Tele vagyok Hajdú Péterrel
A celebcsászár a hét legerősebb mondatával ütött szíven.
Kisebb balhé tört ki a közösségi oldalon, amikor a tehetséges médiaszemélyiség az ország Pétere bőszen nekiállt kiposztolni a fotókat a család Maldív-szigeti nyaralásáról. Hogy miért a felhördülés, nem kell részletezni. Irígy kutya népség vagyunk, azért. Meg azért, mert mostanában nem szeretjük, ha provokálnak bennünket. Hónap vége felé elszottyanunk egy kicsit, bánatosan bámuljuk a krumplit és az ócsított parizert, amit fene nagy urizálásunkban megengedhetünk magunknak. (A többes szám sok millió emberre vonatkozik rezsiharcos hazánkban.) Fel is megy egy kicsit a pulzus, amikor Louis Vuitton táskát és Rolex órát pillantunk meg, nem beszélve egy jó kis úszómedencés kecóról, mert az olyan szép, hogy ha egyszer nekünk lenne olyan, rögtön eladnánk, hogy még több parizert vehessünk.
És ebben az áldott hangulatban robbannak az arcunkba Hajdú Péter remek fotói. Péter, amint terpesztve bűvöl a parton egy madarat, és Kata, aki bánatunkra nem terpeszt, csak áll, na de úgy áll, hogy áll! Isten bizony, nem irigylem Hajdú Pétertől ezt a melót. Hogy ez a csávó az egész magán- és családi életét a Facebookon éli. Mekkora motiváció kell az ilyesmihez! "Katám, most a szexi fehéret vedd fel a pancsihoz, mert ezt minimum 3500-an belájkolják majd rajtad!" Vagy ilyesmi. És eszébe nem jut, hogy ezzel (nem Kata szexijével, az rendben van) esetleg provokál, szemtelenkedik. és kibassza a biztosítékot pár százezer embernél.
A Bors magazin plasztikus, költői sorokkal meg is fogalmazta, mi a probléma a Maldív-szigeti hűdejólvagyunkkal:
"Itthon süvít a fagyos szél, mínuszokban vacogunk, és irigykedve nézzük a Facebookon, a magazinokban celebjeinkről megjelenő képeket. Ők ugyanis nyaralási szokásaikban már hasonlítanak a világsztárokra: télen napsütötte és méregdrága helyeken pihennek, olykor egy átlagos magyar család éves költségvetését szánva a zavartalan kikapcsolódásra. Hajdú Péter és Sarka Kata két gyerekével, Noncsival és Dávidkával a Maldív-szigeteken vakációzik egy tengerparti luxusszállodában. Egy ilyen négyfős családi nyaralás ára a repülőjegyekkel együtt akár négymillió forint is lehet."
Négymillió. Mert megérdemlik. Ezt egy pillanatig sem vitatom, hiszen korszakaltó tehetségről beszélünk, aki alapjaiban rengette meg a hazai újságírást. Oh, wait...
Itt moroghattunk is volna egy ejnyét és bejnyét, de mint kiderült, a rendkívül népszerű újságíró celeb a Maldív-szigeteken is a róla szóló híreket bújja, és azonnal csattanós választ adott. Természetesen a Facebookon.
"Vagyunk egy páran itt a Facebookon, akik úgy gondoljuk, hogy életünk különböző, örömteli, olykor kevésbé örömteli pillanatait boldogan osztjuk meg veletek. Posztolunk a számunkra fontos, kedves és szép pillanatokról. Bár, sokszor, ami nekünk szép vagy kedves, az másoknak elérhetetlen álom. Szomorú, de így van! Ezért néha komoly dilemma, hogy megtegyük-e. Vajon mi a jobb, megosztani ezeket a pillanatokat azokkal az emberekkel, akik kedvelnek és kíváncsiak ránk, még akkor is, ha tudjuk, hogy sokakban negatív indulatokat szülhet, vagy megtartani magunknak. Vajon tudunk-e annyi pozitív energiát adni posztjainkkal, hogy megérje vállalni a sok mocskolódást, amit azért kapunk, mert nekünk jobban megy vagy éppen sikerült eljutnunk oda, ahová másnak esetleg nem. Látva a többezres lájkok számát, eddig azt gondoltuk igen, viszont az egyik mai napilap cikke alapján érdemes újragondolnunk. Amíg egy újság folyamatosan mások zsebében nyúlkál és azt sugallja olvasóinak, hogy "ezek a rohadt celebek milliókért utaznak, míg mások éheznek", amíg az számukra a legfontosabb, hogy cikkükkel még nagyobb gyűlöletet generáljanak és térdüket csapkodva olvassák a cool gyalázkodásokat, addig szerintem szerencsésebb ezeket a pillanatokat megtartani és posztolni értelmetlen "cukiságokat", lerágott aforizmákat vagy fáradt szóvicceket!"
A kulcsmondat: "Vajon tudunk-e annyi pozitív energiát adni posztjainkkal, hogy megérje vállalni a sok mocskolódást, amit azért kapunk, mert nekünk jobban megy vagy éppen sikerült eljutnunk oda, ahová másnak esetleg nem."
Köszönöm, Péter. Szívből. Én eddig komolyan nem értettem ennek az egész cirkusznak a miértjét, de most olyan megvilágosodásom lett, mintha egy reflektort basztak volna az agyamba. Hajdú Péter energiát ad! A posztjaival. Meg a terpesztett lábú fotókkal. Meg Katával, aki úgy áll, hogy áll. Uri Geller mehet a levesbe, Péternek még egy "MUKODJ" sem kell, elég egy fotó, és úgy ráz az energia, mintha 220-ban nyúltam volna. Most, hogy nézem az egyik kedves tengerparti képet, most is érzem, hogy duzzadok, duzzadok, már annyira tele vagyok, hogy el kell kapnom a tekintetem, nehogy szétrobbanjak a ménkű sok energiától. Gyorsan fel is hívtam az előbb az asszonyt, te, mondom neki, mondtad, hogy fáradt vagy, ugorj már fel a Hajdú FB-oldalára, mindjárt jobb lesz. Pár másodperc múlva már hallottam is a pozitív töltésű hisztérikus hahotázást a túloldalról, hát mi ez, ha nem csoda és medzsik? Meg is beszéltük, hogy holnaptól, amikor az a rohadt óra vijjogni kezd ződhajnalban, az első dolgunk az lesz, hogy Hajdú Péter fotókat nézegetünk, aztán csak kacagunk, kacagunk, és szó szerint repülünk munkába, annyira tele leszünk energiával.
Én csak azt üzenném a Maldív-szigetekre, hogy abba ne hagyják! Kicsit elfáradtunk a nagy rezsiharcba itthon, itt lent, az alsóbb régiókban. Kell az energia. Szükségünk van hősökre. Akik megosztják velünk életük örömteli pillanatait. Szomorú, de így van.
Révész Béla
Fotó: Hajdú Péter FB