Talán sokan emlékeznek még rá, hogy annak idején, 1991-ben a Csokonai Színház fennállásának 125. évfordulóját ünneplendő született meg az azóta legendássá vált, Kocsák Tibor – Miklós Tibor szerzőpáros alkotta musical, a Móricz Zsigmond regénye ihlette Légy jó mindhalálig. A zenés darab létrejöttét a ’90-es évek elején az a Pinczés István rendező szorgalmazta, aki az akkori „nagyszínpadi” adaptációja után most, 2018/19-ben ismét „nekilátott” a musical színrevitelének. Csakhogy ez alkalommal – Móricz Zsigmond közelgő 140. születésnapjának apropóján (is) – nem profi, hanem amatőr színjátszókkal dolgozott.
Mégpedig gyermekkorának színhelyén, Mezőcsáton, ahol a település díszpolgáraként maga alakította meg a Mezőcsáti Színtársulatot. Ezt az új Légy jó mindhalálig-adaptációját a Mezőcsáti Művelődési Központ átadójára készítette, de mivel a művelődési ház még nem nyitotta meg a kapuit, a darab viszont már közönség elé vihető állapotban van, Pinczés István és amatőr társulata a mezőcsáti bemutatóig is járja vele az országot.
Ennek a „turnénak” volt fontos állomása 2019. március 24-án a debreceni VOKE Egyetértés Művelődési Központ, ahol két alkalommal, délután 14 illetve 18 órai kezdettel is meg lehetett tekinteni az előadást. A majd’ három órás produkció láttán több mindenről is meggyőződhettünk. Először is arról, hogy Pinczés István – akinek rendezői kvalitása számomra, s úgy vélem, az ország bármely színházkedvelője számára sosem volt kérdéses – egyenesen csodát művelt Mezőcsáttal a Légy jó mindhalálig színrevitele közben. Ezzel az adaptációval ugyanis nemcsak a kisváros apraját és nagyját kovácsolta össze – hisz egyként szerepel a darabban a település polgármester asszonya, Siposné Horváth Anita vagy Ésik Ádám János leendő lelkész -, hanem a helyi általános iskolás gyerekek közül is sikerült „kihalásznia” egy gyöngyszemet. Azt a Balázs Videt, aki az eddigi összes Nyilas Misit játszó gyerekszínésszel képes vetekedni. Mondhatni, hogy végig a „hátán viszi” a produkciót, s nemcsak azért, mert ő a főszereplő, s róla szól a darab az őt ért kollégiumbéli és felnőtt világ okozta megaláztatásai, gyermeki tisztaságának majdnem-befeketítése révén, hanem azért is, mert született tehetség. Gyönyörűen csengő énekhangja, érzékeny, szenzitivitásig menően finom játéka, nem mellesleg színpadra termett „fizimiskája” és alkata telitalálat ehhez a produkcióhoz.
Ám Pinczés az összes többi karakter kiválasztásában is jeleskedett. A már említett polgármester asszony például lenyűgözően alakítja a Doroghyék vénlány, a családot még a nyomorban is összetartani hivatott Violáját, de remek választás a Török llonkát játszó Csótka Ildikó, vagy a kissé agresszív hangú, épp ezért annál átütőbb színpadi jelenlétre képes, egyfelől Pósalaky urat, másfelől az egyik kollégiumi pedagógust, Bagoly tanár urat alakító Kovács Ádám Máté is.
Miközben a Misivel egy kollégiumba járó diáktársak is egytől egyig egyéniségek a színpadon, még a tömegjelenetek esetén is oda kell külön-külön is figyelni mindegyikre, különösen a Nyilas Misi-ellenlábast játszó, Böszörményit megformáló Nagy Zalánra.
Egy amatőr előadástól persze senki ne várjon tökéletességet. S az előadás rendezője, úgy vélem, jó érzékkel, nem is erre törekedett. Hanem arra, hogy megmutassa: egy közösség, ha nagyon akarja – s ennek a produkciónak a létrejöttét a mezőcsátiak, ez a játékukból végig érződik, bizony nagyon akarták –, mi mindenre képes. Odaadásuk, lelkesedésük látványa feledteti velünk, hogy egy-két jelenet az énekhangok erőtlensége vagy elcsuklása, a mozgássor koordinálatlansága miatt kevéssé átütő. Gondolok itt például a Misi pakkját „befaló” jelenetre, ahol a „pogis, pálinkás” nóta eléggé lagymatagra sikeredett, vagy egy-két duett „kémia” hiányában kevéssé hiteles jellegére, ám mindezt az „akaráson” túl még valami képes ellensúlyozni. A fent említett Nyilas Misi-féle, végig tökéletes alakításhoz ugyanis tökéletes rendezői megoldások társulnak. A híres jégpályás jelenet a bécsin és a budapestin kijött lutriszámokkal például annyira lenyűgöző, hogy bármely kőszínház nagyszínpadának színpadképe lehetne, vagy a háttérben a mindig az épp aktuális helyszínhez vetített képek hangulatilag tesznek hozzá rengeteget a produkcióhoz. A református kollégium ma is impozáns falainak látványa mellett például a régi Debrecen városképét is látjuk, amikor Nyilas Misi az iskolájának falain kívül, épp Doroghyéknál vagy Pósalaky úrnál tartózkodik.
Egyszóval: Juhász Tamás zenei vezető és Tar Anett koreográfus hathatós és áldozatos munkájával karöltve Pinczés István Jászai Mari– és Ucsimura-díjas rendező megint hatalmas, közösségformáló, a gyerekeket jó irányba, nemes cél felé terelő színházművészeti tettet hajtott végre. Miközben sok-sok apró lépésen keresztül rávezette őket arra, hogy mire is képesek, a Móricz-féle „légy jó mindhalálig” üzenetét is közvetítve közelebb hozta őket valami nagyon fontos, az ember humánumának megőrzéséhez elengedhetetlen tényezőhöz: a színház, illetve az irodalom szeretetéhez.
Gyürky Katalin
Hozzászólások