TIME DATE
Ma Albert és Lipót nap van.

2019-11-06 16:00:48 / Szerző: HajduPress

A Nyugat-Bihar költőjére emlékeztek

A nagyobb felbontású fotók megtekintéséhez kattints a képre!
Az Őszi hadjárattól, azaz a költői életmű egészét tartalmazó gyűjteményes kötettől kölcsönözték annak az estnek a címét, amelyet a 2019. november 4-e és 6-a között zajló Debreceni Irodalmi Napok programsorozatán belül, a Csokonai Színházban a koranyáron elhunyt költő, Térey János emlékére rendeztek.


Az estnek azonban nemcsak címként adott ihletet ez a hatalmas opusz, hanem a benne szereplő költemények adták a vázát is a három színművész: Hajdu Imelda, Mészáros Ibolya és a frissen Csokonai-díjas Bakota Árpád előadta produkciónak. Az Őszi hadjárat című kötetből való gondos válogatás után ugyanis ez a három művész öt-öt verset szavalt el, amelyek tematikai sorrendje egyértelműen tükrözte ennek a korán kettétört életútnak az állomásait. A költő gondolatvilágának finom pontosságát és tisztaságát pedig a színészek öltözéke, a talpig hófehér ruhájuk szimbolizálta. Aminek én személy szerint azért is örültem, mert véleményem szerint az alkotók ezzel a „külsőséggel” is érzékeltették: nem gyászolni érkeztek – ezért nem is bújtak feketébe –, hanem méltón emlékezni a debreceni, majd a cívisvárosból elszármazott poétánkra.

S ha már Térey János debreceni születését említettem, talán senkit se lepett meg, hogy az est Bakota Árpád jóvoltából a költői életmű egyik legemblematikusabb Debrecen-versével, a Nyugat-Bihar elszavalásával kezdődött. Hogy azután Mészáros Ibolya a Fürdőhely futtában című monumentális verssel már átvezesse a közönséget a tájversekről a lételméleti síkra, azon belül is a közéleti ihletettségű, esendő emberi/női sorsokat láttató, illetve az emberi viszonyokat tükröző versekre. Így került bele a válogatásba például Az idevalósiak című költemény Bakota Árpád előadásában, vagy a Magdolna Hajdu Imelda interpretálásában.

De mivel az est létrehozói és előadói színművészek, az egyik emblematikus, klasszikus Shakespeare-dráma megidézte Térey-verset, a Mr. Lear-t se hagyták ki szerencsére a válogatásból. Ezzel a költeménnyel azonban nemcsak a drámaíró Térey, tehát a színházak világát is oly jól ismerő alkotó előtt tisztelegtek a művészek, hanem ez a vers – abból kifolyólag, hogy a tavalyi évadban a Csokonai Színházban bemutatott Lear című darabban mindhárman játszottak – saját maguk számára is rendkívüli jelentőséggel bír. Ugyan Ilja Bocsarnikovsz sajátos rendezésében itt Lear királyt nő, mégpedig Ráckevei Anna játssza, s nem Bakota Árpád, aki a verset elszavalta, ám a Lear egyik lányára, Cordéliára vonatkozó verssorokat a költeményből az a Hajdu Imelda mondta el, aki a darabban is ezt a szerepet formálja meg, tehát a versen keresztül maga az előadás is megképződött.

Miközben tehát a produkció egyre inkább a „vers a színházban, színház a versben” hangulatát öltötte magára, az est rendezője, Mészáros Ibolya arra is gondosan ügyelt, hogy ne csak az ő hangjukon keresztül szólaljon meg számunkra Térey János. Négy interjúrészletet bejátszva hallhattuk Téreyt az őt leginkább foglalkoztató művészeti és közéleti kérdésekről megnyilatkozni, amely nyilatkozatoknak egyértelműen magánéleti vonatkozásai is voltak. Például az, hogy kamaszkorában szólhattak volna neki, hogy ezzel a hivatással ennyire kevés pénzt lehet keresni, mert akkor talán hallgatott volna rájuk, hiszen – ahogy fogalmazott – „a képlet egyszerű: soha nem akartam író lenni”. Ám nyilván nem lehetett volna más, akkor sem, ha közben Roland Barthes kinyilvánította a „szerző halott”-koncepciót, rendesen „összezavarva” ezzel a még élő költőket.

Ám amikor Térey erről az elvről nyilatkozott, még senki sem sejtette, hogy ennyire hamar sajnos nem a barthes-i értelemben, tehát nem átvitten, hanem konkrétan is beszélnünk kell a haláláról. S az est egyik legszívszorítóbb blokkját a halálát felvezető versek elszavalása jelentette. A Halálhír című vers „legszívesebben saját halálhíredet költenéd”, „halálhírrel takarózol, így pihenhetsz szemhunyásnyit” sorai hallatán szó szerint a hideg futkosott a hátamon, ám ezzel Mészáros Ibolya még csak elővezette azt a „csavart”, amit talán senki sem várt. A 2014-ben elhunyt másik debreceni költőgéniuszunk, Borbély Szilárd halálára írt Térey-vers, a Mielőtt szentté folytatta az estnek ezt a tematikai részét, amelyben elhangzik egy szintén nagyon fontos mondat: „Én nem láttam rajta haláljelet”.

Ahogy Térey nem látott annak idején Borbély Szilárdon haláljelet, úgy mi sem láttunk Térey Jánoson. Elmúlása ezért is volt annyira megdöbbentő. Ám ahogyan az est után Korpa Tamás irodalomtörténésztől megtudhattuk, aki egy beszélgetés keretében „faggatta” a három színművészt az est létrejöttének körülményeiről és a Térey-versekhez való viszonyáról, az Őszi hadjárat és a szörnyű halálhír óta kiadtak egy posztumusz Térey-kötetet is, Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba címmel. Így a következő Debreceni Irodalmi Napokon is lesz „anyag”, amelynek kapcsán tovább éltethetjük az emlékét ennek a fájdalmasan hamar eltávozott debreceni poétának, mondjuk ki: géniusznak.

Gyürky Katalin

A rovat legfrissebb cikkjei

Emléktáblát állítanak a színészlegenda, Kóti Árpád emlékére
Harci törpe - A Kontroll nélkül című filmről
Mert egy a kenyér...
Szabó Magda, az ember, a nő, a feleség
Játéklehetőség nélküli játszmák - A Grönholm-módszer című előadásról

Hozzászólások