető beszédében egyéb, már-már számmisztikába illő érdekességekre is felhívta a jelenlévők figyelmét. Ez a kiállítás a Vojtina Bábszínház életében ugyanis a 100., s e száz tárlat közül ez a hetedik, amelyet Kemény Henriknek szentelnek. Az a bizonyos mesés hetedik…

Láposi Terka felvezetőjét Dr. Puskás István, Debrecen kultúráért felelős alpolgármestere megnyitó beszéde folytatta. Az alpolgármester az olasz-magyar kulturális kapcsolatok ápolójaként arról beszélt, hogy Olaszországban szintén számtalan alkalommal volt lehetősége megtapasztalni Kemény Henrik műfaját, a vásári bábműfajt, s még egy hónappal ezelőtt, Róma utcáit járva is találkozott bábjátékosokkal, ott ugyanis ez a műfaj része az adventnek. Szicíliában pedig szintén „lépten-nyomon” jelen vannak a járókelőket ily módon szórakoztató művészek. Kemény Henrik számára épp azért kedves figura, mert látja benne, a művészetében Olaszországhoz a kapcsolódási pontokat, hiszen a művész játékstílusa az itáliai játékstílust idézi számára. De mivel debreceni származású, soha nem fogja elfelejteni, hogy annak idején, gyerekként a cívisváros egykori Kiserdőjében számtalan Kemény Henrik-előadást láthatott, s épp a kapcsolódási pontjai miatt ez a játék a későbbiekben segítette az olasz kultúrához való közelebb kerülését is. Hangsúlyozta: a kultúrák közötti átjárásokra tehát nemcsak a kőszínházi, hanem a bábszínházi közeg is alkalmas, s Kemény Henrik kapocs volt, s kapocs ma is egyfelől a magyar generációk között, másfelől a magyar és az európai kultúra különböző szálai között. Az alpolgármester a megnyitó beszéde végén a város nevében is megköszönte a Vojtina Bábszínháznak, ezen belül a tárlatot létrehozó Láposi Terkának, Szabó Kártik Zsuzsannának és Surányi Gergőnek a kiállítást, hiszen ez (is) segíti a magyar és az európai kultúra továbbélését.

Láposi Terka az alpolgármester megnyitó beszéde után Kemény Henrik életéből idézett fel néhány nagyon fontos momentumot, valamint a tárlat koncepciójába is betekintést engedett. Elmondta: az előző hat Kemény Henrik-kiállítás a bábjaiból készült, most azonban a művész olyannyira szeretett és féltve őrzött fotóiból – több ezer fotóból – válogatták össze a tárlat anyagát annak érdekében, hogy az ember, az alkotó ember mindennapjai elénk tárulhassanak. A polgári, de hamar elszegényedő családból származó, 1925-ös, népligeti születésű művész magányos volt, s magánya oldásaként a játékot önmaga terápiájára is alkalmazta. Fiatal korában a családját a zsidó származása miatt nem kímélték meg sem a zsidótörvények, sem a II. világháború, s mindez az itt látható fotókon is – mindenféle hozzájuk fűzött kommentár nélkül is - tükröződik. A tárlat azonban nemcsak fotókból áll: láthatjuk például Kemény Henrik számtanfüzetét, iskolatáskáját, bepillantást nyerhetünk az édesanyjával folytatott levelezésébe, s a naptáraiba is. Amelyeknek az az érdekességük, hogy 1944-től kezdve Kemény Henrik minden naptárt eltett, s minden egyes azokban szereplő napot, amikor annak vége lett, jól láthatóan áthúzott. A tárlat részét képező 2011-es naptár november 30-ai napját azonban már nem volt alkalma áthúzni…

Kemény Henrik több mint négyszáz fotóról néz le ránk a tárlaton, tárgyai mint egy különleges élet relikviái hívogatnak bennünket, miközben a bábszínház egyik falán, három kivetítőn azt látjuk, ahogyan dolgozott, s azt, ahogyan fellépett. A kiállítás megnyitóját épp ezért egy, a művész fellépéseit is megidéző játék zárta: Lehőcz Zsuzsa zenei kísérete mellett Takács Dániel Az elásott kincs című történetből adott elő részleteket, ily módon is adózva a nagy bábművész emléke előtt. 

A tárlatot 2020. január 30-ától március 15-éig tekinthetik meg a Vojtina Bábszínház kiállítóterében, hétköznap 9 és 17 óra között, hétvégén pedig 9 és 12 óra között.

Gyürky Katalin


A rovat legfrissebb cikkjei

El se hinnénk, hogy igaz - A Közel a horizonthoz című filmről
Bélyegeket láthatunk a Nagytemplom idei első időszaki kiállításán
„A játékfilm energiája a színész arca” - Premier előtt láthattuk Debrecenben a Zárójelentés című filmet
130 éves Debrecen első nyilvános könyvtára
Tosca női szemmel, Debrecenben

Hozzászólások