TIME DATE
Ma Eleonóra nap van.

2020-02-08 17:43:45 / Szerző: HajduPress

Parázzunk vagy ne? – ez itt a kérdés A Para című darabról

A nagyobb felbontású fotók megtekintéséhez kattints a képre!
A Romankovics Edit írta Para című szöveg nemcsak kortárs irodalmi alkotásként működőképes, hanem a rendező Bethlenfalvy Ádám és a dramaturg, Madák Zsuzsanna munkájának köszönhetően érvényes, s ami ennél is fontosabb: hiánypótló színházi előadás alapja, alapanyaga is. A Para című produkció bemutatója 2020. február 5-én volt a Csokonai Színház Víg Kamraszínházában.


Hiteles, érvényes és hiánypótló az előadás azért, mert szembesít. Egy, a mai világunkat sajnos meghatározó, de sokszor eltussolt, szégyellt, „elkent” jelenségből, az iskolai bántalmazásból kiindulva szembesíti az általános iskola felső tagozatosait csakúgy, mint a felnőtteket azzal, hogy egy közösséghez tartozás vagy épp nem tartozás milyen súlyos, elsősorban pszichés károkat, torzulásokat okozhat az adott tanuló, de akár egy tanár vagy egy szülő személyiségében is. Igen, az előadás azért is hiánypótló, mert nemcsak a 7. osztályosok bandába verődve elkövetett, másoknak kárt okozó, karaktergyilkos „csínytevéseit” láttatja, hanem azt is, hogy erre hogyan reagál a tanári illetve a szülői munkaközösség.

Éppen amiatt, mert Bethlenfalvy rendezése minden korosztályt megszólít, minden korcsoportra vonatkozik, a produkcióban szereplő színészeknek egyáltalán nincs könnyű dolguk. Egyként kell 7. osztályos diákoknak, azok tanárainak és szüleiknek is lenniük. Azonban, látva a produkciót, a rendezői instrukcióknak köszönhetően mindezt a művészek rendkívül profin, ugyanakkor lazán oldják meg. Egy-egy ruhadarab le – vagy felvételével, egy bajusz ragasztásával, egy sajátos kiegészítő magukra illesztésével máris „öregszenek” harminc évet, hogy az addig eljátszott 7. osztályos banda tagjainak a szüleivé vagy a tanáraivá váljanak. S mindez persze nem csak a külsőségeiket tekintve sikerül nekik. A gyors „átváltozások” pedig azt eredményezik, hogy a Para központi témája, a 7. osztályosok bandába verődése, a csapat szabályainak betartása és betartatása, a különböző „beavatási rítusok” elvégzése vagy épp megtagadása, a merés vagy nem merés, a parázás vagy nem parázás, azaz a csoportdinamika működése minden oldalról, minden szegmensből, minden nézőpontból elénk tárul. A darab a mások megalázására „szakosodott”, majd Kulcsár tanárnő krétakódjának ellopásával, s a matekjegyek „átrajzolásával” a bűncselekmény határáig eljutó csapathoz tartozás pszichológiai látlelete: egyként ide tartozik a rossz fiú, Ricsi (Janka Barnabás remek alakításában), a minden lében kanál, vagány csaj, Kitti (Hajdu Imelda), de be szeretne kerülni, közéjük szeretne tartozni a jó tanuló tanárgyerek, Juli (Wessely Zsófia), a magányos Noémi (Edelényi Vivien), s a tankerület vezetőjének a fia, Dominik is (Gelányi Bence). A darab az ő különböző szociális háttérrel rendelkező karaktereiken keresztül kiválóan érzékelteti, hogy a vágy a valahová tartozásra, a mások általi elismerésre, a kortárs közösséghez való idomulásra, a „nem parázás” vállalására miként formálja át a személyiséget, s milyen belső feszültségeket kelt a lélekben. S az „egyszerűbb” szülők, a tanárszülő és a tankerületet vezető apuka magatartásán keresztül, ami a 7-esek viselkedésének tulajdonképp a pandant-ja, a gyerekek dilemmái még inkább felerősödnek, illetve a viselkedésük szülői mintákból (is) eredő gyökerei, illetve az azok elleni lázadás is kirajzolódik számunkra.

Az egyetlen szereplő, aki végig ugyanazt a karaktert formálja meg, az igazgatónő bőrébe bújó Oláh Zsuzsa, amely vezetői karakter önmagában is képes a felnőttekre jellemző csoportdinamika esszenciája lenni: a „felfelé nyalok, lefelé taposok” mintaképe, annak érdekében, hogy az iskolában kialakult helyzetből ő továbbra is a lehető legjobban jöjjön ki. S amíg a másik öt színművész remek az karakterváltogatásban: a tizenhárom éveseket játszva tényleg gyerekeknek látjuk őket, de például a Noémit alakító Edelényi Vivien egy zöld kardigán magára húzásával egy csapásra Juli anyukája, egyben az iskolában tanító tanár képes lenni, addig Oláh Zsuzsa igazgatónője egy karakteren belül képes változni: az érdekei mentén mutatja magát egyfélének, amikor a tankerület-vezető Hofman-apukával beszél, s másmilyennek, amikor a pénztárosként dolgozó anyukával.

A produkciónak mindezek mellett az is óriási érdeme, hogy maximálisan le tudja kötni a gyerekek figyelmét. Akik persze most még inkább a felnőtt karaktereken szórakoznak, de belül - ha az éppen aktuális csoporthoz tartozás miatt nem is mutatják a kortársaik felé –, akár egy-egy diákkarakterrel azonosulva, akár egy-egy szülői mintát felismerve biztos vagyok benne, hogy mélyen elgondolkodnak a látottakon.


Gyürky Katalin


Az alkotók:
Játsszák: Oláh Zsuzsa, Wessely Zsófia, Edelényi Vivien, Hajdu Imelda, Gelányi Bence, Janka Barnabás
Díszlet-és jelmeztervező: Ondraschek Péter
Dramaturg: Madák Zsuzsanna
Rendezőasszisztens: Ozoroczki Erika
Rendező: Bethlenfalvy Ádám
 
 

A rovat legfrissebb cikkjei

El se hinnénk, hogy igaz - A Közel a horizonthoz című filmről
Bélyegeket láthatunk a Nagytemplom idei első időszaki kiállításán
„A játékfilm energiája a színész arca” - Premier előtt láthattuk Debrecenben a Zárójelentés című filmet
130 éves Debrecen első nyilvános könyvtára
Tosca női szemmel, Debrecenben

Hozzászólások